Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-12-24 / 102-103. szám
XX. évfolyam.______________________Szekszárd, 1938. december 2t. (Szombat) 102—103. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám: 85 Petelós szerkesztő: 8LÁZSIK FERENC A Egész évre Előfizetési dili — 12 pengő || Félévre _____ $ pengő A lap megjelenik minden az erdőn és axombaton. Blőflutésl dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A Hirdetések árait legkisebb hirdetés dlla 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon rallllméleraoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 80 százalék kedvezmény, hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttár soronként M tnlérbe kertil. Magyar Betlehem Dr Magyar Ferenc O. Cist. Mostanában gyakrabban olvashatjuk a lapokban azt a kifejezést, melyet cikkünk piméül választottunk s amely foglalata kiván lenni mindazoknak a magyar karácsonyi szokásoknak, énekeknek és naiv játékoknak, melyeket a karácsony hite és a betlehemi öröm varázsolt elő a magyar nép leikéből Nagyon is helyes, ha a magyar népléleknek a karácsony alapszínére festett eme tarka-barka, de egyenként és összességükben egyaránt kedvesebbnél-kedvesebb képeit nem engedjük veszendőbe menni. Évtizedeknek, sőt tán évszázadoknak hite és öröme tükröződik bennük vissza ; mindegyik egy*egy darab a magyar lélekből. Kár volna értük, ha elkallódnának, amint kár azokért is, amelyeket máris feledésbe temetett a modern kornak hidegebb lelkülete, mivel sokkal gőgösebb, hogysem gyermekdeden hivő tudna lenni. Van azonban a magyar léleknek egy másik, szintén gyermekded vonása : a visszavonás. Sokat felejtett, sokat elhagyott a magyar a haladás nevében, de annyit nem haladtunk a kultúrában, annyit nem vívtunk ki a technikában, annyit nem csikartunk ki a természet mostoha erőitől, annyit nem tanultunk a magunk kárán, annyi hasznunk néni volt a más népekkel való érintkezésből, annyit a jövőbe való bölcs előrelátás sem tudott megérlelni bennünk, hogy ősi átkunkból, a veszekedéstől meg tudtunk volna szabadulni. Avagy talán nem is akartunk tőle igazán megszabadulni... ? Én Istenem, minő átokstaly nehezül ezen a nemzeten, hogy fiai nem találnak soha egymásra? Máskor is, mindenkor baj és veszedelem az egyenetlenkedés; de Jóságos végzete nemzetünknek, hogy éppen akkor, mikor legjobban zajlik körülöttünk a világtörténelem tengere, Öppen akkor, mikor saját népünk talaját vulkáni rezgések fenyegetik: ugyanakkor támad föl az irigységnek és gyűlölködésnek az a vészes lelkülete, mely Mohács bélyegét sütötte nemzetünkre. Szent István művét a Koppányok és Ajtonyok igyekeztek meghiúsítani! Szent Lászlónak Salamonnal Volt; tusája, Kálmánnak Almossal, Imnének Endrével, IV. Bélának tulajdon fiával, V. Istvánnal, a kiskirállyal ; sötét árnyékként igy vonul I végig az Árpádok korán a viszály, különösen a trónutódlás hatalmi kérdésében. Az Árpádok kihalt^ után ugyancsak a trón viszályok készítették elő a talajt a török veszedelemre, mely ahelyett, hogy 8 nemzetet önvédelmi egységre kovácsolta volna, össze, a kettős ki-* rályság hatalmas rését vágta az KARÁCSONYI CSENGŐ. Idszlófaloi Eordögh Zoltánné Cseng a csengő édesen, Hogy örömet hirdessen. Hallgassátok emberek Csilingeljen szivetek. Béke szálljon minden házba, Kis tanyákba, palotába. Cseng a csengő édesen Munkács táján, végeken. Beteljesült szép álom, Kassa, Rozsnyó, Komárom. Béke szálljon minden házba, Felvidéki falucskákba. Cseng a csengő csendesen Az erdélyi bérceken. Szél zúgása zenéli, Ugy-e, tudsz még remélni? Béke szálljon minden házba, Székelykapus kis tanyákba. Cseng a csengő édesen, Hogy örömet hirdessen... Magyar szivek énekelnek: Dicsőség mennyben Istennek. Béke szálljon minden házba, Egész Nagymagyarországra. ország védőfalába. E résen át tódul aztán ki-be a török hódoltság meg a német veszedelem, mely amannál is tovább tartott és utó- rezgéseit ma is érezteti. Sőt ma tán jobban, mint valaha, mint a Caraffák és Haynauk idejében. Azokról legalább tudtuk, hogy nyilt ellenségeink, de ma .. . ? 1 És éppen ma kell ennek a szerencsétlen nemzetnek megint pártokra szakadnia, ma kell országvilág előtt szinte kérkedve mutogatnunk népünk sebeit, melyek nem dicső harcoknak érdemes és büszke emlékei, hanem öröklött rákbetegségnek ki-kiujuló forradásai. Éppen ma kell a Felvidék örömébe az alvilág ürömének csöpögnie. Éppen ma, mikor kifelé is meg kellene mutatnunk az egységben rejlő erőnket, kellett alattomban ármányt szőni, pártot ütni, palotafarradalmat csinálni, orvtámadást intézni, tüzet kiabálni s a kedélyeket úgy föli/.- gatni, mintha mindezért felelősség nem is volna a világon. Ma, mikor tettekre volna szükség, a jelszavak pányvájával akarják lábáról lerántani azt, aki dolgozni akar. Ma, mikor törvény utján akarják egyensúlyi helyzetbe hozni a szociális, gazdasági, kulturális és politikai élet mérlegét, melyet évtizedes érdekszövetség, pártharc, önzés és osztályuralom félrebillentett : olyan kezek, melyekről bajos megállapítani, kontárok-e inkább vagy szentségtörők, belekapaszkodnak e mérlegbe és majd a jobb, majd a bal szélsőség felé akarják rángatni. Ma, mikor minden komolyan gondolkodó és önzetlenül érző ember kénytelen igazat adni • Szt. Pál apostolnak, aki szokott i I velős rövidségével úgy jellemzi a I kezdő korintusi egyház állapotát: „kívül harcok, belül félelem" — (II. 7, 5.) — ma sokszoros bűn a nemzet élete ellen ezt a harcot és annak félelmét oktalanul fölidézni és hatványozni. Oktalan: akár úgy érted, hogy ok nélkül, akár úgy, hogy okosság nélkül, mindkét értelemben igaz marad, hogy most nem lett volna szabad miniszterválságot előidézni. De mi hasznuk is volt az u. n. disszidenseknek ebből az orvtámadásból ? A magyar parlamentarizmus gépezete íme tovább robog és nem igaz, hogy valaki az örvény mélységébe akarta volna dönteni. A szociális és gazdasági törvényjavaslatoknak, az igazi reformtörvényeknek munkája megindult. Az ország hangulata önként és oly gyorsan, hogy a felsőbb megrendelésnek még árnyéka sem férhetett hozzá, megnyilatkozott, de tökéletesen másképpen, mint ahogy ezt a politikai rohamosztag várta volna, mely most ráér eltűnődni a régi nóta igazságán: megverek valakit, vagy engem valaki1. Ez a támadás csakugyan visszar felé sült el. Ez a golyó „gellerét kapott és visszapattant egy szikid* ról... ott fönt Budavárában t Mily szerencséje is nemzetünknek, hogy vannak ilyen sziklái 1 Adja is a jó Isten, hogy a „Magyan Betlehem"-et ő és a hozzája ha* sonló betlehemes lelkületű magyarok végre megcsinálhassák, Istennek dicsőségére és az igazi jéaka*. ratu emberek békességére 1 <i, Magyar megváltás napjai Irta: Jánosi György. Uj korszak köszöntött nemzetünkre. Húsz évi változatos történelmi hullámzás után feltűnik a magyar remények megvalósulásának igéretföldje : Nagymagyarország, a harmincmilliós nagymagyar nemzet. Karácsonyunk boldogabb, mint eddig volt és áthat mindnyájunkat az a tudat, hogy pedig ez a karácsony csak kezdete egy olyan örömsorozatnak, amelyet Isten jósága elhoz rövidesen reánk. Elmondhatjuk, hogy a magyar megváltás napjait éljük, a jó kezdet jő folytatásnak és jó végnek forrása. Az uj korszak nagyszerűsége és biztató értéké nemcsak abban áll, hogy revíziós törekvéseinket fokozatosan koronázza siker, hanem abban, hogy szinte emberfeletti erővel robbant ki a nemzetért való felelősség érzete, olyan reformok valósulnak meg, amelyekről alig egy éve csak álomszerűén lehetett beszélni. A közvélemény nem tudja figyelemmel kisérni azokat- a nemzette- í remtő alkotásokat, amelyeket az I Imrédy kormány bámulatos pontossággal, évszázadok mulasztásait helyrehozó forradalmi gyorsasággal valósit meg és ezzel a mesteri módszerrel kiragadja a nemzetet az el- posványodds európai szelleméből, ifjúvá teszi azt a nemzetet, amely nemzet húsz esztendőn keresztül a visz- szafelé irányuló, felmorzsolódást jelentő népvándorlás útjára lépett. Most újra éledünk. A külső és belső revízió, amely politikai nagyságokat szült és buktatott, a magyar tőrté- nelmiség útjelzőjévé változott s értéke épp abban van, hogy az nem pünkösdikirályságként, hanem olyan alapos munka eredményeként következett el ránk, amely a megvalósulás ütemének hosszú életet nyújt. A revízió nem fog az egymillió visszacsatolt terület és nép körvonalainál megnyugodni. A történelem’ malmai őrölnek. Az_ élet vize táplálja lenditőkerekeit. A mi mindennapi kenyerünk: az elvesztett területek történelmi jogon alapuló visszatérése küszöbön áll. Azok a népeké amelyek letépték a Szent* í koronáról, nem bírják tartani. Amint a saját házunk falára a négy szomszéd hiába húz tetőt, fejünkre zuhan. Viszont a magyar nemzet, á magyar Szentkorona ősi jogbajt gyökerező erővel és vonzalommal kapcsolhatja magához azokat a földterületeket, amelyek elsősorban azért egységesek, mert gazdaságilag kiegyenlítik egymást, egymásra vannak utalva. Vezetőink pompás éberséggel figyelik a reális politika irányát és mesterien alkalmazzák, igazítják hozzá a megnagyobbodáshoz az ország belső állapotát. A lemondások és kiábrándulások után köny- nyebben lélekzünk, érezzük, hogy nagy nemzet csak nagy vonalak szerint élhet, útjait nem akadályozhatja meg semmi. A szükséges és természetes embercsere, a vezetés átru* házása, a személyi változások ügyesen következnek be ott, ahol mái arra a helyzet megérett Ez a nemzet az élet nemzete. Küldetése Istentől való. Életét az a tőr- ténelmiség alapozta meg, amely az őrök magyar lét tartalmát nyujtjai Erőnket kifejlesztve,magunkba bízva munkálkodni, békében élni' és a béke áldásaiban megizmositani miniden eshetőséggel szemben ezt a • nemzetet, ez volt a múlt tanácsa a I dicsőség napjaiban számunkra és EgfBf szám Ara 20 fillér.
