Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-02-16 / 14. szám

2

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1938 február 16.

és harmioceier hold földit ígértek neki .erre esetre, hi megtagadja II■ Rákóczi Ferencet, ö aionban nemcsak esküjéhez, hanem hsaafias érzéseihez is híven vallotta urának a Fejedelmet és easel be is teljesedett véglete: Budin lefejelték. Családjá- tél Fadd és Háncsé jórésiét elkobozták.

Megemlékezett ezután Bodnár a vértana brigadéros lesiármaséirél. Esek kést eserepel ösv. báró Schell- Bauschlott Jóisefaé síül. Sigrag Clára grófné, báré August Antal unokája is fiival, ifj. báré Schell Jóiseffdl együtt, továbbá a Beéri Balogh, Forster és több máé megyebeli család siámo8 tagja.

A mindvégig tudományos alapos Sággal és költői múvésiettel megirt tanulmány, — amelynek jé résae • Bodnár saját történelmi kutatásainak |

eredménye, nagy tetsiést váltott ki a hallgatóságból és as illusstria szeriének a közönség hosssantarté, meleg ovációt rendeleti.

A felolvasás után a határérienekar nagyon síép haiafias dalokat adott elé, majd dr Haypál Sándor, a kaszinó h. igasgatója mondott emelkedett hanga és gyönyörű gondolatokban gazdag záróbeszédet. Az ünnepély a határérienekar pattogó Ütemű Rákócsi-indu'ójával véget ért.

Bodnár István nagyértékü és fölöttébb érdekes történelmi munkájának csak halvány kivonatát ismertethettük. Úgy tudjuk aionban, hogy nemsokára siélesebb kürOk siámára is hoiiáfirhetévé lesi majd ai ai óriási anyag, amelyet Bodnár a mártír- brigád árosról összehordott és művésii formába öntött.

TQzpúnlh 0 szekszárdi kórház elmeosztályán

Igen könnyen végletes tömeg- katasitrófát hárított el szombatról vasárnapra virradó éjjelen a szekszárdi vármegyei köiíkérház kitűnő orvosi kara és ápoló siemélyiéte. Éhei három érakor ugyanis a kérhái régi épülettömbjében elhelyezett elme gyógyászati osztályon az ügyeletes személyiét arra lett .figyelmes, hogy ai elkülönité rési folyosótermének a mennyezete lesubant és nyomban szinte áthatolhatatlan sürtt füst lepte el ái osztályt. Ás álmukból felriadt elme- éi idegbetegek aionnal tudták, hogy tűs ütött ki és a váratlan tfisriadalom óriási pánikot idézett elé köitük.

Ai isgalmakhoi hozzászokott és hosiáedsédött személyzet nem veszi tette el lélekjelenlétét, hanem a legnagyobb hidegvérrel tette meg a szükséges intézkedéseket. Hamarosan kellé száma orvos és ápoló jelent meg az osztályon, nyomban értesítették a tűzoltóságot is, amely Duzs Sámuel parancsnok vezetésével úgyszólván percek alatt helyszínén termett és hozzáfogott a tűs lokalizálásából, amit különben a kórház személyzete még a tűzoltók megérkezte - előtt megkezdett.

Míg a tűzoltók a tűz lokalizálásé nak a munkáját végezték, az orvo sok a felizgu’t elmebetegeket lecsen- derítették és átvitték a másik osztályra, ahol fokozottabb létszámmal megerősített ápolószemélyzet beállításával igyekeztek a nyugalmat helyreállítaniA tűz eloltása után nyomban előzetes tűzvizsgáíatot tartottak és a baleset keletkezésének okát keresve megállapították a következőket. Az elmeosztályt annak idején akként építették, hogy központi gézfüté berendezéssel látták el. Ez a berendezés a háború alatt elpusztulván, az akkori viszonyok miatt kicserélni nem lehetett és a fűtés kérdését vaskályhák beállításával kellett megoldani. Az eredetileg kémények nélkül épült elmeosztály helyiségeinek kályhacsöveit ez alkalommal — ideig lenes megoldásként — a kórtermi szellőző csatornákba'vezették bele. Ezekbe a csatornákba betorkolnak a mennyezetgerendák végei is. A szellőző csatornákban évek hoBszu során képződött kéménysznrok most a kályhából odakerült szikratöm9gtől meg gyulladt és meggyujtotta a gerenda- j végeket is. A gerendák aztán a fö I

démben elégtek és a mennyezet beszakadt.

Úgy értesülünk, hogy a kórház az illetékes minisztériumokkal évek óta tárgyalásokat fo'ytat a szabálytalan kályháidtési rendszer, illetve a tűrhetetlen helyzet megszüntetésére és kérte, hogy az ideg- és elme- osztály fűtésének kérdése szakszerűen o'dassék meg. Ebben a kérdésben azonban megfelelő intézkedés mindez ideig nem történt meg.

hírek

Csonka Magyarország nem ország,

Egész Magyarország — mennyországi

— Kormányzói kitüntetés. Lapzártakor vesszük a hirt, hogy a kormányzó a pénzügyminiszter elóter- tesztésére az Országos Központi Hitelszövetkezet négy évtizedes fennállásának évfordulója alkalmából megengedte, hogy Schneider Jánosnak, a Szekszárdi Népbank Szövetkezet vezérigazgatójának, lapkiadó részvénytársaságunk igazgatójának és Boross Györgynek, a Bonyhádi Köz ponti Hitelszövetkezet igazgatójának, a hitelszövetkezetek működésének előmozditása körül kifejtett buzgó és érdemes tevékenységükért elismerése tudtál adassák. Bár a kormányzói kitüntetés széles körökben kelt jóleső érzést, nekünk különös örömet jelent, hogy az államfő kegye a közért oly sokat dolgozó azzal a férfival szemben nyilvánult meg, aki lapunknak alapitója és több mint másfél évtizedén keresztül kitűnő főszerkesztője volt. Midőn röviddel ezelőtt egyéb nagyfoka elfoglaltságai miatt a szerkesztés további nehéz munkáját elhárította magától, vele való kapcsolatunk nem szűnt meg, mert továbbra is igazgatója maradt a lapunkat kiadó részvénytársaságnak és lelkiismeretes önzetlenséggel irányítja az újság anyagi ügyeit.

— A csendörség u] főparancsnoka,

A kormányzó vitéz Falta László •(,' tábornagyot, a pécsi vegyesdsndir parancsnokát, kinevezte a csendőrség főparancsnokává és utóda a pécsj vegyesdandár ólén vitéz Ruszkay Imre tábornok lett, aki eddig a hon. védelmi mioisztériumban tett Bzoleá, latot.

— Főúri esküvő. A budapesti ki- rályi várkápolnában e hó 28 án dél- előtt 11 órakor tartja esküvőjét nagy. spponyi gróf Appongi Alfréd, nagy, apponyi gróf Appongi Károly cs. és kir. kamarás, ny. á. vezérkari alezredes, felsőházi tag, pálfai nagy. birtokos és neje Windisch Graetz

Aglae CBillagkeresztes hölgy fia székhelyi gróf Mailáth Zmkével, székhelyi gróf Mailáth György C3. és kir. kamarás, aranysarkantyús vitéz, á volt cs. és kir. 7. huszárezred tartalékos kapitánya, a felsőház tagja, bakócai nagybirtokos és neje, zsadé- nyi és törökszentmiklósi gróf Almásg Georgina csillagkereszteB hölgy leányával.

— A csendörség ünnepe. Folyó hé

14-én volt az 1881: III. te. szentesítésének évfordulója. Ez a törvény létesítette hazánkban a m. kir. csendőrség intézményét, amely jelenti a vidék nyugodt életét, a teljes személy- és vagyonbiztonságot, Felesleges felsorolni a csendőrségnek mindazt a sok-sok érdemét, amelyet a nemzeti élet terén Szerzett, hisz az épélkttl is élédkén él á köztudatban. Ezeknek a mérhetetlen érdemeknek a révén osztozott az ország és e vármegye közönségé is abban az ünnepi megemlékezééb'en, amelyet a csend- Őraég az évforduló alkalmából tartott.

— Házasság. Gunther Magda és dr Haffnér István körállatorvos (Tévéi) folyó hó 10-ón Budapesten házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés hélyett.)

— Orvosok önállósághoz segítési a vármegyében. A Nemzeti Oaálló- Bitási Alap több orvosnak lehetővé kívánja tenni, hogy itt orvosi gyakorlatot kezdjen. Úgy értesülünk, hogy egyelőre Dunakömlődön, Cikón, Izményben, Kétyen és Muciiban letelepedő egy-egy orvos számíthat az alap anyagi támogatására.

A kuruevilág hősei.

A Szekszárdi Kaszinó Béri Balogh Ádám emlékünnepélyén elmondotta

dr vitéz Thurán8zky László

főispán.

Amikor az én igen tisztelt Bodnár István barátom, Vármegyénk költő- lelkű történetbuvára arra kért, hogy Beéri Balogh'Ádámról^ szóló értekezését bevezessem, — megtisztelő felszólítását nemcsak őszinte köszönettel, de ssivbáli örömmel is fogadtam.

Szivbéli örömmel azért, mert egész érzésvilágom a kurnekorboz köt. Bákóoii szülőföldjén, kuruc vármegyében ssülettem, ott, ahol minden történelmi név és emlék, blinden várkastély vagy omladozó várrom a knruckorra emlékeztet.

Mi Rákóczi kultuszban nevelked tünk, abbau nőttünk fel. Mint diákgyerekek hányszor zarándokoltunk ki a közeli bodrogparti Borsiba, az 3reg várkastélyhoz, az évszázados tölgyekhez, ahol a nagy fejedelem először látta meg a napvilágot. Hányszor másztak meg a pataki vár büszke bástyafokait, ahonnan valamikor a nagy fejedelem meleg tekintete simogatta végig az alföldi róna siegályeit — el, messze Munkács váráig, Sse roncsig, a tokaji őrhegyig. Ott az a szögiét, a tiszaháti vidék volt nemI

I

i

csak Bákócsi, de az egész kuruevilág bölcsőjének ringatója.

Esért örült a szivem annak, hogy Bodnár István barátom fejtegetéseiből kőiéiről ismerhetem meg nagy fejedelmünk egyik legvitézebb brigádé* rosának, a legendáshírű Balogh Adám* nak élettörténetét.

Pedig, akikor az én kedves Pista Bátyám az ő felolvasó estje tervébe beavatott, nem említette, hogy nemcsak Balogh Adómról kiván értekezni, hanem valóságos kuruc estét rendez. Kuruc estét, amelyen ismét felcsendülnek a kuruc dalok, felhangzik egy-egy kuruc költemény, megdübörögnek Rákóczi indulójának megrázó akkordjai és a tárogató hangja sikongja fülünkbe, hogy: „Rajta kuruc, rajta 1“

Nem tudom, mindenki agy érez-e, mint én, de nekem Rákócii Ferenc, a „vezérló fejedelem“ minden magyar idők legpompásabban, legfényesebben kimagasló szabadságharcosa. Nem tudom, mindenki úgy látja-e, mint én, de az én szemeimnek Ocskay László, „Rákócii villáma“, a rettenthetetlen Balogh Adám, Vak Bottyán, „akinek testét nem fogja a golyó“, Beserédj Imre és a többiek, az ezernyi nagynevű vagy névtelenül hős kuruc vitéz, a magyar fajta fákeshetetlen i és soha le nem igázhatő szabadság- j vágyának elemi kitörései. — Az én I szememben Nagyszombat, Trencsén, |

Romhány és a nagymajtényi sik, ahol „letörött a zászló“ az elnyomásai törekvésekkel szemben, puszta ős- erejére támaszkodó magyarság megpróbáltatása, tisztítótüze. Tűz, amely nem tud elpusztítani, nem tud megsemmisíteni, de csak még inkább megacélosit, uj életre keit. — És nekem ma is á legszebb magyar hang a tárogató tompán búgó, vagy vadul lüktető, csapongó hangja. — És én ma is azt hiszem, hogy a magyar nótát a legszebben az öreg Czinka húzta, akinek hegedűjén há felzoko gott „Rákóczi siralma“, a bús kurucok kesergője, benne volt abban a gyönyörű muzsikában egy egész nemzet keserves búja, bánatos sírása.

Hölgyeim és Uraim! Ma este messze visBzaszállunk a fájdalmakkal, szenvedésekkel teli, könnyekkel át- és átitatott, de mégis dicsőséges, mégis lelkeket megragadó szép kuruc- világba. Ma visszaforgatunk a magyar história könyvében kétssázegy néhány évet ób megpihenünk azoknál az esztendőknél, amelyékben a sokat hányatott magyar nemzet egyik legfényesebb, de egyúttal legtragikusabb korszakát élte, — dicsőséggel, lelkesedéssel, lemondással és keserűséggel teli szabadságharcát vívta.

Hölgyeim és Uraim! Nem hiábavaló dolog visssapergetni azt a több, » mint kétszáz esztendőt, feleleveníteni J egy rendkívüli korosuknak szivet, I

lelket megindító szépségeit. És nem hiábavaló dolog visszahozni emlékét nagy nemzeti hőseinknek és újra felmérni nagyságát hazaszeretetüknek, lelkesedésüknek, önzetlenségüknek, áldozatkészségüknek. És talán éppen ma nem lesz haszontalan, ismét szemeink elé varázsolni azoknak a glórián kuruc hősöknek tündöklő példáját, akik feláldoztak családot és otthont, hatalmat és gazdagságot, rangot, fényt, dicsőséget, — akik vérpadra hurcoltatták magukat, — akik vigasztalan hontalanságban ették a száműzetés keserves kenyerét, — azért, mert határtalanul szerették a szabad magyar hazában élő, szabad magyar népet.

Nem lesz haszontalan dolog visszaszóltam magyar történelmünk halhatatlanjaihoz, a kuruevilág hőseihez, Rákóczihoz, a vezérlő fejedelemhez, nagy Bercsényi Miklóshoz, Ocskay László, Balogh Ádám, Bezerédj Imréhez, a Csákyak, Forgácsok, Esz- terhizyakhoz és a többi vitézló ku- ráchoz. Azokhoz a históriai bronz- kolosszusokhoz, akiket sem meghaj* litani, sem megpuhitaoi nem lehetett — és mert össsezuzni nem bírták őket, a vérpadon vesztek el vagy Rodostó számkivetettségében kellett elpusztulniok.

Kíséreljük meg felemelkedni az ő magasságaikba. Tanuljunk tőlük.