Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-10-12 / 82. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1938 október 12. TörkOlytulamonoiok íveimébe! Az Egyesült Szekszárdi Köz­ponti Szeszfőzde a szőlőtőrköly átvételét a Fürdőház-utcában levő vermeknél már megkezdte és ké­retnek a termelők, hogy törkö­lyüket oda szállítsák be. 638 dozat lehetővé tette átlag havonként 150 segélyezettünk megélhetését és gondozását. A társadalom ezen ál­dozatkészsége biztosítja ma is gon- dozottaink ellátását és mentesíti őket a megaláztatással és zaklatással járó koldulástól. A mai rendkívüli viszonyok, a közelgő tél fenyegető nyomora és a mindinkább érezhető élelmiszerek drágulása következtében a segélyre szorulók száma egyre emelkedik és a város lakosságától egyre nagyobb áldozatokat kíván. Kérő szóval kell ezért fordulnom azokhoz is, akik eddig szegényakciónkból részüket nem vették ki, vagy nem vehették ki. Ezért arra kérem igen tisztelt Cimet, szíveskedjék a Magyar Norma szerinti szegénygondozásunk cél­jaira f. évi október hó 1-től kezdő- dőleg havonként pénzt, vagy ter­mészetbeni adományt felajánlani, amelyet minden hó első napjaiban szegénygondozó bizottságunk hölgy­tagjai fognak nyugta ellenében át­venni. Hisszük, hogy a polgármester fel­hívása mindenütt megértésre talál és a közönség önként felajánlja azt az összeget, amelyre a Magyar Nor­mának Szekszárdon szüksége van. Magyar orvosok és újságírók jugoszláviai ianulmányutja VI. A kedélyes és szinte családias táncmulatság után nem sok pihenő ideje maradt a fiatalságnak, mert reggel 7 órakor már indulni kellett Mariborba. A Putnik három hatal­mas autóbuszába zuhogó esőben szállt be társaságunk a fürdőtelep főterétől pár száz méternyire levő autóparkirozó helyen. A kora reg­geli idő, a zuhogó eső és az arány­lag nagy távolság dacára is több könnyes szemű hölgy kisérte ki ifjainkat az indulás helyére, ahol a budapesti studio reggeli indulóit harsogták az autóbuszokba épített rádiók, amelyekből útközben meg­tudtuk a reggeli és a délelőtti ma­gyar híranyagot is. Kedves hegyes-völgyes vidéken haladtunk keresztül és csakhamar elértük Gornja Radgonát, a Mura partjón fekvő bájos városkát, me* lyet szép hid köt össze a már né­met területen levő Radkersburggal. Autóbuszaink megállották a hídnál és mi pár percig gyönyörködtünk az átellenben elterülő és horog­keresztes zászlókkal díszített város- jiak a Mura mentén emelkedő ház­soraiban. Rövid tartózkodás után tovább indultak kocsijaink és szinte éreztük, hogy a tejes, opáloskék vizű folyó rohanásának a zenéje a határon túl már más égre szállott fel. A SlovenskeGorice regényes szép­ségű tájain suhantak keresztül autó­buszaink és utunkat bőven szegé­lyezték a zöld között barna, piros, narancsszinü őszi zászlócskák, — amelyeket az erdők tűztek ki a folyton váltakozó hegyekben és völ­gyekben. Aránylag rövid utazás után megérkeztünk Mariborba (Mar­burg), a kedvező éghajlati viszo­nyok közt levő drávaparti kert­városba, amelyet méltán becéznek »jugoszláv Merán« néven, mert nyá­ron és télen egyaránt kedvelt üdülő­hely. A Dráva két partján elterülő, halmoktól övezett, szélmentes fek­vésű, ötvenezer lakosú, nagymultu, de mégis modern város fölött még mindig ott lebeg a német kultúra baldachinja, bár tömegével találja ott az ember a szláv népi eredeti­ségeket A főtér egyik előkelő bár­jában Looa József, a Putnik igaz­gatója vendégelte meg a hűvös idő reggeli vándorait jóféle papramor- gókkal, meg aperitifekkel, majd ki- kocsutunk a Mariborski Ótok nevű Drávaszigetre, Marburg város szen­zációs nyári fürdőtelepére. A csodálatos kultúrával gondo­zott parkban három impozáns nagy­ságú modern úszómedence áll a fürdőzők rendelkezésére és ott a vastag homokrétegen keresztül kris­tálytisztára szűrt Drávavizet villa­nyos utón melegítik. A fürdő nyári terrasz-vendéglőjében a marburgi városi vezetőség és az orvosok élén ott várt bennünket Juvnn Alojzij polgármester és visszaemlékezve azokra a kedves időkre, amelyeket a háború alatt mint főhadnagy töl­tött Győrben, melegen üdvözölte a magyar kirándulókat. Ezen a szép helyen nagyszerű villásreggelivel vendégelt meg bennünket Marburg városa, melynek forgalmában, gaz­dagságának pompájában nem győz­tünk eléggé gyönyörködni. Sajnos, hamar búcsút kellett vennünk ettől az ideális fürdőteleptől, mert aznapi programmunk tulajdonképpen egy klimatikus magaslati helynek, a Pohorje hegynek a megtekintése volt Pohorje, Marburg fölött elterülő 25 km széles és 50 km hosszú, pompás erdőboritotta 1533 m magas hegység, amelynek erdős hegylán­caira, jól berendezett hegyi szállói­hoz, menedékházaihoz Marburgból elsőrendű módon kiépite t autóut vezet. Az időjárás nem igen akart kedvezni ennek a kirándulásnak, mi azonban éreztük, hogy a köd­felhőbe burkolózó hegyóriásról is­meretlen szépségek integetnek felénk és örömmel indultunk útra a kertes Mariborból, amelyet a rózsák váro­sának is nevezhetünk. Az augusz­tus végén újra meg újra nyiló sok­sok rózsa, ezek a rózsazuhatagok, a függő rőzsaligetek virágkaszkádjai mintha azért lettek volna, hogy meg­vigasztaljanak bennünket, mert a köd- és a párafellegek elrontották a csodálatos, pompás kilátást és el­takarták előlünk a liléskék fátylakba öltözött Pohorjét. Utunkon barátságos falvak képe integet, majd tisztes templomok és kedves kápolnák köszöntöttek ben­nünket a hegytetőkön és ormokon. Közben rohanó, sistergő, fehéren habzó hegyi folyócskák villantak elő és amint társas gépkocsijaink mind nehezebben haladtak felfelé a szerpentineken, egyre gyakoribbak lettek a tirolias, emeletes tanya­házak A mindinkább lassubbodó autóbuszok elérték az alpesi flóra határát és egyszerre óriási tömeg­ben tárult elénk a pici virágú rózsa­színű erika a gyönyörű erdei utak mentén. Meglepetéssel legeltethettük szemünket az együtt ilyen mennyi­ségben ritkán látható havasi virágo­kon, mert ott pompázott a sok sárga havasi boglárka, a piros havasi szegfű, a gyapotbogyóra emlékez­tető törpe biborka, a nagy, kék- virágu törpe gentiana, a kicsiben a magnóliára emlékeztető havasi mag­csákó, a gyopárnefelejts, a fehér, húsos fürtös kőrontó, a lila harang­rojt, a törpefenyő, a pirosbélü, lilás havasi gyújtóványfű, a ragadós kan­kalin és végül a turisták álma: az ötágú nemesi koronás havasi gyo­pár, amely e hűvös régióban fehér posztóba öltözik. Idillikusán szép ut után értünk fel a Mariborska Kocsa nevű klima­tikus magaslati gyógyhelyre és téli sporttelepre, valamint a szép Po- horski dómhoz, amelynek terraszáról a legnagyobb elragadtatással szem­lélhettük az időközben feltisztult tájak óriási panorámáját. Az elénk táruló képek rapszodikus részletei a csodálkozások és ámulások hul­lám hegyvölgyein ragadták át lel­künket és alig tudtunk betelni a vidék sok-sok szépségével. A lelki gyönyörűséget csakhamar felváltották a prózai örömök: mint Maribor város vendégeit ebédhez ültettek bennünket. Az éles hegyi levegőben pompásan Ízlett a forró erőleves, még jobban az itteni pa­takok bőséges terméke: a hegyi pisztráng, amelyet kirántott csirke, tejszinhabfürdőben úszó torta, majd gyümölcs és török feketekávé kö­vetett. Kitűnő borok gondoskodtak a hangulat emeléséről is Ebéd alatt természetesen kedves felköszöntők hangzottak el. Schlojmer Alajos mérnök, a szlovén idegenforgalmi hivatal főnöke és Zorfut Ljudevit, a maribori városi idegenforgalmi iroda vezetője üdvözölte a magyar orvosokat és újságírókat, akiknek több szónoka köszönte a figyelmes és pazar vendéglátást Ebéd után megtekintettük a telep számos szállodáját és megállapítot­tuk, hogy e gyönyörű üdülőhelyen, amely Maribor város tulajdona, mindazt a modern kényelmet meg­találja az üdülő, amit a külföldi hasonló hotelek nyújtanak. A kü­lönbség csak az, hogy Pohorjen mindez igen alacsony árakon ér­hető el. Itt már 6—7 pengőért meg lehet kapni azt, amiért a Tátrában vagy a német alpesekben legalább 10 pengőt kell fizetni. Hamarosan búcsúzni kellett a fenyves és bükkerdők ózondús le­vegőjétől, a sportpályáktól, a ${. terektől és ugrosáncoktól, mert in- dúlnunk kellett hazafelé. Autóbul szaink lerohantak velünk Pragerhof (Pragersko) állomásra, ahol mér várt bennünket — poggyászainkkal együtt a jugoszláv vasút két külön Pullmann-kocsija. A pályaudvaron szívélyes búcsút vettünk vendég, látóinktól, megköszöntük Loos Put­nik igazgató előzékeny fáradozásait és a vonat máris robogott Mura- kereszturra. Ott több részre oszlott a társaság, amelynek legnagyobb része a Siegfried német sínautóval tért haza Pécsre. A vonaton ter­mészetesen felelevenítettük a jól si­került kirándulás sok bájos részle­tét, majd dr Deák Barna nőklinikai tanársegéd a társaság hangos de­rültsége közben Siklósi Ferencnek a kirándulás titkárának érdemei el­ismeréséül adományozta a vasúti ólomzárat a kócmadzagon, amelyet a nagy tréfacsináló nyakára akasz­tott és szellemes beszédben érzé­kenyen köszönt meg. (Vége.) Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország I Valamit visz a nyár.. • Nézek a ködös messzeségbe, mintha valakit visszavárnék. Mögöttem barna köpenyében sötétlik, mint az árnyék; az ősz. Valahol pedig messze, messze lohol a nyár vígan nevetve s viszi a rétek ezer színét a lilát... a sárgát... a kéket... és a szőke pitypang-pihéket és valakinek elveszett szivét... őszi sikoly ... A hegytetőn már zúg a szél... Pereg a sok sárga levél a sárba ... Az ősz dalol már valahol s dalába — belesikolt a százszinü nyár. Mosolygó arcán csorog a könnye... Fekete varjak szállnak a ködbe... Sok szines álmom most törik össze tán mindörökre .., Kósa Márton. — Az alispán a közigazgatási vizsgabizottságban. A miniszter- elnök a m. kir. minisztériumnak a gyakorlati közigazgatási vizsga sza­bályozása tárgyában kibocsátott ren­deleté alapján Szongott Edvint, Tolna vármegye alispánját az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsga- bizottság tagjává nevezte ki. Alispá­nunk e kinevezése közismert nagy szaktudásának elismerése. — Egyházközségi felügyelő­választás. A györkönyi ev. egy­házközség egyhangúlag Korossy Jó­zsef helybeli főjegyzőt, volt tanító­jának a fiát választotta meg egy­házközségi felügyelőnek. Árajánlatok díjmentesen Saját telepei Saját raktárai Kedvelő részletfizetésre is I ffutschenbacher Ödön és Fia (Cié.gt.u 1 a jjd on o s: Itat acbenbachcr Jenő bej. cég) kőfaragó-, sirkfiraktára, műkő-, műmárvány- és cementéin- 286 készítő iparüzeme, tüzeló- és építési anyagok kereskedése Siekszárd, Horthy Miklös-ut 14-16-18. és Gróf Tisza István-ut 12. szám Fióksirkőraktárak : Tolna és Kskasd Kő far agó műnk ák vállalása adott rajz és terv szerinti kivitelben is. Nagy és állandó raktár fekete svéd, •yemt gránitok, olasz és erdélyi fehér és szürke, hazai vörös márvány, továbbá mfikösiremlékek (mo- dames is), keresztek, virágvázákban és sírlámpákban, minden árban és kivitelben. Temetői munkák vállalán és Uvitelezóse vidéken is, a. m. utávésések, aranyozások, sir- és kriptaszegélyek és azoknak vaabetétea műkővel való leöntése k őszeiül eg megmunkálva és lefényezve is, ugyanaz márványból, gránit- nélis. Cementáruk, úgymint kutgytirfik, kutrovázok, hidcsövek minden átméretben, víztartályok, etető-, itató- és malacvályuk, építőkövek, kuttetők, oszlopok, cementcserép, sima és többszínű cementlapok stb. stb. minden e szakmába vágó munkák. Állandóan kapható fiiss portland és .Üstökös* fehér cement, stockatnr nád, gipsz, bibéi, danakavics, dtmahomok, bányahomok, kődara minden színben és szemcsé­seiben, cementfesték, falburkoló csempelapok egyszinüok és többszínű mintAitatnkhai« Vakolat! kőpor, úgymint sárga-, fehér-, rózsaszín, vörös. Schamottégla (tűzálló) schamottbabarcs, szigetelő-, bőr- és kát­ránylemez, stb. stb. Puha éa kemény tüzila, ölenként és vagóntételben.

Next

/
Thumbnails
Contents