Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-01-26 / 8. szám
XX. évfolyam. 8. szám. Szekszárd, 1938. január 26. (Szerda) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP BurknitSstg tm kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazám: 85 Előfizetési dl|t Egész évre _ 12 pengő || Félévre — __ — 6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint s lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A A Hirdetések árait legkisebb hirdetés dl|a 1*B0 pengő. — A hirdetés egy 60 mllHméte« széles hasábon mllllmélersoronként 10 fliléra Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, hírrovatban elhelyczett'reklám-. ellegvzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A föld szegényei Irta: Jánosi György. A Darányi-kormány messzemenő szociális tervei a magyar élet minden vonalát felölelik s rendkívül szerencsésen fordítanak nagy figyelmet a falusi életvissonyokra. Eltekintve attól, hogy e pillanatban, — mint ahogy általában ssokás, — divatos vezérszólam boldog és boldogtalan ssámára a falu, hogy ssiute már hajlandók lennénk soknak azt mondani: felesleges annyira foglalkozni e kérdéssel, a kormány szán- dékait komoly okok vesetik, mint ahogy komoly tervek elósik meg éB foglalják öasse. Nem lehet eléggé értékelni a me zőgazdasági munkásbiztositás szőnyegen fekvő kérdésének nyilvántartását. A nemsetnek meg kell értenie as idők jelét! Nem dughatják vesetői homokba fejőket és a vörös- tttsvessedelemmel szemben lefegyve- reső, szociális alkotások tömegével kell ellentttset szitui 1 S a magyar -nemaet mindig élen járt. A világpolitikában különleges helyzetet betöltő magyarság, a maga viszonyainak legmegfelelőbb alkotásokkal, intézkedésekkel biztosította életét, tekintélyét, alapjainak szilárdságát. — Nem kullogtunk haladó nemzetek után félszegen, sután, tehetetlenül, hanem mindent megtettünk a maga idejében l Esek a szempontok vezették és vesetik a Darányi-kormányt is intézkedéseiben, amelyek ma a társadalmi rétegek legmélyére ssállanak le és azok közt teremtenek világosságot, akik rá vannak utalva. Hi szén, ha az értelmiosztály felelős a vezetésért, akkor e vezetés betöltése egyben felelőssé teszi a legalsóbb osztályokért is. A társadalmi osztályok helyzete az, bogy egyik a másik sorsáról vajmi keveset tud. Mindegyik a maga bajával foglalkosik. A magyar nép- rétegek legmélyére eddig még senki se hatolt és — figyelem — a kísérletezők is alig tudnak felőle valamit. Tünetszerü falukutatások (amelyekkel alaposan elbánnak), ártatlan könyvek, hoszánemértő, elfogult hozzászólások, kimerítő jelentések, politikai számítások igyekeztek perdöntő súlyt szerezni a legalsó nép - osztály sorsának feltárásában. Balul sikerült valamennyi s az áldásos eredmény helyett a kérdést még kuszábbá, magának a néprétegnek helyzetét még megközelithetetle- nebbé, a segítést még lehetetlenebbé tette. A mezőgazdasági munkásbizto sitás, öregségi biztosítás kérdésének kormány hatáskörbevonása ele venére tapintott a dolognak. Kertelés és kerülgetés nélkül ragadta meg a kormány aat az orvosságot, ami az egyedüli és mert egyedüli, a legmegfelelőbb. Frar^is Mauriac írja „ViperaféBzek“ cimü mnnkájá- j ban, hogy a mezőgazdasági mnnká- I sok aggastyánai éhen halnak b a föld népe kész megfojtani elaggott szüleit, csakhogy mennél előbb meg szabaduljanak a gyermekek a szülők eltartásának gondjától, vagy a vagyont hamarabb megkaparinthassák. A mai koreszmék szerenosálenül beteges, mélységes keresztényi élet tői távoleső hangja megfertőzted a lelkeket, mindég, mindenütt s a vezetés müvéssete épp abban áll, hogy felfelé lendítse a msradiságra, visa saaesésre hajlamos tömegeket. Nálunk sem paradicsomi a helyzet! Bírák, ügyészek beszélhetnének azokról a mocsaras mélységekről, amelyekben e kérdéssel kapcsolat ban a néptömegek hevernek. Bizonyos, hogy az emberi élet legfőbb mozgatója az anyagiasság. S ba valamit valahol gyógyítani akarunk, meg kell keresni asokat aa anyagi okokat, amelyek előidézték a betegséget. A kormány észrevette a föld szegényeinek helyzetét. Felismerte a népnyomor forrásait. A nyomorban rejlő veszedelmet. Tisztában van azzal, hogy nem elég az, hogy a falvakban szegényházak legyenek, amelyek befogadják azokat a mezőgazdasági munkásokat, akik magukkal tehetetlenek, vagy akiknek senki Tolna vármegye múlt hónapban megválasztott felsőházi tagja nemrégiben nyilatkozott egy njságiró előtt, aki különösen az ország gazdasági helyzetéről, Tolna vármegyéről, valamint általános gazdasági kérdésekről kért tőle felvilágosításokat. Dr őrffy. Imre a hozzá intézett kérdésekre többek közt ezeket mondotta: Reálpolitikus lévén, nem szeretek légvárakat építeni éB nem is akarok túlzó reményeket kelteni senkiben. Mégis, ami az ország gazdasági javulását illeti, állítom, hogy a közelmúlt tapasstalatai jogossá teszik azt a feltevésemet, hogy a konszolidáció további komoly haladást mntat és ha a konjunktúra vonala nem is felfelé ívelő, bízom benne, hogy az ország életében az utóbbi évek gazdasági javulása állandósulni fog. gondozójuk. Másként kell megoldani ezt a kérdést, amely a vissonyok fejlődésével erősödik. Lehetetlen, hogy olyan testület nyakába essenek a föld szegényei, akik sem képzettséget, sem időt, se hivatali hatáskört nem kapnak arra, hogy megfelelő módon avatkozzanak be az embermentés esen munkájába. Ez a megfelelő mód a biztosítás. A szervezett munkásság biztositáskérdése azon az alapon nyert megoldást, hogy az erősek dolgozzanak a gyöngéért, gyakran önmagukért. Ugyanez az elv lehet uralkodó és irányadó a mezőgazdasági munkásság bistositásánál is. A kérdés knlcsa as, hogy mit tartunk erősebbnek ? A napszámot, amely nem állandó ? A munkaadót, amely nem állandó ? A földet, amely megint csak más-más eredményt hős, másmás jövedelmet hajt ? Vsgy .... az egész országot ? Semmi sem olyan fontos e pillanatban, mint az, hogy ez a kérdés ugg kerüljön tető alá, hogy ugg a birtokosság, mint a föld, ugg a termelés, mint a termés, úgy a mezőgazdasági munkásság, mint a nemzet egészének történelmi érdekeit kielégítse, hogy egyik se szenvedjen kárt. — Ellenkezőleg: mindenkinek haszna legyen belőle. viszont kapcsolatos a hatalmi kérdéssel. Egy megcsonkított ország szövetségesek nélkül sokáig és nehezen tudja kiharoolni azt, hogy fő- Iöb terményeit a külpiacokon megfelelő áron ártékesithesse. Csak elismeréssel és bizonyos csodálattal kell adóznunk a kormánynak ezen a téren, ahol megfelelő eredményeket mntat fel. Sikerült ugyanis ipari kivitelünket nem várt magaslatra emelni és emellett olyan minőségbeli és árbeli agrárexportot produkálni, mely az elmúlt években meglepő arányokat eredményezett. Minden egyéb knltnrilis, szociális és egyéb probléma ettől függ, mert a gyakorlati politikus meggyőződésével hirdetem, hogy a magyar vármegyék között ia első helyen Altó autonómia óa annak lakossága érdekében elsősorban kösgasdasági, szociális éz kulturális téren, hogy mentői nagyobb fejlődést érhessen el. A gazdasági szempontok fontos volta vezetett ak> kor, mikor képviselő koromban kiharcoltam a szekszárdi plnce- azövetkezetet, a Nemzeti Bank fiúkot óa a kisgazda Iskolát. A munka nem hagyható abba és nekem minden lokálpatriótizmus nélkül az az érzésem, hogy vármegyém struktúrája és a lakosság alkalmas volta tág lehetőséget nyit minden, a megye fejlődését szolgáló programmra nézve., Tolna megye gazdasági problémái Vármegyém állattenyésztése köztudomásúan elsőrendű. Mégis azt hiszem, hogy ezen a téren bőséges érdemeket szerezhetünk a megyében élő és a közügyekért lelkesedő kitűnő gazdáinknak, igy elsősorban a báró Fiáth Tibor vezetése alatt álló Vármegyei Gasdasági Egyesületnek. Tőlük és a Mezőgasdasági Kamara vezetőitől kell várnunk a megye termelési rendjének bisonyos átállítását, amelyet igen fontosnak tartok. Sajnos, a bortermelés értékesítési nehézsége, melyet nem lehet átmenetinek tekinteni, szükségessé tesz egy-két erőteljesebb kezdeményezést. Kényszerrel, kedvezményekkel azt a munkaerőt, amely eddig a megye jelentős részében a bortermelést siolgálta, más célok érdekébe kell bekapcsolni. Itt elsősorban az ipari növények termelésére gondolok, melyeket nézetem szerint nemcsak a bortermelési válság, hanem a magyar mezőgazdaság legkróniknsabb bajának, a láthatatlan munkanélküliségnek enyhitésére is alkalmasnak tartok. Az év tekintélyes részében látjnk ugyanis házába visszavonulva a magyar kiB- és törpebirtokost különböső okok folytán munka nélkül. Ezt Magyarországon háziiparral egymagában megszüntetni, nézetem szerint nem lehet, bár ennek a kérdésnek is lelkes apos- to'okra van ssüksége. Ipari növények termelésére nézve nagyon helyesen állapította meg JU Dr Orffy Imre az ország és Tolna megye gazdasági problémáiról*) Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a magyar termelvények védett külpiacokat kapjanak. Hanganlyozom, ngy a külpiac, mint a védettség szempontjait, mert ha a külföldön termelési áron sdjnk el tér- mesztvényeinket, az nem felel meg gazdasági érdekeinknek. Természetesen megfelelő, eredményes gasda- sági külpolitikához hathatós politikai essközökre van szükségünk, mely *) Dr őrffy Imre felsőházi tagnak ez a nyilatkozata megjelent a »Magyar Közérdek« legutóbbi számában is. a nemzet sorsát csak a megfelelő anyagi megalapozottsággal lehet arra a nívóra emelni, amelyhez a magyarságnak a huszadik század éveiben Jogcime van. Ez az elgondolás vezet szükebb hazám, Tolna vármegye jövőbeli sorsának elgondolásánál is és mint a felsőhái tagjává történt megválaszta- tásom után megígértem, a legnagyobb örömmel állítom rendelkezésre szerény erőmet és trpasstalataimat vármegyénk egyik kitűnő fia, gróf Apponyl Károly, hogy az nem íb a drága munkabérekkel do’gozó nradalmak, hanem a saját és családtagjainak munkáját igénybevevő, tehát o'caó mnnkadij- jal dolgozó kisgazdáknak a feladata. Ezért szeretném, ha az általam életrehivott szekszárdi mezőgazda- sági szakiskola jobban áttérne az ipari növények termelésének az oktatására. Az ottani kitűnő szak erők nem tehetnek arról, hogy az Egyes szám ára 12 fillér*
