Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-01-22 / 7. szám

XX. évfolyam. Szekszárd, 1938. január 22. (Szombat) 7. szám. t í f i i NM NAMEGYEI HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP SterkeazlOaég ia kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 eióflzctésl dili Egész évre _ 12 pengő || Félévre — — — 6 pengő Peleiős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éraii A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mllHmétor széles hasábon railllmélersoronként 10 fiúéra j%llástkeresőknek 80 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelycsett'reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint s nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Nemzedékhlvatfis „Minden mély katnak a tapasz­talata lasso, sokáig kell várniők, amig megtudják, hogy mi eBett a mélyökre ...“ Ez a mély kot a mi európai társadalmunk, ez a mély kot a mi magyar életünk. Sokáig kell várnunk amig megtudjuk, hogy mi jutott a mélyökre, mi fog történni velőnk, mi lesz és mit hoz a jövőnk. Egy bizonyos csak, hogy ez a nem* zedék azt meg sem éri, mert ennek a nemzedéknek a sorsa az, hogy viaskodjék lent a mélyben. Pedig lentről akkora kis darabkáját látja esak az égnek és az ő egyéni egzisz­tenciája egének is, hogy szinte re* ménynek is kevés lenne ez a kétség. Ha nem tudná, hogy az a kis darab amit lentről lát, csak egy része egy övök egésznek, talán el is veszítené a fejét. Ha nem tudná, hogy az emberiség ilyen mély kutat már sok­szor ásott magának, de minden eset­ben uj emberi kincsekkel megrakodva fel tudta küzdeni magát a mélyükből, talán alább látna Schoppenhauer pesz- szimizmusánál. Ennek a nemzedéknek komoly gondjai és küzdelmei vannak. Ez a nemzedék nem lebet „malac az Epikur kondájában“, mert magasabb törek­véseket osztott ki az idő számukra, az nem vonulhat be a stoa poikilébe, hogy a földi változások iránt elve­szítve minden érzékét, stoikus nyuga­lommal szemlélgesse azt, ami körűié történik. Ennek a nemzedéknek bele keil avatkoinia az élet menetébe, mert a szerep neki van kiosztva és érzi magán a felelősség súlyát. Ez a nemzedék harcos nemzedék, nem azért harcol, hogy a kút mélyének sötétségében gáncsot vessen a kevésbé jól látóknak, vagy éppen legyűrje a nálánál erőtlenebbet, elzavarva tőle a falatot, hanem azért is harcol, hogy ebben a homályban elveket, embe­reket, rendszereket egymással kibé kitsen. Pedig tudja, hogy neki lesz a legkevesebb haszna belőle, ered­ményeit meg sem érheti és mégis teszi, mert felébredt emberi tudata, fajtájával való mélységes szolidaritá­sának érzése, történelmi ielkiismerete; a megérzett nemzedékhivatás. Ez a nemzedék nem kiabálja a a lámpavasat és a guillotinet, mert a legjobban maga is iszonyodik tőle. De nem önmaga miatt, hanem azért, mert tudja, hogy azon emberek függ­tek és emberfejek hullottak ie tőle és nála az Ember mást jelent ma, mint jelentett a XVIII. század Franciaországéban. Ez a nemzedék Pbalanthostól, Emuétól vagy Sparta- custól kezdve Leninig tad mindent. Szinte átélt mindent. Neki élmény az egész heroikus élet és élmény az egész emberiség története is annyira, mintha személyes élménye lenne. Ez a nemzedék olvasta Carlylet, amint ezer oldalakon át kntat egy egész­séges vonás ntán a Lajosok beteg Franciaországéban és nem talál. Azért Az Eucharisztikus Világkongresszus a legújabb idők legnagyobb val­lásos megnyilatkozása, Sserény kei* detből indnlt meg ezelőtt több, mint 50 évvei és most már az egész világ felfigyel reá. A bolsevizmas minden emberi értéket megsemmisítő törekvése szinte kézenfekvővé tette a gondolatot, hogy a most készülő kongresszus az istenhit propagandája is legyen. Ma, mikor a harcos isten- telenség nemcsak a toll fegyverével száll síkra tévedéseinek terjesztésére, hanem a terror mibden eszközeivel is az emberekre akarják kényszerí­teni az istentagadást, a kongresszus szükségképp szembefordul a vallás- ellenes áramlatokkal és az eucha­risztikus ünnepségeket egyúttal tilta­kozásnak Bzánja — a belső vallásos elmélyítésen kívül — a nagy vallási üldözések ellen, amelyeknek vérziva­tarában, Mexikóban, Spanyolország­ban és Oroszországban templomokat gyújtanak fel, papokat és apácákat gyilkolnak meg és a hívők tiz- és százezreit mészárolják le egyedül azért, mert katolikusok, istenhivők. A vallásüldözők rémtetteiért a világ katolikussága itt akar engesitelést nynjtani Krisitnsnak, aki ellen esek a sértések végBŐ fokon irányulnak- A magyarorsságt Eucharisztikus Elő­készítő Bizottságtól kiindult gondolat az egész világon élénk visszhangra talált és máris sok püspök felszólí­totta híveit, hogy a kongresszus nap­jaiban egyházmegyéinek templomában közös áldozás és ájtatosBág legyen. A szekszárdi muzeum u| szenzációi Tolna vármegye szekszárdi mú­zeuma a napokban rendkívül érté­kes njabb kőkori leletekkel gyara­podott. Dr Dőry Ferenc ny. orszá­gos levéltári igazgató ugyanis a Pa­radicsompasztán végrehajtott ásatá­sok alkalmával nyert régiséggyűjtő- ményét örök letétképpen itt helyezte el. A letét zöme — körülbelül 40 darab régiség — egy kőkori temető­ből került elő. — Ezt a temetőt répaverem készítése alkalmával köz­vetlenül a major mellett4 találták. A kisebbik rész római eredetű és a Dőry birtoknak egy másik részéből került felszínre. A leletnek nagy a jelentő­sége és örvendetes, hogy a múzeum­ban való elhelyezése révén a szak­tudósok számára is hozzáférhető lett. Úgy tndjnk, hogy vármegyénkben sok hasonló magángyűjtemény van. A tudománynak óriási nyeresége lenne, ha az illető gyűjtők követnék dr Dőry Ferenc példáját és nemes gesztussal örök letétként ugyancsak felajánlanák a birtokukban levő lele­teket a szekszárdi múzeumnak, amely azzal az anyaggal, amelyet igy köny- nyen össze lehetne hozni, egyike lenne Európa legértékesebb neolitkori gyüj- < töménnyel rendelkező kulturintézmó- I nyeinek. nem veri félre a városházák nagy­harangjait, mint Marat tette, de vi­szont nem isteníti Corday Saroltát sem. Tudja annak a sansconlottenak a nevét, aki belerngott annak a má­sik franciának szétroncsolt kopo­nyájába azzal, hogy „ezek az állatok ezzel a moslékkal gondolkodtak“, de tudja azt is, hogy ez csak szörnyű eltévelyedés volt, ataviemus, kór, amelyből ez a nemzedék szeretné ki- gyógyitani végre az emberiséget, hogy vele fajtáját is megmentse. És viszont tud arról a légyről is, amely a száguldó kocsi kerekén ülve diadal­masan igy kiáltott föl: „Mekkora port verek én ...“ Ismeri az ilyen katasztrófába eltévelyedések rugóit és küzd is ellenük és talán nem is ellenük, hanem a következményeik ellen. Ebben a nemzedékben tagadhatat lannl van valami apostoli vonás. Ahogyan és amilyen tiszta érzéssel és gyógyítani akarással járja a falva­kat, mint a szociális bajok tanár­segédei, kétségkívül szimpatikus és mélységesen emberi vonás bennük. Akogy kikutatják az apró kis fal­vak apróbb-nagyobb bajait, az egy . kés halálvonatok szomorú utasait, a I tehetetlen küszködést az ismeretlen- I Del, a tndat alól feltörni nem tudó homályos érzéseit az emberi sorsok ellehetetlenülésének, kétségkívül apos­toli cselekedet. Szinte érezzük ben­nük a kutak mélységeit, küzdelmeik izgalmát. Valami mély örök-emberi dokumentumokat. Törekvéseikben semmi él, semmi szándékosság, rej­tett tendencia, semmi vád senki ellen, csak egyszerű Bzenvedélytelen kitere­getése a valóságnak, hogy ime ez volt a kutak mélységében, ime itt vaD, ez a mi dolgunk, b ami ntána jön, az a mások dolga, amibe mi be nem szólunk, mert összesürüsödött óhajtásunkat ngy is akarattá fogja kovácsolni az idő. ók csak az apró kis falvak nagy bajait hozzák külön külön (más struktúrának más a sebe is) és elismerik, hogy ezek szintézise, végső diagnózisa és átfogó orvoslása a professzorok dolga, de egyben fele­lősségteljes kötelessége is ... Van azután egy másik nemzedék is esek mellett, a kutak közül, de ez a nemzedék nem húzódik le ön­zetlenül a mélybe apostoli hittel és segíteni akarással, hanem a vályúk körül van — őgyeleg. ók a verej­tékkel felhozott vizek legébesebbjei és legaiomjasabbjai. Egy részük meg főnt van a tornyokban és harangoz­nak, mint Marat tette: kongatnak. Erről a nemzedékről nem is beszé­lünk. ők csak iszap a tiszta szán­dékú vizek alatt. A sorsuk is azután igy van előre meghatározva. Mi arról a nemzedékről beszélünk csak, akik az optimizmus hivő! és hirdetői, akik a konszolidáoiót hir­detik, pedig tudják, hogy a konszo­lidáció a legrelativebb fogalmak egyike s a konszolidáció mai rétege olyan vékony ezeknek a mély kutaknak a vizén, mint a tengeren asétfutott olajcseppé. Szinte elvesztette felületi feszültségét. Egy csepp rengés a mélyben és nyomban áthallik rajta a morajlás. Itt van közvetlenül alat­tunk. Csak fül kell hozzá. Azért sietnek ők és azért apostolok ők s azért hallják sokan a csendes sza­vukat is kiáltásnak. Milyen fogyatékossága is az emberi értelemnek az, hogy mindég a hozzá legközelebb állót veszi észre legké­sőbben. Karinthy írja egyik torz és érde­kes Írásában, hogy mi mind fej nél­kül járunk. Másnak mindenkinek látjuk az aroát, a fejét, csak a ma­gunkét nem. Ha a magunk aroát akarjuk látni, akkor tükörbe kell néznünk. Eb hogy tud torzítani ogy ilyen siktükör is, amelyben önma­gunkat nézzük. Sohasem mutat iga­zat. Legkevésbé ismerjük önmagun­kat, az Ént, pedig legközelebb vau hozzánk. Az 1500 as évek végén Galilei, vagy Cassini, amikor fölfedezték azt, hogy a Jupiter pólusain erősen be- . ltpul, akkor még sejtelmük sem volt, hogy a mi földünk is ugyanilyen állapotban van. Tehát millió mér­földekre tőlünk sokkal előbb észre­vettük ezt a jelenséget, mint a sa­ját földünkön, amelyen millió év óta élünk. Abban a naprendszerben, amely­nek az európai országok a bolygói, itt is úgy, mint a kozmikus rend­szerekben a bolygók a fejlődés kü­lönböző stádiumaiban vannak. Egyik fehéren izzik, a másik vörös fényű, vannak olyanok, amelyeket sűrű köd­fátyol takar el látó szemeink elől és csak következtetésekből, analógiák utján tudunk csak róluk valamit. Egyik előbbi, a másik későbbi fej- lődéaü, de valamennyinek mégis őrök törvényszerű végek a mozgatói, éle­tüknek és fejlődésüknek meghatáro­zói. Ez a nemzedék ezeknek az őrök törvényszerűségeknek a kutatója és hirdetője. Ezekbe az örök törvény­szerűségekbe szeretné beleigazitani mindegyik a maga kis glóbuszát, amely törekvés érzésbelileg nem több és nem kevesebb, mint az uj értel­mezésű patriotizmus. A társadalom formáját szeretnék hozzásimitani a tartalomhoz, amely tartalom látszó lag oly hirtelen lendült a társadalmi tndat kÍEzélesülésével, hogy szerintük tarthatatlanná vált a formája. Ez a nemzedék tisztában van az­zal, hogy a társadalmak tartama nö­vekvő és folytonos. Ez a folytonos­ság emberi mértékkel mérve lássa, Egyes szám ára 12 fillér»

Next

/
Thumbnails
Contents