Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-12-23 / 99-100. szám
4 liliiif fllünJékoh igen olcsón beszerezhetók 825 TÓTHlAHOS szerésznél Szekszárd, Kaszinóbazir 0 Pontos óra* és ékszerjavitó műhely 0 Jelentése végén megemlékezett arról a vessteségről, amely dr Mayer Gyulának, a aseksaárdi Ügyvédi kar már évek óta nyugalomba vonult előkelő tagjának elmúlásával a törvényhatósági biaottságot érte. Dr Mayer Gyula —- úgymond aa alispán — a vármegye köaigasgatásá- val aa 1918, évben közelebbi kap osolatba jutott akkor, amikor Tolna vármegye kormánybistOB- főispánjává neveztetett ki. Tisztségét higgadt és igazságos felfogással töltötte be, amikor azonban a tüntető tömeg politikai követeléseket támasztott vele Bzem* ben, azok teljesítését megtagadva, otthagyta hivatalát. A proletár diktatúra alatt túszként őt is elhurcolták Hőgyészre és onnan CBak súlyos betegségére való tekintettel bocsátották haza, A vörös hadisarc kivetése alkalmával ismét elfogták és kíméletlen tortúráknak vetették alá. Szekszárdi emlékek a közelmúltból Mid5n a szekszárdi uj vasútállomás impozáns méretein örömmel s a lokálpatrióta jóleső büszkeségével legeltetjük szemeinket, ugyanakkor önkéntelenül is a múltba tekintünk vissza s annak emlékei között kutatva, megyeszékhelyünk vasúti közlekedésének születési időpontját tárjuk fel az újabb nemzedék előtt. Még nem is olyan régen, két emberöltővel ezelőtt, — bár vasútvonal akkor is szelte már át vármegyénket, — mindazonáltal a fővárosba való utazás, a gőzhajón való dunai közlekedés mellett, ami azonban a téli zord időjárásban tartósan szünetelt, bizony javarészt csak tengelyen, váltott lovakkal történt s ha történetesen Szekszárdról >a hadak utján« az eszék—budai országúton a pesti vásárra igyekeztek s ha a társaság például szerdán vágott neki a nagy útnak, úgy Duna- földvár, majd Hamzsabég, az akkori fehérmegyei közlekedési gócpont, voltak az éjszakai megszálló állomások s péntek délben szerencsésen el is érték a Lánchíd budai hídfőjét. E tulpatriarchális közlekedés fonák voltát azonban mindinkább tarthatatlannak találta a közönség s így született meg hosszas eszmecsere s tervezgetés után a szekszárd— rétszilasi szárnyvonal gondolata, mely végre is — különösen Perczel Dezső akkori alispán lelkés fáradozásával testet öltvén — 1883 ban ■& vasúti munkálatok teljes erővel -megindultak. Ritka szórakozást nyújtott ez nekünk. Öröm volt felnőttnek s gyermeknek egyaránt látni a hatalmas töltés építését, a végtelenségbe kígyózó sínek lerakását s a próbajáratokat nap-nap után szemlélni. A nyári hónapokban állandó sétautunk az épülő vasútállomáshoz vezetett, a város keleti részén fekvő elhagyatott réteken keresztül. Végül is 1884. év decemberének egy ködös reggelén elérkezett a közlekedés ezen uj korszakának megindul/ TOLNAMEGYEI ÚJSÁG FIGYELEM! 19-én. vasárnap, esész nan nyitva! A gondos háziasszony olcsón és jól vásárolhat nálam most hasznos karácsonyi ajándékokat Meleg nói harisnya _ _ _ —u73 II Meleg férfi zokni — _ — -'55 Bélelt férfi bőrkesztyű _ _ 3*90 || Svájci kötésű női nadrág— _ 1*50 Továbbá férfi ing, kalap, nyakkendő, női és gyermekkabátok, férfi, női és gyermek cipők és hócipők, kötött mellények, blúzok és pullóverek, minden egyéb divatáruk mélyen leszállított árban beszerezhetők Diamant József divatáruit ázában Szekszárd, Kaszinóbazár-épület. 823 KENDÖR-KUÓCZ KÁKUJ apró-seprő hírei a foló év karácsonyára Vagyon már egy éve, hogy itt nyilatkoztam Azuta pennámat sokszor elátkoztam, Mert hát eredménye bizony Isten nem vót, Nem igen fizetik máma az Írott szót! Dijjaznak mostan 's, de csak marhát, kecskét... Jobb is, ha az embör ott próbál szerencsét, Vóna tdbb akinél a zsűri időzne, Egyik másik embör sok marhát előzne! De jobb, hogy nem így van, baj lenne belüle Mer az egész falu hangos lenne tűié, Hogy a Peckes Mihál első dijat kapott Törzskönyves marhákbul megelőzve hatot... Avagy a Tubáné elvitte a pálmát Tönkretevén vele sok vén tehén álmát. De meg jó vért marha körökben sem szülne, Ha az embör tőlük mindönt elzsebülne. Csupán az volt a baj, ha épp rgy ház égett, Nézhettük távcsővel az al- vagy felvéget, Nem találtuk Samut széles e világon, Mert mindig olyankor volt ő szabadságon. Hogy azomba eztán ilyen meg ne essen, Hogy minden kigyultház rendbe leéghessen; Uj tüzoltótisztet kapott Szekszárd város; Leégni mégse lesz csodával határos I • Másik örömhir is van még itten kérem, Mégpediglen vagyon-biztönsági téren. Nem hiába éber a mi rendőrségünk, Nem lesz már ezután lakatra szükségünk I Szászy-tanyában is van már Páncél szoba, Wertheim kulccsal sem jut be az embör oda I Az árát ne kérdezd: Nem került semmibe, Csak pár fürt szőlőbe s egynéhány lityibe I Mer, hogy egy kicsikét erre is kitérjek: Szarvaikat nagyrészt elvitték a férjek, Bőrükön meg a nők csinyálnak )yó boltot: Béboritván vele szeplő-, vagy májfoltot 1 Nem fenékig tejföl köztük se az élet, Bár a tejelésér övék a dicséret! De embör is akad, ki szépen letejel, Amikor vagyonát az adó viszi el. De mondanék mást is, ha meghallgatnának, Hej azt a nemjóját e borús világnak I Nagy, kéjes viszketés facsari a markom... Aszondik ujjévkó nem hiába tartom: Fizetésemelést imák januárra, Csak ne bízták vón az autonómiára, Mer ott több bizottság addig hányi-veti, Hogy mire mögvóna; a fene eheti I Egy kevés dugsegély tán hamarabb menne, Má persze, ha Szekszárd Budapestön lenne, így azomba liztos falnak mennénk tüle, Mer röviden semmi sem lenne belüle. Most pedig pár szóban el fogom mesélni. Mér nem köíl a tüztül már ezután félni Mer ahhoz, hogy féltünk, nem fér semmi két- Bár Samu bá-t ezért nem terheli vétség I [ség..t Mig a detektívek a tolvajt meglelték, Belülről a szobát PANCEL-lal bélelték, Elfogását ezért nem is siettették, Nyilvánvaló tehát: megértésből tették! 0 Lehetetlen dógok most valóra válnak, Régi elméletek, fejtetőre állnak. Az, hogy »légből kapott« hazugság volt régen, Most meg lángbetükkel fenyeget az égen. Erre mutat sajna a nagy légvédelem: Ezt-azt légből kapni nem balhiedelem, A törvény kényszerít »sötétben bujkálni« Lassan már nem tudjuk, mit szabad csinálni ? Nem ajánlhatunk már pengőt a külföldnek, Nem tehetünk dupla feneket bőröndnek. Nem hordhatunk pajeszt a Rombach-utcában, Nem lesz már több üzlet széles e hazában !> 0 így foltathatnám ezt estétül reggelig, Mígnem a dal szerint a nap is fölkelik, Ámde kár a szóért, meg a sok tintáér Egyszer majd csak rend lesz: addig minden [ráér I • Végül hozzád szólok Lapkiadó r. t., Amért engem ilyen kiadásba verté, Necsak a Tapbul küldj egy-egy sovány mintát, Hanem téríts is meg négy-öt üveg tintát, Dr Tarlós Károly tát jelentő nap, amidőn is mint szemtanú, emlékszem, hatalmas nézősereg .jelenlétében, a lombokkal és zászlókkal feldíszített vonat, a szerény kis emeletes *indókáz« elé berobogott. Sajnos, akkor még nem volt módjában a vasparipának e várvavárt megérkeztét Pullmann kocsik csatolásával még ünnepélyesebbé tenni s igy a büszke öntudattal pöfögő s ünnepi díszben tündöklő mozdony kénytelen volt megelégedni — mai szemmel nézve — a legegyszerűbb szerelvénnyel s igy csupán a kétoldali bejáratokkal ellátott, azóta már rég lomtárba került szerény személyszállító kocsikkal is. Nagy ünneplő közönséget hozott magával a vonat, mert megérkezése kettős örömet jelentett. Egyrészt Szekszárdnak, mint végállomásnak és környékének az országos vasúti forgalomba való bekapcsolódását, másrészt pedig Széchenyi Sándor grófnak aznapra kitűzött főispáni installációját is. A város zászló- díszt öltött s mozgalmas élet uralkodott az utcákon e ritka kettős ünnepi alkalommal. Ha jól emlékszem, Szigeth Gábor, Szekszárdnak ezen időkben méltán legnépszerűbb egyénisége, volt a szónok a vonat berobogásakor. — Tán nem is merő véletlen, hogy éppen ezen időkbe esett, ezen Szek- szárdra nézve közgazdaságilag oly mérhetetlen fontosságú esemény Hiszen, aki visszeemlékszik a múlt század nyolcvanas éveinek első fe- I lére, az egyszersmind azt is nagyon 1 jól tudja, hogy ezen időszak a váUradalmak figyelmébe! 808 Porost szénsavas lakarmánvmész minden mennyiB*JKb»n raktárról kapható Singen Iliktől* vas* éo műszaki kereskedőnél, Szekszándon. 1937 december 23. Mim karácsonyt szerezhet bárkinek, ha ajándéktárgyait a Városi Drogériában szerzi be 826 Szekszárd, Korzó ros életében a haladás megindíjltát jelentette. A vasút megnyitásával egyidőbe esik a sétatér keletkezése is, mely árnyas útjaival csakhamar kedvenc tartózkodási helye lett a közönségnek. E sétány, akkori országgyűlési képviselőnknek, Boda Vilmosnak köszönheti létét; egyébként is számos intézményünk létesítése fűződik e ritka agilis férfiú nevéhez. Az addig teljesen elhanyagolt — szinte falusias jellegű — közvilágri- tás is lényeges haladást mutat. Mig eddig a járó-kelők nélkülözhetetlen esti felszereléséhez a kis kézilámpa is hozzátartozott, a fokról-fokra javuló utcai világítás ezt mindinkább nélkülözhetővé tette. S ha sem a gáz, sem a villanyvilágitás áldásaiban ezen időkben még nem is részesülhettünk, de a mind rendszeresebbé váló utcai petroleumvilági- tás az akkori, még szerényebb igényű közönséget teljesen kielégítette. S midőn a Tolnamegyei Közlöny kihordóját, a mai lapárusok egyik ősét utcai baleset éri, a városi lám- pagyujtogató újévi versesköszöntőjében, mint a közvilágítás legfontosabb tényezője, teljes önérzettel tiltakozik az ellen, mintha a gyér világítás volna e baleset okozoja: »Ulákovics András lábtörését nem az utca sötétsége okozá, hanem ama sietség, mellyel ő a Közlönyt hordá«. S amidőn az akkori idők e népszerű s tekintélyes sajtóorgánumáról megemlékeízem, egyben felemli- tendőnek tartom, hogy két hetilap tájékoztatta az olvasóközönséget a világ folyásáról: Boda Vilmos «Tolnamegyei Közlöny«-e és Geiger Gyula ügyvéd lapja a »Szekszárd és Vidéke«. Ezen időkben nyílt meg Ett József mérnöknek népszerű s a legszélesebb rétegek által csakhamar megkedvelt Csörgetője, két uszodával, az akkori fürdőigényeknek meg» felelőleg, mindennel felszerelve. A társaskocsik, a nyitott omnibuszok kora reggeltől késő estig »röpítették« ki és be a fürdeni és pihenni vágyó közönséget, mert hiszen nyári vendéglő, zene s egyéb szórakozás is állt rendelkezésünkre. A nyolcvanas évek idején emelkedett a »Szekszárdi Dalárda* méltán országos hírnévre, hiszen Egerből, Debrecenből s Kolozsvárról és az ország más emporiumaiból is dicsőséget s ezüstkoszorut is hoztak időnként dalosaink magukkal. Egy lélekemelő ünnepély emléke is fűződik ezen évekhez: a Garay János emléktáblájának leleplezése, mely Szász Károly ref. püspök, a jeles iró szivbemarkoló soraiban hirdeti nagy költőnk örök dicsőségét. Az országos irodalmi társaságok kiküldötteinek részvételévé folyt le a mély benyomást keltő .ünnepély, hatalmas tömeg jelenlétében. Ekkor indul a legszebb fejlődésnek a magyar selyemtenyésztés is, Bezerédf Pál vasakarata és alkotó genieje mellett, ki innen építi ki szerencsés kézzel annak országos szervezetét. Közgazdasági téren a legjelentősebb alkotása volt ezen időknek a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank,
