Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-10-01 / 76. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1937 október 1. FBstvezetékneh csak a törv. ▼(‘dí^gytt 605-ETERNITaszbesztcement-csövet használja 4 ETERNIT MÜVEK Budapesti VI, AndrAssy-ut 33 vezetőszerepet vállalt. Vármegyénket is jól ismerte, hoz- sánk többször ellátogatott, a vár megye több családjával igaz baráti összeköttetést tartott fenn. Alig pár hete annak, hogy vármegyénket utoljára meglátogatta. Mág egészen friss emlékezetünkben él a holland nrlova- sok tiszteletére, a Szekszárdi Kaszinó« ban rendezett összejövetel, amelyen szerény körünket ő is felkereste, velünk vacsorázott, sőt fel is szólalt, őszinte örömmel láttuk akkor a kö Bel 80 éves öregúr viruló egészségét, jókedvét, fiatalos ruganyosságát és korát meghazudtoló agilitását. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Vitéz Horthy István lovassági tábornok halálával ismét ledőlt — ismét a sírba dőlt — egyike azoknak az ég felé nyúló ősi magyar tölgyek« nek, amelyek sok sok évtizeden ke« resztül állottak szembe és dacoltak a magyar sors számtalan viharával. Halála legmélyebb gyásza, mélysé ges testvéri fájdalma a Kormányzó úr öfőméltóságának, gyásza és faj« dalma minden jóérzésü magyarnak. A vármegyénket közvetlenül érő események tárgyalásánál is elsősorban egy mindnyájunkat lesújtó szomorú eseményről, a vármegye gyászáról, Pékár Gyula volt miniszter, a bonyhádi kerület országgyűlési képviselőjének haláláról kell nehéz szívvel megemlékeznem. Nem azért teszem ezt, hogy jóbarátai, ismerősei, tisztelői vagy politikai hívei szivében a fájdalmas emlékeket újból felfakasszam, hanem azért, hogy egy önzetlen, önfeláldozó és lelkes magyar ember emlékének itt a közgyűlésen pár tiszteletteljes és szeretetteljes percet szentelhessünk. Pékár Gyula 1935 tavaszán nyerte el a bonyhádi kerület mandátumát. Azelőtt alig volt kapcsolata a vármegyével és kerülettel és akik bonyhádi megválasztása előtt ismerték, nem a helyi politikust, hanem az országoshirü írót és esztétát, a kiváló zsurnalisztát, a nemzetközi politikust, mindenekelőtt pedig az 1919. utáni korszak fáradhatatlan lelkes harcosát ismerték és tisztelték benne. Igaz, hogy csak 1935 ben történt megvá« lasztásával került szorosabb kapcso« latba a vármegyével és a bonyhádi kerülettel, — ugyanakkor pedig a kerület választói képviselőjükkel, az I emberrel — de ez a rövid idő, az j a két esztendő, ami neki, mint bony J hádi képviselőnek megadatott, elég I volt hozzá, hogy a bonyhádiak sze | @rel)er A JOIILEJU ÚRI KOZON/íG ÉLELMI CIKKEI retetét és ragaszkodását elnyerje. Mert szinte rendkívüli volt az a készség és energia, amellyel Pékár Gyula kerülete és a vármegye közérdekű kérdéseit minden egyeB esetben felkarolta és támogatta. És amikor itt most megemlékezem róla, nemcsak szeretett képviselőnkről emlékezem meg, hanem arról a másik Pékár Gyuláról is, arról a rendkívüli egyéniségről, aki túlnőtt választó kerületeken, túlnőtt vármegyéken, akinek magyar szivében magyar hazája és fajtája iránt oly végtelen szeretet élt, hogy sierette volna ezt a kis országot keblére ölelni, aki az önfeláldozásban annyira nem ismert határt, hogy kész lett volna ezt a magyar földet hatalmas vállaira emelni, ha tudja, hogy ezzel a bol* dogulás utján csak pár lépéssel is előre viheti. Országos keretek között megrendezett gyászszertartásán, mint vármegyei képviselőtársa, Pesthy Pál őnagyméltósága búcsúztatta, összefoglalva munkásságban, eredményekben és érdemekben gazdag életét. A gyászszertartáson, volt kerületének szépszámú küldöttsége mellett, én is résztvettem. — Elvittem ravatalához Tolna vármegye csendes üdvözletét, cserébe pedig hazahoztam emlékül a Fehér Ház szónokának utolsó búcsúszavait, amelyek igy szóltak fel hozzá a magas égbe: Te egyike voltál a 33 magyarnak, akik 1919 ben fanatikus lelkesedéssel szivükben álltak oda a nagy munkához, hogy eltakarítsák a kommunizmus tűzvészétől okozott szomorú romokat és uj szilárd hajlékot építsenek a sorsüldözött magyar népnek. Mélyen tisztelt Közgyűlés 1 Pékár Gyula halálával megüresedett a bonyhádi kerület, gazdátlanná vált egy mandátum és amint tudni méltóztat nak, megindult a gyors események láncolata, amelynek befejező láncszeme lesz a ma megejtendő alispán- választás. Perczel Béla, vármegyénknek négy évig köztiszteletben és általános szeretőiben állott alispánja, szülővárosa, szülőföldje lakosságának hivó szavára hallgatva, de talán még inkább lelkiismerete parancsát követve, vállalta a bonyhádi kerület képviselőjelöltségét. Mielőtt azonban a választási küzdelembe indult volna, alispáni állásáról, a törvény előírásának megfelelően, augusztus hó 23-án lemondott. Az alispáni szék tehát megürült, Perczel Béla uj életpályán halad to vább. És most reám hárult a feladat, hogy őt — akit két évi főispáni működésem alatt mindig a legjobb oldalairól ismertem, akit mint embert, mint jóbarátot és mint tisztviselőt megtanultam szeretni és becsülni — nem kötelességszerttleg, nem hivatalomból kifolyólag, hanem szivem őszinte mély érzéseire hallgatva, bu csuztassam. Búcsút mondjak neki, mint távozó alispánnak. Én csak annak a két évnek mély benyomásaira és értékes tapasztala taira témaszkodhatom, amely idő alatt vele, mint alispánnal együttműködni szerencsém lehetett. Amit azonban Percsel Bélában ez alatt a két év alatt megismertem, az mind színtiszta arany. Mint ember, mint igazi hazafi, a magyar főid, a magyar nép rajonaz 1 gója, az ősi magyar tradíciók húsé ges ápolója. Mint férfiú, a puritán jellem meg testesülése, akinek karaktere - őszinteség, a férfias egyenesség, meg- nemalkuvás, hajlithatatlan bátorság, mindenben korrekt magatartás. Mint a vármegye szülöttje, felkarolja, támogatója és istápolója mindennek, amivel szülővárosa, járása vagy vármegyéje ügyeit előbbre viheti. Mint alispán pedig a teljes szakképzettség és szakavatottság, szorgalom és kötelességtudás, eréllyel párosult igazságosság, tetterő és erős akarat. Hivatalában és hivatásában a szigor párhuzamban áll a jószivvel. Nemcsak feddeni, vagy ha kell meg torolni, de megértőén támogatni és jóságosán irányítani is akar, Perczel Béla büszke volt arra, hogy szülővármegyéje törvényhatóságának első tisztviselője. Tisztéhez nemcsak szeretettel és tisztelettel ragaszkodott, állásában megelégedett és boldog volt. Perczel Béla jellemnagyságát, karakterének patinás nemességét éppen az mutatta meg nekünk legjobban, hogy amikor a közelmúlt eseményei, várakozása és szándékai ellenére, a válaezutra so dorták, amikor a felett kellett döntenie, hogy a mindennél jobban szeretett alispáni méltóságot otthagyja, mert más érdekek más szolgálatot kívánnak tőle, egy pillanatig sem tétovázott. Életére oly nagy változást jelentő lépésének horderejét le nem mérve, a személyi, családi vagy más szempontokat kérlelhetetlenül félrutolva döntött, mert hazafias lelke úgy érezte, hogy a nemzet oltárán áldozatot hozhat és kell hoznia. Perczel Béla ma már nem alispánunk. Áldozatkész elhatározására válaszul, a bonyhádi kerület egyhangú választással tisztelte meg. Az alispáni szék pedig üres. És én most, amikor búcsút mondok Perczel Bálának, mint vármegyém volt alispánjának, innen, erről a helyről legőszintébb meleg köszö netem fejezem ki neki azért a két éven keresztül élvezett nagyon érté kés támogatásért, amellyel működésem segítette és azért a megtisztelő barátságért, amellyel kitüntetett. Melegen köszönöm neki értékes támogatását és megtisztelő barátságát azért is, mert ezzel a maga részéről is elősegítette azt, hogy a kormány exponense és a törvényhatóság kö zött egy minden súrlódástól mentes együttműködés, párját ritkító példás összhang fejlődhetett ki. Búcsúzom Perczel Béla alispántól, egyúttal pedig meleg szeretettel üd vözlöm benne vármegyém legifjabb képviselőjét. Adja a jó Isten, hogy uj életpályáján legalább annyit tudjon szolgálni hazájának, mint amennyi szolgálatot idehesa vármegyéjének tett. A főispán végül melegen üdvö zölte a karzat közönsége között megjelent dr Perczel Bélánét és kérte, hogy a közgyűlésen való megjelenésben akadályozott férjének a vármegye jókívánságait tolmácsolni szíveskedjék. Hatalmas ováció kisérte a főispán gyönyörű beszédét, amely után napirend előtt bejelentette, hogy az időközben megüresedett rendes bizottsági tagsági helyekre behívta az alispán dr Bock- müller Miklós orvos bonyhádi, Szőke HEH JELSZAVAKKAL és hangzatos ígéretekkel, hanem megértéssel és nem kevesebb szeretettel kell felkarolni nálunk is a m. klr. osztálysorsjátékot. Millió és millió ember tudja egész Európában, hogy nem költséges passzió, nem ártalmas szenvedély az osztálysorsjáték, mely a legdemokratikusabb intézmény és igen nagy fontossága van az ország gazdasági életében. Az osztálysorsjáték feladata, hogy mindenkiben felélessze az önbizalmat, az életösztönt, kedvet és reménységet fejlessze, fokozza. A m. kir. osztálysorsjáték állandó állami felügyelet és ellenőrzés alatt áll, több mint 9Vi millió pengőt sorsolnak ki öt hónap alatt. A sorsjegyek fele nyer. Az uj játéktervet az összes főárusitók készséggel küldik mindenkinek. A húzások október 16-án kezdődnekI János földbirtokos dacai, Csonka Vendel magánzó dombóvári, Füsy Ede vendéglős dombóvári, Varga Bála malomtulajdonos kurdi, dr Waiter Mihály ügyvéd paksi, Szabados Károly jegyző, mucsi lakosokat, majd közölte, hogy dr Kemeues Illés főigazgató helyett dr Balassa Brúnó, főigazgató lett a törvényhatósági bizottság tagja és hogy dr Perczel Bélának örökös törvényhatósági bizottsági tagsága az alispáni állásról való lemondása folytán feléledt. A pécsi orvosi kamara dr Treer István kórház-igazgató főorvost, dr Laszley Alajos OTI dr Matzon Gábor OTBA. főorvosokat delegálta a th. bizottság tagjaiul, míg a közjegyzői kamara dr Keuderessy János tamási közjegyzőt. É bejelentések után gróf Apponyi Károly szólalt fel és megállapította, hogy az a páratlan nagyrabecsülés és szeretet, amely dr Perczel Béla volt alispánt környezi, nem állt meg a vármegye határain, mert biztos tudomása szerint az egész ország területén, a főváros számottevő köreiben, az ország sorsát irányitó magas sze*. mélyek felfogása szerint és a kormányzat minden egyes minisztériumának kebelén belül ugyanazon nagyrabecsülésre és tiszteletre tett szert vármegyénk volt alispánja. Ismételheti az ország minden jelentős faktorának abbeli nézetét, hogy Tolna vármegye volt alispánja az ország legkiválóbb alispánjainak egyike volt, kinek személyéért vármegyénket az egész ország megirigyelte. Az isteni gondviselés Perczel Bálát, mint egyént pazarul megáldotta a férfierények sokaságával. Veleszületett nagy tehettége mindenkoron arra képesíti, hogy az élet nehéz helyzetei közt gyorsan tud a legjobb és leghelyesebb elhatározásra jutni. Meggyőződése és tettei a szó szoros értelmében tiszták és a becsületesség és pártatlanság netovábbját jelentik. Benne megtestesült az igazi jóság, amely felebarátai képességének, jellemének és tetteinek elbírálásában a legmesszebbmenő elnézést tanúsítja mindaddig, míg Bzivjósága kötelesség- tudásával ellentétbe nem kerül. Ssó- noki készségében, a logika legszigorúbb szabályai szerint felépített remek beszédeiben sokszor gyönyörködhetett a megy egy ülés és minden esetben tapasztalhatta, hogy felszólalásai I a vitás, vagy kétséges helyzeteket teljes egészükben tisztázni tudták és j válaszai a megdönthetetlenség erejé- I vei bírnak.
