Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-04-26 / 33. szám
1989 április 26. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Vitéz Hadi Kovács Imre főispán székfoglalóié Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Most, hogy az ünnepi szentmise tartamára felfüggesztett közgyűlésünket újból megnyitom, első gondolatom, a legelső magyar, Kormányzó Urunk Ófőméltóságának fenkölt személye felé száll, kinek legmagasabb kegye, legfelsőbb elhatározása juttatott engem erre a j helyre, szülővármegyém főispáni székébe s midőn szerény személyemet ért magas kitüntetésért erről a helyről is, mélységes és hódolatteljes kőszőnetemet fejezem ki, erős az elhatározásom, hogy azt képességeim legjavával, szivveUélekkel fogom, mert akarom megszolgálni. (A közgyűlés a beszédnek ezt a részét állva hallgatta végig. Szerk.) Hálatelt sziwel, mély tisztelettel mondok köszönetét a Nagyméltó- ságu magyar királyi Kormányak, a nekem előlegezett megtisztelő bizalomért, mellyel ennek a nemes, ősi hagyományokban gazdag, szép várhegyének élére állítani javasolt és igyekezni fogok ennek a bizalomnak puritán becsületességgel megfelelni, annak előlegezését legteljesebb mértékben beváltani. (Lelkes éljenzés.) Hivő lelkem minden meleg érzésével köszöntőm mai közgyűlésünkön megjelent Virág Ferenc megyéspüspök ur őexcellentiáját, örökös törvényhatósági bizottsági tagunkat, aki ezzel a megjelenéssel személyemet kitüntette, bizonyságául annak, hogy nem ment feledésbe az a kapcsolat, mely őexcellenciája magas személye és az én családom között még paksi lelkipásztorkodása idejéből fennáll. (Hosszantartó taps és éljenzés ) Magyaros vendégszeretettel üdvözlöm a szomszédos törvényhatóságok, katonai és polgári hatóságok és hivatalok itt megjelent igen tisztelt képviselőit és kedves vendégeinket, kik szives megjelenésükkel mindannyian hozzájárultak mai közgyűlésünk fényének emeléséhez, életem legszebb napjának ragyogóbbá tételéhez. Végül szivem egész melegével, az anyát szerető fiú rajongó szere- tetével és ragaszkodásával köszöntőm szülő vármegyém nagyrabe- csült közönségét és a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mély megilletődéssel, meghatottsággal a reám háruló felelősség és munka teljes tudatában, foglalom el a főispáni széket, a főispáni jogkör gyakorlásának külső szimbólumát. Megilletődéssel és meghatottsággal, mert az a bensőséges fogadtatás, melyben engem részesíteni méltóztattak, érdemek hiányában s éppen ezért váratlanul ért és mélyen megrendített s a kétségnek azt az érzetét keltette fel bennem, hogy vájjon képes leszek-e pozíciómat olyan módon és mértékben betölteni, mint azt ez a meleg fogadtatás ennék a nemes vármegyének patinás múltja, elődeim példája és azok a kiváló egyéniségek, kiknek nevei a vármegye történetének lapjain arany- betűkkel vannak felvésve, azt tőlem megkívánják. őszintén megvallom, hogy mielőtt a magyar királyi Belügyminiszter ur őnagyméltóságának reám nézve igen megtisztelő felszólítására megbízatásomat elvállaltam, 1 súlyos elhatározás előtt állottam, j mert hiszen ( közéleti pályán sohasem szerepeltem, nem foglalkoztam a köz- igazgatással, nem voltam politikus sem, hanem mint ennek a vármegyének hű fia igyekeztem becsületesen és lelkiismeretesen betölteni azt a hivatást, ahová engem a jó Isten rendelése állított. Tisztában voltam és vagyok azzal a súlyos de ideálisan szép feladatattal, mely reám a mai nehéz időkben uj hivatalom elfoglalásával hárul s én mégis vállaltam a megbízatást, mert magam mellett éreztem a vármegye közönségének csaknem osztatlan őszinte rokonszenvét és a vármegye közigazgatásának tisztikarát, élén a magyar közigazgatás egyik legkiválóbb ismerőjével és vezetőjével, Alispán Ur őnagy- ságával. Vállaltam a megbízatást azzal a meggyőződéssel, hogy mindenkinek helyt kell állania ott, ahová őt végzete rendeli, helyt kell állania tekintet nélkül arra, hogy ez a rendelés könnyű, avagy terhes, kellemes-e, avagy kellemetlen. Vállaltam a megbízatást, mert mindig az volt leghőbb vágyam és óhajom, hogy vármegyémnek s ezen keresztül forrón szeretett hazámnak szolgálatot tehessek. Az ut, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, melyen most elindulok, nekem idegen ; tudom azt is, hogy nem lesz könnyen járható, akadályaim lesznek, sőt az utón esetleg tövisek is sebezni fognak és én mégis elindulok emelt fejjel, minden félelem nélkül, bátran, melyhez engem az erő segít, melyet az ősi magyar földből merítettem. Gyermekkorom óta rajongva szeretem a magyar földet Két évtizede beszélgetek vele és ez az ezer éven át magyar vérrel, magyar könnyel, magyar verejtékkel bőségesen öntözött föld megtanított engem emelt fejjel járni, becsületesen dolgozni, bízni, soha nem csüggedni, hanem a végsőkig kitartani. — Ez a drága föld sugallta nekem azt, hogy egy újabb ezredév küszöbén annak el- következéséhez és átéléséhez szükség van a tiszta keresztény erkölcsre, keresztény hitre, szere- tetre, türelemre, alázatosságra és önmegtagadásra, a nemzet összes erőinek összefogására, a faji öntudat megerősödésére, az erős nemzeti érzés felkeltésére és ébrentartására s hogy szükségesek társadalmi és gazdasági reformok, melyeket a nemzet léte, a változott korszellem, a mai magyar élet megkívánnak. De ezek megvalósításához a biztos nemzeti létalap miatt szükséges az is, hogy a megújhodás a csaknem ezer éven át kipróbált és jól bevált ősi alkotmány alapján és keretei között történjék. Két évtizeddel ezelőtt élte át nemzetünk a második Mohácsot, két évtizede kötötték gúzsba, verték bilincsbe a magyart s vájjon nem isteni csoda, nem isteni figyelmeztetés az, hogy a reánk kötött gúzs, a reánk vert bilincs, éppen abban az esztendőben kezdett rozsdásodni j és szertefoszlani, melyben az ősi { magyar alkotmány letéteményesé- I nek, első szent királyunk halálának j 900-ik évfordulóját ünnepeltük? ' Vájjon nem figyelmeztetés ez az elkövetkezendő ezredévre ? Én hiszem és tudom, hogy az. Egész lényem átérzi, hogy a mai magyar életben szükség van az alkotmányos, keresztény, nemzeti, jobboldali politikára, ezért vagyok meggyőződéses hive a magyar királyi Kormánynak, mely ezt a programmot tűzte zászlajára s ennek a politikának akarok én vármegyémben zászlóvivője lenni. Ennek a politikának zászlaját akarom diadalra juttatni. De én nemcsak a magyar királyi Kormány képviselője, nemcsak a magyar királyi Kormány politikai programjának zászlóhordozója kívánok lenni, hanem vármegyémet is akarom szolgálni és pedig nem külsőségekkel és fénnyel, hanem nemes egyszerűséggel, nem hangos szavakkal és hangzatos beszédekkel, hanem becsületes munkával és tettekkel. Javára akarok szolgálni a vármegyének, a vármegye közönségének s minden igyekezetem az lesz, hogy a vármegye fejlődését, a vármegye jövőjét azzal a hévvel' és lelkesedéssel mozdítsam elő, melyet ehhez a vármegyéhez való tartozan- dóságom és hűséges ragaszkodásom tőlem megkívánnak. Tudom, hogy az eredményes, nyugodt munkának, a természetes fejlődésnek előfeltételei a tiszta közéleti erkölcs, a biztos közrend és jogrend és a vármegye közönségének nyugalma éppen ezért a legnagyobb figyelemmel és eréllyel azon leszek, hogy ezeket megóvjam. Különös törekvésem lesz az, hogy továbbra is a becsületes, tisztakezü, gyors közigazgatás elvének érvényesítésével szolgáljam vármegyémet. Meg vagyok győződve arról, hogy a pártoskodás, a belső viszá lyok gyengítik a nemzet erejét, amire különösen most oly nagy szükség lenne az ország és az égyének boldogulásához. Nekünk nem széthúzásra, hanem tökéletes | egységre van most szükségünk, mert ne felejtsük, hogy a magyar igazság győzött, a magyar igazság diadala megindította az uj honfoglalást. Tehát félre kell tenni az önzést, az őnös érdeket és összefogva egymás iránt bizalommal, szeretettel, kölcsönös megbecsüléssel, becsületes hazafias munkával kell egyengetnünk a magyar igazság diadalainak további wját. Feltétlen szüségesnek látom a faji és társadalmi ellentétek megszüntetését. Vármegyénk tradicionális faji békéjét lelkiismeretlen konkolyhintők akarják feldúlni, konkolyt hintve, a magyar földből, a magyar kenyéren évszázadok óta, anyanyelvűk, fajtulajdonságaik, szokásaik megtartása mellett — nyugodtan élő, a magyarsággal jóban, rosszban mindig résztvevő és nemzethű németajkú kisebbségeink lelküle- tébe. Meggyőződésem, hogy a hagyományossá vált jóviszonyt, mely a múltban ennek a vár-: megyének magyar- és németajkú lakosságát mindig jellemezte, felvilágosító munkával, 3 kölcsönös megértéssel, helyre lehet állítani. Társadalmi különbségek mindig voltak, vannak most is, de nem lehetnék a társadalmi különbségek a nemzet egységének, a nemzeti társadalom egyetemes boldogulásának útjában, éppen ezért legerélyesebben is csirájában fogok elfojtani minden olyan kísérletet, mely osztályuralomra törekedne. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság: Úgyszólván gyermekkorom óta, húsz év óta pedig behatóan foglalkozom vármegyém kisbirtokos társadalmával, annak problémáival és tudom, hogy ezen a téren hiányok vannak, melyeknek pótlásáról, külö- nönösen most,mikor gazdasági reformok előtt állunk, gondoskodni kell. Gondoskodni kell már csak azért is, nehogy a reformok közgazda- sági életünket károsan befolyásolják. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy felvilágositó munka induljon meg abban az irányban, hogy ha mingyárt irányítással, kényszerrel is, de a kisbirtokos társadalom gazdálkodása, a mai kor követelményeinek megfelelővé váljék úgy az egyesek, mint a köz jólétének, boldogulásának fokozására. Különösen vonatkozik ez a magyar kisbirtokos társadalomra, mely veleszületett maradisága miatt nem haladt a korral, hanem még mindig csekély kivételekkel ragaszkodik őseitől látott gazdálkodási módszeréhez. Magam is vérbeli gazda lévén, egészen természetes, az a törekvésem, hogy vármegyém gazdatársadalmát s mindazon hivatalos szerveket és érdekképviseleteket, melyek hivatva vannak a gazdatársadalom érdekeit szolgálni, boldogulását elősegíteni, a legmesszebbmenő támogatásban részesítsem. Tudom azt, hogy a hazai mezőgazdaság közgazdaságunk legerősebb pillére s hogy mezőgazdaságunk minden egyes ágának belterjessége, jövedelmezőbbé, reálisabbá tétele egyben közgazdaságunk erősödését vonja maga után. Éppen ezért, leg- odaadóbban fogom támogatni úgy a hivatalos szerveknek, a m. kir. Gazdasági Felügyelőségnek, a Mezőgazdasági Kamara vármegyei szerveinek, a Vármegyei Gazdasági Egyesületnek felvilágositó, hasznos munkálkodását, mint a vármegyében megalakult nagyszerűen bevált Gazdaszövetkezeteknek az egész vármegye gazdaközönségére áldásosán kiható működését. A gazdatársadalom támogatása azonban nem zárja ki azt, hogy a vármegye tekintélyes számú hazafiasán gondolkozó kereskedőit és iparosait szintén ne támogassam. Jól tudom és ismerem helyzetüket, melynek könnyítése szívügyem. A mezőgazdasági és ipari munkásság helyzetének könnyítése elsőrendű feladatom lesz. Ebben a hazában, ebben a vármegyében mindenkinek kell, hogy meglegyen az őt megillető falat kenyere, élet- lehetősége, melyet munkája árán érdemel, de viszont kell, hogy ennek a falat kenyérnek, ennek a megélhetésnek ellenszolgáltatása becsületes munka legyen. Minden törekvésem az, hogy ennek a társadalmi osztálynak életszínvonalát javítsam. Gondozásomba akarom venni a
