Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-11-20 / 89. szám
XIX. évfolyam. Szekszárd, 1937. november 20. (Szombat) 89. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fe lelés szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.] A A Hirdetések árait legkisebb hirdetés dl|a l‘S0 pengő. — A hirdetés egy 60 minimét.* széles hasábon rallllmélersoronként 10 finér. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, hírrovatban elhelyeietCreklám-. eljegyzési, családi hír, valamim s nytlttér soronként 60 fillérbe kerül. A felsőházi iagválasziásról A Szociális Missziótársulat szekszárdi gyermekdélutánja Szokatlan volt az idei nyáron, hogy | a Szociális Missziótársulat helyi szervezete szokásos gyermeknapja elmaradt. Nem láthattuk városunk gyermek seregét, amint ünnepi arccal, boldogan vonal le a sportpályára, hogy a neki szentelt délatán minden örömét kiélvezze. Ezt a hiányt pótolja most a helyi szervezet lelkes rendesé gárdája, ami* kor december hó 4-én délatán Vaé órakor, a vármegyeháza nagytermében, tárgysorsjátékot rendez, kisebb műsort iktat be a délntán színesebbé tétele érdekében. Már járnak a gyűjtő hölgyek, hogy a tárgysorsjátékhoz szükséges hol mikat összeszedjék, hisszük,nem eredménytelen a munkájuk. Mert ma a gyermeké a jövő, ezért mindent meg kell mozgatni, mindent el kell követni, hogy Szekszárd társadalma is megértse a szervezet kéró szavát és örömmel adja támogatását ennek a délutánnak a megrendezéséhez és sikeréhez. Amint halljak, lesz ott minden, aminek agy a gyermek, mint a felnőtt örülni tud, kedves és szivet- lelket gyönyörködtető műsor, — ssebbnél-szebb tombolatárgyak stb. stb. igy reméljük és hisssük, hogy ezen a délutánon Szekszárd minden társadalmi rétege nagyszámmal résit f#g venni. Nagy meglepetést keltett a vár megye négy ellenzéki képvise'őjének a törvényhstősági bizottság tagjaihoz intézett, de a Tolnamegyei Hírlapban is közölt nyílt levele. Nem kevesebbet, mint a „vármegye önkormányzati jogának súlyos sérelmét" látja a négy politikus annak az ö'ffy Imrének megválasztá sában, aki mellett a megyebizottsági tagok nagy többsége máris állást foglalt éppen az aláíró képviselők kerületeiben s ezek között BzámoBan olyanok, akik nem is tagjai a kormányt támogató pártnak .. . Ki sértette meg a törvényhatósági bizottság tagjait ? Töprengve állnak e merész kijelentés előtt. Annak indokait nem kutatjuk, hiszen azok köztudomásúak. Da keresve kutatjuk a „külső erőket", még inkább ezek „befolyását" s leginkább azt a lehetőséget, amely ilyen vélt erők hatásában nyilvá- nnlna. Hát ilyen kiskorának kellene tartanunk vármegyénk közönségét, hogy egymaga az a hir, hogy őtffy meg választásának a megye területén kívül is örülnének, alkalmas lehet arra, bogy megfontolt ítéletét megváltoztassa ? Elképzelhető ez várme gyénk parlamentjének közismert lelki függetlensége és a ssavazás titkos sága mellett ? Nem szegénységi bizonyítvány ez egyfelől a megye közönségével, másfelől a választások annyiszor hangoztatott titkosságával szemben! ? Hiszen ez valóban nem is meglepőt de megdöbbentő l Idegen-e Őrffy Imre nálunk ? De foglalkozni óhajtunk a nyilt levél ama részével, amely kffogáB tár gyává teszi azt a kapcsolatot, amely vármegyénk és őrffy Imre közt fennáll. Hát olyan gyökértelen ember lenne nálunk ez az őrffy Imre? Hát nem tudnák az aláírók azt, hogy őrffy családja egy ővsiázada szolgálja a vármegyét, hiszen nagyatyja, az ozorai csatában kitűnt néhai őrffy Imre már a szabadságharc előtt Tolna vármegyének főmérnöke volt ? Nem tudnák, hogy édesatyja évtizedeken át volt a vármegyei közügyek lelkes ős önzetlen munkása ? Ha nem tud ják, úgy ennek csak az lehet az oka, hogy jórészt maguk Bem tolnamegyei saármazásuak, amiről egyébként szerintünk tényleg nem tehetnek, állandó lakásuk vagy nincs a vármegyében, vagy attól huzamosabb ideig távol vannak, amelyek egyikét sem írjuk mi terhűkre. De azt már igazán tudniok kellene, hogy órffy Imre vármegyénk szülöttje, itt élte le ifjúságát, ahhoz kezdettől fogva a mai napig ezer és ezer értékes, meleg kapcsolat fűzi, amelyek őt élete folyásán szakadatnál kisérték. És ha mindezt nem tudnák, vagy tudni nem akarnák, nem vették észre azt a hűséget és szeretetet, amellyel ő a világháború utáni közel két évtized alatt vármegyénk hez ragaszkodott? A közélet gócpontjában állott őrffy nem adta ennek számtalanszor tanujelét ? Kérdezzük ezzel a négyes véleménnyel szemben azt a sokezer tolnamegyei embert, aki nem egyszer érezte ő.ffy cselekedeteiből és jótet- teiből kiáradó szeretetet, melegséget, szabad é egy ilyen férfiút megbántani, meggyanúsítani az együvétar- tozásnak hiányával ? Nem, tisztelt levélíró urak, appellálunk Önöktől a vármegye el nem fogúit nagy közvéleményéhez, biztosra véve azt, hogy december hó elején ez a fe- lebbezésünk javunkra fog eldöntetni l De appellálunk a négyes együttes ama megállapítása ellen is, hogy mi, őrffy pártiak lennénk felelősek a megye belbékéjének megbontásáért. Mi semmi esetre sem szándékozunk a vármegye belbékéjét és nyugalmát megzavarni és a vá lasztási küzdelem okozta hullámokat a választás napját követő időszakra is átvinni. Feltételezzük, hogy ezt más sem akarja. Ha azon ban ez minden várakozásunk ellenére mégis bekövetkeznék, ezért kizárólag azok lennének felelőssek, akik maguk sem a vármegye ngu galmára törekednek, hanem mindenkor és mindenütt a személyes kedő harcot tartják célravezetőnek. A jelöltek személyes tulajdonságai. Mi már előre bejelentettük, hogy az ellenjelölt ur személyével a legnagyobb tisztelettel, minden személyes élű megjegyzés nélkül fogunk a harc alatt foglalkozni. A most megjelent körlevél, sajnos arra enged következtetni, hogy a túloldalon ilyenre nem számíthatunk. Pedig mi arra is vigyástunk, hogy a két jelölt kvalitásainak különböző voltára ne térjünk ki. A történtek után jogunk lenne felvetni legalább is a két jelölt törvényhozói működése közötti összehasonlítást. Est még sem tesszük. Egyfelől azért, mert fenti elvünktől mindaddig, mig az ellenkezőre nem kényszerítenek, nem óhajtunk eltérni, másfelől azért is, mert tudjuk, hogy ezekkel a kérdésekkel a megyebizottsági tagok elfogulatlan nagy többsége úgyis tisztában van ... Nem tudjak, hogy érdemes-e az ellenzéki körlevélnek ama részével foglalkozni, amely őrffy zalamegyei törvényhatósági bizottsági tagságát I említi. Akinek alkalma volt zala- j megyeiekkel beszélni, annak csak az I lehet a véleménye, hogy szülővárA képviselőválasztások során megtörtént az egyik választókerületben, hogy az az újság, amelyiknek — a választási kampányt kivéve — előtte és utána a képviselőjelölt a főszerkesztője volt, az ajánlási számokat téve désből megfordítva közölte, természetesen a nagyobb számot, amely ellenfeléé volt, az ő jelöltje neve mellé nyomatta ki. Ezt a tévedést látjuk megismétlődni a Tolnamegyei Hírlap november 17 én megjelent számában, ahol a vezércikk címéül a következőket Írja: „A megyebizottság tekintélyes csoportja Kovács-Sebestény Endre felsőházi tagsága mellettu. Készséggel konstatáljuk, hogy a csoportban megjelent 12 férfin, akik közül 10 megyebizottBági tag, — egyénenként mind tekintélyes ur, de az ő tekintélyükből nem lehet magyarázói, hogy a 12 megjelent a 391 megyebizottsági tagnak tekintélyes, helyesebben nagy számot jelentő csoportját képezné. Ezt minden számolni tudó ember megértheti. * Van egy újság, amelynek főszerkesztője, ha valami kellemetlen közlemény jelenik meg a lapjában, amiért kritikával, vagy szemrehányással illetik, azt szokta válaszolni, hogy nem volt tudomása a cikkről. Dr örffy Imre ellen a Tolnamegyei Hirlsp 78. számában megjelent támadásról sem tudóit. Valószínűen nem tudott arról sem, — készséggel elismerjük, ha kijelenti, — hogy T. K. jelzéssel lapjának mily durva cikke jelent meg, amelyben a hozzáértők közül sokan a nagybirtokosok és urak elleni izga- I tá8 tényálladékát is felismerik. Ugyanígy kikerülte az az émelygős dicséret is figyelmét, ahogyan ez a cikk az ő személyével foglalkozott. Valószínű, hogy nem olvasta azt a cikket sem, amely a következőket írja : „nem kívánjuk 0/ ffy Imrét személyében megbántani, de nem hallgathatjuk el, hogy a legutóbbi képviselőválasztáson minden rendelkezésre álló külső tényező igénybevételének ellenére kisebbségben ma. radt és hogy a politikai életből való kikapcsolódása egy jottányira sincs hátrányára kerületére0. Eltekintve attól, hogy akik ennek a választásnak hű történetét ismerik, nagyon jól, tudják, hogy örffy Imre azért bukott el, mert Bethlen István politikai párthívei közé számította az akkori politikai hatalom és igy lehetővé vált a politikai elfogultság erős élesztése, de igen sok- szór a megfélemlítés határait is megközelítő korteskedés, mégis úgy véljük, hogy sem maga a Jelenlegi országgyűlési képviselő, sem az ö fő- szerkesztésében megjelenő kedves laptársunk, a Tolnamegyei Hírlap, nem lehet illetékes és elfogulatlan elbírálója annak, vájjon a szekszárdi kerület nélkQ- lözi-e Örffy Imre képviselőségét, vagy sem. * Gyakran halljuk emlegetni a vármegye belbékéjét. Csodálatosan ez mindig akkor domborodik ki, amikor az ellenzéki oldalról exponáltak akarnak valamit keresztülvinni. Úgy értesültünk, hogy ennek a vármegyének a belbekéjét egyesek nem Egyes szám ára 12 fillér. megyéje büszke lehet arra a pozícióra, amelyet egy politikailag nem * könnyű vármegyében órffy aránylag I rövid idő alatt kivívott magának. Hogy mért lehetne ez örffy tehertétele, azt igazán nem tudjuk kitalálni .. Egy régi megyebizottsági tag. Jelzetek n felsőházi taMsztás harcához
