Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-01-22 / 7. szám
XX. évfolyam. Szekszárd, 1938. január 22. (Szombat) 7. szám. t í f i i NM NAMEGYEI HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP SterkeazlOaég ia kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 eióflzctésl dili Egész évre _ 12 pengő || Félévre — — — 6 pengő Peleiős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éraii A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mllHmétor széles hasábon railllmélersoronként 10 fiúéra j%llástkeresőknek 80 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelycsett'reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint s nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Nemzedékhlvatfis „Minden mély katnak a tapasztalata lasso, sokáig kell várniők, amig megtudják, hogy mi eBett a mélyökre ...“ Ez a mély kot a mi európai társadalmunk, ez a mély kot a mi magyar életünk. Sokáig kell várnunk amig megtudjuk, hogy mi jutott a mélyökre, mi fog történni velőnk, mi lesz és mit hoz a jövőnk. Egy bizonyos csak, hogy ez a nem* zedék azt meg sem éri, mert ennek a nemzedéknek a sorsa az, hogy viaskodjék lent a mélyben. Pedig lentről akkora kis darabkáját látja esak az égnek és az ő egyéni egzisztenciája egének is, hogy szinte re* ménynek is kevés lenne ez a kétség. Ha nem tudná, hogy az a kis darab amit lentről lát, csak egy része egy övök egésznek, talán el is veszítené a fejét. Ha nem tudná, hogy az emberiség ilyen mély kutat már sokszor ásott magának, de minden esetben uj emberi kincsekkel megrakodva fel tudta küzdeni magát a mélyükből, talán alább látna Schoppenhauer pesz- szimizmusánál. Ennek a nemzedéknek komoly gondjai és küzdelmei vannak. Ez a nemzedék nem lebet „malac az Epikur kondájában“, mert magasabb törekvéseket osztott ki az idő számukra, az nem vonulhat be a stoa poikilébe, hogy a földi változások iránt elveszítve minden érzékét, stoikus nyugalommal szemlélgesse azt, ami körűié történik. Ennek a nemzedéknek bele keil avatkoinia az élet menetébe, mert a szerep neki van kiosztva és érzi magán a felelősség súlyát. Ez a nemzedék harcos nemzedék, nem azért harcol, hogy a kút mélyének sötétségében gáncsot vessen a kevésbé jól látóknak, vagy éppen legyűrje a nálánál erőtlenebbet, elzavarva tőle a falatot, hanem azért is harcol, hogy ebben a homályban elveket, embereket, rendszereket egymással kibé kitsen. Pedig tudja, hogy neki lesz a legkevesebb haszna belőle, eredményeit meg sem érheti és mégis teszi, mert felébredt emberi tudata, fajtájával való mélységes szolidaritásának érzése, történelmi ielkiismerete; a megérzett nemzedékhivatás. Ez a nemzedék nem kiabálja a a lámpavasat és a guillotinet, mert a legjobban maga is iszonyodik tőle. De nem önmaga miatt, hanem azért, mert tudja, hogy azon emberek függtek és emberfejek hullottak ie tőle és nála az Ember mást jelent ma, mint jelentett a XVIII. század Franciaországéban. Ez a nemzedék Pbalanthostól, Emuétól vagy Sparta- custól kezdve Leninig tad mindent. Szinte átélt mindent. Neki élmény az egész heroikus élet és élmény az egész emberiség története is annyira, mintha személyes élménye lenne. Ez a nemzedék olvasta Carlylet, amint ezer oldalakon át kntat egy egészséges vonás ntán a Lajosok beteg Franciaországéban és nem talál. Azért Az Eucharisztikus Világkongresszus a legújabb idők legnagyobb vallásos megnyilatkozása, Sserény kei* detből indnlt meg ezelőtt több, mint 50 évvei és most már az egész világ felfigyel reá. A bolsevizmas minden emberi értéket megsemmisítő törekvése szinte kézenfekvővé tette a gondolatot, hogy a most készülő kongresszus az istenhit propagandája is legyen. Ma, mikor a harcos isten- telenség nemcsak a toll fegyverével száll síkra tévedéseinek terjesztésére, hanem a terror mibden eszközeivel is az emberekre akarják kényszeríteni az istentagadást, a kongresszus szükségképp szembefordul a vallás- ellenes áramlatokkal és az eucharisztikus ünnepségeket egyúttal tiltakozásnak Bzánja — a belső vallásos elmélyítésen kívül — a nagy vallási üldözések ellen, amelyeknek vérzivatarában, Mexikóban, Spanyolországban és Oroszországban templomokat gyújtanak fel, papokat és apácákat gyilkolnak meg és a hívők tiz- és százezreit mészárolják le egyedül azért, mert katolikusok, istenhivők. A vallásüldözők rémtetteiért a világ katolikussága itt akar engesitelést nynjtani Krisitnsnak, aki ellen esek a sértések végBŐ fokon irányulnak- A magyarorsságt Eucharisztikus Előkészítő Bizottságtól kiindult gondolat az egész világon élénk visszhangra talált és máris sok püspök felszólította híveit, hogy a kongresszus napjaiban egyházmegyéinek templomában közös áldozás és ájtatosBág legyen. A szekszárdi muzeum u| szenzációi Tolna vármegye szekszárdi múzeuma a napokban rendkívül értékes njabb kőkori leletekkel gyarapodott. Dr Dőry Ferenc ny. országos levéltári igazgató ugyanis a Paradicsompasztán végrehajtott ásatások alkalmával nyert régiséggyűjtő- ményét örök letétképpen itt helyezte el. A letét zöme — körülbelül 40 darab régiség — egy kőkori temetőből került elő. — Ezt a temetőt répaverem készítése alkalmával közvetlenül a major mellett4 találták. A kisebbik rész római eredetű és a Dőry birtoknak egy másik részéből került felszínre. A leletnek nagy a jelentősége és örvendetes, hogy a múzeumban való elhelyezése révén a szaktudósok számára is hozzáférhető lett. Úgy tndjnk, hogy vármegyénkben sok hasonló magángyűjtemény van. A tudománynak óriási nyeresége lenne, ha az illető gyűjtők követnék dr Dőry Ferenc példáját és nemes gesztussal örök letétként ugyancsak felajánlanák a birtokukban levő leleteket a szekszárdi múzeumnak, amely azzal az anyaggal, amelyet igy köny- nyen össze lehetne hozni, egyike lenne Európa legértékesebb neolitkori gyüj- < töménnyel rendelkező kulturintézmó- I nyeinek. nem veri félre a városházák nagyharangjait, mint Marat tette, de viszont nem isteníti Corday Saroltát sem. Tudja annak a sansconlottenak a nevét, aki belerngott annak a másik franciának szétroncsolt koponyájába azzal, hogy „ezek az állatok ezzel a moslékkal gondolkodtak“, de tudja azt is, hogy ez csak szörnyű eltévelyedés volt, ataviemus, kór, amelyből ez a nemzedék szeretné ki- gyógyitani végre az emberiséget, hogy vele fajtáját is megmentse. És viszont tud arról a légyről is, amely a száguldó kocsi kerekén ülve diadalmasan igy kiáltott föl: „Mekkora port verek én ...“ Ismeri az ilyen katasztrófába eltévelyedések rugóit és küzd is ellenük és talán nem is ellenük, hanem a következményeik ellen. Ebben a nemzedékben tagadhatat lannl van valami apostoli vonás. Ahogyan és amilyen tiszta érzéssel és gyógyítani akarással járja a falvakat, mint a szociális bajok tanársegédei, kétségkívül szimpatikus és mélységesen emberi vonás bennük. Akogy kikutatják az apró kis falvak apróbb-nagyobb bajait, az egy . kés halálvonatok szomorú utasait, a I tehetetlen küszködést az ismeretlen- I Del, a tndat alól feltörni nem tudó homályos érzéseit az emberi sorsok ellehetetlenülésének, kétségkívül apostoli cselekedet. Szinte érezzük bennük a kutak mélységeit, küzdelmeik izgalmát. Valami mély örök-emberi dokumentumokat. Törekvéseikben semmi él, semmi szándékosság, rejtett tendencia, semmi vád senki ellen, csak egyszerű Bzenvedélytelen kiteregetése a valóságnak, hogy ime ez volt a kutak mélységében, ime itt vaD, ez a mi dolgunk, b ami ntána jön, az a mások dolga, amibe mi be nem szólunk, mert összesürüsödött óhajtásunkat ngy is akarattá fogja kovácsolni az idő. ók csak az apró kis falvak nagy bajait hozzák külön külön (más struktúrának más a sebe is) és elismerik, hogy ezek szintézise, végső diagnózisa és átfogó orvoslása a professzorok dolga, de egyben felelősségteljes kötelessége is ... Van azután egy másik nemzedék is esek mellett, a kutak közül, de ez a nemzedék nem húzódik le önzetlenül a mélybe apostoli hittel és segíteni akarással, hanem a vályúk körül van — őgyeleg. ók a verejtékkel felhozott vizek legébesebbjei és legaiomjasabbjai. Egy részük meg főnt van a tornyokban és harangoznak, mint Marat tette: kongatnak. Erről a nemzedékről nem is beszélünk. ők csak iszap a tiszta szándékú vizek alatt. A sorsuk is azután igy van előre meghatározva. Mi arról a nemzedékről beszélünk csak, akik az optimizmus hivő! és hirdetői, akik a konszolidáoiót hirdetik, pedig tudják, hogy a konszolidáció a legrelativebb fogalmak egyike s a konszolidáció mai rétege olyan vékony ezeknek a mély kutaknak a vizén, mint a tengeren asétfutott olajcseppé. Szinte elvesztette felületi feszültségét. Egy csepp rengés a mélyben és nyomban áthallik rajta a morajlás. Itt van közvetlenül alattunk. Csak fül kell hozzá. Azért sietnek ők és azért apostolok ők s azért hallják sokan a csendes szavukat is kiáltásnak. Milyen fogyatékossága is az emberi értelemnek az, hogy mindég a hozzá legközelebb állót veszi észre legkésőbben. Karinthy írja egyik torz és érdekes Írásában, hogy mi mind fej nélkül járunk. Másnak mindenkinek látjuk az aroát, a fejét, csak a magunkét nem. Ha a magunk aroát akarjuk látni, akkor tükörbe kell néznünk. Eb hogy tud torzítani ogy ilyen siktükör is, amelyben önmagunkat nézzük. Sohasem mutat igazat. Legkevésbé ismerjük önmagunkat, az Ént, pedig legközelebb vau hozzánk. Az 1500 as évek végén Galilei, vagy Cassini, amikor fölfedezték azt, hogy a Jupiter pólusain erősen be- . ltpul, akkor még sejtelmük sem volt, hogy a mi földünk is ugyanilyen állapotban van. Tehát millió mérföldekre tőlünk sokkal előbb észrevettük ezt a jelenséget, mint a saját földünkön, amelyen millió év óta élünk. Abban a naprendszerben, amelynek az európai országok a bolygói, itt is úgy, mint a kozmikus rendszerekben a bolygók a fejlődés különböző stádiumaiban vannak. Egyik fehéren izzik, a másik vörös fényű, vannak olyanok, amelyeket sűrű ködfátyol takar el látó szemeink elől és csak következtetésekből, analógiák utján tudunk csak róluk valamit. Egyik előbbi, a másik későbbi fej- lődéaü, de valamennyinek mégis őrök törvényszerű végek a mozgatói, életüknek és fejlődésüknek meghatározói. Ez a nemzedék ezeknek az őrök törvényszerűségeknek a kutatója és hirdetője. Ezekbe az örök törvényszerűségekbe szeretné beleigazitani mindegyik a maga kis glóbuszát, amely törekvés érzésbelileg nem több és nem kevesebb, mint az uj értelmezésű patriotizmus. A társadalom formáját szeretnék hozzásimitani a tartalomhoz, amely tartalom látszó lag oly hirtelen lendült a társadalmi tndat kÍEzélesülésével, hogy szerintük tarthatatlanná vált a formája. Ez a nemzedék tisztában van azzal, hogy a társadalmak tartama növekvő és folytonos. Ez a folytonosság emberi mértékkel mérve lássa, Egyes szám ára 12 fillér»
