Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-10-01 / 76. szám

1937 október 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 hittak 8 érvényesülni a jövőben sem fognak. A vármegye nagybirtokos, fő- nemesl óo nemesi családjai is a nagy Bezerédj István esetiemé' ben töltik be azt a hivatást, melyet ás isteni gondviselés és a nemset eser éves múltja számukra kijelölt. Ettől a társadalmi osztálytól, amely a nemzetért és a vármegyéért annyit áldozott, amely a nemzetnek annyi kiváló nagyfárfiut adott, a ssociális reformok megvalósítisát, a népies po­litika kifejlődését senki se féltse. Ez a társadalmi osztály a magyar né­pért még ma is akar áldozni és jói tudom fog is áldozni. Ez a társa­dalmi osztály csak egyet óhajt, de ezt joggal követelheti és pedig azt, bogy a szociális reformok és a népi politika gyakorlati érvényesítése ne a demagógia rodhsdt és ingóvá uyos talaján kerüljön megvalósításra, hanem az áldozatkészség beállittas sók a magyar nemzet hagyományai nak és történelmi nagy maltjának azon határköveihez, amely a józan korszerű és valóban a nemzet egye­temes érdekeit szolgáló reformokat örökíti meg s amely a nemzeti va gyón tartalékát képezó magyar lati­fundiumokat ötletszerűen el nem pa­zarolja. 27 esztendeje élek a természeti szépségekben is annyira bővelkedő 'Tolna vármegye határai között és elmondhatom, hogy ugyanannyi ideje élek a vármegye kisbirtokos osztálya között. Egészen közelről ismerem őket, ismerem házuk táját, ahol mint vendég is nagyon sokszor megfor­dultam, ismerem nehéz hivatásukat, 'Családi életüket, szokásaikat, élet- felfogásukat, vágyaikat és sérelmei­ket. Tudom mi az, mi fáj nekik, azt is tudom, hogy hol és mivel lehetne nehéz helyzetükön könnyiteni. S ha türelmetlenek is, Bősem lásadozók és tőlük az ezer éves magyar hazát fél­teni nem kell. Érezniük kell, hiszen nem vagyok hozzájuk idegen s nem ma állunk először szemben egymás­sal, hogy sseretem és becsülöm őket és én volnék a legboldogabb, ha a szebb magyar jövő napját mielőbb ők is megláthatnák. Nagyon jól esnék, ha érezhetném, hogy a mai nap az ő örömnapjnk is. Hivatali ajtóm ő előttük íb mindig nyitva fog állni s igazságuk kere­sésében mindig segítségükre fogok lenni. A vármegye tekintélyes siámu és -ssintén mindig hazafias gondolkodású kereskedő és iparos osztálya előtt szintén nem vagyok ismeretlen. Jól tudom milyen nehéz­ségekkel küsködnek meg az élettel szemben, tudom mennyire hú fiai a megcsonkított hasának. Jogos kí­vánságaik a vármegye adminisztrá oiójában mindég megértésre fognak találni. A vármegye mezőgazdasági és Ipari munkásságának nehéz helyzete mellett sem fogok hideg és rideg szívvel elhaladni, hiszen értékes, hasz­nos tagjai ők a nemzeti társadalom­nak s munkájukra a gazdasági élet­ben hálás szerep vár. Életsorsnkat továbbra is figyelemmel kisérem, annak megjavításához tőlem telhető- leg segítséget fogok nyújtani. Elől leszek, ha a munkanélküliek mun­kához juttatásáról lesz szó, de azt is kijelentem, hogy munkanélküli megélhetésre és támogatásra csak mnnka ellenében számíthat, mert a munkásságnak is be kell látni azt, hogyha nehéz helyzetükön segíteni kell is, nemzeti jólétet és boldogsá got a csonka haza határai között felelős helyen senkinek ígérnie nem lehet. Utoljára említem, mert magam is közéjük tartósom, a magyar kö­zéposztályt. Helyzetük nyitott könyv, sorsukat éppen ezért nem kívánom ecsetelni, cserbenhagyni soha sem fogom őket. Életemnek e felejthetetlenül gyö­nyörű napján, midőn a vármegyei tisztviselő legszebb álma, az alispáni szék elérése került megvalósulásra a hü fiú hálás hángján emlék­szem meg Bonyhád nagyközség érdemes közönségéről, mely az ifjú községi gyakornokot a a jegyzői irodából a közigazgatási pályán útnak indította s amelynek szeretetét és ragaszkodását további tisztviselő pályámon is mindig sze­rencsém volt élvezni. Soha nem fo­gom elfelejteni mivel tartozom Bony hád nagyközség népének. S nem a búcsúszó fájdalmas hang­ján köszöntőm kedves járásom, a köz­ponti járás közönségét, hiszen to vábbra is az enyéim maradnak. 14 esztendeje annak, hogy a közgyűlés egyhangú bizalommal ennek a járás­nak az élére állított. 14 esztendő a vármegye életében nem nagy idő, de az emberi élet és férfikor nemsok 14 esztendőből áll s a közszolgálati időnek 14 esztendő nagy részét tessi ki. Azt a bizalmat, amelyet az 1923. évi közgyűlés szerény személyemet megajándékozta, ha minden tekin­tetben eléggé meghálálni nem is tud tam, igyekeztem mindazon igényeket kielégíteni, melyet egy járás közön- sége főszolgabírójától joggal meg­várhat. Igyekeztem lelket vinni a közigazgatásba és úgy ériem min­dent elkövettem, hogy ai önkény a jog felett soha úrrá ne lehessen. Együtt voltam a néppel örömében és bajában. Ezt a szeretatet éa ragasz­kodást a járás kösönségével továbbra is ápolni és most már a vármegye egész lakosságával erősebbé fogom fűzni. a&V?' l}e vigyázzon, mert nem minden feher tabletta »Aspirin« és tá­volról sem minden - amit époly jónak ajánlanak - azonos a gyorsan ható és ártalmatlan eredeti készítménnyel. Az Ön egészségének q valódi Aspirinre var» szüksége. ASPIRIN T A B l I T T Í csők a »flqyeft« .-kereszttel valódi. És amint politikai pártállásra való takln* tét nélköl alispánja óhajtok lenni a vármegye egész népének, úgy alispánja fogok lenni a vár­megye minden bevett és törvénye­sen elismert vallásfelekezetéhez tar­tozó lakosának. A felekezeti béke ápolása és megértés jegyében fogom hivatásomat betölteni, mert ezt belém nevelték a Kegyes Tanitőrend budapesti főgim­náziumában azok a szerzetes atyák, akiknek tanító munká­jukról itt is hálatelt szívvel kell megemlékeznem. Valóban fslekezetre való tekintet női­kül, békésen megfértünk az iskola ódon padjaiban, tehát meg kell fér­nünk az iskola padjain kívül is, hi­szen valamennyien egy atyának va­gyunk a gyermekei és egy nemzet­nek vagyunk a fiai. Miután a nemzet sorBa a vallásos élettel áll vagy bukik, a vallásos élet fejlődéséhez szükséges segítséget és támogatást minden vallásfelekezet- nek egyformán ki fogom szolgáltatni s midőn különösen' a Fő tisztelendő papság támogatását kérem a val­lásos közigazgatás biztosításához, ígérem, hogy mindaz, ami e tekin­tetben orvoslásra saorul, különös gon­doskodásom tárgyát fogja képezni. A magyar nemzet büszkeségének a magyar nemzeti hadseregnek hiva­tali állásomban a legmesszebbmenő támogatást ígérem és arra kérem a vármegye nagyrabecsült közönségét, zárja szivébe az ízig vérében magyar honvédséget, hissen a magyar hon­védség a nemset jobb jövőjébe vetett hitnek legbistosabb záloga. Éppen ezért, a m. kir. honvédség tolna­megyei alakulataival a szekszárdi és tolnai m. kir. helyőrségekkel a hivatali Jó vi­szony fenntartását hazafias fel* adatomnak tartom. Szeretettel gondolok a m. kir. csendőraégre, amely a vármegye köz igazgatásával együtt biztosítja a vár­megye békéjét, biztonságát és nyu­galmát és velünk fogja szembe találni magát az, aki magatartásával a vár­megye jóhirnevát e tekintetben ki­sebbíteni igyekszik. A szabadság­jogokat a vármegyei közigazgatás pártatlanul fogja kezelni, de kilen­géseket semmiféle oldalról nem fog tűrni. Száraitok a magyar tanítóság haza­fias támogatására. Tisztelettel' kérem őket, méltéitassanak a vármegye kulturális célkitűzéséhez szükséges segítséget, mint szakemberek meg­adni. A vármegyei Vitézi szék igen tisz­telt tagjait arra kérem, hogy hazafiaa és kipróbált szervezetükkel szíves­kedjenek a magyar közigazgatás *he- ház munkájának sikerét elősegíteni. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyeinek gyors, jóindulatú elintézése minden tisztviselőnek be­csületbeli kötelessége a ha már az állam nehéz pégzügyi helyzeténél fogva nem képes róluk úgy gondos­kodni, ahogy azt mindnyájan szeret­nénk, legalább a lehetőségek korlátái között igyekezni fogok érdekeiket előmozdítani. És különös gondomat fogja ké­pezni a vármegye vegyes anyanyelvű lakossága között a békét kölcsönös megértéssel elősegíteni, s visszaállítani azt a test­véri jé viszonyt, amely a vármegye magyar éa németajkú lakosságát • múltban mindig jellemezte. Úgy ér­zem itt se fogok találkozni leküzd­hetetlen nehézségekkel. Hiszen a vár­megye magyar és német anyanyelvű lakossága között a béke alapjában véve megrendítve nincs. Lényegileg a vármegye völgységi járásának né­metajkú lakossága között kapott lábra a meghasonlás szelleme s a magyar lakosságnak e harcban mind­össze az a szerep jutott, hogy a kétségtelenül nagy tulsnlyban levő, a magyar állameszméhez ás nemzeti gondolathoz mindig hü németség oldalára állott. S es természetes is. I

Next

/
Thumbnails
Contents