Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-11-16 / 91. szám
XX. évfolyam Szekszárd, 1938. november 16. (Szerda) 91. szám. aurkesiUMg t* kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám: 85 Elfiflxetóat d111 Egész évre — 12 pengő || Félévre*. ____6 pengő Pt lelű. szerkesztő : BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden excrddn óa szombaton. Előfizetési dijak óa hirdetések, valamint a lap aselleml részét Illető | közlemények a szerkeaztőséghez küldendők. Hlrdetéaek árait A legklasbb hirdetés dlla 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon rallllmélersoronként 10 tiller« Alléstkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzéal, családi hír, valamint a nylíltér soronként 60 fillérbe kerül, A Kormfinyzó Kassán Itt ölelkezik ma a Felvidék ezernyi próbát becsülettel kiállt népe a trianoni bőrtönráccsal húsz éven át elválasztott kilenc milliónyi magyarral, — mondotta Kassán a fehér lován bevonult Kormányzót üdvözlő beszédében vitéz Imrédy Béla a megnagyobbodott Magyarország miniszterelnöke. És mig zúgott a kassai Dóm öreg harangja, mig a mámoros könnyes lelkesedés viharos kitöréseivel ünnepelte a felszabadult város népe a legelső magyar embert, a legfőbb hadurat, a magyar hadsereget, a Felvidék eddigi vezető férfiait és a magyar kormány tagjait, — a külföldi újságírók csoportjában felsóhajtott az egyik világlap munkatársa: ezt nem hittem volna. Felsóhajtott és könny csillogott az ő szemében is. Pedig nem is értette a magyar szót, pedig nem is tudja, nem is tudhatja, hogy mit jelent magyarságnak az ősi Kassa, amelynek gyönyörű Dómjában nyugszanak a nagyságos Fe-. jedelem hamvai. De megértette a tomboló örömnek azt a szinte extázisba csapó boldogságát, amellyel ünnepelte ez a városa húszéves cseh rabság alól való felszabadulást, amellyel hódolt Rákóczi városának népe a Kormányzó előtt. És aztán szólt a Kormányzó- Az ujjongó öröm tomboló .lelkesedését áhitatos csönd váltotta fel. Kassa, népe itta magába a Kormányó szavait és csak akkor zúgott fel ismét az éljen, amikor a Kormányzó arról beszélt, hogy milyen meleg szeretettel öleljük magunkhoz felvidéki testvéreinket. Az elnyomás és az üldöztetések ellenére — állapította meg büszke örömmel és dicsérő elismeréssel a magyar államfő — emelkedett szellemben, hittel és bizalommal álltak helyt a Magyar- országhoz való hűséges ragaszkodásban. Ennek a szeretetnek gyönyörű, páratlan bizonyságát adta a Kormányzó, amikor eljött ebbe az ősi városba és falai között anyanyelvükön szólt az ő hűséges alattvalóihoz. Néhány szlovák mondattal fordult a Felvidék szlovák lakosságához, meleg szeretettel üdvözölve őket. Es ígéretet tett arra, hogy a szlovák nyelv és kultúra teljes szabadságát biztosítani fogja számukra a magyar országiás. Húsz év után Íme magyarul érző idegenajku testvéreink számára is ajándékozó örömet vitt a felszabadulás ünnepi pillanata és a rádió világgá hirdette, hogy változatlan a magyar megértés, türelem, gavalléria, amely ezer éven át megtartotta, együtt tartotta Szent István koronájának népeit. Húsz év múló pillanat egy nemzet életében, de örökkévalóság az azt végig élő' nemzedéknek. Szörnyű, keserű örökkévalóság volt felvidéki testvéreinknek ez a húsz év, ám mindenért megvigasztalt, mindenért kárpótolt a kassai bevonulás boldog, dicsőséges ünnepe, mert akkor, amikor a Kormányzó ott állt a kassai Dómtéren, amikor végighallgatta a Dómban az ünnepélyes Te Deumot, ezzel az aktussal megkoronázta a Felvidék viszszavételét. A magyar honvédség csapatai ekkor már mindenütt az uj határokon álltak és egy millió magyart ölelt magához az örök Hungária szerető gondoskodása. Gyönyörű volt. Lélekben ott volt az egész magyarság, határokon innen és határokon túlról és most az ünnep után a munka hétköznapjai jönnek. Robotos, kemény, nehéz napok, amelyeket sziwel és lelkesedéssel vállal a magyarság, hogy elfeledtesse a felvidéki néppel két évtized szenvedéseit, hogy velük együtt dolgozna, megteremtse az uj, a nagyobb és boldog Magyar- országot. Tolna vármegye ünnepi közgyűlése a Felvidék visszacsatolása alkalmából Abból az általános örömből, amely a csehek által megszállott magyar terület felszabadulása nyomán úrrá lett az egész országban, Tolna vármegye is méltóképpen vette ki a részét. Vitéz Thuránszky László dr főispán hétfőre, f. hó 14 éré törvény hatósági bizottsági díszközgyűlést hirdetett és ezt az aktust megelőzően 10 órakor hálaadó istentiszteletek voltak az összes felekezetek templomaiban. Szokatlanul ünnepi képe volt a feldíszített megyeháza környékének, ahol együtt láttuk az isten tiszteletek után a közgyűlési terembe siető idegeneket, a vármegye legtávolabbi vidékeiről Szekszárdra érkezett megyebizottsági tagokat. Tizenegy óra felé már zsúfolásig megtelt a megyeháza nagyterme, ahol együtt láttuk a vármegye összes tár sadalmi osztályainak minden képviselőjét. A karzat megtelt helybeli és vidéki előkelő hölgyekkel, akik örömtől kipirult arccal várták a hazafias ünnepély megkezdését. Az előkelő ségek sorában pompás diszmagyarba Öltözve érkeztek a terembe: gróf Apponyi Károly, gróf Apponyi Rezső, dr Berndth Béla, báró Fiáth Tibor, dr Gőzsy Tibor, báró Jeszenszky József, Madi Kovács Imre, báró Schell József, gróf Széchenyi Domonkos, Sztankovdnszky Tibor és Vizsolyt Gusztáv. Egy csoportban vonultak be vitéz tardoskeddi Benke József tábornokkal az élen a szekszárdi és tolnai helyőrség tisztjei, majd főnökeikkel együtt a szekszárdi hatóságok küldöttségei. Pontban 11 órakor jelent meg a teremben vitéz Thuránszky László főispán fényes diszmagyarba öltözött daliás alakja. A közönség állva fo gadta a főispánt és igy haltgatta meg a Szekszárdi Daloskor nagyszerűen I énekelt Himnuszát. Ennek elhangzása után a főispán ezzel a gyönyörű be- széddel nyitotta meg az ünnepi disz I közgyűlést: Vitéz Thuránszky főispán megnyitója. Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság 1 Rendkívüli történelmi események, a magyar nemzetet ért sorsfordulat indítottak arra, hogy az immár felszabadult magyar Felvidék visszacsatolása alkalmából Tolna vármegye törvényhatóságának közgyűlését egybehívjam. Meg kellett ezt a díszközgyűlést hirdetnem azért, hogy törvényhatósági bizottságunk, mint a vármegye első közjogi és erkölcti testületé méltó módon vehesse ki részét a nagy nemzeti örömből és forró szívvel adhasson hálát a ma gyarok Istenének. Rövid pár hete annak, hogy rendes őszi közgyűlésünket megtartottuk Ennek az esztendőnek, de az egész világháború utáni korszaknak is a legsötétebb napján, szeptember hó 28-án gyűltünk össze, hogy a vármegye ügyeit szokásos módon elintézzük. Az a nap — szeptember ’28-ika — emlékezetes marad mindannyiunknak. Európa legnagyobb hadseregei talpig fegyverben össze csapásra készen állottak Csak a parancsot várták, hogy feltartőzha I tatlanul egymásnak rohanjanak. A szuronyok milliói már fel voltak tűzve, a motorok begyújtva, az ágyuk beirányitva. Már már úgy látszott, hogy a béke megmenthetetlen, uj világháború felé rohanunk. Az európai népek két évezreden át felépített civilizációját uj katasztrófa fenyegette. Nyomott kedéllyel, borongó érzésekkel ültünk itt a teremben szeptember 28 án, előttünk a vármegyei tárgysorozat munkaprogrammjával. De gondolataink messze kalandoztak a nagyvilágban. Hányunk melléből fakadt ki akkor az az elnyomhatatlan sóhaj, bárcsak felülkerekedne a józan belátás győzne az igazság. Másnap — alig 24 órára rá — a müncheni találkozó örömhíre futott végig az idegszálakon, összegyűlt és bölcs határozatot hozott a müncheni értekezlet, felülkerekedett a bölcs mérlegelés, a komoly belátás, a jó zan ész és győzedelmeskedett az igazság. A teoretikus, álmodozó Wilson professzor önrendelkezési elve — a népek annyiszor megcsufolt, kijátszott, elárult önrendelkezési joga • — az a legelemibb emberi és népi I jog, hogy egy törzs leszármazottjai, mint testvér a testvérrel egy hajlékban, egy családi kötelékben éljenek, 1920 óta először jött alkalmazásba Münchenben. A magyar fajt, a magyar nemzetet fojtogató ködtengeren keresztül először tört a fénysugara annak, hogy: Igazságot Magyarországnak. Áttört az első fénysugár, de még nem érezhettük áldásthozó melegét Diadalmaskodott az elv, de még messze voltunk a céltól. Hosszú hetek következtek — ma már csak rövid perceknek tűnnek fel — de akkor aggódva és reménykedve sokszor szorongva és kétségekkel küzködve vártuk a sorsdöntő órát, a napot idegőrlő tovamulását. Igazságunk törhetetlen tudatában készen voltunk a nemzet egész áldozatkészségét felajánlani, ha kell a nemzet erejére hivatkozni. Mozgósítottunk. Hivatkozni kellett a nemzet kemény elhatározására, végső elszántságára, mert olyan ellenféllel állottunk szemben, amely nemzett kisebbségeit, a mi magyar testvéreinket két évtizeden át rabszijra fűzve tartotta, testileg meggyötörve, lelkileg megkinozva, gazdaságilag kiszipolyozta, amikor pedig fordult a kocka, amikor elérkezett a leszámolás órája és helyt kellett állani a múltak bűneiért, nem volt meg az erkölcsi ereje, a férfias bátorság abhoz, hogy becsületesen, egyenesen szembe nézzen n helyzettel és viselje két évtizedes gyalázatos visszaéléseinek el kerülhetetlen történelmi következményeit. Azonban ezeknek a napoknak a lelki küzdelmei — vívódásai, miket átéltünk, aggódásunk, szorongásunk és reménységünk — ma már mind a múlté Ma már a miénk a magyar Felvidék, a miénk rengeteg magyar föld, egymillió felszabadult magyar testvérünk és sok sok szép magyar város Honvéd bakáink, kakastollas csendőreink közelebb állanak a Kárpátoknak a történelmi magyar birodalmat koszoruzó hegyláncához Orömünnepet ülünk, a rendkívüli, a felmérhetetlen nemzeti öröm ünnepét, olyat amelyben nemzedékek egész sorának nincsen része olyat, ami a történelem folyamán is csak Egyes szám ára 12 fillér»
