Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-12-24 / 102-103. szám
1938 december 24. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Kellemes karácsonyt szerezhet bárkinek, ha ajándéktárgyait a WámiDrosérifiínn szerzi be 767 Szekszárd, Korzó Istennek Szent Szülője Az egek kéklő hideget leheltek. Elolvadt már a nap. Eltűnt a bibor a távol kéklő hegyláncok hajából. Ment Józseffel. Hol sápadt volt, hol lángolt az arca; Tüzes csillagok ragyogtak a szemében. Már alig tudott járni... Forró volt s fázott. Halálosan fáradt térdekkel zuhant egy szalmarakásnak. Az istállóban bégettek a birkák. Szivük tomboló, hangos nesszel dobbant é* megbűvölten, bámész, nagy szemekkel nézték a Fényt. Hisz nincs még itt a reggel! Az emberek pedig tovább bűnöztek. Egy vendégházban festett arcú lányok járták a táncot. Egy kereskedőnek lopták a pénzét... s a bűnök úgy nőttek mint a buján húsos, trópusi növények. A jászol mellett kérődztek a barmok. József térdelt. A pásztorok lerogytak, suhant a szárnya ékes angyaloknak. Az égen csodás lángu, tiszta csillag lobogott és a szalmán drága Gyermek mosolygott fel... Az Anya arca fénylett, a boldogságtól s dalolt Kisdedének. Gyimesi József. Karácsony Irta; Patacsi József Ragyogó hangulat, fenyőillatos, édes este... Aranyfonalas, csillogó, angyalhajas szent fa... Tetején a betlehemi csillag szikrázó sugarai, ágain ezüst-ruhás cukorkák, alatta a meglepetések meleg izgalmával ránkmosolygó sok-sok játék... Karácsonyi énekek és egy rövidke, de nagyon őszinte hálaima a mi mennyei kis Testvérünkhöz ezért a felejthetetlenül szép karácsonyestért ... Ilyenek voltak gyermekkorunk karácsonyai. És ott a gyertyafényes, szikrázó karácsonyfa alatt öntudatlan gyerek-lelkűnkkel azt hittük, hogy az Isten ezt a mennyországot nem fogja soha száműzni életünkből ... A színes gyermekálmok ritkán válnak valóra. Ezen a téren is nagyon sokat kellett csalódnunk. Alig van a történelem évezredes hőm- pölygésében még egy kor, amelynek gyermekei annyit szenvedtek volna, annyi gondtól-karikás szemet, annyi éhségtől-sáppadt arcot, annyi életpusztulást, annyi kálváriás hétköznapot láttak volna, mint a mi korunk. Annyi vihar szaggatta a magyar karácsonyfát, hogy mire ezerkilenc- száztizennyolcadszor szállt le a földre az Isten Fia, a magyar karácsonyfából keresztfa lett. Azóta Csonka-haza határain innen és túl évről-évre csillagtalan volt a magyar karácsony. Gondterhes arcú magyar apák és könnytől égő szemű magyar anyák álltak gyermekeikkel a fénytelen, csillagtalan fenyőág előtt... Sok helyen még a szent estén is kihűlt tűzhelyek mellett rongyosan didereg a szegénység, beszéd nem csendül, ének nem zendül *.. Pedig Karácsonynak köszönhetjük azt,, hogy Isten Emberré lett. Emberré, aki nemcsak csodatételeivel nyilvánította ki Istenember voltát, hanem méginkább azzal a cső- * dás erővel és tisztasággal, amely I jellemén, művén, intézményein és j tanításán átcsillogtatta az Istentől- 1 küldetést a népekés korszakok átalakítására, meggyógyitására, irányítására. Isten-ember, aki azzal az igénnyel lépett fel, hogy tanainak és intézményeinek nemcsak tiszteletet és csodálatot, hanem feltétlen követést nyerjen ! És ennek az igénynek a századok folyamán érvényt is tudott szerezni, annyira, hogy ha valaki Tőle és az ő eszméitől eltért, a legnagyobb csalódások és szenvedések árán volt kénytelen Hozzá újra és újra visszatérni. Erre a 2000 éves nagy igazságra tanitott meg bennünket is a mi nemzeti katasztrófánk. Az egészséges magyar lélek érzi és egyre tudatosabban látja, hogy a vallás és a haza, a kereszténység és a nemzeti fejlődés összetartoznak! Látja és nem tartja véletlennek, hogy a hazát a kereszténység alapjain építették naggyá a Szent Istvánok, Szent Lászlók, Nagy Lajosok és Hunyadiak. Látja és nem tartja véletlennek, hogy a haza ellenségei a kereszténységet siettek a maguk liberális és idegenfaju szellemével háttérbe szorítani és kiirtani, hogy aztán a nemzettel is minél könnyebben végezzenek. Az egészséges magyar lélek nem tartja véletlennek, hogy a kereszténység és a nemzet ebben az országban együtt élt és erősödött, együtt jutott válságba, együtt bujdosott és együtt támadt fel! A keresztény magyarságnak ez a serege az utóbbi évtizedekben sokat hallgatott és tűrt. Most cselekedni akar! Nem bosszútállni, de tisztogatni és őrtállni. Nem pepecselni és foltozgatni, hanem építeni 1 Építeni: nemzeti kultúrát. Mi nem akarjuk sem a nyugatról lopott, sem a Galíciából batyuzott perverzitásokat, sem a népünk „pipázó tudatlanságát**. Nemzeti kultúrát akarunk, amelynek erejében népünk minden ország népével verseny- képes legyen. Építeni: magyar életet a keresztény erkölcs talpköveire. Abból a nemzeti érzéseit csak diszmagyar- nak felöltő liberális szellemből pedig nem kérünk, amely a keresztény ifjúság megmételyezésén kezdte és a népiélek megfertőzésével végezte, amely koncért, pozícióért, tapsért bármikor hajlandó erőszakot tenni keresztény és nemzeti lelkiismeretén. Építeni: egy uj szociális rendet, szociális egyensúlyt. A magyar közélet és politika legnagyobb mulasztása és szégyene, hogy örökké pártok, egyének és frázis-receptek forogtak az előtérben, miközben az emberi sorsból kitagadottak száz- meg százezrei hiába dörömböltek meghallgattatásért. Ezt a keresztény, nemzeti és szociális szellemben való ébredést és megújhodást jelentse számunkra 1938. karácsonyai Az a karácsony, amelynek éjjelén bíztatva ragyog már a Kárpátok fölött feljött „betlehemi csillag“! Mi, akik a napkeleti bölcsek leikével 2000 év távlatából is hisszük, hogy az első betlehemi csillag az „Út — Igazság — Élet“ születését jelezte, a Kárpátok fölött felszikrázó magyar karácsonyi csillagnak is hisszük, hogy a Betlehemi Gyermek I útja, igazsága és élete nyomán kelt I megújhodásunkat is követi a harang- j zúgásos, glóriás, nagy magyar ka- • rácsonyl Hisszük, hogy lesz majd I mosoly és gyertyafény is, fenyőillat Mül Ilii* v/mZtmű. 't' wmmk • fiS 1—MHHHHR w/KMxvr j- -T* &?///:?//////% ***s*s*s*',ssssj’ts* y///z//sssssss/A íy//. /////////Z y-war Ä I mmm--------------------------> wwvww «Mwyi pÜKÜäSf ................................... ..............................,..... és fehér kalács is minden magyar hajlékban ezen a várvavárt, szent napon 1 Vasfront Irta: dr Máté Imre m. kir. gazdasági főtanácsos, az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója. Lezárunk egy évet, visszatekintünk ennek főbb eseményeire, hogy tanulságot merítsünk a jövendőre. Ha a ránk köszöntő Karácsony szent áhítatában visszapillantunk a lezáruló esztendő történetére, a magyar mezőgazdaság uj korszakának alapköveit látjuk a közélet talajából magasra kiemelkedni. Darányi Kálmán győri programja pontot tett egy korszak következetes irányzata után: a kultúra, a kényelem és a technika eredményeiben pompázó főváros, a fejlődés minden lehetőségével felruházott többi város, valamint az oly sok jóval ellátott városi lakosság különleges igényeinek átmeneti félreálli- tásával, a magyar falut és annak népét helyezte a közérdeklődés és az alkotások előterébe. Imrédy Béla és kormánya a falvak sok-sok problémáját és a falusi népesség millió baját a megvalósítandó feladatok első sorába helyezte. A Kormányzó ur Őfőméltósága szolnoki megnyilatkozásában a falvak elhagyatott- ságának megszüntetését és jövőjének újjáalakítását hirdette. Ez az év Szent Istvánnak, a honalapító nagy királynak éve volt Nem véletlen az, hogy a magyar mező- gazdaság megújhodását is ez az év hozta meg. A föld és ennek népe az az alap, amelyen nemzetünk jövője nyugszik. Csak annak van joga parancsolni, akit lelke és vére ehhez a földhöz és a magyar fajhoz köt. A föld nem munka nélkül való haszonszerzés, nem üzleti tőkebefektetés, nem vasárnapi kéjutazás, nem külföldiek letelepedésének tárgya. E föld szent örökség, melyet őseink vére egy évezreden keresztül öntözött, amelyet kötelességünk szeplőtlenül hivatásának és utódainknak megőrizni. A haza védelme, az elvesztett részek visszaszerzése a földet mivelők millióinak, a falusi anyák szemefényének, a magyar parasztnak, acélos izmaival érhető el. Magasztos hivatásérzet diktálja a kormánynak, a föld igazságos és egészséges megoszlására irányuló törekvését, amelyet a kormány Szent István évében, a nagy király birodalmának visszaállítása érdekében indított El kellett jönniök az apostoloknak, akik a szent igét, a falvak és tanyák népének jobb sorsra vezetését hirdetik. Ennek az évnek ez az egyik legnagyobb ajándéka. A termelésfejlesztés, a közlekedési eszközök, a szociális és egészségügyi gondozás, a mezőgazdasági szakoktatás, az értékesítés szervezetének a falvakban való kiépítése a nagy program főbb pontjai, a gazda, a munkás jobb jövőjének, a mezőgazdaság rentábilis folytatásának alapfeltételei. A kiterjedt néprétegek bekapcsolása a modern haladás eredményeibe, a nemzet vérkeringésében hatalmas erőnyerést jelentenek a közgazdasági élet továbbfejlődésére, egy uj korszak indulhat a prosperitás kilátásaival. Ez az év visszaadott a Hazának több mint tizenkétezer négyzetkilométert és egy millió testvért. Visz- szatért honfitársaink nagy erőnyerést jelentenek a mezőgazdasági termelés és az érdekképviseleti élet küzdőterén is. Egy kegyetlen elnyomatás összes tehertételével két évtizeden keresztül a magyar földhöz és annak ihletéhez hűek maradtak, a nélkülözések és a kilátástalan kemény munka dacára is. Ezek a magyarok edzett katonái lesznek a magyar jövőért való küzdelemnek. Ha az elmúlt évből felénk tündöklő fénysugár világánál a jövőbe is vetünk egy pillantást, utunk biztonságát egyetlen megbízható ösvényen találjuk meg, a mezőgazda- sági népesség erős összefogásában. A mezőgazdaság törvényes érdek- képviseleti szervezetéről szóló törvény olyan lehetőséget és olyan tág keretet adott a mezőgazdasági rétegek összefogására, amelynek felhasználásával meg lehet alkotni a magyar mezőgazdaság áttörhe- tetlen vasfrontját. Ha mindazt megtesszük, amit ez a szent cél köve- | tel, akkor ebben a hazában annak • kell történnie, amit a földmivelők I millióinak érdeke parancsol.
