Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-11-30 / 95. szám
XX. évfolyam Szekszárd, 1938. november 30. (Szerda) 95. szám. Szerkesztősig éa ki adó hl válni: Peleifis szerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BLÁZSIK FERENC Egész évre Blóflxctósl dl|i — 12 pengd || Félévre«. _ _ 6 pengd A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. BlfifUelésI dllak éa hlrdetéaek, valamint a lap asellcml résiét lllató közlemények a szerkeaztőséghez küldendők. HLrdatéaak «rali A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengd, — A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllmélereoronként 10 filier» Álléstkercsőknck 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezeti reklám-, ellegyséal, családi hír, valamint a nytlttér soronként 60 titlérbe kerlll. Öföméltósó$Q bölcsesése vasárnap este megoldotta az egyhetes politikai válságot. Az egész ország fellélegzett az örömtől, amikor a rádió műsoron kívül rendkívüli hírként bemondta, hogy a Kormányzó Ur Őfőméltósága nem fogadta el a kormány lemondását és igy a második Imrédy kormány helyén maradva folytatja a nemzeti és népies reformpolitika megvalósítására irányuló tevékenységét. Az államfő erről az elhatározásáról a következő legmagasabb kéziratot méltóztatott kibocsátani: Kedves dr vitéz Imrédy! A közelmúlt napokban a képviselőházban történt szavazás eredményére hivatkozva, felajánlotta az ön és a vezetése alatt álló kormány lemondását. Meghallgatván az irányadó tényezők által javaslatba hozott politikai személyiségek véleményét, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a nemzet jövőjének biztosítása érdekében sürgősen megvalósítandó reformok tekintetében a képviselőház többségének álláspontja s az Ön feljogása között tulajdonképpen tárgyi ellentét nincs. Kétségtelen, hogy a nemzet az Ön további működésétől várja a reformok keresztülvitelét. Azon bizalomnál fogva, amellyel a közelmúltban folytatott eredményes külpolitikai küzdelem folyamán az egész ország által is elismert kipróbált képességei és áldozatkész odaadása iránt viseltetem, a lemondást nem fogadom el. Kelt Budapesten, 1938. évi november hő 27. napján. Horthy, sk. Dr vitéz Imrédy Béla sk. A nagyjelentőségű és rendkívül meleghangú legfelsőbb kéziratból a legelső alkotmányos tényező feltétlen bizalma csendül ki és ez a megnyilatkozás — mint már annyiszor — most is a magyar politika útmutatója lesz és a Főméltóságu Ur ebben, az egész országnak szóló írásában kihangsúlyozza a szociális reformok keresztülvitelének a szükségességét. Az általános megdöbbenést okozó politikai válság tehát Magyarország Főméltóságu Kormányzó Urának ezzel a döntésével elsimult és a dolgozó magyar nép milliói érzik, hogy az államfő elgondolásai teljes mértékben fedik a nemzeti társadalom óhajait, véleményeit és vágyait. Ez annál felemelőbb és annál őrvendetesebb, mert két évtized óta nem volt még magyar politikus, aki az ország többségének a bizalmát annyira megszerezte volna, mint Imrédy Béla. Gömbös Gyula és Darányi Kálmán politikáját akarta folytatni hatalmas reformprogramjában Imrécy Béla. Mielőtt azonban ezen a téren bármit is tehetett volna, kirobbant az Európát fenyegető háborús feszültség és csak természetes, hogy Imrédynek és kormányának elsősorban a magyar hadsereg kifejlesztésére, a nemzeti aspirációk érvényesítésére és a magyarlakta Felvidék visszaszerzésére vonatkozó tennivalóit kellett megvalósítani. Ez sikerült is és az egész ország azt remélte, hogy most majd megkezdődhetik a békés munka a korszerű társadalompolitikai reformok keresztülvitelére. Ennek az országnak a határain túl is mélységes konsternációt keltett azonban a váratlan esemény, hogy politikai ellenfelei személyes kérdések miatt pártot ütöttek ellene és a keresztény és nemzeti, jobboldali kormányt marxista-liberális honatyák segítségével a parlamentben leszavazták. Az igy támadt parlamenti válság során a Kormányzó Ur őfőméltósága meghallgatta az összes pártok vezetőit és nyilatkozataikból megállapította, hogy a Nemzeti Egység Pártjából kilépett jobboldali képviselők semmiféle tárgyi kifogást nem tudnak emelni Imrédy és kormánya ellen. Mindenki érzi, hogy itt csak személyi ellentét lehet és mikor az államfő rámutat Imrédy kipróbált képességeire és hangoztatja vele szemben változatlan bizalmát, akkor el kell enyészni a válságot előidéz^ személyi ellentéteknek és apró szempontokért nem szabad megváltoztatni a magyarság politikai fejlődésének egyenes és töretlen irányvonalát. A magyar nemzeti társadalom ösztönösen hatalmas tiltakozása — nyomban elítélte és megbélyegezte azokat a taktikai fogásokat, amelyekkel az útból félre akarták állítani azt a férfiút, aki legelhivatot- tabban vezetheti az országot a jobboldali fejlődés utjain. És a nép át- ütőerejü megnyilatkozásával való teljes együttérzést jelenti Magyar- ország Főméltóságu Kormányzójának a kézirata, amely megerősíti Imrédy Bélát és kormányát a hatalmas jobboldali reformpolitikai program végrehajtásának a munkájában. Az egész ország reméli most már, hogy az államfő útmutatása szerint a törvényhozás minden tagja teljes erejével kapcsolódik bele az alkotó tevékenység felfelé ívelő dicsőséges útjába. Kánya Kálmán külügyminiszter lemondott Az egész ország sajnálkozással veszi tudomásul a hirt, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter, akinek működéséhez a diplomáciai sikerek tekintélyes sorozata fűződik, magas korára és megrendült egészségi állapotára való tekintettel benyújtotta lemondását. A Kormányzó Ur Őfőméltósága a lemondást elfogadta és a külügyek ideiglenes vezetésével vitéz dr Imrédy Béla miniszter- elnököt bízta meg. Kánya Kálmán a monarchia régi diplomáciai testületében kezdte meg működését és már kora fiatalságában felfigyeltek nagyszerű képességeire. A magyar külügyi kormányzat megteremtésével egyidejűén — nyomban tekintélyes szerepeket kapott külképviseletünkben, amelynek nemzetközi viszonylatokban is nagy tiszteletnek örvendő tagja lett. Gazdag tapasztalatokon és az ismeretek imponáló tömegén alapuló diplomáciai iskolázottsága jelentékenyen i hozzájárult a magyar igazságnak a { külföld szemében való elismerteté- I séhez. CseluzMlo e$y napjának keresztmetszete Vessünk egy pillantást Csehszlo- j rákia helyzetére egyetlen nap hir- myaga alapján. Ha kinyitjuk a la- )Ot, a következőket olvashatjuk: \ csehek a Felvidékről 917 magyart és ruszint üldöztek ki. Vitézül larcolnak a kárpátoroszok a csehek Is az ukránok ellen. Árvaváradénál egyveres banda támadta meg a engyel határbizottságot. Prágában megint nem tudtak köztársasági elnököt jelölni. Ezek azok a hírek, amelyeket feltűnő betűkkel szednek a lapok, nem is beszélve arról a sok fontos és érdekes részletről, amelyek a főcímek alatt meghúzódnak. Ha ezeket a híreket látja az ember, önkéntelenül is arra a meggyőződésre jut, hogy a csehszlovák állam átalakulásának kérdése még távolról sem oldódott meg. Az egész magyar közvélemény mélységes felháborodással veszi tudomásul a magyarok és ruszinok kiüldözését. De a felháborodáson tulmenőleg nézzük meg, mi húzódik meg e sajnálatos tény mögött ? A szlovák vezető politikusok egyre azt hangoztatják, hogy Magyar- országgal békében és barátságban akar Szlovákia élni. Ellenben igaz az, hogy a menekültek nagy része szlovák területről özönlik át. Két eset lehetséges: vagy nem mondanak igazat a szlovák politikusok, vagy nem urak a saját hazájukban, mert íme, nem tudják barátságos szándékaikat Magyarország iránt gyakorlatilag megvalósítani. — Azt hisszük, ez utóbbi eset áll fenn, de ha ez a való helyzet, akkor ez nagyon szomorú fényt vett Szlovákia úgynevezett autonómiájára. Ugylát- szik ez az autonómia inkább ígéretekben és szavakban áll fenn, de nem a valóságban. Erre látszik mutatni az a tény is, hogy a csehek és szlovákok között igen súlyos ellentét áll fenn, nem annyira a köztársasági elnök személyére, mint azoknak a jogoknak a mértékére vonatkozólag, amelyeket az uj elnöknek meg akarnak adni Azt olvassuk a lapokban, hogy a szlovák néppárt megbízottai nem voltak hajlandók hozzájárulni az elnöknek juttatandó rendkívül széleskörű, alkotmányjogi kérdésekre is kiterjedő felhatalmazáshoz. Nyilván erre meg volt minden okuk. A csehek való- szinüleg úgy képzelik a dolgot, hogy az uj csehszlovák államban a többség az ő kezükben lévén, mindig olyan elnököt fognak választani, aki a cseh elgondolások híve és kifejezésre juttatója. A szlovákok sejtik ezt és éppen ezért nem akarják, hogy az elnök kezében olyan széleskörű jog legyen, amely semmivé tehesse Szlovákia állítólagos autonómiáját. Mégis csak furcsa helyzet, hogy az elnöki szék még ma sincs betöltve. Ez a tény önmagában bizonyítja, milyen súlyos belső ellentétek állnak fenn Csehszlovákiában. Ha a kárpátaljai oroszság kérdését nézzük, itt még szomorúbb állapotokat találunk. Számtalan megnyilatkozásból állapíthatjuk meg, hogy a kárpátorosz nép igenis — Magyarországhoz akar csatlakozni. Ezt a csatlakozást semleges ellenőrzés alatt történő népszavazás utján akarja kimondam. Ebben a cseh terror megakadályozza őket. Ukrán bandákat szabadítottak rá a védtelen lakosságra, mely azonban a túlerő ellen is védekezik és életét és vérét áldozza, hogy önrendelkezési jogát gyakorolhassa. Szomorú szívvel nézzük itt Magyarországon ruszin testvéreink küzdelmét, de reméljük, hogy a ruszin nép előbb- utóbb megkapja a szabad véleménynyilvánítás jogát. Ennek az eredménye felől viszont semmi kétség nincs. A csehek és lengyelek közötti ellentét már régi keletű. Ugylátszik nem lett kisebb azáltal sem, hogy a lengyelek birtokába jutottak ju- gosan követelt területeiknek. Hátra maradtak azonban még kisebb ha- tárkiigazitások, amelyek elvégzésére a lengyelek határbizottságot küldtek ki. Erre a határbizottságra, minden nemzetközi jog és szokás ellenére cseh területen ismeretlen terroristák rátámadtak. A lengyelek kénytelenek voltak tiltakozó jegyzéket intézni Prágához és elégtételt kértek. Az elégtételt nyilván meg is fogják kapni, ez azonban csak formai jóvátétele az elkövetett minősithetetlen tettnek. Igyes szám ára 12 fiilép.
