Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-10-01 / 79. szám

' XX. évfolyam Szekszárd, 1938. október 1. (Szombat) 79. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁPRAnAi-Mi LAP Sscrlccaztfiség im kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Pelelőa szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A előfizetési dl|i Qgész évre —. 12 pengő || Félévre.. ____ 6 pe ngő A lap megfelcnik minden szerdán ás szombaton, előfizetés! dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét lllstó közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A Hirdetések árait legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 minimét.» . széles hasábon mllllmélersoronkénl 10 fillér. Anástkerssőknek 60 százalék kedvezmény, hírrovatban elhelyezett reklám-, •Ifcgytéal, családi hír, valamin' a nytlttér soronként 60 fillérbe keríti. A vármegye díszközgyűlése Tolna vármegye közönsége meg­különböztetett tisztelettel hódolt szer­dai díszközgyűlésén az élete hetve­nedik évét betöltött kormányzónak, továbbá Szent István király emlé­kének. Valóban ünnepi hangulatban ült össze a törvényhatósági bizott­ság, amely lelkesen hódolt az ál­lamfőnek és a Szent István szel­leme által kisugárzott erőből bizal­mat merített a jövőnek. A diszgyű- lést követő rendes közgyűlés szin­tén emelkedett hangulatban folyt le. A világot lázban tartó és az ide­geket szinte pattanásig igénybevevő események hatása’ alatt volt min­denki és az egész törvényhatóság egyértelműen demonstrálta azt az fgybeforrást, amelyre hazánknak szüksége van. Az ünnepi közgyűlést a diszma- gyarba öltözött főispánnak alábbi beszéde vezette be: Vitéz Thuránszky főispán megnyitója Szent István király halálának 900-ik év­fordulóján mélységes tisztelettel áll meg a vármegye kö önsége a nagy magyar ural­kodó dicsőséges emléke elfitt és bensőséges hálával hódol a magyar királyságot meg­alapozó első apostoli király halhatatlan szel­lemének. A véletlen játéka-e, vagy a ma­gyarok sorsát irányitó gondviselés bölcs in­tézkedése, hogy ugyanabban az Ünnepélyes évben, amely első nagy királyunk emléké- nek jegyében folyik, ugyanabban az évben töltötte be hetvenedik életévét minden zaj­tól, ünnepléstől félrevonulva, de nemzete minden rajongó, odaadó szerel ététől körül­véve az ország főméltóságu kormányzója, Horthy Miklós. Hódolattal és hálával, szeretettel és ragasz­kodással gondolunk mai közgyűlésünkön 70 éves kormányzónkra és kérjük a Minden­hatót, hogy amint megérni engedte, hogy Horthy Miklós bölcsesége vezette a magyar népet közét két évtizeden át, engedje meg­érnünk, hogy erőben, egészségben vezesse nemzetét tovább azon az utón, amely a kál­váriát járó magyarság megváltásához visz. A jubileumi év csúcspontja augusztus 18-án a székesfehérvári országgyűlés volt. Történelmet, ezeréves magyar múltat ünne­peltünk Székesfehérvárott, hitet tettünk ősi alkotmányunkhoz, szent hagyományainkhoz való törhetetlen ragaszkodásunk mellett. Történelmet, magyar múltat ünnepelünk ma is. Emlékét ünnepeljük a magyar múlt­nak, annak minden ragyogóan fényes, más­kor pedig balsorstépte sötét korszakával. Emlékét üljük a magyar sors gyásznapjainak is. És végül emlékét üljük annak, hogy bár­mily végzetszerűen kegyetlen volt is sok­szor a magyar sors, bennünk, a magyar faj­ban megsemmisithetetlen, elpusztíthatatlan őserő lakozik. A magyar történelem minden sötét korszaka után bekövetkezett a nemzeti fellendülés. Istenbe vetett megingathatatlan hit, erős bizalom, törhetetlen akarat és meg­feszített munka vezetett hozzá. Ha e kettős ünnepen áldozva első nagy királyunk emlékének és hódolva szeretett kormányzónknak, majd visszazökkenünk a szürke hétköznapokba, valamennyiünk lelké­ben felmerül a nagy kérdés, hogy mi lesz velünk magyarokkal? Arra a kérdésre, hogy mit tartogat szá­ntunkra a magyar jövendő, választ adni nem tudok, mert alig van a föld kerekségén em­beri halandó, aki meg merné jósolni, hogy a jövő, akár nekünk magyaroknak, akár Európa más népeinek mit tartogat. Egyet azonban mélységesen átérzek és felelősségem teljes tudatában itt e helyről hangsúlyozni kívá­nok. Ez pedig az, hogy komoly időket élünk és lehet, hogy a magyar nép újabb sorsfor­dulatának előestéjén állunk E komo’y idők pedig minden becsű etes, jó magyar embertől bálványozott kötelességteljesitést kivánnak. Elsősorban összefogásra, összetartásra van szükség, amely a nemzet közérdekének szol gálatába állítja a magyar faj összes szellemi és anyagi értékeit, javait és kizár minden egyéni önzést és önös érdeket. Másodszor feltétlen fegyelemmel és fegyelmezettséggel sziklafalként kell állania a nemzet egyete­mének az ország elhivatott vezére mögött és katonás fegyelemmel kell követni őt azon az utón, amely a nemzet számára meg van írva a magas égben. Végül szakadatlanul, megfeszítetten kell dolgozr i magunk és ha­zánk érdekében. Kötelességünk, hogy min­denki e hazában, bármi helyre állíttassák is, képességeinek, erejének, munkabírásának felső fokát adja oda. Erre a kötelességteljesitésre, ai egységbe tömörített, fegyelmezett nemzeti munkára hí­vok fel a vármegyében minden igaz embert. Ma még ünnepelünk, de holnap megindu­lunk és haladunk tovább előre a kötelessé­gek utján, magyar vállat a váll mellé sora­koztatva, magyar kezet a kézbe fogva, erős akarattal, kemény kitartással, lankadatlan muDkakedvvel és azzal a megingathatatlan bizodalnunkkal, hogy: él a magyar — meg­segíti a magyarok mindenható Istene. A főispán nagy tetszést kiváltó szép beszéde után dr Pesthy Pál nyug. m. kir. igazságfigyminiszter, országgyűlési képviselő, a törvény- hatósági bizottság tagja, az alábbi ünnepi beszédet mondotta a Kor­mányzó születésének 70. évfordulója alkalmából: Dp Pesthy PAI beszéde a kormányzóról A hála, a hódolat és a hőség ragaszkodó érzése tölti el telkemet akkor, amikor a Kor­mányzó ur Ófőméltóságának 70-ik születés­napja alkalmából a törvényhatóság nevében elmondom üdvözlésemet. Hála, hódolat és hűség illeti meg őt, mert az Ő személyé­ben az 1918—l9-es összeomlás után az or­szágnak ujraalapitóját láthatjuk, szerethetjük, tisztelhetjük és hódolhatunk személye előtt. Ujraalapitója volt ennek az országnak a nem­zeti életnek újra felélesztése által, de ujra­alapitója volt nemzetközi viszonylatban is el­addig, hogy ez az ország immár tényezőjévé lett a nemzetek közös életének. Ha visszagondolunk a húsz esztendővel ezelőtti állapotokra — egy hónap választ el bennünket az évfordulótól, — gondoljunk vissza arra a lelkiállapotra, amelybe ez a nemzet akkor süllyedt. A forradalom követ­keztében a nemzeti érzésnek olyan össze­omlása következett be, hogy a látók sem látták a helyes utat, tévelygő lelkek soka­sága volt az egész magyar nép, amely nem tudott a maga lelkének, érzésének, életének uj irányt szabni. Rosszabbodott a helyzet 1919 márciusában egész addig, amíg augusz­tus elejével a proletárdiktatúra összemolása után — tessék visszaemlékezni — kis töre­dék csapatok jöttek Szeged felől annak a fővezérnek küldetésében, aki elsősorban is a nemzetnek nemzeti érzését, nemzeti lelkét akarta újraéleszteni. Emlékezzünk, mikor ezeket a kis csapato­kat láttuk, hogyan tért vissza lelkűnkbe a bizakodás, a nemzeti érzések uj felbuzdu­lása. És amikor ez az ut Szegedről kiindulva itt mirajtunk keresztül elvezetett Siófokig, folyton erősödött ez az érzés, míg elkövei- kezett a Budapestre való bevonulás ideje és amikor kialakult egy tömör, egész, egészsé­ges nemzeti élet. Ezt a munkát szervezte, ennek a munkának és szervezésnek lelket Ő adott, Magyarország mostani Kormány­zója: vitéz nagybányai Horthy Miklós. (Él­jenzés, taps.) De emlékezzünk arra is, hogy a nemzeti érzéstől eltekintve, micsoda de­zolált állapotban volt ennek az országnak közgazdasági élete. Hosszú, szinte szisziluszi munka ideje kö* | vetkezett addig, amíg meg tudtunk szaba- ■ dúlni azokiól a fenyegető gondoktól és le- j I nyegetésektől, amelyek minket napról-napra, I I hónapról-hónapra azzal a gonddal terhel­tek, nyomtak, hogy mikor lesz ez az ország anyagi tehetetlensége és a mi eiötlenségünk folytán felosztva és szűnik meg önálló állam lenni. Nehéz munkával, 1925 ben pénzünk értékének stabilizálásával vált csak bizo­nyossá, hogy ez a nemzet uj életre hivatott és akkor megindult a további munka és ez a nemzet lelkében, felfogásában, nemzet­hűségében, ragaszkodásában folyton növe­kedve jutott el a nemzeti érzésnek addig a fokáig, amelyen ma egy homályos jövendő elfitt áil ugyan, de meg vagyok győződve, hogy lelkében, nemzeti érzésében erősen, egységesen összefog. (Úgy van I) Ez volt nagyjában a belső munkának útja. Azonban méllóztatoak arra is emlékezni, hogy a páriskörnyéki békék megkötésének az idejében az a rágalomhadjárat, amelyért a leszámolás talán most fog elkövetkezni, izo­lálta ezt a nemzetet, államot, országot any- nyira, hogy nem volt körülöttünk, mellet­tünk senki, aki felé a kezünket nyújthattuk volna, mert mi elölQnk a kezét minden nem­zet visszahúzta. Én szemtanúja voltam annak az odaadó, kitartó, lelkes munkának, amellyel a köve­tekkel való érintkezés utján a maga nagy egyéniségével — és nem vonhatom ki ebből a munkából az Ó élete párját, a Főméltó­ságu Asszonyt sem — (éljenzés, taps) meg tudta a hangulatot odakint külföldön eziránt a nemzet iránt változtatni. így következett el a mi felénk baráti ér­zéssel közeledők közeledése, így következett el a lehetősége annak, hogy Európa nem­zeteinek éleiében ismét tényezőkké váltunk, de így következett el az a nagy megtisztel­tetés is, hogy a kormányzói pír, mint államlő jelenhetett meg külföldön három barátságos államban és ennek a látogatásnak viszon­zásaképpen az olasz királyi pár arra érde­mesítette ezt a nemzetet, hogy eljöjjön hoz­zánk és a maga baráti érzését oszlentálja itt. (Éljenzés, taps.) Akkor, amikor a kormányzói pár ezeket a látogatásokat teljesitette, egyrészt a ma­gyar igazságnak mindig szószólója volt oda kint is, másrészt olyan büszkeséggel, ön­elégültséggel tölthette el ottani szereplésük lelkeinket, amely az ottani nemzeteknek az elragadtatásában a mi nemzetünknek, a mi nemzetünk fiainak, a mi nemzeti egyénisé­günknek felemelését is jelentette. Ezek azok a nagy szolgálatok, amelyekkel a Kormányzó ur ennek a nemzetnek visszaadta a lelkét, ezek azok a szolgálatok, amelyekkel a kül­föld előtt ennek a nemzetnek megbecsülte* tését kimunkálta, kidolgozta és oda emelte, ahol ez ma van. Az emberi erkölcsnek egyik legértékesebb érzése a hálaérzése. Mi ezzel a hálával tar­tozunk a Főméltóságu urnák. És éu kérem a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy hálájának jeléül ebből a közgyűlésből kifolyólag üdvözöljük őt melegen, hódola­tunk, ragaszkodásunk kifejezésével. Indít­ványt is teszek: Neki, mint uj honalapító­nak képét örökítsük meg a törvényhatósági bizottság terme számára. (Éljenzés, taps.) Határozza el a törvényhatósági bizottság, hogy a Kormányzó ur képét közgyűlési ter­münk számára megfesteli. Áldás volt az ő élete nemzetünknek. Le­gyen áldás az ő életén is, hogy a reánk elkövetkezendő esetleg súlyos időben csak egy irányitónk, vezetőnk legyen a Kor­mányzó ur személye. (Éljenzes, taps.) Le­gyen áldás életén, működésén, vezérségén, mert ha ezen áldás lesz, ez a nemzet élni fog, eljutunk mi a magunk igazságához és megindulunk a felemelkedés utján oda, ahol ismét boldog és nagy lesz a Haza. Éljen a Kormányzó I (Éljenzés, taps.) Az éljenzéstől, helyesléstől és taps- | tói sokszor félbeszakított beszéd i után a törvényhatósági bizottság el- I határozta, hogy a Kormányzót táv­Egyes szám ára 12 fillér. Iratilag üdvözli és az indítvány ér­telmében arcképét a vármegye köz­gyűlési terme részére megfesteti, öt perc szünet után mondta el alábbi ünnepi beszédét Vitéz Mák pay Lajos Szent Istvánról Ezekben a zord és kemény időkben, ami­kor valósággal hallani lehet a történelem és a magyar sors és végzet lépéseinek a dob­banását: féntlik fel előttünk dicsőséges első szent királyunknak, Szent Istvánnak tünemé­nyes alakja. Talán mostan ragyogóbban, mint máskor, mert mentül sötétebb az éj­szaka, annál tflndöklőbbek a csillagok. Ebben az esztendőben két hatalmas gon­dolatnak az igézete alatt álltunk. Az egyik egy egyetemes, a világot átfogó, sugárzó gondolat, amelyik azonban az ünneplésében a felekezeti jellegen és kereten túl az állam­fenntartó, államépitő kereszt ny magyar gon­dolatnak is Onurpe volt. A másik pedig az államalkotó Szent Istvánnak a gondolata, amelyikben bele van tömörítve ennek a nem­zetnek a lelke, szelleme, élete, történelme és az egész sorsa. Méltó és helyes, hogy ez az ősi vármegye az ősi magyar léleknek követelő szavát beteljesítve kivá ja kivenni részét a szent király emléke előtt való hó­dolatból. A geológia katasztrófákkal gazdagon szán­totta Tel ezt a (öldet és ezek a katasztrófák levittek a tőidnek mélyébe, virágzó flórákat. Ezek a pusztuló virágok törzsben, rostban, levélben, virágsziromban beleégetve napsu­garat vittek magukkal s ott len: a mélység­ben az elrejtett napsugár sok évezreden át hallatlan értékké nemesedett és tökéletesedett és ma a mai ember a kőszénben parázsló napsugárnál melegszik és a gyémánttá tökéle­tesedett sziporkázó napsugarat tűzi királyi koronákra. A magyar nemzet életét is ilyen mélyen és gyakran szántották fel a törté­nelmi katasztrófák, leforgattak az alsó mély rétegekbe vérrel, könnyel, verítékkel magyar lelket, magyar szellemet, magyar erőt, sok magyar értéket és magyar kincset, úgyhogy itten minden omló hanton, minden rögön át-átragyog ezer év óta patakzó könnynek és verejtéknek gyémántja s teogernyi vérnek biborló rubinija Ezekből a gazdag, csodá­latos mélységekből emelkedik ki az ezer éves magyar történelemnek legnagyobb kin­cse és értéke: Szent István Nem tudom belefeledkeztünk e már, bele­mélyedtünk-e már ennek a roppant egyéni­ségnek csodálatába. Nincs talán a világtör­ténelemben nálánál monumentalisabban stili­zált egyéniség. Kihez hasonlítsam ? Állam- férfiúi nagyságban, gondolatainak nagysze­rűségében, minden akadályon áttörő akara­tának a lendületében talán Nagy Károlynak alkotása? Szent István műve most is — megfogyva bár, de törve nem — tele ígé­rettel, hittel, reménnyel áll a régi sáncon. Elragadó áhítatban, mélységes alázatban ta­lán Assziszi Szent Fereocnek az édes test­vére. Zseniális meglátásban évszázadokat átívelő értelmének merész szárnyalásában Dante-i kongenialitás villan fel. De bár­mennyire bontom is fel, mindig ugyanarra az eredményre jutok, hogy Szent István mindezeknek egyetlen gyönyörű lelki egy­ségben tötnörülö szintézise, az Úristen cso­dálatos, kegyelmes ajándéka, (Úgy van, taps.) Szent István az alkotó magyar erőnek bámulatos megnyilatkozása. Országot épít, alkotmányt ad, törvényeket szerez, kardot forgat, térdre kényszeríti a nemzet és jövő fejlődésének ellenségeit benn és künn. És mindezt alig 40 esztendő alatt végezte el. Másutt ez a munka évszázadokon át tartott. Királyok és dinasztiák emésztődtek és őrlőd­tek fel beléjük. Hatalmas uralkodók hatal­mas alkotásai két-három-négy évszázad alatt összeomlottak. Uj fordulatok, fejlődések je­lentkeztek és itt minálunk ma i* Szent István ereje hullámzik. Szent litván gondolata ad szilárdságot, biztonságot és indít el uj ma­gyar életet. (Úgy vanl) A nemzetnek az ' atyja, ó adott hazát minekünk. Rengeteg I területet járt be a magyar és sehol nem ta-

Next

/
Thumbnails
Contents