Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-04-08 / 29. szám
1939 április 8. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 7 0- Feihivás a volt szabadkai 6-os honvédekhez. A volt *n kir. szabadkai 6. honvédgyalogezred és alakulataiban szolgált tisztek, altisztek és legénységi állományúak, utolsó rendfokozatuk é3 szolgálati beosztásuk megjelölésével közöljék saját* valamint ismert bajtársaik címéi az alábbi címre: Előkészítő Bizottság Pécs, Rákóczi-ut 11. —-.Folynak a tárgyalások az idei búza értékesítéséről. Az idei búza még élénkzöld színekben várja a jobb időt, de az előkészítő tárgyalások máris megindultak arról, hogy miként értékesítsék a búzát. Az előkészítő tárgyalások során három álláspont körül forog a vita megbízható közgazdasági értesülés szerint. Állítólag van hive az exportmonopólium gondolatának. Sokan pártolják a szakértők közül a jelenlegi állapot fenntartását, de komoly támogatói vannak az árrendszer olyan formában való kiépítésének, hogy a kivitel premizálás utján jusson megfelelő támogatáshoz. Komoly érvek szólnak a jelenlegi rendszernek, vagyis a minimális búzaárak rendszerének fenntartása mellett is. Abban az esetben, ha ez megmaradna, úgy a lépcsőzetes árrendszer valósulna meg. Ez azt jelenti, hogy az átvételi ár nem Tenne az egész esztendőben egyformán megállapítva, hanem a termésutáni nagy kínálat megakadályozására eleinte alacsonyabban, később drágábban. Azok az elgondolások, amelyek a buzaértékesi- tést premizálás utján kívánják megoldani, bizonyos kapcsolatot hoznának létre a búza világpiaci árával 8 annál idehaza a búza ára mindenkor a meghatározott prémium összegével lenne magasabb. Meg kell mindenesetre állapítani, hogy végleges állásfoglalás a beavatottak szerint még egyáltalán nem alakult ki. Kfllturdélutánliöjyészen A Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör Hőgyészen, a zárda nagytermében f. hó 2-án tartotta nagy érdeklődéssel kisért kultur- 'délutánját, amely alkalomból nemcsak a közel 1000 hallgatót befogadó nagyterem telt meg, de az Udvar is. A hallgatóság soraiban ott láttuk herceg Lichtenstein Alfréd földbirtokost, továbbá Hőgyész, Mucsi, Duzs, Diósberény, Kalaznó --és Szakadát községek értelmiségét. A műsort a Csornay Ede karnagy vezetése alatt álló Hőgyészi Dalárda a magyar Hiszekeggyel nyitotta meg, majd Eibeck Bözsi és Juci zongorán Kéler: Magyaros nyitányát adták elő szép technikával. Csornay Ede a helyi népművelési bizottság nevében üdvözlé a nagyszámú hallgatóságot s köszönetét mondott az illusztris előadóknak s közreműködőknek. Vitéz Tóth Márton Ilonka leányának ügyes zongorakisérete mellett nagy iskolázottságot eláruló művészettel adott elő magyar műdalokat, sok tapsot aratva. Lelkes ünneplés közben lépett a színpadra dr Pogrdnyi Nagy Félix m. kir. külügyminiszteri osztálytanácsos, a Magyar Külügyi Társaság és a Vas Gereben Kör tagja s egyórás, mindvégig élvezetes és nagy figyelemmel kísért előadásban mutatott rá a világpolitikában a sajtó szerepére, majd számtalan példa felsorakoztatásával igen érdekessé és tanulságossá tette értékes előadását, melynek végeztével a közönség lelkesen - ünnepelte. Vitéz Tóth Zoltán zongorán magyar ábrándot adott elő nagy rátermettséggel, sok tapsot aratva, majd dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő, a Vas Gereben Kör diszelnöke olvasott fel novelláiból nagy derültséget kiváltó két kedves történetet. A közönség lelkes ünnepléssel jutalmazta a népszerű s közszeretetben álló előadót. A hőgyészi rk. polg. iskola énekkara adott elő ezután — sok tetszést aratva —- magyar nótákat. Barcza Imre gyógyszerész pedig igazi művészettel szavalt 3 költeményt. A közönség sok tapsa alig akarta elengedni a színpadról a művész-szavalót. A Vörös sipka c. kedves kis jelenetet a polg. iskola tanulói mutatták be, majd a Hőgyészi Dalárda férfikara Csornay Ede karnagy vezetésével adott elő szebbnél- szebb magyar nótákat. A közel háromórás műsoru kulturdélutánt vitéz Ugray György főjegyző rekesztette be talpraesett zárószavaival, melyben köszönetét mondott az előadóknak és szereplőknek, mire a dalárda által előadott Himnusz el- éneklésével a felejthetetlen kultur- délután, melynek megrendezéséért dr Kováts Béla orvossal az élen a buzgó rendezőket .illeti a köszönet, véget ért. A Nagyhét fenséges misztikumának áldozott kedden és szerdán este a szekszárdi színház, gyönyörű előadásban mutatva be Horváth Gyulának, a Szalay színtársulat értékes tagjának Mátia cimü vallásos darabját. Egy, „A Szív“ hitbuzgalmi folyóiratban megjelent francia regény ötletét dolgozta át színpadra az ötletes szerző és jól sikerült munkáján éppúgy meglátszik a nem közönséges írói kvalitásokra valló intelligencia, mint a színpad fortélyainak mesteri ismerete. A megható történet művészi jelenetezése, a darab beállítása pedig olyan, hogy ez az Istenben való hitet megerősíteni, Krisztus tanait* az erkölcsösséget terjeszteni hivatott színmű valóban a legteljesebb nyilvánosságra tarthat számot. A Mária cselekményeiben rejlő tanulságokat nagy rutinnal festette alá a szerző, akinek darabja szívhez szóló, maradandó élményt jelentett a színház közönségének és minden hatásvadászat nélkül, csupán nemes eszközökkel is többször megköny- nyeztette a hallgatóságot. Az előadás lelki és színpadi hatását nagyban emelték a festői szépségű és művészi bravúrral beállított evangéliumi részletek, amelyek közöl különösen a Hegyibeszéd, valamint az Utolsó vacsora és a Golgotha volt megkapó. A szekszárdi közönség valóban a legnagyobb hálával gondolhat a szerzőre, aki a darabot megírta és az igazgatóra, aki színpadra vitte a vallásos érzést elmélyítő, drámai feszültségű művet A szerző dicséretreméltó tudással, szeretetteljes gonddal rendezte az előadást, melynek címszerepét, egy vallásos orvos istentagadó, de később megtért feleségét Csanády Ha játszotta szivbemarkolóan. Az ő tökéletes színészi tudását, minden érzés tolmácsolására egyaránt alkalmas széles skálájú művészetét, nagyszerű orgánumával interpretált kitöréseit a legmelegebb elismeréssel fogadta a közönség. Hozzá hasonló emberábrázolással vették ki részüket a sikerből: Kőrösy Csöpi, Szűcs Vilma, Kormos Ferenc, Kormos Lajos, Leviczky Andor, Déry Béla és Horváth Gyula a szerző, aki megrázóan tökéletes volt. Csütörtökön este Szalay Gyula jutalomjátékául a Mágnás Miska volt műsoron és a társulat nagyszerű előadásban hozta színre ezt a bájos operettet. Nagyszombaton ingyen kulturest 12, 22, 34, 44 filléres helyárakkal A bor, Gárdonyi Géza paraszt vig- játéka. Vasárnap 3 órakor ketten egy jeggyel: Nem leszek hálátlan. 5 % órakor mérsékelt helyárakkal Utolsó tánc, este 8 V» órakor Ide gyere rózsám, Dénes Gyula operettje, Kam- jonkai (dr Szemző) István zenéjével. Hétfőn 3 órakor ketten egy jegygyei Tavaszi mámor {operett, 57« órakor Fűszer és csemege vígjáték, 8 72 órakor Macskazene, a Szegedi Színház hatalmas sikerű operett- újdonsága. Kedden Körösy Csöpi jutalom- játéka Csavargólány operett. Szerdán Kormos Lajos jutalomjátékául Nincsenek véletlenek, a legszebb vígjáték. Csütörtökön bemutató előadás: Angyalt vettem feleségül, Vaszary vigjátéka Csanády Ilával. Pénteken Szűcs Vilma jutalomjátékául egy vígjáték. Napsugarat a gyermek életére Irta: Rád vány ne Ruttkay Emma. Gondoktól szántott ébren éjszakák, komor, fekete nappalok kúsztak az életünk köré s a borongó, hideg koraősz már nagyon harangoz a tél elé. A levélhullató szeptember lerakta temérdek családi küszöbre a maga megszokott követeléseit. Kinyíltak az iskola kapui, pénz kell minden lépésünk mellé. Az apa, az anya úgy szeretné könnyedén átlépni a gondok küszöbét, de nem lehet, bele kell botlani * nincs «-ek seregébe, kerülni kell a gyermekünk tekintetét, hogy ő szegényke ne érezze bűnösnek ma gát azért, mert akaratlanul ősz hajszálakkal szaporítja a régi hollófur- töket & szülők homlokán. Panasz, sóhajtás teregeti lelkünk ködét, a gondolatok kúszó ökörnyálait s maholnap alig van több örömünk, miot a magunk gyermekkora boldog em lékei, amiket szeretnénk felújítva rá teríteni gyermekeink fejére óvó féltéssel, hogy majdan az ő gyermekkoruk drága emlékei eljöhessenek hozzájuk áldott vigaszul, ha az évek szörnyű súlya majd rájuk nehezedik. Mert a mi emlékeink eljöhetnek, a mi gyermekkorunk igazán mis volt, mint a mai gyermekeké 1 Hogy miért? Nézzünk csak vissza csendesen, te gyünk egy kis összehasonlítást és könnyű lesz csokorba szedni akkori apró örömeink kincses garmadáját A gyermekkor régi virágszőnyeges pázsitja helyett ma letarolt mezők, zizegő haraszt, fekete varjak felhője tolul szemeink elé s bizony-bizony nagyon sokszor könnyharmatos a szülő szeme, ha gyermeke jelenét és jövőjét latolgatja. És mégis, mindenek dacára az igazán jó szülő, aki gyermeke neveléséhez érteni akar és ért is, minden igyekezetével, szivének minden mele gével napsugarassá akarja tenni gyermeke életét s talán mindennapi fo hászát azzal kezdi: Örömet a gyér mekeimnek, minél több örömet I Nem elkényeztetést. Örömet« Egész életre szóló boldog emlékét a gyermekkor* nak. Azt az emléket, amit semmi más nem pótol, ami beragyogja a goad* teljes élet későbbi éveit. Kevés eszközzel temérdek örömet lehet szerezni a gyermeknek. S erről megint a szegény kis Palkó jut as eszembe, akinek még sohasem volt karácsonyfája. Tavaly még azt hitte, hogy az angyalok hozzák a kará- csonyfát. De az ő karácsonya fekete, szomorú volt Apró pajtásai ujjongva mesélték egymásnak, mit hozott az angyal Palkó csak hallgatta őket, kicsi szive egyre jobban eltelt keserűséggel, behúzódott a sarokba, nagy kerek szeméből kibuggyant a legfájdalmasabb gyöngyszem, aztán bele* sóhajtotta a szép karácsonyi világba a maga nagy bánatát: — »én nem tudom, hogy milyen irigy angyalok is vannak a világon, nekem nem hoztak semmit«. Pedig a szülei megtehették volna, hogy a karácsonyfa örömével bearanyozzák Palkó lelkét. Nem tették. Hogy miért V Talán mert annakidején az ő életükből is kimaradt az a boldogságos emlék. A gyermeknek való örömszerzés egyik legértékesebbje, a nevelés kimondhatatlanul dús kincsesháza a —• mese Boldog az a gyermek, akinek az édesanyja mesélni tud és ezerszer áldott az az írói lélek, aki jó mesével ajándékozza meg a gyermeket. Ne higgyük azonban, hogy a boldog, a mesével telehintett gyermekkor a szülők jómódjától, vagy sze* génységétől van függővé téve. Bizony a jómód gyermekétől sokszor elviszi a mesemondó anyát a társa ság, szegény gyermektől pedig az iroda, a műhely, a gyár. Honnan adjon mesemondó örömet a nyomor és gond embere, aki taláa sohasem tanulhatta meg, miképp kell érzéket tanúsítani a gyermek élete és szellemi szükségletei iránt. Ne is beszéljünk a betegség csiráit magukban hordó nagyvárosi, koravén gyermek aggokról, akik talán pincelakások odvaiban és a padlásszobákban egyáltalán nem jutnak élethez, olyanok, mint valami beteg, dérütött gomba a nagy erdőben, vagy egy ketrecbe zárt állat. Nekik semmi sem jut a természet szépségeiből, nem látják a virágzó fát, a legelőről bé késen haza bandukoló tehénkét, vagy a magasban keringő sast. Az eresz- csatornában egyhangúan gurgulázó eső a természet egyetlen melódiája, melyet hallgatniok adatott s a falakon buján tenyésző penészvirág az egyetlen növény, ami körülöttük te rém A halál szinte velük születik. Milyen áldás volna itt a mese gyönyörűsége, a mese napsugara, amely a képzelet szárnyán elröpitené a gyermeket boldogabb horizontok felé. A mese szaván át megszokja á gyermek, hogy apjára, anyjára máskor is Ügyeljen. Az apa, anya észrevétlenül maga felé hangolja itt a gyermeket I Vigyázni kell ázbnban, hogy a gyermeknek ilyen magunkhoz való hangolása — ne váljék állandó elnyomássá Elnyomatás azért, mért a szülő teljesen le akarja nyűgözni gyermekét, holott a gyermekben is mindig az önálló egyéniséget kellene tisztelni, ily módon mindent el lehet kerülni, ami a gyermek sajátosságát szétrombolhatná Hiszed szó Bines róla, a gyermek dacosságát, makacs*- ságát például — látszólag — el lehet • fojtani, csakhogy az efféle »nevelési művészét« nem ébredt tudatára annak a veszélynek, hogy az erőszakos I elfojtások mekkora gátat emelnek I szülő és gyermek között Sok apa*
