Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-08-25 / 65. szám
XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937. augusztus 25. (Szerda) 65. szám lltatouLÉNT KÍx&uSSL MEGJELENŐ gRRFsrrftNY PQÍHT1C AT ^ TlireAnATjpyT Szerkesztősé? éa kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi .Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______ 6 pengő Fel elős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lop megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetést dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.| Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllraélersoronként 10 fillér. Adatkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám«, eljegyzési, családi hír, valamint a nylltiér soronként 60 fillérbe kertll. A gazdálkodás u] lövőié A nagy magyar Alföld öntözési problémája egészen rendkívüli jelentőséget kapott azzal a magas megnyilatkozással, amelyet a kormányzó tett Szolnokon. Ebben a nagy kor* mány programúiban ne lásson az ország távolabbeső része csupán egy országrészre kiható jelentőséggel bíró kérdést, mert az Alföld megfelelő gazdasági és kulturszinvonalra való emelése által egész nemzetgazdaságunk ujirányu fejlődést nyer. Az a széles kiterjedésű róna, amelyik Magyarország legfőbb éléstára, hosszú évszázadokon át szomorú elhanyagoltságban volt. Ez a hely szűk terjedelmet nyújt arra, hogy történelmi perspektívába állítsuk az Alföld kérdését, de momentán ennél sokkal fontosabb is az, ha a mai élet lüktető gazdasági és szociális követelményeit tekintve, mérlegeljük azokat a kérdéseket, amelyek úgy mennyiségileg, mint minőség tekintetében uj és rendkívül biztató terepet nyitnak gazdálkodásunknak. Számos külföldi példa mutatja, hogy olyan területek, amelyek megfelelő vízszolgáltatással bírnak, milyen paradicsomi jólétet biztosítanak ' az ott lakó népességnek. A nagy magyar Alföld különösen rászorul arra, hogy a természetadta mostoha vízellátási viszonyokon változtassunk és uj mederbe tereljük az ott folyó gazdálkodást. Eddig rendben is volna minden, nem akad az országban senki, aki a kérdés rendkívül nagy horderejét el ne ismerné. Régóta foglalkoztak is ezzel a problémával szakférfiúink, de hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, amíg oda jutottunk, hogy az ország államfője egy nagyvonalú megnyilatkozásban határozott lándzsát tört a kérdés mellett és ma már tényekkel, komoly megindulással állunk szemben. A* a munka, amelyhez most hozzáfogunk nagy, országos vállalkozás lesz, amely évtizedek során egészen biztosan el fog vezetni oda, hogy az Alföld színtiszta magyar népén komolyan segítsünk. Erre a célra snlyos összegeket kell befektetnünk, de azok az utolsó fillérig az országban ma* radnak és tulnyomórészben az arra leginkább rászoruló néprétegeknek színvonalát fogják emelni. A kormányzó szolnoki megnyilatkozásának egyik kitételét kell itt hangsúlyoznunk, amikor azt mondotta, hogy „elsősorban a törpebirtokosokra, a gazdasági munkásokra és a gazdasági cselédekre kell gondolni, akiknek megélhetése ma olyan nehéz, hogy hősiességgel határoB igénytelenségük szociális és gazda- sági gondoskodást követel irányunkban“. Azt a népet kell elsősorban felkarolni, mint jövőnk legbiztosabb letéteményesét. Ennek az elhatározásnak különösen nagy hangsúlyt ad az, hogy a kormányzó tekintete most is elsősorban őfeléjük hajlik és amikor ezt észleljük, emlékeznünk kell az ő legelső megnyilatkozására, amikor még fővezér korában „a^bogárhátu hajlékok“ népéhez intézte szózatát. Az öntözés problémájának megoldása azonban nemcsak ezeknek a közvetlenül érdekelt nemzeti rétegeknek a sorsán fog javítani, hanem előnyére válik az ország egész lakosságának. Nagyon megszívlelendők volnának az államfő szavai, amelyekben gazdagodásra, tőkeképződésre, vállalkozási szellemre, egyéni invencióra, vagyis a saját lábon való megélhetésre hívta fel figyelmét, hangoztatván, hogy oly szerény állam kapáján, mint amilyenné mi váltunk, ne zörgessen mindenki kenyérért, hanem a megfogyott magyarságban váljon úrrá az a szellem, amelyik az elernyedés helyett a vállalkozási szellemet s az elsorvadás helyett a saját erőből való megerősödést vállalja. Erre kell nevelnünk ifjúságunkat s nekünk is ebben a szellemben kell folytatni napi munkánkat. | Pékár Gyula meghalt | A magyar irodalmi és politikai életet, valamint vármegyénket is súlyos veszteség érte. Csütörtök éjjel rövid szenvedés után meghalt Pékár Gyula a bonyhádi kerület országgyűlési képviselője, volt miniszter, titkos tanácsos, a Petőfi Társaság elnöke. Erőteljes külsejű, imponáló megjelenésű, markáns, kemény egyéniség volt, amely a politikai életben különösen a romboló proletárdiktatúra utáni korszakban találta meg a maga megfelelő helyét. A legutóbbi választások alkalmával a bonyhádi kerület tisztelte meg mandátumával és ő, mint a Nemzeti Egyság Pártjának nagytekintélyű tagja — addig amig egészségi állapota nem akadályozta — minden téren sikeresen képviselte úgy kerületének, mint választóinak az érdekeit. A képviselőház bizottságaiban igen értékes munkát végzett és az egész parlamentben tiszteletet parancsoló óriási műveltségénél, nyelvismereteinél fogva különösen külpolitikai téren tett hasznos szolgálatot az országnak. Az irodalomban előkelő nevet és pozíciót vívott ki magának, európai kultúrája nemcsak személyét, hanem írásait is jellemezte. Már a régi béke esztendeiben népszerű és olvasott irő volt és nevét a legjobb magyar nevek mellett emlegették és becsülték. Váratlan halálával értékes egyéniség tűnt el a magyar közéletből, a magyar irodalom és a politikai élet nagy veszteségére. Politikai, társadalmi és művészeti körökben mély megdöbbenést keltett néhány héttel ezelőtt az a hir, hogy Pékár Gyula országgyűlési képviselő súlyos beteg. Mint emlékezetes, még tavasszal elesett a képviselőház főbejáratánál a lépcsőkön és súlyos sérülést szenvedett a lábán. Hosszú ideig kezelték a Verebély-klinikán, állapota azonban nem javult s így a politikai nyári szünet kezdetép leányfalusi birtokára vonult üdülni. Leányfalun állapota változó volt. Néhány nappal ezelőtt megfázott éa erős láz ■ lépett föl. Kedden gépkocsin beszálli- I tották a Herzog-klinikára, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy tüdőgyulladást kapott. A klinikán mindent elkövettek, állapota azonban csütörtökön délután váratlanul fellépő szivgyöngeség következtében válságosra fordult. Az özvegyhez százszámra érkeztek a részvéttáviratok az ország minden részéből és külföldről. Az elsők közt volt Horthy kormányzó és neje, a kormány tagjainak, továbbá a Budapesten akkreditált külföldi követeknek a távirata. Pékár Gynlát az országnak tett kiváló szolgálataiért a magyar nemzet halottjaként temették és az Iparművészeti Muzenm előcsarnokában felállított ravatalánál a végtisztesség- tétel alkalmával az egyházi szertartást az egész magyar közélet kiválóságainak a jelenlétében Raffay Sándor evangélikus püspök végezte. A temetésen megjelentek: József és József Ferenc kir. herceg, Auguszta éB Anna kir. hercegasszony, Rőder Vilmos miniszterelnök helyettes, Bornemisza Géza, Hóman Bálint és Lázár Andor miniszterek, báró Perényi Zsigmond koronaőr, a főispánok, Hász István katolikus tábori püspök, Kovács Sándor evangélikus püspök, az országgyűlés mindkét házának számos tagja, a fővárosi és vidéki társadalom előkelőségei, továbbá a tudományos és irói világ kitűnőségei. A világi búcsúztatók hosszú sorát a kormány és a kultuszminisztérium nevében Tusnádi Nagy András kul- tnszállamtitkár kezdette, — míg dr Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter a Nemzeti Egység Pártja és Tolna vármegye nevében mondott utolsó Isten bozzádot az ország nagy halottjának. Dr Pékár Gyula 1867 november 8-án Debrecenben született. Középiskoláit Debrecenben és Budapesten végezte, — egy osztály kivételével, amelyet az északamerikai Bostonban látogatott. Jogi tanulmányokra beiratkozott a bécsi egyetemre. A budapesti egyetemen avatták doktorrá. • Három évig szolgált a bodspesti tör- I vényszéken, később irodalmi hajla- | mainak engedve, otthagyta a hivatalos pályát. Korán megtanulta a nyugati nyelveket. — Összehasonlító irodalmi tanulmányai során bejárta egész Európát. 1901-ben a somló - vásárhelyi kerület képviselőjévé választotta. A vörös uralom megdőlte óta tevékeny részt vett a politikai életben. 1919 nyarától kezdve a vallás- és közoktatásügyi minisztérium politikai államtitkára volt, egyidejűleg három hónapig úgynevezett öaz- szekötő miniszter volt. Kiváló érdemeket szerzett Magyarország külföldi kapcsolatainak megszilárdítása terén. Alelnöke volt a TESz-nek, elnöke a Tnráni Társaságnak. Az 1935. évi választásokon a bonyhádi kerületben kapott a NÉP hivatalos jelöltjeként mandátnmot. Mind a két nemzetgyűlésnek tagja volt 8 a külügyi bizottság elnöke. A párt- életben nagy szerepet játszott éB a Nemzeti Egység Pártja vármegyei szervezetének minden megmozdulásában résztvett. Élénk kapcsolatot tartott fenn Bonyb&ddal és az égési választókerülettel és Bonyhidot minden fontosabb közéleti, társadalmi, művészi esemény alkalmával felkereste. Mint szépiró, igen termékeny volt. Főképpen novellákat irt, de regényeket és drámákat is. írói érdemeiért a Kisfalad! és Petófi-Társaság 1904-ben rendes, az Akadémia 1911- ben levelezőtagsággal tüntette ki. A Petőfi-Társa8ágnak később elnöke lett. Ebben a pozíciójában nagy munkát végzett a Petőfi-centennárium alkalmával. A párisi egyetemen tartott Petőfi emlékünnepélyen ő mondta a nagyhatása francianyelvü emlékbeszédet, amelyről az egész európai sajtó a legbizelgőbb módon emlékezett meg. —Munkáinak jelentékeny közönségsikere volt és ez a siker az irodalomban ia elismert pozícióba emelte. Orszűsos kulturQnnep Tolnűn F. évi október hó 7-én lesz 100 éve annak, hogy gróf Festetics Leó, mint „A kisdedóvó intézeteket Magyarországon terjesztő egyesület11 elnöke otthonnal ajándékozta meg az első magyar óvónőképző intézetet. Ezt az intézetet később Budapestre vitték s a tolnai óvónőképzőnek jogutóda a VII. kerületi óvónőképző. Ennek a 100 éves évforduló méltó megünneplésének előkészítése végett f. hó 23-án értekezletre hivta össze Tolna vezetőségét s társadalmi egyesületeinek elnökeit dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő, aki ékes szavakkal mutatott rá a 100 éves évforduló kulturális jelentőségére. Az értekezlet kimondotta, hogy emléktáblával jelöli meg az első óvónőképző épületét s október 7-én megünnepli a 100 éves évfor- t dulót. Reggel 8 órakor misét mond I vitéz Makray Lajos prépostplebánoB, I Utána a Dunántúli Óvókör tartja Egyes szám ára 12 fillér.
