Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-01-01 / 1. szám

1938 január 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Igen tisztelt vevőinknek boldog uj évet kívánunk megköszönjük cégünk iránt tanúsított bizalmukat, — amelyre ezentúl is rá fogunk szolgálni. Szekszárd, 1938 január 1. Pirnitzer József és Piai áruháza. A sírnál vitéz Vendel látván polgár- mester, mélyen megindító sz*>p be­szédben búcsúztatta a megboldogul* tat, a vároB díszpolgárát, aki o'y sok szeretettel és megértó jóindulattal se­gítette eló Szekszárdnak, a megye­székhelynek városias fejlődését. A szülóía unak, Döbrököznek a bnoeu- üdvözletét Baumann Béla fójegyző tolmácsolta és a koporsóra helyezte el azokat a hantokat, amelyeket Éryppk a döbröközi temetőbe pihenő szttlei sírjáról hozott magával, A Szekszárdi Daloskör megkapó éneke után az anyaföldbe került dr Éry Márton porhüvelye és nemsokára csak ez óriási koszorutömeg jelezte, hogy olyan valaki tért meg Istené­hez, akinek halála — érdemei foly­tán — igen széles körökben keltett mély és őszinte részvétet. A családhoz az ország minden ré­széből érkeztek részvétlevelek és táv­iratok. Dr Darányi Kálmán minisz­terelnök és báró Perényi Zsigmond koronaőr meleghangú rószváttávira­taikat Szekszárdra küldötték. . A család a következő gyászjelen­tést adta ki: Dr Éry Mártonná Angster Aranka felesége, mély fájdalommal, de az Úristen akaratában megnyugodva tu­datja, hogy forrón szeretett férje, gyermekeinek és unokáinak rajongott | édesatyja és nagyatyja dr Éry Már­ton Tolna vármegye ny alispánja és törvényhatóságának örökös tagja, volt országgyűlési képviselő, a Várme­gyék és Városok Országos Mentő- egyesületének ügyvezető alelnöke, Siekszárd megyei város, Böloske, Dombóvár, Döbrököz, Dunaföldvár, Gyulaj, Nagykónyi és Ssakcs disz polgára folyó hó 25 én, Szent Kará osony reggelén, szüntelerül munká­ban töltött áldásos élete 73., boldog házassága 46. évében a szentségek­kel megerősítve, az Ur szent aka­ratában megnyugodva visszaadta ne­mes lelkét Teremtőjének. Drága ha lottunkat folyó hó 27-én, hétfőn dél­után 3 órakor a Kerepesi temető ha- lottashásában fogjuk beszenteltetni és fo'yó hó 28 án, kedden délután 2 órakor temetjük Saekszárdon,' vár- megyéje székhelyén, a belvárosi róm. kát. templomból, az alsóvárosi teme­tőben a város által adományozott díszsírhelyre. Az engesztelő szent miseáldozatot Ssekszárdon folyó hó 28 án 9 órakor és Budapesten folyó hó 30 án 9 órakor a Szent Imre her­ceg-úti plébániatemplomban mutatjuk be. EgéBZ életét egyházának, hazájá­nak és családjának szentelte és utolsó leheletéig híven ssolgálta. Gyászolja 7 gyermeké, 3 veje, 3 menye, 13 unokája és a kiterjedt rokonság. A kormányzó szózata ' Szebb ajándékót valóban nem kap hatott volna a magyar nemzet kará- esónyirá, mint azt a mély, történelmi jelentőségű gondolatokkal teljes be­szédet, amely vitéz nagybányaiHorthy Miklós, Magyarország kormányzója részéről Jásznsgykunszolnok vár­megye törvényhatósági bizottságának közgyűlésén elhangzott. Éz a kor­mányzói szózat nemzetünk életében kimagasló eseménynek számit, hatása minden bizonnyal hosszú évekre, sőt évtizedekre fogja megszabni a ma­gyarság sorsának kialakulását. Irányt ig&tatott ez a beszéd a nemzet szá­mára és távlatokat nyitott meg, olyan távlatokat, amelyek bizalmat és re­ménységet ébreszthetnek a jövőre vonatkozólag minden magyar em­berben. A kormányzói szózat a magyar nemzet minden fontosabb sorsproblé- máját felölelte s éles határozottsággal és világossággal mutatta meg az utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell, hogy céljait elérje és a boldogulása elé tornyosuló nehézségeket leküzdje. Beszédében a kormányzó elsősorban meleg szavakkal emlékezett meg azokról az elszakíthatatlan kapcsola­tokról, amelyek a Horthy csa.ádot Szolnok vármegyéhez fűzik. Majd át tért a magyar jelen egyik legéletbe­vágóbb kérdésére: a magyar fiatal­ság nagy problémájára s rámutatott arra, ‘ hogy mig a régi időkben a magyar fajta politizált, harcolt ós vérzett; a a vagyongyarapító, a nem zet jólétét fokozó kereskedelemmel elvből nem foglalkozott, addig ma ezen a téren gyökeres változásra van Slök&ég. Fiainkat a gazdasági pá­lyákra kell irányítani, ahol különö­sen hasznos polgárai lehetnek a ha­zának. De kiemelte a kormányzó szózata mindazokat az örvendetes jelensége­ket is, amelyek biztos reményt nyuj tanak arra nézve, hogy országunk gazdasági fejlődése jó utón halad s amelyek révén oly újabb erőforrások nyílnak meg a magyarság számára, amelyek a nemzet jólétét fogják elő mozdítani, „örülhetünk annak, — mondotta a kormányzó — bogy ha zánk áldott földjén olajat találtunk és remélhetjük, hogy még többet fo­gunk találni.0 — Megemlékezett a „Tisza0 nevű magyar tengeri hajó­ról, amely kitünően állotta ki a ten­geri vihart s a szabad kikötőről, amelynek segítségével közvetlen kap­csolatot létesíthetünk Középeurópa és a Kelet között. Hangsu'yozta azon­ban, hogy e biztató jelenségek elle­nére még igen sok tennivaló vár az államra és nemzetre egyaránt, éppen ezért arra intette a magyarságot, hogy „po itizáljunk kevesebbet0, to­vábbá : „óvakodjunk, ma inkább, mint valóba, mindentől, ami magyar és magyar között széthúzásra vezet, mert sorsdöntő pillanatokban egysé­ges közvéleményre less szükség.0 A magyar belpolitikai életben fel­merült két kérdésben is lesaögezte álláspontját Magyarország kormány­zója s a kormányzói szózat e ki emelkedő jelentőségű része, amely egy csapásra oszlatta el a magyar belpolitika egyes téveszméit és bal­hiedelmeit, bizonyára nagy mérték ben fogja előmozdítani az egységes magyar közvélemény kialakulását. Elsősorban a diktatúra kérdését érin tette a kormányzó s rámutatott arra, hogy „alkotmányos államban a tör­vényes karhatalom feladata, hogy a törvény és törvényes szabályok által pontosan megállapított személyiségek' parancsára és vezénylete mellett egy ilyen kísérletet meggátoljon0. Ezzel alkotmányos életünk legilletékesebb tényezője Bzámolt le egyszersminden- korra a diktatúra rémével, amelyet néhány év óta ellenzéki o dalon oly gyakran szerettek emlegetni. Igen nagyjelentőségüek s bizonyára nemcsak a haza, de az egész világ közvéleményének figyelmét fel fogják ébreszteni a kormányzói szózatnak a királykérdásre vonatkosó megállapí­tásai. „A magam részéről kötelessé­gemnek tartom a történelmünk küz­delmes évszáaadai alatt a nemzet életével összeforrt királyság ősi in­tézményének megőrzését. Hangsú­lyozni kívánom: az arra illetékes alkotmányos tényezők vannak hivatva megállapítani az e téren függőben lévő kérdések rendezésének időszerű­ségét olyan időpontban, amidőn a nemzet a maga akaratát arra híva tott szervei utján kinyilatkoztatni helyesnek tartja0. Ezek kétséget ki záró és világos szavak, amelyek min den magyar ember megnyugvására si o'g* Ihatnak, s amelyeknek méltó betetőzése volt a kormányzónak aa a kijelentése, hogy „minden hatalom a Szent Koronáé és minden jog be­lőle f«kadu. Ez a mondat aa évezre­des magyar történelem hagyományosr és hamisíthatatlan szellemét sugározza^ s valóban a magyar alkotmányban gyökereaik. Amikor még a kormányzó utalt tizenhét évvel ezelőtt Székes­fehérvárott mondott szavaira, s azo­kat megismételve kijelentette, hogy „nem engedhetem meg Magyarországé kormányzójának személyét a királyi trónnal kapcsolatba hozni0, valóban, minden homályt, a félreértés mindén lehetőségét kizárta s ezzel előrelátha-, tólag a királykérdés problémáját —, hosszú időkre nyugvópontra juttatta. A magyar nemzet őszinte hálával tartozik kormányzójának a szolnoki vármegyeházán elmondott és valóban történelmi fontosságú szózatáért. Az igazi, a nemzet lelkének legmélyéből fakadó egységet szolgálta ez a be-' széd,‘ amely mindenképpen alkalmas arra, hogy közös munkában és kü-x zös akaratban forrassza ösbzo a nem-' zet niinden tagját és egy ssebb, egy boldogabb magyar jövő korszakét!1 készítse elő. Életmentő... Irta: Jánosi György. Magyarország első asszonya fel­hívást intézett a nemzethez a jóté­konyság gyakorlására. Ez a felhívás minden esztendőben elhangzik és a megértő társadalom hatalmas vissz­hangot ad rá. Sok adomány gyűl be, sok élet könnyebbül meg, sokszor egynémelyik a végleges elmerttléstól menekül. A jótékonyság az ember lelkének legszebb vonása, Isten munkája ál­talunk azokkal Bzemben, akikhez másként közeledni nem akar. Hatása ób eredménye kiszámíthatatlan arra nézve is, aki a jótékonyságot gya­korolja , arra nézve is, aki azt elfo­gadja. Nem vallási, hanem általános emberi cselekvény, amelynek mégis emberfeletti rugói vannak és jelen­tősége az örökkévalóság felé irányul. Jóttenni önmagunk iránti legszebb kötelességünk, lelkileg egyedül hasz­nos minden más nagyhangú pózo­lással és hangoskodással szemben. A biblia is azt mondja: „Matasd meg nekem a te hitedet a te jócse­lekedeteidből.0 A trianoni Magyarország csodával határos utat tett meg az utóbbi tizen­nyolc esztendő alatt. Történelmének legsúlyosabb, egyben legszebb, leg­eredményesebb napjait élte. A sem­miből emelkedett ki és a Gondvise­lés bámulatos mentőakcióit ismerjük fel azokban a kimagasló személyek­ben, akikre az a feladat hárult, hogy a trianoni sötétben vezessék a nem­zetet, — de az eseményekben is A bizonytalanból országgá izmosodott ismét ez a szétzilált terület, amely­nek gazdasági és potitlkai súlya, tekintélye a viszonyok következtében napról-napra nagyobb. Am az álta- . I&noa helyset meg mindig nem az, amit eszményi értelemben tökéletes­nek és kedvezőnek mondhatnánk. Különösen emberbaráti téren rend- kivttl sok a tennivaló. Sok még és sok is marad z szo-í 8élly 1 . ’ . !v Részben a trianoni, gazdasági mega. ráskódtatás, részben a szokásos tár­sadalmi, emberi szeren csétíenség so­kak életét dúlta fel és sorsát tette bizonytalanná. Három terület tárul fel a szociális segítői akarás előtt. 1. A betegek. 2. A kenyérkereső nélküliek. 3. A sok gyermekes csa­ládok. A jótékonyság csak akkor ér­tékes és nem eredményes helytelen erkölcsi állapotot, ha megtalálja a maga legmegfelelőbb területeit. Hp e három pontra siet a segítés bal­zsamával. A betegeket nemcsak az állapi ter­mészetes szervei utján, hanem az egyéni gondoskodás szeretetteljes figyelmével is támogatni kell. Egy-, másért felelősek vagyunk l A hat-' mincmilliós magyar nemzet nem egé­szen utópisztikus végcélja elsősorban azt jelenti, hogy tartsák meg a meg- ‘ levőt i Nagy eredmények csak egész­séges alapon épülhetnek fel — Nem' szab-d tobst nöunyelmüen lemondani, senkiről sem. Képzeljük el, mit szén* t ved egy család, amelynek keresője, vagy valamelyik családtagja beteg ? ! ; A beosztott és kiszámított kereset elég arra, hogy napról napra meg­éljen a család, vagy az egyéb, de a rendkivüliségeket nem bírja el. Ilyen- - | kor Isten nevében segíteni több, mint 1 hazafias kötelesség. S \*A kenyerkereső nélküliek ínsége

Next

/
Thumbnails
Contents