Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-04-16 / 31-32. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG AJhalál utáni állapot személyes vonatkozásai annál egyénibbek. Különös. Volt idd, — éa melyik gondolkodó theológm életében nem volt — amikor végig kételkedtem, kérdezgettem a hit minden tételét. Egyen* ként verekedtem meg minden ho- mályoi ponttal. — A feltámadásban sohasem kételkedtem. Olyan földöntúli törvényszerűségnek tartottam azt, mint ahogy el kell jönnie a maga idején az évszaknak. Nem Jésnssal, hanem as emberiség életéi vei egykorú és nemosak a keress* ténység lelki kinose, hanem egyetemes és valamilyen alakban általános. Esért van a ssentirásban as a hihetetlen egyszerűség, amely feltárja a leghatalmasabb világeseményt. Emberileg nehésnek tűnik fel meglátni Jásns feltámadásának történetében a világteremtés lelkesült és magasstoe tényét. Nem tndom, kinek jut eszébe a győzelem mámoros zenéjét leolvasni egy kipattanó rügyről ? Ki gondol arra, hogy micsoda fenséges és viiághordoaó diadal har- sonásik le a tűhegynyi fűszálról, amely ég felé tör? Az élet győzelme olyan természetes, hogy nem találunk abban semmi rendkívülit. A rögöket elmosgató vetés, a fa páncélkérgét áttörő saijadás megérkesése feltűnéstől mentes. Egysserüsége és tér mésaetessége a legtökéletesebb isteni remek. A szellem legnagyobb művé esete lenne kisérni e kirobbanó élet Htjait, megrajsolni küzdelmeit, ériés- világát a sikerig. A feltámadás isteni tény. Magyarázatra nem szorul. Van. Mert lennie kell, mert ez az élet legerősebb szükséglete. Élni! És élni I Ez sorsunk. Gondon, árnyas napokon, események változásain keresztül, tövisek, virágos mezők virágai közt, poron és sirhalom alatt élni és mindig élni I Ez bennünk az isteni vonás. Ilyen, magyarázatra nem szoruló természetesség az, hogy ezer év óta itt van ez az ország, ahova Isten elhelyezte. Meg nem szűnt. Élete el nem homályosult. Pedig embermilliók robognak előre. Nem zetek, államformák szűnnek meg, vagy alakulnak át, koronák fénye meghomályosul, forradalmak, vér fürdők történnek. Mi élünk I A független Magyarország olyan isteni gondolat, amely nem zagyva, félénk, kapkodó bizonytalanság mélyében, hanem a magyar öntudat izzó kohójában született. Nincs magyar bukás, nincs magyar halát /. .. Azok, akik ma és mindig, ha veszedelemben forog a megszokott, válogatott ebédjük, vacogó foggal didergik a váratlan változás előtt álló világ- történelmi események hatása alatt: jaj, mi lesz velünk ? — jegyezzék meg, hogy akkor lesz jobb és jobb lesz, ha nem igy lesz, ahogy van: trianoni gyalázatbélyeggel nemzeti életünk homlokán. Látom a magyar feltámadást, mert látom a nemsetfennmaradáB hatalmasan munkálkodó törvényeit, a visszaesés utáni előrelendülést s egyet érsek, egyet tudok, hogy magyarnak lenni dicsőség, Magyarországért élni, meghalni öröm. S tudom, hogy ezt sokan, sokkal többen, mint gondolják, ugyanígy érzik, ugyanígy tudják. Csonkahazánk egén, előretörő fűszálain, a levegőben, az emberek szemében mindenütt mindenben ezt olvasom ki: glória: husvét, feltámadást Egy- I szerű, szép, szent, várvavárt I A maga idején pontosan megérkező l Mert az Isten akarja, a nemzet } várja és az Isten küldi l ? Belpolitikai helyzetünk különös tekintettel a zsidókérdésre Irta: dr Őrffy Imre. m m. i. ________ noTiinnrtlr n m Tr ianon óta nem volt a magyar helyset külső és belső vonatkozásban mozgalmasabb, sőt isgalmasabb, mint most. Sorsdöntőén fontos tehát, hogy a helysetet tisstán lássuk a kö- vetkesményeit okosan vonjuk le. Hogy a lényegest a lényegtelentől elválasz- ssuk és hogy balitéletektől, gyűlölettől mentesen gondoljuk végig a tenni* valókat. Csak igy válhatik valóra feltámadásunk, amely után a krisztusi feltámadás ünnepén kétsseresen sóvárgunk. Túl sivataros volt eser éves történelmünk ahhos, hogy a világ sorsát irányítani tudó, hatalmas nemsetté fejlődhessünk. Ehhes járult a világháború és Trianon, miértis a népek versenyében nem foglalhatunk el első helyet. De a nemzeti tulajdonságainknál fogva minket megillető sorból is ki kell állnunk, ba nem használjuk fel okosan minden erőnket, még in kább, ha azokat egymáB ellen fordítjuk. Unos-untig mondjuk ezt, de ugylátszik, mégsem elégszer. Be kell ismernénk, hogy a Trianon utáni Magyarország elesettségében nem foglalkozott oly mérvben a szó oiális problémákkal, mint kivánatos lett volna. Ds hadseregét sem fej leszthette a szükséges mértékig. E két tény megadja a ma és a holnap feladatát. És bár a hadseregfej lesz- téa programmja pénzügyileg összehasonlíthatatlanul a súlyosabbik, mégis az a meggyőződésem, hogy úgy a kormánytól, mint az egész magyar társadalomtól a szociális programm fog többet kívánni és pedig fejtől, szívtől egyaránt! Nincs jó terápia jó diagnózis nélkül. Ha gyógyítani akarunk, a bajt kell jól megállapítanunk. A magyar társadalomban észlelhető, kirívó ellentétek, különösen kulturális és jövedelmi téren, nem írhatók egyedül a háború utáni néhány esztendő terhére. Sokszázéves egészségtelen fejlődés eredménye es, különösen az utolsó másfélszáz évé, amelyért tehát nem nekünk kell vezekelnünk a történelem itélőszéke előtt. De be kell vallanunk, hogy as egészséges ki* egyenlitődés folyamata a háború után sem indult meg abban az ütemben, mint kívánatos lett volna. Sőt bizonyos vonatkozásokban még romlott is a helyset. Idézem egyik régebbi beszédemből a következőket: „Szociális politikát csak áldozatok hozásával lehet keresztülvinni. A sajtóorgánumok közül azok, amelyek as ingó nagytőke és a gyáripar ssol- gálatában állanak, — sajnos, ez a többség, — céltudatosan uszítanak a magyar földbirtokos osztály ellen. Ez ellen a legerélyesebben tiltakoznunk kell. Hadd jöjjön az erőteljesebb szociálpolitika, de az ezt előmozdító áldozatokat mindenki viselje, 6b pedig teherbirókép saségének arányában, tehát elsősorban a konjunkturális nyereséget felmutató osztályok. És pedig a legkevésbé a magyar földbirtokos ositály. Ma is vállalom a felelősséget asért, hogy a magyar gyáripart, — beismerem, súlyos ál- dósatok árán, — a háború után megteremtettük. Erre nemcsak közgazdasági Bsempontból, hanem egyenesen állami fennmaradásunk szem- pontjából is ssükség volt. A baj ott volt, hogy ipari téren beállt hallatlan fellendülés magángazdasági, köze lebbről szociális szempontból csak nem tűrhetetlen eltolódást eredményezett, a milliárdos vagyonszaporu- latok egy két családi dinasztia kezébe kerültek, amelyek a szociális felfogás, a magyar nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás szem* pontjából a magyar agrártársadalom tagjaival egyenértékűnek egyáltalában nem tekinthetők. Ennek tehát le kell vonni a konzekvenciáit." Ma sem tudok egyebet mondani. Es amint akkor nem vette tőlem sokon e megállapításomat a túlnyomórészt szerényebb körülmények között élő, hazafias vidéki zsidóság, úgy nem veheti tőlem rossznéven azt sem, ha ezt az eszmemenetemet tovább fűzöm. A mammutkapitalista zsidóság erős megadóztatása ugyanis egymagában még nem lenne elegendő rendszabály. Említett beszédemben utaltam a fiatal keresztény értelmiség nehéz helyzetére is. Túlzó egyetemi politikánk folytán ez a helyzet csak rosszabbodott, az állástalanság és vele az elégedetlenség azóta csak nőtt. Nem késhettünk tehát az orvossserek hozatalával. És itt volna egy figyelmestető szavam. Amikor volt, — mint ahogy less is, — bátorságunk a magyar törvénykönyvre hivatkozva a túlnyomórészt kisexisstenciáju vidéki zsidóságot védelmünkbe venni, ki merjük mondani azt is, hogy ennek a zsidóságnak a legelesettebb keresztény rétegeknek és pedig a fiatal értelmiségnek éB a mezőgazdasági munkásságnak megerősítését célzó törekvéseket tőlünk nemcsak rossznéven nem szabad vennie, hanem egyenesen segítenie kell. Mert ha est nem teszi, a feszítőerők robbanásig fognak fokozódni. Uradalmak figyelmébe! sós Doroai szénsavas takarmáiwméss minden mennyiségben raktárról kapható Singer Viktor vae- és műszaki kereskedőnél, Szekszárdon. j---------- 1-, 1fí1T1n 1.WW--P...1- I 19 38 április Ifi. Szeretném hinni, hogy a ▼idéki zsidóság a fővárosnak lelkében <. gazdasági erkölcseiben még ma j idegen gettóvárosrészeitől távol áll Épp ezért nem fájhat nekik, ha kft! lönösen e szapora fészkekre fordiű juk figyelműn feet, nyomatékosan yj. gyáava arra, hogy azok ne árasz. szák el az országot rajaikkal, bajt hozva mindenkire, elsősorban a vidék zsidóságára. Álhumanitásból itt nem szabad senkinek sem szembehelye,, kedni a józanul felfogott nemzeti ér- dekekkel. Tizenöt évvel ezelőtt egy alkalom, mai a következőképp formuláztuk i zsidókérdés lényegét: „A zsidóság sorsa attól függ, vájjon a nemzeti együvétartozandóság érzése erősebb less*e benne, mint a saját fajtája iránti szolidaritás I" Ha igen, akkor I a mindegyre jobban jelentkező fasutttt* I ségek levezetését remélhetjük. Ha I nem, akkor a katasztrófa etkerülhe- I teilen. Támogassa tehát mindenki a I mostani mérsékelt politikai irányza. I tot és kormányt, hogy a nagyobb I bajokat elkerülhessük. Ha a feor« I mány az általa kitűzött feladatot meg- I oldani bármily okból nem tudná, ait I mások és másként fogják elintéani, I amit pedig minden áron el kellent I kerülni. Kis Kalendárium. Irta: Rumi Erzsébet Március. Barna ágon sok kis rügy-gyereket Dajkál az első langyos lehelet. Olvad a hó, száz pocsolya fakad, Tükrükön az első kék ég kacag. Április. Szeszélyes szellő, selymes napsugár, Ezüst felhőkön utazik a nyár. Vágyó szivünkre messziről nevet S minden nap küld egy friss, zöld levelet..«I Május. Kék égi mezőkről aranypatak Zuhog. Hajlós, virágos ágakat Fürdet a fényben, örvénylik, nevet... S ős himnuszt zsong az uj vetés feletti Junius. A babonás, nyáréji hold Az alvó tóra ráhajolt. Két part közt ezüst húr feszül, Rajta junius hegedül. Julius. Fényes aranyháló a nyár, Szálai szőke sugarak; Szivünk sok kis piros bogár, Csillogó selymén megakad — S kacag az aranypók, a nap I Augusztus. Hamvadó lángok, halkuló dalok, Sötétkék égen arany csillagok. Fejünk felett az élet s a tejut Opálos Ívben végtelenbe fut... Szeptember. Kristályos égbolt, álmodó azúr, Érő gyümölcs .,. Oh még a nyár az nrl Még a miénk az álmunk, a hitünk, De már őszi arannyal fizetünk. Október. Kesernyés illat, nő, nő az avar. A szél régi emlékeket kavar ... A hegyeken venyigeláng lobog, Kupánkba nj bor s régi könny csorog* November. A fákról haücan hull a köd, A nap m%Alt fejünk fölött. A nap meghalt; és mi fejünk Árván lehajtva: temetünk. December. Szűz zúzmara, lépni alig merünk. Fehér felhőbe rejt leheletünk. Tar ágakon finom csipke remeg: Szép szemfödő a holt öröm felelt.
