Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-09-17 / 75. szám
Szekszárd, 1938. szeptember 17. (Szombat) 75. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztősé? és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszém: 85 Egész Blóflzetésl di|i évre _12 pengő || Félévre« ____ 6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Blöflieté.l dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények s szerkesztőséihez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengd. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mtlllmélersoronként 10 Aller. Állástkeresóknek 80 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, vslsmiai.a nytítfér soronként 60 Allerbe keríti. A nemzeti erők összefogása A nacionalista jobboldali politikáról, a nemzet honvédelmi biztonságáról, minden nemzeti erőnek szervezett összefogásáról beszélt Antal István igazságügyi államtitkár Mezőtúron. A mai külpolitikai válság idején, amikor a beteg európai helyzet gyógyításáról, — jelesen a szudétanémet kérdésen kivül a minket legközelebbről érintő magyar kisebbségi kérdés becsületes megoldásáról is szó van, olyan politikát kell követnünk, — mondotta Antal István — amely alkalmas arra, hogy felszínre hozza, megszervezze, meghatványozza és a nemzet vezetőinek rendelkezésére bocsássa a magyarság összes szellemi, erkölcsi, gazdasági és biológiai erejét, hogy ennek a maximális erőkifejtésnek birtokában minél szilárdabban tudjunk belekapaszkodni az ezeréves magyar földbe. Természetes, hogy ez a politika olyan vezetést igényel, amely csak jobboldali irányban, a keresztény nacionalista politika vonalán viheti előre a nemzetet. Kifejtette az államtitkár, hogy a nemzetre nehezedő roppant feladatok megoldása csakis a jobboldali politika eszmei és stratégiai vonalán lehetséges. Hinnünk és vallanunk kell, hogy a magyar politikai lélek ma is és a belátható jövőben is, más politikát, mint a keresztény erkölcs alapján álló, mélységes szociális tartalommal átitatott nemzeti, keresztény és jobboldali politikát nem tud magának vallani. Ezt a megállapítását az államtitkárnak annyival inkább magunkévá kell tennünk, mert hiszen ma már nem vitatható, hogy az úgynevezett baloldali politika valóban nemcsak Magyarországon, hanem európa- szerte megbukott. Ez a politika a történelem előtti nagyvizsgáján csakugyan végzetesen megbukott és reánk nézve az a súlyos helyzet állt elő, hogy ennek a politikának egész szociális és gazdasági hagyatékát a mai kor gyermekei kénytelenek liquidálni. Mi vagyunk ennek a bukott politikai hagyatéknak csődtömeggondnokai — és minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy a végén valamelyes aktívumot tudjunk ebből a sivár hagyatékból kicsiholni. És ügyelnünk kell a levitézlett politika bajnokaira, mert ők ma sem igen hajlandók lemondani arról a pozícióról, amelyet a múltban elfoglaltak. Ez a politika — úgy amint Antal István mondotta — bukásának szégyenét leplezni tudja, megtagadja pacifista múltját és a szó szoros értelmében háborúba akarja sodorni a világot. Sokakat azok közül, akik mint jámbor humanisták tetszelegtek a nagy nyilvánosság előtt és mint az emberi jogokat védő radikálisok hirdették a békét, most abban a táborban látunk, amely a háború magvait hintegeti. Valóban nincs tehát más kivezető ut számunkra, mint a jobboldali politika. Azoknak az alkotmányos erőknek határozott összefogása, melyek nemcsak a belső békét és jogrendet biztosítják, hanem egyúttal hathatósan szolgálják a világ békéjét is. Tudomásul kell vennünk, hogy az igazságos és szociális helyzet és az egészséges gazdasági viszonyok csakugyan ugyanolyan jelentőségű tényezői az ország honvédelmének, mint magának a hadseregnek a kiI fejlesztése. Nemcsak honvédelmi célokból kell tehát a nemzeterőt összefogni, hanem azért is, hogy olyan erőteljes szociálpolitikát tudjunk megvalósítani és olyan stabil gazdasági helyzetet teremthessünk, amely belső erőinket felfokozza és igy minél intenzivebb erővel állíthatja az országot a békepolitika szolgálatába. Nyílt, bátor és határozott színvallást követel meg a mai élet. Ezt követelik meg a tömegek és ezt követeli az ország jól felfogott érdeke. A nyílt és határozott politikai hitvallás ma minden nemzeti erőnek összefogását hirdeti s aki ezzel a hitvallással szembeszáll, az nem az ország érdekeit szolgálja. rr VIHARFELHŐK IRTA: JÁNOSI GYÖRGY Csehszlovákia előre megjövendölt vitustánca hozta lázba Európa nemzeteit. A műállam, a reklámalakulat, mint a marcangoló lelkiismeret, tépi önmagát, a gyalázatos hazugságok órája lejárt, a tikkasztó forróság eltűnőben: Csehszlovákia órái meg vannak számlálva. Húsz esztendőn keresztül uralkodott ez a műállam olyan történelmi népek felett, amelyek megszerzéséért egy csepp vért nem ejtett, amelyekhez semmi köze se volt, de amelyeket összehazudozott abba a trianoni folthátánfolt tarisznyába, amelyből most egyremásra kiütközik, kibújik a szeg. Prága nincs többéi Nem is volt Az a látszat- élet, amellyel telelármázta a világot, buborékként pattan szét és csak azért élt meg húsz esztendőn keresztül, mert nem érte semmi komolyabb támadás sehonnan. Belülről kellett felkavarodni a viharfelhőknek, hogy ugyanolyan módon történjék az édes, kedves, trianoni keresztgyerek szétpattanása, amilyen módon össze- tákolása történt. Csehszlovákia, mint állam, elvégeztetett 1 Nem volt és nincsI A világháború gyászvitézét senki se vette komolyan, aki ismerte. Most se szabad túlságosan megütközni, nagy világfelfordulást jósolgatni, tenger vérrel. Ha valakit az Isten a világháborúban azzal vert meg, hogy közelebbi érintkezésbe kellett kerülnie ezzel a fajtával akár a tüz- vonalban, akár fogságban, akár egyébütt, az tudja, hogy elképesztő az a gyávaság és előttünk magyarok előtt egyenesen nevetséges volt, — j amellyel ezek a fegyvert és egyen- I ruhát hordozták. Tévedés azt gondolni, hogy a Benes-, Massaryk-, Kramarz-, Gajda-akciók szelleme hatotta át a cseheket s a központi hatalmak csapattesteiben már eleve kialakuló cseh légiók kedvéérf tartotta fel a kezét gyakran puskalövés helyzetbe jussanak. Még mindig homály van a szemeken és a mar gyár határokon kivül keresik a bűnbakot arra a szörnyű veszteségre, ami hogy ma visszakerül hozzánk, nem kétséges. A másik pedig az, hogy kiszolgáltatottságunk, lefegyvereztetésünk volt benső oka annak a szétdara- boltatásnak, amelyet a történelmi nemzet húsz esztendeig csak guzs- bakötözött kézzel tűrhetett el. A nemzetek ereje a nemzetek benső rugalmasságától függ és ennek egy forrása van: a harcrakészség. E pillanatban még érezzük az általános hadkötelezettség hiányának következményeit. A magyar katona a világ első katonája. De a mai gépesített korban nem lehet csúzlival ütközetet nyerni, nemzetet fenntartani Következésképpen a legszentebb haza- szeretet ténye, a nemzetmegtartás, Nagymagyarország visszaszerzésének egyedüli módja az, ha mindenki tisztában van azzal, hogy mindnyájan a nemzet katonái vagyunk, akiknek magasabb eszmények szerint hadiszervezetbe tömörülni, arra hivatottaknak engedelmeskedni a legvilágosabb életbiztonságunk. Egyenruhában szolgálni a hazának, igazán a honpolgári kötelességek legkisebbje s a maga rendeltetésében nem ingadozó, nem bujkál, nem kérvényez felmentésekért, nem iparkodik elkerülni a magasabb nevelés katonai idejét, hanem büszke arra, ami az ifjúság dísze, hogy ő jó katona volt és halálig az marad. Hisszük, hogy mindenki megérti, hogy gyáva népnek nincs hazája, hogy Nagymagyarország, a harmincmilliós magyar nemzet legmagasabb eszménye csak úgy valósulhat meg, ha minden hősi szívben ott él érte az akarás, a tettvágy. Elég volt húsz évig kerülgetni ezt a gondolatot. Elég volt / A vihar kitörőben .. . Hitványság lenne, ha készületlenül találna bennünket l Ha azt várnók, hogy más kaparja ki számunkra azt a gesztenyét, amit mégis csak mi veszítettünk el, — hitványak tudatos mesterkedése által. A leszámolás napja közel. A leszámolásból a főrészt a nemzeti fennmaradás örök alapja, a magyar katona veheti kil A szekszárdi helyőrség üdvözlése Most fejeződött be a pécsi vegyes dandárnak Kiskunhalas környékén tartott őszi hadgyakorlata, melyen a szekszárdi helyőrség a 4. számú határőrezred itt állomásozó csapata is résztvett. Csütörtökön tért haza Szekszárd háziezrede és a hadgyakorlat fáradalmai után ideérkezett katonaságot felzászlózott város fogadta. A Szent István ligetben, a hősök emlékművénél volt a katonaság ünnepélyes fogadtatása és üdvözlése. Az emlékműtől délnek fekvő széles aszfaltjárdán felsorakoztak a helybeli iskolák ünneplő diszbe és nemzeti viseletbe öltözött tanulói és kezükben kicsiny nemzeti szinü zászlókat lobogtatva fogadták a vitéz tardoskeddi Benke József tábornok veztetése alatt bevonult katonaságot. Egyes szám ára 12 ffilléPa | nélkül egy-egy század, zászlóalj, vagy ezred. Az ő jellemök ez, s ha I most is nyugodtan térhetünk napirendre az állítólag fenyegető veszély felett, azt pontosan azért mondjuk, mert tudjuk, hogy hadsereg csak ott lehet, ahol hősi elszántság van, ahol a szív és jellem a múlt diadalmas eseményeiből táplálkozhat, ahol becsület, lovagiasság párosul a bátorsággal, ám ott, ahol ezek nincsenek, csak a magaveszélyére fegyveres tömegekről beszélhetünk, amelyek harci szempontból nem számítanak. A középkor gyülevész martalócait doronggal verte agyon a lakosság. Reguláris csapatok meg az utszéli fákat díszítették fel velők. Egyran- guvá tették őket a harcmezők hiénáival, irgalom nélkül megadták nekik azt, amit érdemeltek: a kötelet. Két dolog lesz érthetővé Csehszlovákia végnapjaiból. Az egyik az, hogy a trianoni ködből lassan kimenekülő magyar közvélemény rá fog eszmélni arra, hogy mi volt az utja-módja a Felvidék elvesztésének ? Meg tudja, hogy ki, vagy kik ajándékozták el a hadszíntér felbomlása után beálló zűrzavarban ezt a leghősiesebb és legtöbbet szenvedő területet. És le fog sújtani oda, ahova kell, köntörfalazás nélkül, hogy a demokrácia- nevében magasan hordott orrok megfelelő
