Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-12-06 / 94. szám, Rendkívüli kiadás
XIX. évfolyam. Rendkívüli kiadás. Szekszárd, 1937. december 6. (Hétfő) 94. szám. ■ TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SzerkeaztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Pe lelós szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerddn és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét .Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.! Hirdetések drali A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasfibon rallllmélersoronként 10 finer. Alléstkeresőknek 60 szézalék kedvezmény. A hírrovatban elhelvesett^reklém*. eljegyzést, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kertit. Durva támadás Orffy Imre ellen Őrffy Imre megcáfolja a „Magyarság“ kortescélu valótlan adatait Tolna vármegye Törvényható- | sági Bizottságában a holnap meg- j ejtendő felsőházi tagválasztás nagy hullámokat vert. Mi e választási harcban már régebben leszögeztük álláspontunkat és kifejeztük azt, hogy mik azok az indokok, amelyek bennünket dr őrffy Imre mellé állítottak. Mindenkor a legnagyobb tisztelet hangján emlékeztünk az ellenjelölt dr Kovács-Sebestény Endre személyéről. — Ezzel szemben azonban azt látjuk, hogy a túlsó oldalról a politikai gyűlölködés és a személyeskedő ellenszenv nem tudta megőrizni ezt a higgadtságot és az ily választáshoz illő hangot A Tolnamegyei Hírlap hasábjain dr Őrffy Imre személyével szemben durva, igaztalan közlemények jelentek meg. Ezen közleményeket mi, lapunk hasábjain visszautasítottuk. De azóta, hogy dr Kovács-Sebestény Endrének dr Őrffy Imréhez intézett levelét leközöltük, úgy véltük, hogy a két ellenjelölt felfogásának az felel meg legjobban, ha a felsőházi tagválasztással bővebben nem foglalkozunk. Dr Őrffy Imre pártja napról-napra való szaporodásának éppen ezen kon- ciliáns és az ellenjelölttel szemben minden tekintetben kifogástalan álláspontja volt egyik legerősebb indítéka. Midőn a vármegye négy ellenzéki képviselője körlevelet adott ki dr Orffy Imre ellen, bölcsen elhallgatva kiélezett politikai mivoltukat és arra hivatkoztak, hogy azért nem támogatják dr Őrffy Imre jelöltségét, mert ő nem Tolna megyében lakik és zalamegyei birtokos : Tolna vármegye ^ felsőházi tagjai és országgyűlési képviselői a leghatározottabban állást foglaltak ezen, legalább is naivnak mondható indokkal szemben és tekintélyük egész súlyával jelentették ki, hogy dr Orffy Imrét tartják a vármegye érdekében a hivatottnak a felsőházi tagság elnyerésére. Az utolsó napokban minden alapos számítás nélkül dr Kovács- Sebestény Endre pártjának lapja az ő számbeli felsőbbségükre hivatkozott. Ezt sem cáfoltuk meg, bár levélben és szóbelileg tett nyilatkozatokból világosan áll előttünk, hogy a megyének higgadt, okos, értelmes polgáraiból áll, akiket az ő meggyőződésüktől sem felülről, sem alulról jövő presszóval, még kevésbé alaptalan gya- nusitásokkal eltántoritani nem lehet. Ez a korteseszköz, eltekintve attól, hogy megfosztotta dr Kovács-Sebestény Endre pártját attól, hogy bukásukban is arra hivatkozhassanak, hogy a harcot tisztes fegyverekkel vívták meg, véghetetlen lekicsinylése a törvényhatósági bizottság tagjainak és az ellenjelöltnek az utolsó pillanatban hátulról váló leszurása legkevésbé válhat azoknak becsületére, akik ezt, a magyar felfogással éppen össze nem egyeztethető eszközt használták fel. vagy engedték felhasználni. 390 bizottsági tag közül 238 dr Orffy Imre mellett foglalt állást. Ezen előzmények után megdöbbentően hatott nemcsak mireánk // és az Orffy Imrét támogató hatalmas táborra, de a jóérzésü semleges, vagy Kovács-Sebestény Endre táborához tartozókra is az igazgatalan támadás, amely nyilván azért, hogy az ellen védekezni ne lehessen, a „Magyarság“ vasárnapi számában már 10—15 évvel ezelőtt elhangzott alaptalan és azonnal megcáfolt gyanúsításokat elevenít fel és ezen számot mutatvány példányként minden törvényhatósági bizottsági tagnak megküldött, hogy ezzel dr Őrffy Imrét úgy tüntesse fel, mint aki Tolna vármegye felsőházi tagságának elnyerésére érdemtelen volna. Ez a perfid támadás, amelyet állítólag valami szekszárdi (Ezt erősen kétségbevonjuk. Szer- I kesztő.) helyezett el a Szekszár- dot mindig nagy kéjjel támadó „Magyarság“ hasábjain, késztet bennünket arra, hogy lapunk külön kiadásában feleljünk erre a fairnek nem mondható kortes eljárásra, amellyel nem hisz- szük és nem hihetjük el, hogy Kovács Sebestény Endre azonosítja, vagy azonosíthatja magát. Oly kiváló pozíció elnyeréséhez, mint a felsőházi tagság, csak a legtisztább eszközök utján szabad jutni. Az ilyen választásoknál nem érvényesülhet a képviselőválasztásoknál szokásos demagógia. Minden törvény- hatósági bizottság annak a várŐrffy Imre az alaptalan vádakról Dr Orffy Imre ellen, az utolsó pillanatban — abban a reményben, hogy arra a sajtóban válaszolni kellő időben nem lehet — egy nagyon átlátszó tendenciájú támadás jelent meg egy budapesti lapban. Bár meg vagyunk győződve róla, hogy ez a cikk azoknál, akik Őrffy Imre közéleti szerepét ismerik, pontosan az ellenkező hatást váltja ki, amilyet céloz, mégis miután a törvényhatósági bizottság egyes tagjai a cikk tárgyává tett ügyekben kellően tájékoztatva nincsenek, szükségesnek tartottuk megkérdezni Őrffy Imrét magát, hogj% támadásra a kellő választ megadja. — Abban a reményben, kezdte nyilatkozatát Őrffy Imre — hogy e nyilatkozatomat a megyebizottsági tag urak még a választás előtt elolvassák, őszintén azt hiszem, hogy az egész dolog rám csak előnyt fog jelenteni, mert a támadások, amint azt pontról-pontra be is bizonyítom, nemcsak telj esett alaptalanok, hanem pontosan az ellenkezőjük felel meg a valóságnak. Még szerencse, hogy — exponált politikus lévén — az egész okirati anyagot annak idején eltettem s hogy azt hamarosan megtaláltam. Az a számítás tehát, hogy megfelelő vá* laszt kellő időben nem fogok tudni adni, csütörtököt mondott! Nyugdijkülönbözeft jótékonycélokra. 1. Kezdjük nyugdíjaztatásom ügyével. Miután a régi és uj nyugdíjasok közt annak idején illetmény tekintetében némi különbség volt (ma ez már nincs meg 1) a két nyugdíj közötti különbözeiről önként lemondtam, volt hivatalom öreg nyugdíjasai javára, amit gróf Klebelsberg Kunó a 28.277—927. számú határozatával tudomásul vett és e többletet reaktiválásom időpontjától kezdődően a jelzett célra mindvégig szét is osztották. Vármegyei szegények megsegítése De miről eddig a nyilvánosságot nem tájékoztattam, 1931. évi december hó 5-én ennél sokkal tovább mentem, mert egy akkor irt levelemben Perczel Béla akkori tolnamegyei főispán ur utján a tolnamegyei segítő- bizottság rendelkezésére bocsátottam nyugdijamnak addig szét nem osztott részét is. A főispán ur válaszában a következőket irta többek között: „Mint a vármegyei segítő bizottság elnöke s az inségmozgalom irányitója, hálás köszönetemet fejezem ki adományaidért“ stb. A volt főispán ur bizonyára tanúsítani is fogja, hogy hosszú időn át mily jelentős összegeket utaltam át a jelzett célra kezeihez. 2. Gróf Zichy Rafael ügyével
