Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-02-10 / 10. szám

XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937 február 10. (Szerda.) 10. szám HfrTKMItflNT gjfefg/H» MBfafT Fiafl rattUTSTXtbJY POT JTiyA1 fot TÁRRArtAI MT T A. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám: 85 Előfizetési díji Egész évre — 12 pengő ]] Félévre — _ _f> pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lop megjelenik minden szerdón és szombaton. 'Előfizetési dliak és .hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények fl szerkesztőséghez küldendők.) Hirdetések árai« A legkisebb hirdetés diiail'50 pengő, — A hirdetés egy 60 mlBbnéte. széles hasábonmllllmélersoronként 10 flflér. «Ilástkeresőknek t>0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi fair, valamint ■ nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Dr örffy Imre szenek Alkalmunk volt a vasárnap Szek­szárdin tartózkodó dr örffy Imrével beszólni arról a cikkről, amelyet a Tolnomegyei Hírlap legutóbbi száma hozott Kozma Miklós távozásával kapcsolatban. Órffy, aki a választások óta köz­tudomásúan tartózkodó álláspontot foglalt el a papi politika kérdési­ben és került minden nyilatkozatot, ezúttal nem tért ki .kérésiek elől. Válását, mely méltán azáwithat ér­deklődésre, a következőkben adjuk : „A kérdéses pikknek Kozma Miklós távozásával kapcsolatos részére vála­szolnom igazán felesleges, hiszen meg­adja reá a választ a hivatalos lap* ban megjelent kormányzói kéziipt, am^ly méltóan búcsúztatja a volt bel­ügyminisztert. Egyébként Is Kozmának Klein Antal kép­viselő ur a képviselőházban elégtételt szolgáltatott és én az ügyet eszel lezártnak te­kintem. Nem tarthatom azonban válasz nél­kül a «cikknek azt az átlátszó ten­denciájú állításait, mintha engem Kozma Miklós megvédésében akár­miféle érdemszerzés célzata vezetett volna. Mindenki, különösen Tolna vármegye lakossága láthatta, hogy két év óta távol állok a napi politikától. Teszem ezt igen illetékes, a Tolnamegye Hírlapnál min- denesetre hivatottabb tényezők kívánsága ellenére. Sem a felkelő, sem a felkelt pa­ck sugarát nem keresem tehát. Tudvalevő, hogy ezt Örffy az 1935. évi választások előtt és alkalmával zem kérést?. Szerk ) Ezek iránt ed­dig sem nagyon érdeklődtem. Meg­tették ezt azok t a vidéken fenegyerekßskedö politikusok, akik szivének legr hőbb vágya egy kis pakli a kormányzattal. Hogy ilyenek vannak, azt fénye­sen igazolta az a csodálkozó derült­séget keltő panasz, melyet megyénk egyik ellenzéki kép­viselője adott elő Szekszárdon: neki 1935-ben az akkori kormány egyhangú választást ígért, de nem tartotta be. . , Én ilyen kétes értékű játékot soha életemben nem. folytattam z az ilyen játékosoktól kitanitást annál kevésbé fogadok pl. mert bár meggyőződése- mst és pártomat nehéz viszonyok kö­pött is követtem, személyeket sohasem szolgál­tam, kétszínű intrikákat nem folytattam s politikai támo­gatást a kormányoktól sze­mélyemet illetően sohasem kértem — legkevésbé Kozma Miklóstól. A valóság ezzej szemben az, hpgy érdekeim^ — ezt is tudja az elfo­gulatlan megyei közvélemény — nem egyszer tettem már kockára em­berek megvédésével, ha azt,köteles­ségemnek tartottam. Ezt a politikai túloldal át vöd lett embereinek egyike-másika különö­sen jól tudja. liehet, bogy ez a tulajdonságom nem „politikus“, de nyugodtan ál­lom összehasonlítását szókéval, akik az egyéni politikai érvényesülést mindennél előbbre teszik és zz^rt szí­vesen feláldozzák nemcsak igazi belső meggyőződésüket, hanem a barátsá­got, a hűséget, a hálát és sok más nemes emberi érzést is. Mindezt pedig csak a velem egy- érzóaü és felfogású embereknek ttze- i nem, mert szín vaknak színekről be­szélni botorság.* Vasárnap délelőtt folyt le nagy ér- deklődés mellett a Szekszárdi Kaszinó közgyűlése, melyen az «végből fiai­kért dr Perezel Béla alispán elnö költ, Bodnár István, a Kaszinó in­téző igazgatója adta elő az elmúlt év összes eseményeire kiterjedő és a Kaszinó egész életét, kulturális mű­ködését, valamint anyagi viszonyait ismertető, élénk tetszéssel fogadott jelentését, melyből a tervszerű fejlő­dés nagyszerű eredményei bontakez- tzk ki. Megemlékezett Bodnár igaz­gató a Kaszinónak a múlt év folya­mán «lhunyt tagjairól: Aldor Ödön­ről, Bor&ss Zoltánról, Fekete Ferenc­ről, dr Freyler Károlyról, dr Káldy ö y piáról, Lauschmann Ödönről, Par- ragh Ivánról, Pirnitzer Antalról és Tóth Károlyról, valamint a Kaszinó­nak a múlt hóban váratlanul meg­halt egyetlen disztagjáról, Simontsits Elemérről. A tisztujitás során igen csekély változással, az eddigi veze­tőség kapott mandátumot. A Simontsits Elemérről szóló költői szépségű megemlékezés óképpen hang­zik : Mai feladatom körén kívül esik Simontsits Elemér közéleti szerep­lésének méltatása. Ezt részben már elvégezte a helyi és fővárosi sajtó s vármegyénk érdemes alispánja, Si­montsits Elemér plasztikus egyéni­ségének mesteri kidomboritásával, a koporsónál elmondott megható be­szédjében. A további országos vonat­kozásban való vele foglalkozóvá tör­ténetírás feladata. S ez folyamatban van . ,« Most megjelent kitűnő köny­véről, „A* egyke demologiájárói“, vagyis; népesség tanától Hercseg Fe­renc külön vezércikket, ,dr Balogh Jenő, volt igazságügyi miniszter pe­dig nagyon meleg elismerő kritikát irt, Valóban a magyar faj szeretet inkarnéciója ez a könyv b szerzője részéről ez piát nemcsak — elindu lás, hanem — megérkezés z — Par nassusra ... Én most még itt csak annyit mondok el a közéleti ember­ről, hogy gerinces, erős meggyőző­désű, bátor, szókimondó, egész — férfi volt. Nem ismerte a meghunnyászko- dást a inkább tűrte, hogy jóságos, melegen érző szive mellett is j— büszke embernek tartsák. A népsze­rűséget sohasem kereste, mert tudta, hogy a — népszerűség legtöbbször — alamizsna, amelyért a — megaláz kodás nagy ára járt O, le és fel, független, szabad embernek kivánt és tudott lenni 1 S most rátérek a mi Kas linónk életében betöltött —- hivatásának yózolására. Mert hogy — hivatást töltött be itt köztünk, az kétségtelen. Hogy — ki volt ő nekünk, elmond­ják sárguló jegyzőkönyveink, év­könyveink. De mindez esak szűk arasszal mérése az ő igazi nagyságá­nak. Az Idő bizony hamar elhalvá­nyítja, sót ki is törli Klió könyvó- bői a nagy tettek arany betűit. S az utónemzedék rendszerint — hálátlan, mert a — kész eredményt egészen természetesnek találja, hiszen hal­vány fogalma sin oson az előzmények­ről, nem látja azt a tengersok ne-' hézséget, amit le kellett küldeni, hogy az a természetesnek tartott ered­mény megszülessék ... Mi egynéhá­nyon láttuk még azt a gigantikus küzdelmet, fiatalos tettvágyat, erős akaratot, találékonyságot, amely est a mi mai békés otthonunkat, úgy­szólván, a —semmiből elővarázsolta. Láttuk azt a teljes lelki fegyver­zettel, az érvek acélizmával, győ­zelmesen megvívott harcot, amelyet Simontsits Elemér, a fiatalság ak­kori vezére vivőit a kényelmes: „Ejh ráérünk arra még“ elvével s a min­dent elgáncsolni akaró kishitűséggel. Simontsits Elemérnek halhatatlan érdeme, ennek a háznak megszer­zése. ö nélküle soha nem jutottunk volna el a székely ember gyönyörű életbölcseletéhez, hogy „A mi há­zunk, a mi — várunk 1“ Vagy ha azóta lett volna is Baját hajlékunk, mingyárt fel keli tennünk azt a fo gas kérdést: hol, mikor és milyen ? I Hiszen Kaszinónk kilencven évee ju­Egyes szám ára 12 fillér. bóleumán, 1932 május 29 én előter­jesztett jelentésemben tüzetesen el­mondtam, hogy a saját otthon meg­szerzésének vágya már m megalaku­lás első pillanatától kezdve ott élt a tagok lelkében. Kaszinónk még a mii- lenium‘évében kivetette tagjaira a 2, a vidéki tagokra pedigiaz 1 forintos, évi hásalap hozaájárulást, de ez, 1905 február 15-ig, mostani hásónk meg­vétele napjáig mindössze 14 500 ko­ronára szaporodott. Utópiának látszott tehát ebből megfelelő hajlékot sze­rezni. A tulóvatos emberek azon is elszörnyülködtek, somikor Fördős Vil­mos elnök, az akkor még a báró August-család tulajdonában volt mos­tani házunkat 1000 forintért kibérelni merészelte. Pedig ez a nagyon is szerencsésnek bizonyult kezdeménye­zés adta meg a lökést >a később el­határozott házvételre. 1-900-iban Ka­szinónk kényszerhelyzetbe jutottamért az August-család felmondta a bér­letet. Tehát a kihurcolkodás veszélye fenyegetett, pedig akkor már itt állott az idegen telken az 5000 forint kö­rüli költséggel felállított pavill ónunk is. A bérnek 1000 forintról 1200 fo­rintra emelésével egyelőre elhárult fejünk felől a Damokles-kard. Ész­szerű dolognak látszott mégis, hogy uj telek és uj ház után nézzünk. Azonban túlságos drágának mutatko­zott a Kaszinónak vételre felajánlott uradalmi tisztilak s túl magas volt a jelenlegi házunknak 60 ezer forintos vételára, a gazdasági udvar és a^ rajta lévő épületek nélkül. Két évi «lapos megfontolás után Simontsits Elemér vaskeae vette- kezébe a dolgot. Ás 1905 február 15-én tartott közgyűlé­sünk elé a legutolsó betűig bevált, reális költségvetést terjesztett be. S élőszóval is megvilágította a kérdés minden porcikáját. Kicsinyben az aranygyapjuórt vívott kemény küz­delem volt az ugyan osm nagy, de elég hangos ellenzék lefegyverzése. S csakis az ő fényes ékesszólásónak lehet köszönni, hogy a Kaszinó mai létalapja megvételéhez szükséges, havi 17 krajcáros, ujabbi házalaperaeiést z közgyűlés megszavazta. A Szekszárdi Takarékpénztár kölcsönével, mostmár a gazdasági épületek hozzáadásával sikerült tehát a vétel, de a felvett 145 ezer koronás törlesztéséé kölcsön kamatát nem bírta volna «1 a meg­vett ház bérjövedelme. Simontsits Elemér azonban, megnyerve az ak­kori takarékpénztári igazgatóság to­vábbi jóindulatát, vasakaratával ‘ ke­resztül Vitte a mai tekintélyes bér­összeget hozó bazárépületnek is 77.700 koronával való megépítését. S ha még megemlítem, hogy 1919-ben a Kaszinó- házhoz tartozott gazdasági udvar s az azon levő épületek 300 ezer koronás eladási árából sikerült, ugyancsak a Szekszárdi Takarékpénztár, hálánkra érdemes jóindulatából, az összesen felvett 225 ezer korona törlesztéses • kölcsönnek még fennállott- részét, a I kikötött aranykorona helyett 157.986 Simonisiis Elemér emlékezete a Szekszárdi Kaszinó közgyűlésen

Next

/
Thumbnails
Contents