Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-04-01 / 27. szám

XXI. évfolyam Szekszárd, 1939. április 1. (Szombat) 27. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SxrkmtRati ém kladöhlraínT. Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám: 85 ei6flsct«al difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Pe lelőa szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Bldllsslésl dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|s 1*80 pengd. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mtlllmélersoronkénf 10 fillér, Állástkcreadknek 80 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám», ellegvzésl, családi hír, valamint a nytítlér soronként 60 fillérbe kerül. Genfben az előtt a nemzetközi fó­rum előtt, amelyiknek munkája el* áporodott a panaszok és követelé­sek meg nem hallgatásában. Majd a nagy német nemzet vezére, Hitler Adolf hozta tudomására a világ­nak, hogy a német birodalomnak szüksége van az erős és független Magyarországra. Ekkor azonban még szoros volt a kisantant bilin­cse körülöttünk. Kémei itt nyüzsög­tek közöttünk és a legkisebb meg­mozdulásunkat is, mondvacsinált fegyverszállításokat stb„ casus belli fenyegetés követte. Az egymást kö­vető magyar kormányok minden igyekezete arra irányult, hogy a belpolitikai életben egységet al­kotva, lehetőség szerint összefog­ják a nemzet erőit. Sikerült is Ma­gyarországnak olyan jó hírnevet teremteni, hogy szállóige lett a kül­földön: Magyarország a béke és a nyugalom szigete. Ezt a megértést bizonyította az a váratlanul, hirtelen fellendült idegenforgalom, amely­nek következménye lett a hely­színen szerzett tapasztalatok alap­ján kialakult külföldi jóvélemény rólunk. Az Isten által adott né­hány esztendei jótermés, bölcs kül­kereskedelmi szerződéseink révén és a kirívó szociális nehézségek le­küzdésével gazdaságilag megerő­södtünk. — Az adók példaszerűen folytak be az állam pénztárába és elérkezett az ideje annak, hogy Magyarország az egész világ cso­dálatára egy milliárd pengőt sza­vazott meg hadseregfejlesztési, gaz­dasági és szociális igények kielé­gítése céljára. Itt tartott a nemzet abban a pillanatban, amikor ütött a cselekvés órája. Az elmúlt esztendő szeptember havától kezdve a legutóbbi moz­galmas hétig, filmpergésénél gyor­sabb ütemben zajlottak le az ese­mények. S ma ott tartunk, hogy a Vereckei-szorosban a magyar Him­nusz hangjai szólaltak meg nem­csak magyar, hanem ruszin ajkak­ról is. Az integritás, a revízió és a kisebbségeket védő magyar gon­dolat után, elérkezett a magyar bel­politikai és társadalmi élet immár legfontosabb feladatához. Átléptünk egy uj stádiumba: az ujrafelépités korszakába. Uj orszdgépitésről van szó s ami­kor ma televagyunk örömmel ős jobb a kedvünk, mint tegnap volt, ne lendítsen ki egyensúlyunkból mégsem a túláradó érzület, hanem forró munkakedvvel, de hideg, reá­lis fejjel lássunk neki hazánk újjá I való felépítésének derekas munkát ' követelő nagy feladataihoz. A Magyar Élet Pártiának tolnamegyei vezetői Uj országépítés Irta: dr vitéz Bodrogközy Zoltán Két fontos tényező vizsgázott a magyar történelem számára az utóbbi hetekben: a magyar diplo­mácia és a magyar hadsereg. A vi­lág legfontosabb pontjain: Berlin­ben, Rómában, Varsóban, Páris- ban, Londonban, Washingtonban a lehető legmintaszerübben funkcio­nált külpolitikai szervünk: diplo­máciánk. De mintaszerű volt a ma­gyar külpolitika őrhelyeinek mun­kája Belgrádban, Bukarestben és Pozsonyban is. Egyébként nem tör­ténhetett volna meg az a villám­gyors cselekedet, amelynek keresz­tülvitele honvédségünkre várt. A magyar közvélemény az elmúlt he­tekben keveset tudott arról a fürge, rendkívül tehetséges, a legfinomabb műszernél is érzékenyebb appará­tus működéséről, amelyik az előbb említett városok külpolitikai poszt­jain folyt le. Csáky István külügy­miniszter külügyi bizottsági beszé­dében őszintén feltárta ennek a diplomáciai munkának lefolyását. Most, hogy ezek az erőfeszítések világosan állanak a magyar közvé­lemény előtt, nyilvánvaló lett, hogy a magyar diplomácia a szó szoros értelmében véve, egy keskeny ös­vényen vezette át a magyar nem­zetet ahhoz a ponthoz, ahol a ma­gyar katona szeme előtt feltárult Szent István birodalmának törté­nelmi határa s azon örökre meg is vetette lábát. — A magyar nemzet büszkélkedhet ezzel a diplomáciai karral, amelyik hosszú két nehéz évtizeden át szőtte a magyar igaz­ság gondolatának hálózatát, véghe- tetlen türelemmel, szívóssággal és olyan tehetséggel, amelyre büszke lehetne bármely nagyhatalom anyagi erőkben nem szűkölködő diplomá­ciája. Külképviseleteinknek ez az eredménydűs munkája bizalommal és tökéletes megnyugvással tölti el lelkünket, mert bebizonyosodott, hogy a régi, monarchia-korabeli, bennünket mindig elsikkasztó diplo­mácia helyébe kitűnő diplomata­gárda került, izig-vérig magyar diplomaták, akik nemcsak felada­taikkal vannak tökéletesen tisztá­ban, de azokat a legpompásabban meg is oldották. E mellett, a nagy szellemi erő- tényezö mellett, szembeötlően erőssé és értékessé fejlődött hadseregünk. Amikor a magyar hadtörténelem olyan esetet tud felmutatni, hogy a magyar honvédség a riadókürt sza­vának elhangzása után alig néhány óra elteltével, irtózatos hófúvásban, járhatatlan utakon, valóban csak a lelkesedés tüzétől hevítve, felhágha­tott Uzsokra, Vereckére és ökör­mezőre, fel kell jegyeznünk, hogy itt csodálatos fegyverténnyel állunk szemben s ennek értéke annál na­gyobb, mert katonáink alig hathe­tes kiképzés után indultak meg a i nagy feladat végrehajtására. Ezt ! másként elképzelni is lehetetlenség ! volna, ha nem tudnánk, hogy e ! mögött a hatheti kiképzés mögött i ott találjuk a legeldugottabb ma­gyar községek szabadréti síkságán gyakorlatozó serdülő leventéket, akik a világháborúban résztvett, ma ci­vilruhás őrmesterek, tiszthelyettesek, hadnagyok fegyelmező és oktató munkája által a legjobb katonai előkészítést nyerték a cselekvések órájára. Es most nem kell-e rámutatnunk arra a bomlasztó kritikára, amelyik — jól emlékezünk még — egy időben oly megújuló birálgatásban részesítette a leventeintézményt. De nem kell-e hálateli szívvel gondol­nunk azokra a kiváló, nagy férfi­akra, akik egy évvel ezelőtt a mil­liárdos befektetési program gondo­latával állottak elő s annak fóku­szába a magyar hadsereg moderni­zálását és kellő súlyra való eme­lését állították? Egy esztendő sem múlt el azóta és a magyar had­sereg az egész világ csodálatát vívta ki fegyvertényeivel. Es amikor a magyar diplomácia és a magyar hadsereg e jól meg­érdemelt dicséretét zengjük, térjünk rá a magyar belső politikára és társadalmi életünkre. Gróf Teleki Pál miniszterelnök az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga közgyűlésén a „keresztény és nemzeti“ irány fogalmának és lé- nyegények magyarázata közben ki­emelte, hogy az összeomlás óta politikai életünk és társadalmi mun­kánk ebben az eszmekörben zajlott le. A szemünk előtt lepergett húsz esztendő sok magyar gondolatot őrölt meg édes kenyérré de sok gondolatunk vált szecskává is. — Legelőször az integritás gondolata ömlött el minden magyar lelkén. Majd a revízió programja öltött kon­krét formát és ehhez a gondolat­hoz már külföldi nagy erőtényezők is csatlakoztak. Emlékezzünk csak azokra az időkre, amikor az első tavaszi napsugár éltető melegével hatott a magyar szivekre Mussolini kijelentése: hogy semmiféle szerző­dés nem lehet sírkő egy nagy nem­zet számára. De mily felemelő volt a lesújtott magyarság számára egy angol ujságfejedelemnek egyetlen cikke is, amikor a „Daily Mail“ két milliónál több példányában meg­mutatta a világnak Magyarország helyét a nap alatt. Ezek voltak a magyar revíziós gondolat első fecskéi. De hol voltunk még ez aspirá­cióink legcsekélyebb perfektuálásá- tói! Nem lehetett mást tennünk, minthogy külpolitikai programunkba a kisebbségek védelmét helyeztük. Talán száma sincs annak a sok beadványnak, amit idegen uralom j alatt élő magyar véreink juttattak I el és amit mi fennen támogattunk Gróf Teleki Pál m. kir. miniszter- elnök a Magyar Élet Pártja tolname­gyei választókerületekbe pártveze- tőkül kinevezte a következőket: a szekszárdi választókerületbe ve­zetőül Pongrácz Lajos bátaszéki gyógyszerészt, kerületi titkárnak Schneider Elemér bankvezérigaz­gatót ; a bonyhádi választókerületbe ve­zetőül Boross György vezérigazga­tót, kerületi titkárnak Rothermel Ká­roly ny. MÁV főintézőt; a dombóvári választókerületbeve­zetőül dr Koralewsky Géza községi orvost, kerületi titkárnak dr Szenczy Sándor ügyvédet; a paksi választókerületbe vezetőül Solymár Gábor dunakömlődi róm. kát. plébánost; a tamási választókerületbe veze­tőül ifj. Schatz Józsefet, kerületi tit­kárnak dr Sántha Gergelyt; a tolnai választókerületbe veze­tőül dr Herczog Elemér tolnai gyógy­szerészt, kerületi titkárnak dr Unk Ferencet. Az egyes községekbe történt ki­nevezésekről később fogunk hirt adni. Tolnamegyei vonatkozású díjazások az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Az egy héttel elhalasztott Mező- gazdasági Kiállítás és Vásár iránt az egész országban nagy érdeklő­dés nyilvánult meg. Még az igen kedvezőtlen esős, hideg időjárás sem tudta meggátolni a vidékieket, hogy már a kiállítás megnyitása előtti napokon is több ezren ne ke­ressék fel a ma már visszakerült országrészek kiállítóink méreteiben megnövekedett vásárt. Különösen nagy érdeklődés nyilvánult meg a felvidéki szarvasmarhatenyésztők kö­rében a tolnamegyei „piros“ bony hádi tájfajta bikái iránt. Az eladói tolnamegyei bikáknak több min fele a felvidéki megyékbe kerül Csak az a kár, hogy épp ez évbei csonkán vesz részt Toína megy állattenyésztése az országos tenyész állatvásáron. Ennek oka, hogyaméj mindig lappangó száj- és köröm fájás megakadályozta a Tolnámé gyei Szarvasmarhatenyésztő Egye sületet, hogy a legjobb anyagot fel vihesse Budapestre. Azért még ig; Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents