Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-04-13 / 30. szám

XX. évfolyam. Szekszárd, 1988. április 18. (Szerda) 30. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁwsAnAIJHI LAP Sserkwztfoég t* ki adóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 előfizetési <t11 • Cgész évre — 12 pengő || Félévre ______ 6 pengő Pe lelő# szerkesztő: SLÁZS1K FERENC A lop megjelenik minden sscrdéfl éa .zomtoalon. Előfizetési dllak éa hltdcléaak, valamint a lap szellemi részét UlatA közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dl|n 1*60 pengő. - A hlrdetéa agy 60 mllkiéta. azélaa hasábon mtlHmélersoronként 10 fillér. Álláatkers Bőknek 00 aaáaalék kedvezmény. A hírrovatban elhetvásott raitltta-. all.ayaéak aaalédi bir, llttér a nylll soronként 60 fillérbe kerUL Hűlt, leien és |Bvff Erdély,a Felvidék, Bánát és Bácska magyarjai éppoly figyelemmel hall» gatták vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányod rádióbesaédét,mint Csonkamagyarország népe. Mióta es a nagyszabású államférfiai megnyílót- kosás elhangsott, aaóta a nemzet ennek a beszédnek a hatása alatt áll, mert a Kormányzó igéi belerögsőd* tek minden msgyar elméjébe és be vésődtek minden honfitársunk szivébe. A közelmúlt nsgy történelmi ese­ményei : a közvetlen szomszédságunk« bon lezajlott politikai változás, az európai helyset súlypontjának eltoló­dása és idebenn, a kor lelkét meg­értő, haladó idő szelleméhez alkat* maikodó nagyszabású reformtörekvé« sok egyaránt hatással voltak a tel­kekre. Nem kismértékű habozás, té- lovásás, ingadozás is volt észlelhető, mert mindig vannak, akik aavart igyekeznek kelteni, hogy a mester­ségesen szított bizonytalan helyzet­ben a maguk egyéni érdekeit és komályos célzatú törekvéseit szol- gálják. Hogy a mai helyzetben tisztán tát hassunk és félelem, kétségek nélkül tekinthessünk a jövő felé, ahová ha tárosott léptekkel, nyílegyenesen kell haladnunk, szükséges volt olyan va­lakinek aa iránymutatása, aki a magyarság legmagasabb őrhelyéről lá^ja az életet és mérlegeli a lehető­ségeket. Annak az irányt mutató sza­vára volt szükség, akinek legfelül, állami életünk csúcsán tiszta áttekin­tése van emberek és események, ter­vek és törekvések, múlt, jelen és jövő felett. Ei a legfőbb tekintély, akit a forradalmi gyalázat tetszhalálából fel­ocsúdott nemzet emelt egyértelmű lelkesedéssel önmaga fölé és akit im • máron közel két évtizede öves a nem­zet bálája és szeretető: nagybányai vitéz Horthy Miklós. Amióta ő irá­nyiba az ország sorsát, most törté­nik először, hogy kizárólag a rádió utján szól a magyar nemzethez. El­eddig csak kösvetitette a rádió a kormányzónak bizonyos helyeken, bi­zonyos alkalmakkor elmondott besiá* deit, a mostani asooban egyenesen a rádiónak, a rádión keresztül az or­szág, sőt z világ magyarságának szólott. Ez a rendkivüliség csak fokozza a kormányzói megnyilatkozás jelen­tőségét, mert szükség volt erre a beszédre, hogy megtudjuk : ebben az országban nem juthat szerephez sem­miféle felforgató törekvés. Itt csak alkotmányos keretek közt folyó ko­moly alkotómunka nyerhet polgár­jogot. Kemény, határozott, férfias ki­állás, de egyben bölcs és a magyar sors minden problémájával számot­tevő megnyilatkozás volt ez a be­széd, amelyet úgy várt a magyar némáét, mint a szomjas föld a ter­mékenyítő tavaszi esőt. Ez a szózat csak megerősített abban a hitünk­ben, hogy hadseregünk fejlesstése záloga bistonságunknak, a biztonság- éráét pedig előfeltétele z kormány által bejelentett azooiális reformoknak. A nemzet lelke teljes egyértelmű ■éggel resonált a kormánysó bőssé- déré, melynek hatása sainte elemi erejű volt. Litsiik es a sugárzó or* cokon, a hitet, reménységet és bizo­dalmát ragyogtató tekinteteken és érződik az élet vérkeringésének sza bályos lüktetésében, öfőméltósága be siódé az országépités uj korszakának küszöbén eloszlatta a kétségeket és megteremtette a hitnek, a bizalom­nak aat a békés légkörét, amelyben valósággá teljesedhetik a kormány­nak az a nagyszabású honvédelmi és szociális programja, amelynek fon­tossága, sőt halaszthatatlan szüksé­gessége mellett sióval íb hitet tett Magyarország kormányzója. Második ásatás Ete helyén Az 1933. év őszén országos szén* zációt keltett zz az ásatás, amelyet dr Csalogovits József, a szekszárdi vármegyei museum igazgatója vég zett a török hódoltság alatt, az 1619 ós 1629 kösött elpusztult Ete sárközi falu helyén. Ei az ásatás megálla­pította, hogy Ete régóta lakott hely volt, hissen egymás alatt fekvóen több különféle kulturréteget sikerült feltalálni égésién a kőkori üreg­lakásig. Á rendelkezésre állott összeg korlátozottsága miatt csak kis terü­letet tárhatott fel a tudományos ku tatás, amelynek eredményeire fel­figyeltek a szakértők, mert Ete ma­radványai több, eddig homályos kér­dést tisztáztak és leletei több tekin­tetben nagy értékei a saeksaárdi mú­zeumnak. Azóta dr Csalogovits újabb ása­tást is végzett Ete helyén, munkája céljául a középkori magyar falusi építkezés formáinak korok és rétegek szerinti megállapítását tfisve ki maga elé. A Néprajai Értesítőben számol be erről a kutatásról, megemlítve, hogy ezen a téren azért nem ért el teljesen kielégítő eredményt, mert a XI- tői a XVII. század elejéig tartó huzamos településsel együttjáró gya­kori földrétegbolygatáson kívül az ősök hagyatékát kereső kizcsásók is többször feldúlták a területet. Cseh Sándor tarlóján kezdte meg dr Csalogovits igazgató aa ásatást, ahol megtalálta Ete egykori templo mának alapjait, mellettük tíz sir csontvázai kerültek elő. Ezek szak­szerű feldolgozása és Sárköz mai henszűlött lakosságával való egybe­vetése aa anthropológusokra vár. Pörngi Pál földjén, egész közel a templomromhoz az első ép lakóház alapjai, valamint a XV—XVI. szá­zadból való fazekasáruk kerültek elő. Talált ezenkívül földbáz maradva nyokat kemencével és vöröaharnára, illetve sötétszürkére égetett fenék- bélyeges, XIII. ssisadbeli edények kel együtt. Ez a földbemólyitett putri asonban nem ad hú képet sz etei népi építkezésről, mert az inkább csak siegóoyebb elemek hajléka le­hetett. Ilyenekben egyébként a decsi Kisduna mellett most is laknak. Talált asonkivül egy másik terű létén, az egykori falu köaepetáján zöldmázas cseréplábast, poharaiéba bögrékből rakott CBerépkályha mara­dákot. A bögréket boritó koromréteg után ítélve a kályhassemek btájak kel kifelé fordítva voltak a kemence falába tapasitve. Egy másik báa alapjai köaött a at óba padlóján vaa- ból késattlt mossártörő, h&jbodoritó olló, borotva, néhány máaatlan sárgz- Bzintt faiék ée korBÓeeerép feküdt. A kamra padlójának szintjében egy láda iakattartó vaspántja, egy esikó zabla, egy kőmiveakalapáosboz ha sonló vasszereaám és egy bronzból öntött harangnak egy nagyobb töm* déke került elő. Ismét másik helyen sövényfoaisos ház helyén négy darab IV. István érem, egy majdnem teljesen ép füles fenékbélyeges fazék, több oaisnok üveggyöngy és I. Ferdinándnak 1552- ben vert érme volt. Érdekesek vol­tak másutt a sár ozo tt sövény kemen­cék maradványai gótizáló peremit fenékbélyeges edények töredékeivel. A beszámoló végül ismerteti az 1933. évi ásatás alkalmával talált fazeka* műhelyt, valamint a fazekas égeti kemencét, amelyben kályhaosempék, kályhaoromdiszek, korongalakn dí­szek atb. voltak. A közlemény tizenkét fényképen 40 tárgyat is ábrásol, azonkívül közül két lakóház néprajzot, három edény- bélyeget és bematatja a fazekas égető- kemenoék alaprajzát és helyreállított keresztmetszetét. Hisszük, hogy Ete területén aratás a tán végsendó ásatások még érdekes leleteket hoznak napfényre. Kiérdemült öreg községi vezető­emberek nagyon vegyes érzelmekkel nésik és figyelik a tagadhatatlanul nemeB célt szolgálni hivatott oj moz­galmat : a falak utatáat, falcok tatást. Vegyes érzelmekkel ezért, mert rend« sserint olyan egyének eserepelnek benne mint kutatók óa oktatók, akik városban nevelkedvén, ott élvén, a faint többnyire csak úgynevezett „ki­rándulásoku utján figyelhették és is­merhették meg ée igy bisony zorn­igen tételezhető fel róluk az, ami e nemescéla mozgalom sikerének fftfel- tétele: a falu belső életének, lélek­tanának alapos, beható ismerete. Sainte lehetetlennek látszik, bogy azok, akik csak heteket töltenek el a falun, — habár a legalaposabb ta­nulmányozás igyekezetével is, — agy ismerhessék meg a falut, annak né­pét, annak egész életét, hogy eaen röpke ismeretek alapján hivatottak legyenek a falu lelkivilágának feltá­rására, annak megbirálására. A falunak külön lelkivilága van, olyan lelkivilága, melyet csak az tud megérteni, értékelni vagy egyes je­lenségeiben hstárosni, elítélni, — aszerint, amint és ahogy ss a dol­gok természetéből folyik, — aki évek bosszú során át, egy emberöltőn át tartotta kezét a falu ütőerén, fülét annak szívverésén, ssemét annak egéss lényén. De még igy is bisonyoB szellemi képesség, értelmi erő e különös lelki adottság kell ahhoz, hogy az illető belelásson a dolgok mélyére, meg­értse és megmagyzráshassa magának és másoknak is azokat, a sokak — de különösen s városi emberek — előtt többnyire érthetetlen dolgokat, melyek pedig oly természetesek. A falu embere a természet ölében született, ott nevelkedett, Isten sza­bad ege alatt végzi munkáját s bár a természet gyermeke, mégsem a „szabad természet“ alkotó erejével, hanem Isten végtelen bölcsességével msgysrás meg mindent s igy égé­sién más ssemsiögből nézi a világot, mint a magas falak kösött nyüzsgő életforgstagban ssületett, ott nevel­kedett, sokat olvasott és tanult városi ember. A falu embere gyermekes, hiszé- keny, bizakodó és csak akkor válik gyanakvóvá, kétkedővé, bizalmat­lanná, ha csalódás éri, ellentétben a városi emberrel, aki egy mosgslmas élet rendkívüli éberséget igénylő in­gatagában és annak eserféle veszélye kösött nevelkedvén, állandóan gya­nakvó, kétkedő, bisalmatlan. A falu embere optimista, a városé pessii- mista s igy ha őket csalódás éri: aa előbbi mindig keservesen, as utóbbi többnyire kellemesen csalódik. Mindebből következik as, hagy a falu emberével — magyarán mondva — „csínján“ kell bánni különösen a városi embernek, mert érzelmi, lelki világuk nem azonos. Mint ahogy a serdülő gyermek nemi felvilágosításának kérdése is igen kényes dolog és vessélyesen két­élű fegyer, úgy a falu emberének s különösen a magyar parssztaak a haladó korral, aa úgynevezett „mo­dern“ dolgokkal való megismertetése ie aUpoe emberismeretet, kiváló meg figyelöképesBéget, rendkívüli óvatos­ságot és oagy előrelátást igényel. Arra kell vigyásnunk, hogy olyat ne mondjunk, ne állítsunk felelős állásunkból kifolyólag, amiről a« a hiszékeny és érzékeny lelkületű falusi Egyes szám ára 12 fillér. Falukutatás, faluoktatás •.

Next

/
Thumbnails
Contents