Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-01-23 / 6. szám

január 23. TOLNAMEGYEI ÜJSÄG S * szövetkezet igazgatóságának a bé­kés elintézésre iránynló törekvése Fekete Sándor magatartásán meg* dóit, sőt Fekete Borosa Zoltán ügy vetető igazgató halála után oly kö vetélésekkel állott elő, amelyekről addig soha sem szóval, sem írásban semmiféle bejelentést a szövetkezet igazgatóságánál nem tett s amely követeléseket, természetszerűleg, az igazgatóság felelőssége tudatéban el sem fogadhatott. R móljuk, hogy a perek nem lesznek tulhosszadalmasak és ez az incidens egy megfelelő és tapintatos Üzletvezető beállításával a pinceszövetkezet józsefutcai kimé* résének forgalmára nem hátrányos, hanem kedvező hatású lesz. A szekszárdi farsang utolsó bálja A Tolnamegyei Nőegylet február 1-i bálja — mint már január 8 i számunkban is jeleztük — a Nőegylet áldozatkészsége folytán a szekszárdi farsang nagy eseményének Ígérkezik. A Nőegylet vezetőségének sikerült biztosítani ifj. Holub József és saü- kebb kabarétársulatának vendégfel* léptét, őket nem kell külön bemu tatnunk a nagyközönségnek, mert többszöri szereplésük mindenkor a legnagyobb sikert jelentette. Az est attrakciója Arany Erzsébet és Kemény Zsuzsanna, a S«entp»ly tánccsoport két sztárjának fellepese lesz. Ezeknek táncművészeié európai viszonylatban is a legelső klasszist képviseli. Oiy magas színvonalú, ab* szolut művészi és tökéletes technikai kivitelű produkcióban less része a műertő közönségnek, ami bizonyára átütő sikert fog részükre bistosiiani. A két művésznő legutóbb a Városi Színház pantomim-estjen és a pesti Vigadóban szerepelt önálló műsorral, ahol az összes fővárosi lapok kriti­kája szeriot tomboló sikert arattak. A pesti lapokból jellemzésül kira gadtunk pár kritikát: ... elementáris művészi élmény, ... drámaian meg komponált, knUnően felépített artisz tikos kompozíciójukkal tomboló si­kert arattak, ... legtisztább művészi akarásuk, a táncok tökéletes techni* kai kivitele a legjobb nemzetközi csoportokéval egyenrangú Btb. stb. Simonisils Elemér temetése Tolna vármegye kösönsége mély­séges megdöbbenéssel fogadta nagy fisnak, Simonisils Eemér vbt. tana Csosuak Váratlan elhunytét és az őszinte gyász elsősorban Szekszárdon nyilvánul meg, ahol a megboldogult két évtizeden keresztül do gozoit az ország, a vármegye és a varos naggyá tételén és ahol övéi mellé helyezlek örök nyugalomra. A varmegye közön Bégé saját halottjának tekintette őt és az illetékesek akként határoztak, hogy sikerekben gazd»g, fényes köz­életi működése színhelyéről, a vár* megyeháza nagyterméből kisérik utolsó útjára. Több napi munkával pazar gyászpompába öltöztettek az ősi megye közgyűlési termát és a megboldogultnak a főispánok galéná jában levő képmását gy&szdrapériák- kal övezve a bejárattal szembe, ma­gasan kiemelve helyezték el. Több iépcsősoros díszes emelvényre állították a hbtafalkot, amelyre ked* den reggel került a fővárosból gyász- gépkocsin érkezett acé szinti érc­koporsó. A komor feketevei burkolt falakon, valamint a hautaik lábaDát a szinpompás családi címerek felirata kirdette a nagy halott adatait. A ra­vatal körül vuágerdő és dszes kande láberek sokasága. A koporsót a több mint száz lángu hatom villanyos csillár és számtalan gyertya vilá­gította meg, reahmtven fényét a ko­szorúk sokaságára, valamint a piros bársonypárnákon levő előkelő erdem rendekre, amelyek között főhelyen volt a Szent István-rend köaepke- resstje. A koporsó körül szoborrá mere­vedett áliamrendőrségi altisztek és vármegyei huszarok állottak diszőrsé get. A törvényhatóság tisztikara dél­előtt folyamán testületileg jelent meg a koporsó előtt, amelyhez BÜrűn za­rándokolt Szebszárd lakossága is. A szekszárdi Piroitser József és Fiai cég temetkezési osztálya által Ízléses gyásspömpába burkolt nagy­termet kedden 13 óra után lezártak és azután már csak a hozzataitozó kát, a temetés hivatalos vendégeit, a hivatalok és testületek kü döttségeit bocsájtoiták be. Egymás után érkéz tek dr vitéz Thuránszky László főispánnál és dr Ptrczel Béla alispán oal az élen & vármegye és intézmé oyeinek tisztviselői, a helyőrség tiszti karának képviselői, a szekszárdi köz- hiv&ta ok, hatóságok, egyesületek stb. küldöttségéi, akiket a temetés raLdvZŐbege a terem baloldalán helye böU el. A koporsótól jobbra állottak a gyászoló család tagjai: ösv. Sí montsits Elememé szül. Sztanko• vánszky Erzsébet, Simontsits Béla és utje, dr Simontsits Earner és Szinyei Merse György, vaiamint ve­lük tgyüu a vidékről a következők : gróf Alberti Vitmoané, gróf Apponyi Karoly es neje, gróf Apponyi Razao es n«j% gróf Ambrózy Gyui*,* ö»v. tíezeiédj Pame, leánya es fia, dr Bernáth Béla, Bernrieder József, neje es leány», dr Csapó Daniel, neje, tanya es fia, Dőry Frigyes, báhó Fiáth Tibor, dr (iözsy Tibor, ifj. Qözsy Tibor és neje, n»gybpnyai Horthy István, gróf Herberstein Janos é- neje, báró Inkey Pál és n-je, báró Inkey István, ö»v báró Jeszenszky Isiv&Dné, báró Jeszenszky Jó*s-f vitéz Módi Kovács Imre, vitéz Mnk ray Lajos, Perczel István, Ela, Dezső és Irma, dr Pesthy Pál, ösv. báró Schell Jóssefné, báró Schell F renc, bnó Schetl József, Sztan- kovánszky Tibor és Margit, vitéz Sztankovánszky Pál ób neje, gróf Telrki Jóasefne, dr Vértesi László Ugyanitt foglaltak helyet a fő ispánná és alispánná vezetésével a szekszárdi jótékony és kulturális egyesületek bölgykü^őttségei, vala mint a néhai Simontsits Béláné által alapított óvoda apácai. Pontban 2 órakor érkezett meg fényes papi segédlettel Kiss Lajos szekszárdi apátplébénos, felsőházi tag és elvégezte a gyászszertartást, amely n?.k elhangzása után a ravatal elé lépett dr Perczel. Béla alispán és elmondotta a lapunk^ veaetőhelyén közölt gyássbeszedet. Est követte Bodnár Istvánnak, lapunk elnöké nek és a szekszárdi Úri Keszinó elnökének alabbi bucsusója: A Szekszárdi Kaszinó nevében bizonyság: tételre jöttünk e ravatalhoz, mert ez a koporsó maga is — bizonyságtétel. Egyfelől azt hír deti. azt bizonyítja, hogy ak< benne nyug szik, eddig, vagyis egészen a sírig hű volt nemes ideáihoz s ezek közt az általa annyira szeretett Szekszárdi Kaszinójához, amelynek eszményi magasra emelésén nemcsak itt lakta alatt, hanem kialvó élete majdnem utolsó pillanatáig buzgóit, munkálkodott, j Sajnos, az 6 eléggé nem értékelhető mun ' kássága itt e koporsónál, vagyis a sírnál AZ HÍRLIK, hogy minden drágul DE PIRNITZER OLCSÓN ÁRUL EZZEL A JELSZ ÓV A L FOLYTATJUK JANUÁR 28-IG LELTÁRI KIÁRUSÍTÁSUNKAT ÁRAKAT EZÚTTAL NEM HIRDETÜNK KIRAKATAINKBAN ELHELYEZETT ÁRTÁBLÁINK MEGGYŐZŐEN BZONYITJÁK 10 0 0 SZÁMRA SZÉTOSZTOTT RÖPCÉDULÁINK IGAZOLJÁK, HOGY OLCSÓN VETTÜNK - OLCSÓN ADUNK PIRNITZER JÓZSEF és FIAI ÁRUHÁZA ■«*»<*!**äj SZEKSZÁRDON véget ért. De mi, a Szekszárdi Kaszinó tagjai éppen azért vagyunk itt, hogy mintegy szent fogadalommal bizonyságot tegyünk arról, hogy a mi igazi hálánk csak most kezdődik s annak nem végső határa a koporsó es a sir- Mert elszáradhatnak a nagy halottunk sírjára most letett részvétvirágok, mi vele együtt élt és munkálkodott kortársak követ­hetjük őt nemsokára a halálba, de a kövek, akárcsak a szent Bibliában — megm rád- nak és tovább — beszélnek. Az ő előrelátó bölcsességével, emberfeletti fáradozásával megszerzett kaszinói ház évtizedeken, sőt századokon át hirdetni fogja az ő mindég önzetlen nagyságát. Az 6 nevét snttogiák majd a Kaszinó-kert lombos fái, kedvvel plámálgatott s oly féltve őrizgetett rózsái. S ha még mindez nem volna elég, az Ő ál­tala összehordott sok szellemi kincs, a betűk birodalma, a Kaszinó Simontsits-könyvtára örökre fenntartója lesz az ő nevének.... Éppen ezért nem is búcsúzom a nagy halot­tól. Simontsits El-mér — elhunyta után is köztünk élő, örökös dls tagja marad ezutánra is a mi Szekszárdi Kaszinónknak. Amikor tehát hódolatteljes részvétünket fejezem ki a gy szoló özvegynek s a csa ád összes tag­jainak, O hozzájuk sem tudok szebb vigasz­taló szavakat intézni: Mit keresitek az — élőt a — holtak között ? I Mert a halál nagy misztériumának az a megfejtése, hogy az — életnek sokszor — halált ts leg özö hatalma • a i. Soha nem hal meg az, aki — tettek­ben — él és akit, mint látjuk, ennyien — szeretnek I A bucsusó után a vármegye hu «sarjai leemelték a ravatalról a ko­porsót és elhelyezték a gyászkocaira, «mely előtt három huszár vitte a megbo dogultnak bársooypárnákra erősített erdemjeleit, mellette pedig kivont kardu áliamrendőrségi altisz­tek és megyei hajdúk haladtak disz- őrség gyanánt. A betegágyából ez alkalomra felkelt Kiss Lajos apát plébános időközben visszament a plébániára és a temetési szertartás ovabbi részét a papi segédlet élén Horváth Károly esperes, szekszárd újvárosi plébános vdgezte. Impozáns tömeg, hatalmas autó- és kocsitábor kisérte ki a menetet a szekszárdi alsótemetőba, ahol a csa­ládi sírboltba atyja, anyja és gyér mekkorban elhunyt testvére mellé helyeztek örök nyugalomra Simon­tsits E emér valóságos belső titkos tanácsost. Az engesztelő szentmiseáldozatot a megboldogult lelki üdvéért e hó 22 én 10 órakor mondotta a szekszárd ■jelvárosi templomban Kiss Lajos upátplebánoa papi segédlettel. A gyaszmisén dr Perczel Béla alispán veeetésével megjelent a vármegye tisztikara, a hozzátartozók közül az özvegy, az elhunyt Elemér fia és több rokon, továbbá igen sokan ott ▼oltsk a megboldogult tisztelői kőiül, HÍREK Csonka Magyarország nem ország; Egész Magyarország — mennyországi Olyan nehéz erősnek lenni! (Költemény belső versben.) Olyan nehéz erősnek lenni /... és mindég mindent megtenni 1 Zúgolódni ilyenkor nem tudok, csak szomorúság van szivemben, védekezni ellene talán, nem is akarok? Olyan nehéz erősnek lenni... és menni-menni l Mindég csak előre, a bizonytalanba. Menni... menni... soha megsem állni... és nem sza­bad várni ! Olyan nehéz erősnek lenni... és nem kétségbe esni. Megtalálni az örök mécsest szivünk mélyén és lel­kesedni uj erővel, mitsem törődve a múlt emlékeivel. Oly nehéz erősnek lenni... és feledni és újra kezdenil Vagy könnyebb igy a gyöngéknek, az ingadozóknak, kik nyugtalanul nyugosznak.. . megvetve a nagyra- törő vágyakat?! Nemi.. . nem ezekhez tartozomt Dolgozom, küzködöm. Kapaszkodók fel a gátra ... mosolygást intek fá­radt pillákkal, erőt adok az utolsó szikrával. Oly jól... erősnek lenni... és ilyenkor másokon segíteni l __ Pók. Id őjelzés. A szekszárdi meteorológiai állomás 1937 január 14—20-i feljegyzéseiből: Hőmérséklet: maximum c —0 3 C° január 20-án, minimum :—12*4 C° január 18-án, Csapadék: hő 0'3 mm január 16-án, hó 26 mm január 18-án, hó, eső 16‘2 mm január 19-én, hó 12 mm január 20-án, összesen 20‘3 mm. Január 20-án a levegő nyomása növekvő­ben volt. Este 9 ónkor a baromét« 1*1 Ca mellett 750*7 mm-t mutatott. Azontúl tovább emelkedett. — Személyi változások a pécsi egyházmegyében. Virág Ferenc póosi tnegyéspüopök Vargha Kálmán c. kanonok, döbröközi esperesp le bánost saját kérelmére az eepereai tisztség elöl felmentette,. Belázy Ernőt ki* nevezte Érténybe ideiglenes admi­nisztrátorrá, Reisz Lajost pedig ki­segítő minőségben Nakra küldötte. W

Next

/
Thumbnails
Contents