Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-09-08 / 69. szám

XIX. évfolyam Szekszárdi 1937. szeptember 8. (Szerda) 69. szám. Hirdetések árait TOLNAMEGYEI ÚJSÁG BEJENKÉNT k-ft I31/.KK MEGJELENŐ KERESZTÉNY POTTTTTT AT ÉS TÁRSADALMI LAP Szer készt őség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési di|i ggész évre _12 pengő || Félévre _ — .6 pengő Pelelós szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lop megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dlisk és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.| A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, állást keresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamim a nylltlér soronként 60 fillérbe kerlll. nyelvébe* — jó magyarok ia tudnak lenni és aseretettel vesiik körül aat, aki behatóan törődik a kerület né* pének bajaival, gondjaival. Az árpádkori báiaí templom alapjainak feltárása A bonyhádi mandátum sorsa, mint ast előre megírtuk, már eldőlt. Dr Percsel Bélán kívül mást nem ajánlottak a választók, tehát őt nyilvánítják képviselővé a 12-i vá­lasztási aktuson, ami egyébként már csak formaság. Ab ő országos vissonylatokban is nsgy értékű ssemélyiségével szem­ben eltörpült minden demagógia, öss- sseomlott minden izgatás, csütörtököt mondott a választási kortéziának min­den hazug fegyvere. A bonyhádi ke­rület népe mind egy szálig a leg­szentebb meggyőződéssel tudja, órai, hogy dr Perczel Bélát nemcsak azért kell az orBzágházba küldeni, mert érdekeit ott nálánál jobban senki sem képviselheti, hanem különösen azért, mert a magyar parlamentnek is szüksége van az ő fényes képes­ségeire. Vasárnap folytak le az utolsó vá­lasztási népgyüléBek a kerületben és ezeken dr Perczel Béla már úgy je­lent meg, mint a kerület megválasz­tott képviselője. Mint előre látható volt, nem akadt ott olyan ellenjelölt, aki küzdelembe mert volna menni vele, akit a nép osztatlan szeretető, a választók egységes bizalma és az egész ország megbecsülése vesz körül. Különösen meleg fogadtatást ren­dezett számára Tevel község szín­tiszta német lakossága, amely mind egy szálig megjelent előtte. A köz­ségi bíró német nyelven kezdett és magyarul folytatott beszédben Üdvö­zölte és dr Perczel Béla válaszában legrészletesebben a németajkú nép problémájáról és a választójogról em­lékezett meg. Az óriási tömeg helyes­lésétől kiBérve bizonyította, hogy Magyarországon nincsen különbség az állampolgárok között és minden németajkú szabadon használhatja anyanyelvét, fejlesztheti műveltségét, hfi maradhat származásához, ha meg nem sérti az állampolgári hűséget. Nagyvej kén ugyancsak óriási lelke­sedéssel fogadták az immár képvi­selőnek tekintendő Perczel Bélát. A bonyhádi választás egyhangú volta külpolitikai tekintetben is nagy- fontosságú, mert bebiaonyosodott, hogy tulaottak voltak a pángermán izgatás térfoglalását jelentő aggodal­mak. Erre egyébként érdekes adat, hogy dr Perczel Béla, amikor siüksége volt a törvény által előirt ajánló alá­írásokra, azokat éppen Bátaapátiban szereste meg, abban a színtiszta nő­met faluban, amelynek polgársága az elmúlt képviselőválasztáson nem vi­seltetett barátságosan a magyar nem­zeti eszméket hangoztató jelölttel saemben. És Bátaapátiban a nép to­longott, aa emberek szinte egymást gázolták, hogy aláírhassák dr Peresei Béla ajánlási ivét. Bátaapáti német­ajkú polgárainak ea a megható meg­nyilatkozása beszédes bizonyság amel­lett, bogy a tolnamegyei svábok — amellett, hogy ragaszkodnak őseik Fejth Jenő bátai plébánosnak, a 1 kiváló és tudós papnak lelkes kez­deményezésére, dr Perczel Béla ny. alispán hathatós támogatásával nem­régiben mosgalom indult a törökök által elpusatitott, hajdan Európa- szerte hires bátai apátsági templom ujjáépitésére. A buzgó munka ered­ményeképpen most már bizonyos, hogy régi helyén megint ál lan i fog az Istennek szentelt nagyszerű haj­lék, amelynek csodáB múltjáról la­punk hasábjain többször részletesen .megemlékeztünk és szenzációs köz­leményekben ismertethettük ennek a helynek történelmünk nagy emberei­vel és nagy eseményeivel való saoros kapcsolatait. A megindított mozgalom ma már olyan stádiumban van, hogy a jövő évben le is rakhatják az uj temp­lom alapkövét, ami annyit jelent, hogy beépítik az egész platót, ahol az árpádháskorbeli bencés apátság ób az apátsági templom állott. Hogy erről a középkor folyamán oly hires, az 1539. évben a törökök által el- pusatitott templomról és apátságról megközelítő fogalmaink legyenek, Fejth plébános keideményezésére, dr Perczel Béla alispán megértő támo­gatásával a szekszárdi Vármegyei Muzeum elhatározta, hogy az emlé­kezetes helyen ásatásokat végez. Az alispán lehetővé tette, hogy dr Csa- logovics József múzeumi igazgató őr háromhetes ásatást bonyolítson le és ehhez a munkához Fejth plébános is hat munkásnak egy heti bérével já­rult hozsá. Áz ásatások folyamán elősaör a kolostor alapfalaira sikerült rábukkani, majd megtalálta dr Csa- logovics a templom alapjait is. A templom és a kolostor Báta község felső részén és ennek egy kis platóján feksaik, saemben a Sár­víz egykori torkolatával. Vagyis a nagyhírű templom és a kolostor Sár­köz régi vízi utjának a Dunába való nyílásánál feküdt és a hely szenzációs megválasztásánál fogva is uralta a környéket. Szent László király ide­jében bencések alapították ezt a nagy­hírű és a történelemben soksaor em­lítőit templomot és apátságot, amely kezdetben védőszentje után Szent Mihály apátság nevet viselte. A tatárjárás alkalmával — mint a króni­kák írják — elpusztult, de kitaka- rodásuk után nyomban újjáépült és égésién a török hódoltság koráig virágzott. A rendelkezésre álló adatok s*fr- I rint a XIV—XV. saáaadra esik a I virágkora. A XV. szálad közepe I táján ennek az apátságnak a közelé­ben zajlott le a Hunyadiak ős a Garák közt a történelemből ismert bátai csata. Ebben ai időben — gaz­dagságát nem is emlitve — politikai szerepe is nagy volt ennek a hely­nek ób az 1526. évben a mohácsi csatát megelőzően maga II. Lajos király is ott végezte el szent gyó­nását és áldozását. A szerencsétlen végű mohácsi osata után a bencés szerzetesek a templom és a klastrom kincseit Pannonhalmára mentették. A kolostor azonban mégsem ekkor, ha­nem az 1539. évben pusztult el egy török rablóhadjárat alkalmával. A mostani ásatásnál szeraett első benyomások meglehetősen elssomori- tók voltak. Ai 1539. évben felper- zselt kolostor falait ugyanis a kör­nyék lakossága már évszázadokkal ezelőtt bontogatni kezdte, hogy építő­anyagot nyerjen belőlük. Ai 1743. évben, a mostani kisméretű bátai katolikus templom építkezése alkal mával ugyancsak innen bányásatik ki a szükséges köveket és téglákat. Aa akkori épületrombolás tanújaként megmaradt és az ásatás folyamán előkerült egy hatalmas mésaégető ke­mence fundamentuma, amelyet annak­idején a romokban heverő templom csodaszép gótikus köveiből róttak össze. Nagyon valószínű, hogy a templom felbecsülhetetlen értékű mészkő- és márványfaragványait ugyanakkor egysaerüen méssaé éget­ték. Nem sokkal több megértést ta­núsított a romokkal szemben az újabb kor embere sem, mert még az ezernyoloszázas évek elején, sőt a szálad második felében is innen hord­ták a bátaiak aa építőanyagot. Sőt — horribile dictn — aa 1901. év­ben egy bátai tanító aa itt-ott még épségben maradt alapfalakat is ki- saedte és ahol nagyon kemény volt a fal, ott dinamitgyutaccsal robban­totta síét. Ami azonban a legfontosabb volt, aat a sok és barbár rombolás ellenére íb sikerült a mostani ásatásnak tisz­táim. A falbontók annakidején a fa­lak vonalán haladva szedték ki a földből az épületanyagot. A funda­mentum környékét aionban nem boly­gatták meg. így aztán az egykori alapfalak helyén a visszadobált tör­melék élesen elhatárolódott a környe­zetnek bolygattatlan sárga lösz-alta­lajától. Ennek a körülmények volt köszönhető, hogy úgy az apátsági épület, mint maga a templom alap­rajzi elrendezése teljesen tisztázható volt. Az apátsági épület több, mint hat­van móter hosszú, két sor helyiség­ből ós nyitott folyosóból állott. A templom 43 méter hősein, 10*30 mé­ter saéles belvilága egyhajós tiszta gót építmény lehetett, fél nyolcszög alap­rajzú szentéllyel. Hajófalának külső oldalát a mennyeaetboltoaat öveinél minden 3*40 m távolságban támfalak erősítették meg. Ugyanilyen támfalak voltak a szentély külső részén is. Padlózatát már régen kisaedhették. Ea a törmelékekből láthatóan kőpadló­zat volt. Ugyanúgy megfosztották a falak belső oldalait eredeti díszeiktől, a szebbnél-saebb homokkő faragvá- nyoktól. Ezeknek a roncsai, töredékei itt-ott elszórva és a már említett mész­égető kemencébe falaava kerültek elő. Beható tanulmányozásuk lehetővé fogja tenni a templom építése korá­nak egész pontos meghatározását. Már moBt is valószínűnek látásik, hogy francia építési terveste. A templom körül és részben alatt» is köiépkori temető volt, amelynek egyes sírjai a templomfalak alatt fe­küdtek és magánál a templomnál régebbiek. A feltárt 53 CBontváa sírj» a rómaiak idejében készült téglákkal volt körülbélelve és mellékleteik a XI—XII. siásadből származtak. Esek a sírok kétségtelenül a Saent László- féle apátsági templomhos tartoztak és akörül feküdtek. Az első templom nyomait aionban nem sikerült meg­találni. Néhány megfigyelés alapján aionban feltételezhető, hogy ez a régebbi templom fából épült lehetett. A eirok béleléseként talált római téglákról dr Csalogovics muzeum- igaagató megállapította, hogy azokat annakidején, köael egy éveareddel ezelőtt a közeli dunaBiekosői római castrum falaiból szedték ki. Tehát lényegében az Árpádok korában élt bátaiak sem tettek mást, mint amit évszáiadok múltával ai'utódok a gó­tikus templom síéthordáBakor tettek. Á kolostor belső helyiségeinek padló- szintjéből gótikus kályhaosempék, igen síép kerámiai anyag, egéss csomó reneszánsi bronaköoyvveret és egyéb apróság került elő. A fazekas­ára nagyrésse importált, Passau, Hafneraell, Salzburg, Wells környé­kéről való volt és mesterjeggyel, be­nyomott bélyeggel van ellátva. Égé­sien hasonló fazekasára került elő az etei ásatások alkalmával is. El aionban kétségtelenül hasai gyárt­mány volt, mert hisien Ete romjai között találtak féligkésa árut tartal­mazó fazék aaműhelyt is. Ebből lát­ásik, hogy a bencés szerzetesek mi­lyen nagy kultnrmissziót teljesítettek hazánkban, mert a lelkipásztorkodó son kívül földmiveióare és iparra is tanították a lakosságot, amely itt — mint a leletek íb tanúsítják — a külföldi eredetű árukat a saját szo­kásainak megfelelően átvette, ízlése szerint átformálta és gyártani keadte. Találtak aaonkivül egy 1462. év- számmal ellátott márvány táblát Krisz­tus keresztjével és kinsóessközeivel. Ezt a tudomány Arma Christi- nek nevezi. Egyes szám ára 12 fillér. Hisasük, hogy ei a frigykötéa a kerület és képviselője közt ugyan­olyan hoassu less, mint ahogy ast Peresei Dezső élete példája mutatta.

Next

/
Thumbnails
Contents