Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-10-19 / 84. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1938 október 19. egyéb módjairól sajtó és rádió utján a közönséget nem tájékoztatjuk, pénzadományokat kizárólag ezen „66“ számú csekkszámlára kérjdk. Csekklap minden postahivatalban Ingyen kapható. Természetbeni adományok szives felajánlásáról egyelőre csak Írásbeli értesítőt kérünk éspedig a miniszterelnökségre „Magyar a magyarért* mozgalom címére. A felajánlott javakat csak akkor célszerű megküldeni, ha ennek módjáról és időpontjáról a közönséget már részletesen tájékoztattuk. Áldozat nélkül nincs eredmény ! Imrédy Béláné a munkabizottság olnőkc. A riadó parancsa folytán meg(Vezető cikkünk folytatása.) oroszokhoz, mi pedig mindent hátrahagyva menekültünk. A világháborús évek leglehangolóbb élménye a számomra ez a hajnal volt, mert amikor kiszabadulva a tüzvonalból a tábori konyhák állomáshelyére értünk, ahol 12 kondérral várták a több mint 800 létszámú zászlóaljunkat, ebből a 800-ból mindössze 45-en voltunk ott. Farkaséhesek voltunk, de senkinek sem volt ereje, hogy a sajkája után nyúljon. Annak a rengeteg sebesültnek jajgatása, könyörgése fojtogatta még a torkunkat s egyetlen falatt sem tudott lemenni azon. . A harmadik találkozásunk csak egészen rövid volt. Ez 1918-ban volt a júniusi Piave-offenziva után. A csata kimenetelét ismerjük: vissza kellett jönni a Montellóról. Mi akkor tartalékba vonultunk s a Co- negliano—Vittorioi műúton találkoztunk a csehekkel. Ott lógtak nyolcán- tízen az utszéli hatalmas platánfákon már pár napja, mindegyik nyakában egy tábla ezen felírással: „cseh hazaáruló“. Ezek a cseh-tót brigád tagjai voltak, akik velünk szemben harcoltak az olaszok oldalán és most elvették jutalmukat. Ezekről a hazaáruló csehekről fényképeket készítettünk és ezek a fényképek teszik emlékezetessé a legutolsó találkozásunkat. A fegyverszünet előtt pár nappal Olasz fogságba jutottunk, a szerencsétlen körülmények folytán az egész hadtestünk oda jutott. Az első állomásunk a front mögötti Oderzo volt, ahol ugyanakkor a hírhedt cseh-tót brigád is ott állomásozott, így történt azután meg, hogy egy ilyen fénykép, amelyik ezekről a hazaáruló csehekről készült, a cseh- tót brigádhoz is eljutott és egy kellemetlen estének lett az okozója. Akkor — november 3-án — hangos volt az egész város, mert az olaszok a győzelmes háborút és békét éltették. örömtüzek, tábortüzek égtek körös-körül s hangos volt az egész környék. Csak mi voltunk csendesek és szomorúak ezen a hűvös novemberi estén. Nekünk nem volt semmi, amit ünnepelhettünk volna. Idegenül, elhagyatva járkáltunk a nagy, drótsövénnyel körülvett térségen egyetlen fedél, vagy ülőhely nélkül, szuronyos őrökkel körülvéve. Egy halott sziget voltunk ott a mámoros öröm tengerében. Ebben a nagy, lehangoló elhagyatottsá- gunkban egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy hatalmas. fáklyákkal dalolva egy nagyobb csoport katona közeledik felénk. Orditva-üvöltve megálltak a drótkapunál és odaparancsoltak valamennyiönket Tamozdult vármegyénk lakossága is, hogy szívvel, lélekkel csatlakozzék a kormányzó hitvesének akciójához és hogy minél eredményesebben, minél imponálóbban biztosíthassa annak sikerét. Vitéz dr Thurdnszky László főispán kedden délután öt órára értekezletet hivott össze a vármegye- házára, ahol megjelennek a vármegye katonai és polgári társadalmának vezetői, a hatóságok, közfile- tek és a társadalmi egyesületek képviselői. Ezen az értekezleten megbeszélik a vármegye minden községére és minden részére kiterjedő mozgalom megszervezését és nyomban meg is indítják az akciót, hogy a hazafias lelkesedéstől és egymás szeretetétől fütve, a j szent célok érdekében minél gyorsabb és minél nagyobb eredmé- I két lehessen elérni. Ián 200 osztrák-magyar tiszt volt akkor ott. Egyikőket magasra emelték maguk fölé és az a kísérteties csendben tiszta magyarsággal megszólalt. Így kezdte: Osztrák-magyar tisztek, bitangok, kutyák. Azután sorjában megtudtunk mindent. Megtudtuk azt, hogy megtalálták egyik zászlósunk zsebében a fényképet, hogy mi is hasonló sorsban részesülünk, meg fognak még ma este tizedelni bennünket és ugyanúgy fogunk lógni, mint azok ott messzebb a platánfákon. Elmentek, de nem sokkal később újból ott voltak, hatalmas oszlopokat hoztak magykkal, amiket nyomban le is ástak, újabb és újabb szónoklatokat kínlódtunk végig, felvázolták előttünk a megtizedelés és akasztás minden kellemetlen körülményeit. Egészen hajnalig tartott ez a szakadatlan cseh-tót brigád látogatás. Az egész monarchia történetét megismertük a cseh szemek látószögéből, valamint a magyarság sorsát is. Reggel azután az olaszok elvittek onnan bennünket, mielőtt komoly kellemetlenségeink lehettek volna. Vittük magunkkal ennek az estének minden szégyenteljes és lealázó eseményét, minden meggyötrő izgalmát, tiszta becsületességünk, helytállásunk megnyugtató érzését és nagy igazságainkat. És most újból találkoztunk velük a komáromi kerékasztalnál. A mi ősi lovagiasságunk próbált tárgyalni az ő szellemükkel. A mi örök igazságunk ült szemben az ő körmön- fof.^díplomáciájukkal. A mi őrök igaz^tgunk ült oda egy olyan igazságtalanság jóvátételéhez, amelyet 20 esztendő sem tudott feledtetni Európával, hanem inkább felfakasztotta annak minden sebét. A mi szent igazságunk és jogunk ült szemben az ő gazságaikkal. Ami nekünk szentség, az nekik üzlet. Ami nekünk ezeréves történelem, az nekik pár stratégiai hídfő vagy htgy- kup. Ami nálunk az ősi vérnek ösztönös vonzása, az náluk csak az éhes polipkarnak utolsó, görcsös kapaszkodása. Ami nálunk hit, az náluk álnokság. Két külön világ ült le a komáromi asztalhoz, két örök ellentét, a monarchiából örökölt féltékenységgel és gyűlölettel. De nem mi vagyunk azok, akik gyűlölködni tudunk, mi csak nem feledünk, mi csak felidézzük a múltakat, amiket nem tudunk és nem is akarunk elfelejteni. Mi hisszük és tudjuk, hogy a mi igazságaink hosszabb életűek az ő igazságtalanságaiknál. A mi igazságunk a történelemnek, a vérnek, a fajtánknak az igazsága. S most, amikor otthagyva a komáromi asztalt, nemzetvédelmi szempontból újabb intézkedéseket foganatosítunk, akkor mi magyar lélekkel, csak egyet kívánhatunk magunknak: „Ne legyen egy percnyi békességünk, mert akkor végünk — végünk“. (m. i.) A szekszárdi cserkészek lublleuma Bensőséges ünnepség zajlott le folyó hó 15-én este Szekszárdon, a nagyszálló színháztermében: a szekszárdi gimnázium hires 40. számú cserkészcsapata ünnepelte fennállásának 25 éves évfordulóját. De ez az ünnep nemcsak ennek a cserkészcsapatnak és iskolának ünnepe volt, hanem ünnepe egész Szekszárd városának, egész Tolna megye cserkészetének, sőt különös ünnepének tartotta ezt a jubileumot a Magyar Cserkész Szövetség országos központja is. Mert a szekszárdi 40-esek a mozgalom magyarországi úttörői közé tartoztak, ők voltak az első vidéki cserkészcsapat, mert megjelenésükkel uj szint, uj lendületet jelentettek a városnak és vármegyének nemcsak ifjúsági életében, hanem céltudatosabb magyar- ságu társadalmi életében is. Az ünnepélyen nagyszámú közönség vett részt, soraiban nemcsak a cserkészhatóságok képviselői, a me* gyei cserkészet vezetői és cserkészei foglaltak helyet, de ott voltak a város katonai és polgári előkelőségei is, vitéz dr. Thuránszky László főispánnal, vitéz tardoskeddi Benke József tábornokkal, Szongott Edvin alispánnal az élen, az egyházak fejei és a város úri társadalmának nagyszámú képviselője és végül a legkedvesebb vendégek: a csapat alapító öregcserkészei. Faludi Ferenc gimn. igazgató, a csapat szervezőtestületének elnöke üdvözölte bensőséges szavakkal a megjelent ünneplő közönséget s magasszárnyalásu bevezető beszédben méltatta azokat a nevelői és nemzeti értékeket, amelyeket ebben a csapatjubileumban ünnepiünk. — Mint a csapatnak maga is egyik volt parancsnoka, meghatott szavakkal idézte a csapat múltjának hősi korszakát, a 20-as évek cserkészetét, melyben a most diadal felé haladó revíziós gondolatnak a háború utáni dermedt csendben első harcos vállalkozását látta. Bejelentette, hogy a csapat most a nemzeti vágy beteljesülésének a pillanatában is a harcosok élén akar maradni és ezért az ünnepség tiszta jövedelmét felajánlja a Mindent a Felvidékért országos akció céljaira. Ery Emil, a csapat alapitóparancs- noka, ma a cserkészszövetség or- I szágos ügyvezető elnöke, szinte alig 1 tudott szóhoz jutni, a szeretet tétTELEFON: 143 Szerdán, október 19 Csütörtökön, október 20. VILÁ6M0Z1 Hétköznapi kezdési Idő Va7 és Va 9 érakor Farsangi álom Igazgató: KRENNER JÓZSEF Káprázatos kiállítása revüfilm Főszereplők: Alice Faye, George Mnrply és Edna Sedgwick, a világhírű spicctáncosnő Fox világhiradó Az előadások kezdete: hétköznapokon: ll,7 és Va9 órakor, vasár-és ünnepnap : 3, 5, 7 és 9 órakor szésnyilvánításától. Ünnepi beszédében az emlékezés megindultságának közvetlenségével és szivbemarkoló melegségével mesélt a nagy múlt hősi emlékeiről, az úttörők legendás csapatáról, az első táborozásokról, a félelmetesen szép nagy nekilendülésről, amely azon túl, hogy uj vérrel öntötte tele egy lagymatag kor ifjúságának ereit, uj szint hozott egy kis vidéki város életébe és talán fel is frissítette azt. Beszélt azokról az időkről, amikor még Szekszárd jelentette a vidéki cserkészetet Magyarországon s a dunántúli cserkészkerület székhelye volt Mesélt-mesélt és előadásának romlatlan szekszárdi zamata bájával megigézte a lelkeket. Beszéde végén igérettételre hívta fel a csapatot. A csapat első messzebbi táborozása 1914-ben volt Losoncon, ígérjétek meg — úgymond —, hogy ebben a jubileumi esztendőben újra Losoncon fogtok táborozni. Dr Kayos Béla budapesti ügyvéd az alapitó nyolcak nevében szólalt fel. Felidézte ennek a gárdának első világháborús halott hőseit, példájukat állítva a mai nemzedék elé, a 40 es hagyományok bozgó ápolására buzdította őket. A mai csapat érzelmeinek a tol- mácsolója Patacsi József csapattiszt volt, aki a tisztelet meghatottságával hajtotta meg a hála lobogóját a nagy ősök előtt, ígéretet tett az utódok nevében, hogy ezek a nagy tradíciók mindig a lehető legjobb munka teljesítésére fogják serkenteni minden idők 40-es cserkészét. örömmel jelentette, hogy ma is a régi akarás friss lendülete hajtja a csapatot. A cserkészfiuk ezután ünnepi előadásként Radványi Kálmán egyik kedves és érdekes időszerű tárgyú cserkészszinművét adták elő, címe: Hadifogoly. A közönség szeretettel és meleg elismeréssel fogadta az előadást. A műsor egyes számai között a határőrezred zenekara szórakoztatta finoman megválasztott és kidolgo zott zenedarabokkal a közönséget. Az ünneplő közönség az ünnepély végén emelkedett lélekkel tett hit vallást a nagy idők kinánta benső séges hazafiságéról. A szombaton tartott jubileumi ünnepélyhez kapcsolódva, vasárnap cserkésznapot és közgyűlést tartott a megyei cserkészet Szekszárdon. Reggel tisztiértekezlet ..volt, később istentiszteletek, majd a városba egybegyült csapatok diszfelvonulása következett vitéz Zerinváry János vezetőtiszt vezetése alatt és a le- yentezenekar indulóira a Béla-térről a Hősök szobrához. Kassay Béla dunaföldvári csapatparancsnok helyezte el a szoborra a vármegyei intézőbizottság koszorúját Fél 11 órakor ünnepélyes külsőségek között vitéz Benke József tábornok és a cserkészövetség országos elnöke, Éry Emil jelenlétében felavatták a 40. sz. csapat rádió
