Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-12-24 / 102-103. szám
1938 december 24. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 11 Hol biztosítsunk? 787 A fontiére ált. Biztosító intézetnél egyik legnagyobb, legrégibb és legelőzékenyebb magyar biztositó tár saságnál, amely minden ágazatbeli elemi és életbiztosítást legelőnyö sebben köt. Tolnamegyei föügynökségek i S’ekszárdi Népbank, Szekszárd Dunafoldvárí Népbank, DunafOldvár és fiókjai Simontomyai Takarékpénztár, Si mon tornya és fiókjai Pécsi Takarékpénztár bonyhádi fiókintézete, Bonyhád Paksi Közgazdasági Bank, Paks Pincehely-Górbói Takarékpénztár, Pincehely földrekuporodhatnak és a nagy réz tálból kézzel ehetik nemzeti ételeiket : a rizst és a karrival fűszerezett zöldségeket. Az indiai, — rendetlen nép. — a mi fogalmaink szeiint bizonyára az, de semmi esetre sem tisztátalan, sőt testápo'ás szempontjából egy ezredévvel megelőzte a vén Európát. A mohamedán indus naponta ötször, minden imádkozás előtt megmossa kezét, lábát és száját. A hindu az étkezés előtt megfürdik. Olyan faluhelyeken, ahol nincsenek folyók, nagy medencét ásnak, amelyben felgyűlik az esővíz és ebbe lép be ruhástul és igy végzi el rituális mosakodását Ebben nagy szerepet játszik a száj, torok és orr alapos megtisztítása, a fogaknak a nim gyökérrel való kipiszkálása és dörzsölése. Ugyancsak ilyen alapossággal tisztítja meg száját és kezét az étkezés után. Indiai tartózkodásom első idejében idegenkedtem szolgáim barna- bőrű kezétől és rémülve láttam, mint kevernek, kavarnak a konyha venföldes padl-éján guggolva és nemcsak a kezüket használják, hanem lábukat is igénybe veszik, hogy a húsvágó deszkát megfogják, vagy hogy valamely r’t közlebb húzzanak magukhoz Kértem őket, hogy dolgozzanak asztalon, de gyermekkoruk óta megszokták, hogy úgy amint századoknak előtte őseik, ülve lássák el teendőiket és az asztalt csak állványnak tudták felhasz nálni Az európai és az indus háztartás különbözéségéből adódik sok fonák eset, amelyen ma mosolygok, de akkor a magam exotikus környezetében bizony megdöbbentem. Az rndus szolgák nem tudnak az európai konyhaeszközökkel bánni. A levest fehér vászondarabon szűrik át Egy angol barátnőm mesélte, hogy rajtakapta szakácsát, amint harisnyán át szűrte a levest s mikor ezért megszidta, a legtermészetesebb hangon azzal védekezett, hogy a harisnya nem volt uj, hát nem érdemes belőle akkora hűhót csinálni. A szolgák nem is szeretik, ha a háziasszony a konyhába jön, mert ez nem illik európai dámához, aki csak rendelkezzen, de ne avatkozzon a parancs keresztülvitelébe Az európai ember azonfelül még kívül áll a kasztokon és ezért nem is léphet a hindu által a maga ősi ritusa szerint tisztán tartott konyhába Tagore leánya például brámin szakácsot tartott, de apját — szabadelvű tanítása miatt — a szigorú braminok nem tartják teljesen ortho- doxnak es ezérl leányának orthodox szakácsa az előirt szabály szerint a szentnek tartott tehén váladékával felmosta a konyhát,, valahányszor úrnője annak padlójára lépett A bölcs bráminok nem esznek húst s ha Tagore leánya csirkét, vagy tojást kívánt vacsorára, kényte en volt azt másnak konyháján megfőzetni. A költő maga teljesen mentes minden hindu kasztbeli előítélettől és mohamedán szakácsot tart. — Memszáb, úrnőm, — szolt hozzám szakácsom egy reggelen — a mohamedánok piszkosak és sok olyan szokásuk van, amit mi hinduk utálunk Marhahúst esznek, — és elfintorította arcát. —- Mi is eszünk húst — válaszoltam neki. — Az más 1 Memszáb európai. Amit én főzök, azt a memszáb megeheti, de amit a memszáb főzne, azt én nem eszem meg, mert akkor a kasztból kiközösítenének Ez a mi szentelt szokásunk és ehez ragaszkodnunk kell. Az európaiaknak nincs ilyen szabályuk, ezért ók bátran ehetnek mindent, amit csak Akarnak. Mesélte, hogy egyszer egy angol katonatiszt mohamedán szakácsa hűségesen sütötte gazdája reggelijéhez a ropogós szalonnát, de hogy Mohamed prófétával majd a másvilág boldogságában ne kerüljön összeütközésbe, mindig jól meg- köpdöste. Rábeszéltem hindu szolgáimat, hogy ízleljék meg csak egyszer a marhahúst, amit elfordított arccal s a tálat testüktől tisztes távolságban tartva szoktak felszolgálni. — Mit képzel Memszáb ? — felelte — ha egy falatot vennék a számba, testem rögtön megmerevedne és fájdalmas görcsök lepnének meg. O yan erős bennük a vallás által beo tolt hit, hogy ez bizonyára be is következett vo'na. Sok előkelő hindu, aki Európában tudta nélkül marhahúst, evett s később ezt elárulták neki, súlyosan rosszul lett. Egyszer igen kellemetlen tapasztalatom volt Shudinnal, derék hindu szakácsommal. Mivel nem bírtam leszoktatni arról, hogy főzési műveletébe lábát is bevonja, nagy súlyt helyeztem arra, hogy legalább azt naponta többször gondosan megfürössze Egyszer amikor lopva kiosontam a konyhába, hogy megnézzem mennyire haladt a munka, láttam mikent mossa lábát abban az edényben, amelyben a tejet szokta forralni. Nagyon megharagudtam reá. — Memszáb — mondta meggyőzően — annyit kínoz azzal a lábmosással, most már a legtisztább edényt vettem elő és ez sem jó ? Hindu szakácsom járt a piacra bevásárolni. Bevett szokás, hogy a szolgák az árakból percentet húznak, de egyébként becsületességük meglepő. Európai holmit nem használhatnak, ezert ruhanemű sohasem tűnik el kezük alatt. Nagyon csábítja őket az ékszer; Indiában a megtakarított pénzét mindenki abba fekteti. Feleségeiket felekesitik réz, ezüst és esetleg arany karpercekkel és ha lakodalmi mulatság, vagy halotti tor előtt pénzre van szükségük, elzálogosítják, vagy eladjak a nehezen szerzett vagyont, amiért aztan évtizedekig keil újból fáradságosan dolgozniok. Az élelmiszerek piaci árai jóval alacsonyabbak Indiában, mint nálunk. A benszülöttek szükséglétéi: a rizs és a zöldség hihetetlenül olcsó. A rizsnek kilója átlag 10 fillér Egy-egy szolgasorban levő csalad havi 45—iO pengőből jól él, sőt ebből még felre is tehet. Az angolok Indiában költekező életmódot folytatnak Nemcsak az ott termesztett zöldségeket fogyasztják, | hanem Európából is hozatnak kon- I zervet Az indiai nagy varosokban J ■ Kalkuttában, Bombayban, Delhiben, ■ I Lahoreban, Madrasban olyan élelmi- | I szerboltok vannak, hogy kirakataik I és raktáruk gazdagsága méltán bámulatot kelthet. Nincs az az árucikk, amit ne lehetne ezekben a boltokban kapni. Amerikai kávé, gyümölcskonzervek, fagyasztott húsok, légmentesen, hártyába burkolt sonkák, szalonnák, zöldség és főzelékek szemkápráztatóan pompáznak a polcokon Ezeknek az ára természetesen igen magas, mivel messze földről hozták azokat. Az angolok háztartási kiadásának nagy tétele itt az alkohol. Szinte hihetetlen, hogy mennyit képesek a forró égöv alatt inni, az antialkoholista indusok nagy megbotránkozására Ezzel szemben az indus, különösen a hindu igen szerény Ha az ember egy hindut megkérdez, hogy mit eszik, szinte csodálkozva válaszol, hogy rizst, mintha mást nem is lehetne enni. A rizst olvasztott vajjal, a szegényebbek mustárolajjal készítik és karrival ízesítik. A karri minden indiai ételnek megadja az általános izt, az 4—5 féle fűszernek keveréke, amit nagy gonddal törnek és lapos kövön dörzsölik porrá. Az indiai ételeknek változatossága ellenére, mi mindegyikben csak a karri izét és kellemes szagát érezzük. A 'mohamedánok juh- és kecske húst is esznek és a »surba« nevű ételt, amely olyan, mint a mi gulyásunk ; valóban ízletesen tudjak elkészíteni. A szárnyasok közül a csirkét kedvelik, a kacsa húsát nem szeretik. A bengáli hinduk valami különös babona folytan a tyúktojást megeszik, a kacsáét nem A hinuu egyáltalán nem is öl állatot, kivéve, ha az az ember életére tör, ezért a tigrist meg szabad ölni. A veszedelmes kobrakigyóra nézve azonban eltérőek a vélemények. Egy alkalommal szakácsom ijedten hivott ki a házból és egy fara mutatott, ahonnan egy mérges kígyó lomhán lógott le. Rászóltam, hogy üsse agyon, amire tagadólag razta fejét és az égre mutatva igy szólt: »Isten látja, ha életet oltok ki, ezért nem tehetem.« Hosszas kérésemre egy őslakó szantálit hivott, aki egy csapásra leteritette az állatot es hulláját elégette. A hinduk azt tartják, hogy a kigyók megérzik, hol földelték el megölt társukat és eljönnek arra a helyre, hogy bosszút álljanak érte. Konyhánk épülete mellett egy terebélyes fa nőtt ki a száraz földből. Gyér árnyéka alá szoktak szolgáim kuporodni és ott szürcsölték a teát, amihez mindig akadt egy- egy kasztbeli vendég A tea volt az egyetlen ital, amit szolgáim, tekintet nélkül arra, hogy az angolok honosították meg Indiában, naponta több csészével és nagy élvezettel ittak Közbe-közbe szippantottak a »biri« bői, ami szecskával töltött és cérnával átkötözött levélcigaretta és igen rossz illatot terjeszt. A teából szolgáim havonta fel kg-ot fogyasztottak. Olcsó élvezet ez ott, mert a legfinomabb teának kg-ja alig került 8 pengőbe. A téli hónapok alatt, amikor a hőmérő leszállt a mi május—júniusunk szintjére, étvágyunk visszatért és húsételt kívántunk A falubeliek vígan hozták a kacsákat és csirkéket eladásra. Ványadt állatkák voltak bizony ezek és nagyon rászorultak volna még az etetésre. Főtt rizzsel szerettem volna felhizlalni azokat. Lábujjhegyen osontam közelükbe és amikor a rizst feléjük szórtam, ijedten rebbentek szét és kerestek menedéket a közeli bokrokban. Hiába csalogattam őket vissza, nem jöttek Bennük is ata- visztikus ellenszenv nyilvánult meg a városi élettel szemben, akárcsak a hindukban és nem birtam állatjaimat a rendszeres etetésre szoktatni De vidáman lakmároztak a földön és a bokrok alatt talált gilisztákon, bogarakon és a hulladékon. Ha váratlanul európai vendégünk érkezett, nem sok gondot okozott a vacsora kérdése. Szakácsom és I inasom hajtóvadászatot rendezett a szárnyasokra és az elcsipett áldozatokat nyakuknál fogva néhányszor körüilóbálták a levegőben, amitől megfulladtak Tojással bőven elláttak a környékező falvak. A szárnyas és a tojás igen olcsó volt, de az apró indiai tyúkok olyan kis tojást raktak azért a kevés pénzért, amit értük adtam, hogy a rendes tojástartoban teljesen eltűntek. Külön csináltattam apró tartót bambusznádból. A bengáliak nagyon büszkék édességeikre és Rabindranath Tagore azt kérdezte tőlem, vájjon van-e magyar tésztánk és édességünk ? Az indiai édességeket a bazarban ellepi a por és a legyek ezrei, dacára, hogy az árusok gyékénylegyezőikkel állandóan hessegetik őket. Mig a brámin egy korty vizet nem inna nembrámin kutból és nem nyúlna ételhez, amit nembrámin főzött, addig minden kasztbeli hindu meggondolás nélkül vásárol az édességes bódékban. Az indiai édességek tejből és cukorból készülnek és émeiyitőek, szirupban úsznak, vagy szirup fröccsen ki belőlük, ha beléjük harapunk. Napnyugtakor a bogarak átveszik éjjeli birodalmukat Szolgáim a kitakarított konyhában még olvastak a petróleumlámpa fényénél. Az egyszerű emberek a Mehabharata es Ramayana époszok bengál fordításába merültek. Sötét este lett, mikor a szakács és az inas mély meghajlással jóéjt kívánva elindultak falujukba pihenni. — Nem fél, hogy a sötétben mérges kígyóra lep ? — kérdeztem egyszer a szakácstól. »Nem, memszáb — mondta — vigyázva járunk és a gyik tiqtigi — ahogy bengálul nevezik — hanggal jelzi, hogy kígyó van a közelben. Ilyenkor megállunk és megvárjuk, míg a kígyó tovább kúszik, mert Monosha, a kigyók istene megvédi őt és minket is attól, hogy rátapossunk Az élet szent 1 Kis kézilámpással világítva az utat maguk előtt ballagtak haza a rizsföldeken keresztül. Lelkiismeretük nyugodt volt, mert szivüaben a vallas, mint igaz valóság élt Indiában, ahol Isién annyi kasztot teremtett, ur és szolga nem él külön ellenséges táborban Megnyugodva egy magasabb rendelkezés- . ben, boldogan járják az élet útját, I hogy megtisztulva testet öltsenek | újra egy eljövendő létben Kiadó: Tolnatnegyei Újság Hírlapkiadó Rt. (Vezérigazgató h. Schneider Elemér.)
