Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-03-22 / 24. szám
XXI. évfolyam Szekszárdi 1939. március 22. (Szerda) 24. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SicrkMiUMg 4* kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 eiarimstéal dl|t Peleifis szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Hirdetések Arait | A legkisebb hirdetés díjé 1*80 pengd, — A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllméleraoronként 10 filler. Álláslkeresfiknek 50 százalék kedvezmény. Egész évre _ 12 pengő Fé lévre___ _6 pengő Bló flzstéal dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét llleló I a hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzést, családi hír, valamin! közlemények a szerkesztőséghez küldendők. nytltiér soronként 60 flllérbe kerül. Húsz év óta minden józaneszD politikus előtt világos volt, hogy csehet, morvát, szlovákot, magyart, németet és ruszint egy hurkaalaku állam keretébe az erőszak nyomásával tartósan belepréselni lehetetlen, hogy a megcsonkított magyar birodalom testrészei sohasem lesznek élő sejtjeivé a halvaszületett cseh állam testének. A győzőket akkor elvakitotta a diadal mámora és a nyugati demokráciák nem a jogot és igazságot, hanem az áruló csehek meg- jutalmazását keresték. A cseh állam hazugságokon született és vezetői nem okultak a világtörténelem számos példáján, továbbra is fegyverrel és erőszakkal kívánták az állam biztonságát fenntartani. A kisebbségi szerződések, az áldemokráciának e saintgermaini fikciói puszta papirrongyok maradtak. A húszéves elnyomás, a nemzetiségi igények teljes semmibevevése végül is az őszi eseményekhez vezettek. A müncheni négyhatalmi egyezményen alapuló bécsi döntés már alapjaiban ingatta meg a cseh államot s a józan ész ebből azt a következtetést vonta le, hogy a cseheknek a megmaradt állam kerekein belül lakó népek számára teljés önkormányzatot kell adniok. Ez ütem történt meg. Az önkormányzat megadásának hangoztatása megint csak ámítás volt, jó benesi szokás szerint, amit egyik nap adtak, másnap visszavonták. Ezt tették a szlovákokkal, németekkel, ruszinokkal és magyarokkal. A hitegetés, hazudozás benesi szellemét azonban nem lehet időtlen-időkig folytatni A hatalmas Német Birodalom, mely a bécsi döntés folytán a Csehországban maradt kisebbségek pártfogását gondjává tette, de azért is, mert a csehországi német kisebbség jogos érdekei veszélyben forogtak, nem nézte tétlenül a csehek erőszakoskodásait A csehek ugyanis Tiso miniszterelnököt és kormányát egyszerűen elmozdították, sőt Tuka Bélát, a szlovák autonómia sokat szenvedutt vezérét és Mach Sándor propagandafőnököt, több szlovák, német és magyar vezetőszemélyiséggel együtt fogságra vetették. Tiso miniszterelnök a szlovák nép vezetőivel együtt nem tűrte tétlenül a cseh erőszakot, hanem Hitler birodalmi vezér és kancellár segítségét kérte, aki az igazság és a német érdekek védelmére sikeresen közbe is lépett. A szlovák parlament pozsonyi történelmi ülésén kikiáltották Szlovákia függetlenségét, Csehország felelős vezetői pedig audienciát kértek Hitlernél és a béke, a rend és nyugalom helyreállítására a német csapatok bevonulását látták egyedüli menedéknek. A március 15-i napon a német hadtestek bevonultak a történelmi Csehország földjére, hogy békét, igazságot hozzanak húsz esztendő erőszakon és hamisságon alapuló uralma után. A március 15-i nap a szlovákok, a német és magyar kisebbségek mellett igazságot és szabadságot hozott. Rákóczi fejedelem hűséges népének, a gens fidelissimának, a ruténségnek. őket is saját akaratuk ellenére — a népek önrendelkezési jogának megcsúfolásával szakították el húsz esztendővei ezelőtt az édesanya: a magyar haza testéről, de a cseh elnyomatás, terror és börtönök között is hűségesen kitartott a magyar haza mellett Nagy Lajos és Rákóczi népe. Sem puskatussal, sem csekamódszerrel nem lehetett a ruszin őslakosságot megfélemlíteni. Most, hogy a cseh állam szétomlása folytán ütött Rákóczi népe számára is a szabadulás órája, a hűséges ruszin nép nemcsak gomblyukába, de szivébe tűzte ki a nemzeti szallagot s a március friss lelkesedésével, örömével tér vissza Szent István koronája alá. A történelmet nem lehet becsapni. Sokszor megkísérelték, a legutóbb Trianonban. Hogy mire vezetett, most láthatják a nyugati demokrata urak. Az igazság végül is győzedelmeskedett, a magyar szabadság ünnepe meghozta a szabadság napját a ruszin népnek is. A közös hazában, közös együttműködéssel építheti ezután a magyar és ruszin nép e bántó húsz éves epizód után a második ezerévet. A Tolnamegyei Újság közgyűlése Megemlékezés Schneider Jánosról Folyó hó 21-én délelőtt tartotta a „Tolnamegyei Újság“ lapkiadó Rt. évi közgyűlését, amelyen Bodnár István elnök a következő megnyitó beszédet mondotta: Tisztelt Közgyűlés! A Tolnainegyei Újság alapításának 21-ik életévébe lépett. Szép idő ez, kiváltba tudjuk, hogy egy vidéki kis újság helyzete nem valami rózsás. A fővárosi kollégák politikai, vagy gazdasági érdek- csoportok szerint könnyebben összehozzák az alapításhoz szükséges tőkét s ahol — pénz van, nem okoz semmi gondot a szellemi erők, az újságírói gárda megszervezése, munkába állítása sem. A vidéki újságot inkább a közügyekért való lelkesedés teremti meg. Fillérenként kell az alapításához szükséges összeget összekére- getni. Busás kamatozásra nem számíthat az, aki pénzét az ilyen, hogy úgy mondjam, — kétes vállalkozásba fekteti. A vidéki lap tehát a pénz, a tőkehiány kövezetlen utján indul el. Ha nem odavaló legény ül a szerkesztői bakon, kemény dolga akad. Minduntalan megcsapkodják az útjára behajtó tüskés ágak. A sokszor jogosulatlan kritika, lekicsinylés, a kákán is csomót kereső száz meg száz apró gáncs, tűszurás. Ha nem vigyáz, leszedik fejéről a nemzeti szinü kokárdás hetyke kalapot, elkapkodják a vezető gyeplőt, a suhogtatásra, oda- csapkodásra hivatott ostort, mig végül az egész kocsi a részvétlenség kátyújába süllyed. Sok az apró szeg a kiadóhiva- lok teherautója előtt is. Eleinte akadnak szépszámú előfizetők, vagy legalább előfizetésre jelentkezők. De még több a lapot visszaküldés nélkül elfogadók száma, akik dicsérik, magasztalják is az újságot, mindaddig, amíg az elmaradt előfizetési dijak követelésére, vagy behajtására sor nem kerül.-. . Másfelől is csappan az érdeklődés. Gyérülnek, elmaradoznak a nem díjazható munkatársak. A hirdetők elviselhetetlennek találják a majdnem önköltségü árban felvett és leadott hirdetések árait. S mindenfelől megkezdődik a lap jóhirneve ellen az alattomos, rágcsáló termesz-munka. Aminek sokszor van is eredménye, mert Magyarországon még mindég nem szokás, hogy mindenki a saját fejével — gondolkozzék. Sok ember most is a nagyapja szemüvegén keresztül nézi az eseményeket. A fiatalabb generáció pedig a sötéten- látás kormozott ókuláréját rakja fel. Megszokott lapjaik járszalagjai irányítják a közönség nagy részét. Hány ember járat közülünk például csak két ellentétes irányú lapot is, hogy saját véleményét azok összevetése után, — maga alkossa meg. Pártállások szerint tagozódnak az előfizetők s mivel Magyarországon majdnem mindennap keletkezik egy- egy uj párt, szétforgácsolódnak az erők s nem csoda, hogy még a legelőbbkelő lapok iránt is megcsappan az érdeklődés s a hazánkban oly kaméleon rendszerű s folyton más-más irányú politikai orientáció még Jobban megosztja az amúgy is kisszámú előfizetőket? A mi Tolnamegyei Újságunknak is túl kellett esnie ezeken a már nem is gyermekbetegségeken. De hogy meg tudott állani s ma is meg áll a saját lábán, ezt annak köszönheti, hogy akadt olyan hazafias gondolkozása erős akaratú férfiú, mint Ujságvállalatunk nemrég elhunyt ügyvezető-igazgatója. Schneider János, mint egyik főrészvényes nemcsak anyagilag vett részt a lap alapításában, de mint lapirányitó Fő- szerkesztő is: elsőrendű tényezője volt a lap immár 21 éves fennállásának és virágzásának. Az ő ritka szervező talentumát tapasztaltam én annak idején a Közérdek című lapunk létrehozásánál is. De mintha ennek az együtt alapított, majd a Tolnavármegyé-vel egyesült, a proletárdiktatúra által elsepert lapnak áldozott szeretetét fokozott mértékben átvitte volna az uj lapra, — a Tolnamegyei Újságra is. Szivéhez nőtt ez a kis újság, vagy mondhatom inkább, az ő szive és lelke nőtt hozzá. Mennyit járt, futkosott, agitált, csakhogy az megalapulhasson s mennyi utániáró munkát végzett, hogy az a kis újszülött a vörös uralom okozta lelki lehangoltság, elfásultság közt is megtalálja létalapját. Voltaképpen más volt a kenyérkereső foglalkozása, de mindég talált egy időt, hogy udvaroljon a legszeszélyesebb szép asszonynak, az irásművészet Múzsájának, az újságírói hivatásnak. Rideg számvetéshez szokott tolla kicsiszolódott, egyre fényesedéit s kétségtelen írói készsége a vérbeli újságírók rangjára emelte őt. Hazafias lángolás, belső meggyőződés fűtötte vezércikkeit, színes elevenséggel számolt be utazásairól s melegszívű krónikásnak, nagy lélek megfigyelőnek bizonyult érző szívvel irt nekrológjaiban, 8 nemes hévvel támogatott minden közcélt, jótékonysági mozgalmat s anyagilag is gyámolitója a sportnak, levente intézménynek. Közéleti pályája az újságírás lendítő szárnyán csak most kezdett felfelé ívelni. Súlya volt szavainak a köztanácskozások zöldasztalánál, sok életrevaló eszmét pendített meg s azokból nem egy valósággá is vált. Sajnos, a halál hamar kiütötte a fürge tollat a kezéből s e kis lap vezérét, éltető szellemét magával a mai mindjobban tülekedő, de ennek ellenére mégis szebb jövőt arrogálö világból. Felejthetetlen ügyvezető igazgatónk érdemeit felsoroltam már! a sírjánál mondott búcsú beszédemben. Megragadom azonban az alkalmat a Tolnamegyei Újság Kiadó Részvénytársaság mai közgyűlésén is, hogy még egyszer búcsút vegyek a mindnyájunk által annyira tisztelt és szeretett jó barátunktól,. Részvénytársaságunk nehezen pótolható vezérigazgatójától. Teszem ezJ legfőbbképpen azért, hogy példaképp állítsam oda az utána jövőknek az ő lángoló hazafias érzését, minden nemes eszméért hevülni tudott magyar lelkét, szép tudását, utolérhetetlen szorgalmát s szellemi és anyagi áldozatkészségét — minden megsegítést kívánó közügyért Az ő köztünk maradt lelke hevítse, irányítsa és vezesse tovább a nyomdokaiba lépőket I A legőszintébb, legigazibb részvéttel búcsúzom igazgatóságunk másik érdemes tagjától, Bajó Pál nyugalmazott főszolgabírótól is, aki nagyobb részvényjegyzésével már az első perctől kezdve ott volt UjEgyes szám Ara 12 fillér»
