Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-02-10 / 10. szám
XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937 február 10. (Szerda.) 10. szám HfrTKMItflNT gjfefg/H» MBfafT Fiafl rattUTSTXtbJY POT JTiyA1 fot TÁRRArtAI MT T A. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám: 85 Előfizetési díji Egész évre — 12 pengő ]] Félévre — _ _f> pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lop megjelenik minden szerdón és szombaton. 'Előfizetési dliak és .hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények fl szerkesztőséghez küldendők.) Hirdetések árai« A legkisebb hirdetés diiail'50 pengő, — A hirdetés egy 60 mlBbnéte. széles hasábonmllllmélersoronként 10 flflér. «Ilástkeresőknek t>0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi fair, valamint ■ nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Dr örffy Imre szenek Alkalmunk volt a vasárnap Szekszárdin tartózkodó dr örffy Imrével beszólni arról a cikkről, amelyet a Tolnomegyei Hírlap legutóbbi száma hozott Kozma Miklós távozásával kapcsolatban. Órffy, aki a választások óta köztudomásúan tartózkodó álláspontot foglalt el a papi politika kérdésiben és került minden nyilatkozatot, ezúttal nem tért ki .kérésiek elől. Válását, mely méltán azáwithat érdeklődésre, a következőkben adjuk : „A kérdéses pikknek Kozma Miklós távozásával kapcsolatos részére válaszolnom igazán felesleges, hiszen megadja reá a választ a hivatalos lap* ban megjelent kormányzói kéziipt, am^ly méltóan búcsúztatja a volt belügyminisztert. Egyébként Is Kozmának Klein Antal képviselő ur a képviselőházban elégtételt szolgáltatott és én az ügyet eszel lezártnak tekintem. Nem tarthatom azonban válasz nélkül a «cikknek azt az átlátszó tendenciájú állításait, mintha engem Kozma Miklós megvédésében akármiféle érdemszerzés célzata vezetett volna. Mindenki, különösen Tolna vármegye lakossága láthatta, hogy két év óta távol állok a napi politikától. Teszem ezt igen illetékes, a Tolnamegye Hírlapnál min- denesetre hivatottabb tényezők kívánsága ellenére. Sem a felkelő, sem a felkelt pack sugarát nem keresem tehát. Tudvalevő, hogy ezt Örffy az 1935. évi választások előtt és alkalmával zem kérést?. Szerk ) Ezek iránt eddig sem nagyon érdeklődtem. Megtették ezt azok t a vidéken fenegyerekßskedö politikusok, akik szivének legr hőbb vágya egy kis pakli a kormányzattal. Hogy ilyenek vannak, azt fényesen igazolta az a csodálkozó derültséget keltő panasz, melyet megyénk egyik ellenzéki képviselője adott elő Szekszárdon: neki 1935-ben az akkori kormány egyhangú választást ígért, de nem tartotta be. . , Én ilyen kétes értékű játékot soha életemben nem. folytattam z az ilyen játékosoktól kitanitást annál kevésbé fogadok pl. mert bár meggyőződése- mst és pártomat nehéz viszonyok köpött is követtem, személyeket sohasem szolgáltam, kétszínű intrikákat nem folytattam s politikai támogatást a kormányoktól személyemet illetően sohasem kértem — legkevésbé Kozma Miklóstól. A valóság ezzej szemben az, hpgy érdekeim^ — ezt is tudja az elfogulatlan megyei közvélemény — nem egyszer tettem már kockára emberek megvédésével, ha azt,kötelességemnek tartottam. Ezt a politikai túloldal át vöd lett embereinek egyike-másika különösen jól tudja. liehet, bogy ez a tulajdonságom nem „politikus“, de nyugodtan állom összehasonlítását szókéval, akik az egyéni politikai érvényesülést mindennél előbbre teszik és zz^rt szívesen feláldozzák nemcsak igazi belső meggyőződésüket, hanem a barátságot, a hűséget, a hálát és sok más nemes emberi érzést is. Mindezt pedig csak a velem egy- érzóaü és felfogású embereknek ttze- i nem, mert szín vaknak színekről beszélni botorság.* Vasárnap délelőtt folyt le nagy ér- deklődés mellett a Szekszárdi Kaszinó közgyűlése, melyen az «végből fiaikért dr Perezel Béla alispán elnö költ, Bodnár István, a Kaszinó intéző igazgatója adta elő az elmúlt év összes eseményeire kiterjedő és a Kaszinó egész életét, kulturális működését, valamint anyagi viszonyait ismertető, élénk tetszéssel fogadott jelentését, melyből a tervszerű fejlődés nagyszerű eredményei bontakez- tzk ki. Megemlékezett Bodnár igazgató a Kaszinónak a múlt év folyamán «lhunyt tagjairól: Aldor Ödönről, Bor&ss Zoltánról, Fekete Ferencről, dr Freyler Károlyról, dr Káldy ö y piáról, Lauschmann Ödönről, Par- ragh Ivánról, Pirnitzer Antalról és Tóth Károlyról, valamint a Kaszinónak a múlt hóban váratlanul meghalt egyetlen disztagjáról, Simontsits Elemérről. A tisztujitás során igen csekély változással, az eddigi vezetőség kapott mandátumot. A Simontsits Elemérről szóló költői szépségű megemlékezés óképpen hangzik : Mai feladatom körén kívül esik Simontsits Elemér közéleti szereplésének méltatása. Ezt részben már elvégezte a helyi és fővárosi sajtó s vármegyénk érdemes alispánja, Simontsits Elemér plasztikus egyéniségének mesteri kidomboritásával, a koporsónál elmondott megható beszédjében. A további országos vonatkozásban való vele foglalkozóvá történetírás feladata. S ez folyamatban van . ,« Most megjelent kitűnő könyvéről, „A* egyke demologiájárói“, vagyis; népesség tanától Hercseg Ferenc külön vezércikket, ,dr Balogh Jenő, volt igazságügyi miniszter pedig nagyon meleg elismerő kritikát irt, Valóban a magyar faj szeretet inkarnéciója ez a könyv b szerzője részéről ez piát nemcsak — elindu lás, hanem — megérkezés z — Par nassusra ... Én most még itt csak annyit mondok el a közéleti emberről, hogy gerinces, erős meggyőződésű, bátor, szókimondó, egész — férfi volt. Nem ismerte a meghunnyászko- dást a inkább tűrte, hogy jóságos, melegen érző szive mellett is j— büszke embernek tartsák. A népszerűséget sohasem kereste, mert tudta, hogy a — népszerűség legtöbbször — alamizsna, amelyért a — megaláz kodás nagy ára járt O, le és fel, független, szabad embernek kivánt és tudott lenni 1 S most rátérek a mi Kas linónk életében betöltött —- hivatásának yózolására. Mert hogy — hivatást töltött be itt köztünk, az kétségtelen. Hogy — ki volt ő nekünk, elmondják sárguló jegyzőkönyveink, évkönyveink. De mindez esak szűk arasszal mérése az ő igazi nagyságának. Az Idő bizony hamar elhalványítja, sót ki is törli Klió könyvó- bői a nagy tettek arany betűit. S az utónemzedék rendszerint — hálátlan, mert a — kész eredményt egészen természetesnek találja, hiszen halvány fogalma sin oson az előzményekről, nem látja azt a tengersok ne-' hézséget, amit le kellett küldeni, hogy az a természetesnek tartott eredmény megszülessék ... Mi egynéhányon láttuk még azt a gigantikus küzdelmet, fiatalos tettvágyat, erős akaratot, találékonyságot, amely est a mi mai békés otthonunkat, úgyszólván, a —semmiből elővarázsolta. Láttuk azt a teljes lelki fegyverzettel, az érvek acélizmával, győzelmesen megvívott harcot, amelyet Simontsits Elemér, a fiatalság akkori vezére vivőit a kényelmes: „Ejh ráérünk arra még“ elvével s a mindent elgáncsolni akaró kishitűséggel. Simontsits Elemérnek halhatatlan érdeme, ennek a háznak megszerzése. ö nélküle soha nem jutottunk volna el a székely ember gyönyörű életbölcseletéhez, hogy „A mi házunk, a mi — várunk 1“ Vagy ha azóta lett volna is Baját hajlékunk, mingyárt fel keli tennünk azt a fo gas kérdést: hol, mikor és milyen ? I Hiszen Kaszinónk kilencven évee juEgyes szám ára 12 fillér. bóleumán, 1932 május 29 én előterjesztett jelentésemben tüzetesen elmondtam, hogy a saját otthon megszerzésének vágya már m megalakulás első pillanatától kezdve ott élt a tagok lelkében. Kaszinónk még a mii- lenium‘évében kivetette tagjaira a 2, a vidéki tagokra pedigiaz 1 forintos, évi hásalap hozaájárulást, de ez, 1905 február 15-ig, mostani hásónk megvétele napjáig mindössze 14 500 koronára szaporodott. Utópiának látszott tehát ebből megfelelő hajlékot szerezni. A tulóvatos emberek azon is elszörnyülködtek, somikor Fördős Vilmos elnök, az akkor még a báró August-család tulajdonában volt mostani házunkat 1000 forintért kibérelni merészelte. Pedig ez a nagyon is szerencsésnek bizonyult kezdeményezés adta meg a lökést >a később elhatározott házvételre. 1-900-iban Kaszinónk kényszerhelyzetbe jutottamért az August-család felmondta a bérletet. Tehát a kihurcolkodás veszélye fenyegetett, pedig akkor már itt állott az idegen telken az 5000 forint körüli költséggel felállított pavill ónunk is. A bérnek 1000 forintról 1200 forintra emelésével egyelőre elhárult fejünk felől a Damokles-kard. Észszerű dolognak látszott mégis, hogy uj telek és uj ház után nézzünk. Azonban túlságos drágának mutatkozott a Kaszinónak vételre felajánlott uradalmi tisztilak s túl magas volt a jelenlegi házunknak 60 ezer forintos vételára, a gazdasági udvar és a^ rajta lévő épületek nélkül. Két évi «lapos megfontolás után Simontsits Elemér vaskeae vette- kezébe a dolgot. Ás 1905 február 15-én tartott közgyűlésünk elé a legutolsó betűig bevált, reális költségvetést terjesztett be. S élőszóval is megvilágította a kérdés minden porcikáját. Kicsinyben az aranygyapjuórt vívott kemény küzdelem volt az ugyan osm nagy, de elég hangos ellenzék lefegyverzése. S csakis az ő fényes ékesszólásónak lehet köszönni, hogy a Kaszinó mai létalapja megvételéhez szükséges, havi 17 krajcáros, ujabbi házalaperaeiést z közgyűlés megszavazta. A Szekszárdi Takarékpénztár kölcsönével, mostmár a gazdasági épületek hozzáadásával sikerült tehát a vétel, de a felvett 145 ezer koronás törlesztéséé kölcsön kamatát nem bírta volna «1 a megvett ház bérjövedelme. Simontsits Elemér azonban, megnyerve az akkori takarékpénztári igazgatóság további jóindulatát, vasakaratával ‘ keresztül Vitte a mai tekintélyes bérösszeget hozó bazárépületnek is 77.700 koronával való megépítését. S ha még megemlítem, hogy 1919-ben a Kaszinó- házhoz tartozott gazdasági udvar s az azon levő épületek 300 ezer koronás eladási árából sikerült, ugyancsak a Szekszárdi Takarékpénztár, hálánkra érdemes jóindulatából, az összesen felvett 225 ezer korona törlesztéses • kölcsönnek még fennállott- részét, a I kikötött aranykorona helyett 157.986 Simonisiis Elemér emlékezete a Szekszárdi Kaszinó közgyűlésen
