Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-08-14 / 62. szám
XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937. augusztus 14. (Szombat) 62. szám. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében, telefonázám: 85 KKflzétési 4l|«_ Egész évre _ 12 pengő || Félévre. ______6 pengő Pé lélSé szerkesztő: • BLÁZ5IK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | közlemények a szerkesztőséghez küldendők.| ( Hirdetések trill A legkisebb hirdetés dl|é 1*80 pengő. — a hirdetés egy 60 mlIUMMfr széles Hasábon mllllmélersQrbnként 10 fillér. Allástkeresőírnek 50 százalék kedvezményt A hírrovatban elhelyezett réklfiitK ellegyzésl, családi hit, valamid! a nyllttér soronként 60 fillérbe keríti. il k i nul. Olláfibéke Cs revízió Ai Északamerikai Egyesült Államok külügyminisztere a Világbéke hdlyreállitása és áz általános lőszere ]és érdekében felhivissál fordult a Világ valamennyi állatnához s a felhívásra eddig 37 korihány VálaBsá érkezett be. Köztük Magyarországé is. És a világ egyik legnagyobb lapja, a Newyork Times a 37 be- érkezett válasz köztil egyedül egyet tartott érdemesnek arra, hogy teljes egészében leközölje és és a magyar válasz volt. Kánya Kálmán félre nem magyarázható határozottsággal szö- gezte le a magyar kormány és a magyar nemzet álláspontját. Termé- szetesen örömmel fogadta a magyar kormány Hall külügyi államtitkár kezdeményezését s szükségesnek tartja a Népszövetség fenntartását és benne látja a tartós béke megalapozásának reményét, de vannak bizonyos kívánságaink : igy elsősorban nemzeti követeléseinknek a méltánylása, a békés reviaió, különös tekintettel kisebbségi sorsba jutott véreink helyzetére. Kánya Kálmán válasza kiemeli Hull államtitkár nyiíatkozatának azt a részét, amely szerint a szerződések sérthetetlenségének elvé nem zárja ki bizonyos szerződéses rendelkezések megváltoztatását, ha ennek szüksége mutatkozik. Ez az az alap, amelyre támaszkodva a magyár kormány csatlakozhatott Északamerika nagyjelentőségű keademényeaéséhez. A magyar kormán^ habgoztatja Kánya Kálmán, soha sem titkolta azt a felfogását, hogy nem tekintheti véglegesnek a békeszerződések által a Dunavölgyében teremtett helyzetet és hogy a helyzet igazságos és méltányos megváltoztatására törekszik. Utal a magyar válass arra, hogy Magyarország e céljait kizárólag békés utón akarja elérni s hogy Magyarország azért nem követte idáig Németország és Ausztria példáját, mert nem akarta njabb teherpróbá- nak kitenni az amugyis tulbevült nemzetközi légkört. Magyarország idáig tartózkodott az egyoldalú lépéstől, nem mondotta fel a fegyverkezést korlátozó békeBzerződési rendelkezéseket, ugyanekkor azonban .nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az igazi béke alapfeltételének tartja a békés revíziót. Magyarország korrektül betartja a békeszerződések legsúlyosabb pont jait is, kénytelen azonban megállapítani és hangsúlyozni, hogy ez nem ikindéh részről történik ugyanígy. Különösen a’ kisebbségi kérdésben vannak a magyarságnak súlyos és mielőbbi alapos orvoslást igénylő panaszai. A Magyarországtól elszakított területeken lakó magyarság kisebbségi jogait nemzetközi szerződések vannak hivatva biztosítani, ezeket a szerződéseket azonban, állapítja meg Kánya Kálmán, azok az államok, amelyek a békeszerződésnek haszonélvezői lettek, sajnos, Dem tartják be. A magyar kormány álláspontja, amelyet Kánya Kálmán fejtett ki, Hull külügyminiszter felhívására, a legnagyobb feltűnést keltette s amikor a Newyork Times teljes egészében leközölte, hatalmas szolgálatot tett a magyar igazság elismertetésének. A magyar külügyminiszter válasza a maga rövidségében tökéletesen kifejezi a magyar álláspontot. Tárgyilagos és rövid ez a válasz, a tények hűvös felsorakoztatása, a bizonyos, hogy minden elfogulatlan Valóban igen jóleső örömmel olvastuk e lap hasábjain, hogy állami támogatással megteremtik áz illetékes tényezők a Sárközi Népművészeti Otthont. Meglepő azonban, hogy még nincs eldöntve, hol épüljön ez a kultúrintézmény. A nagy és szép probléma bennünket decsieket annál is inkább érdekel, mert szerintünk Decs az egyetlen község Sárközben, ahol fel lehet állítani azt. Sárktfz legnagyobb községe ‘kétségtelenül Decs, amely szép és ha*) Hasonló hozzászólásokat az ügy előbbre- vitele és a kérdés tisztázása érdekében szívesen veszünk. Szerk, S olvasd oiak a magyar igazság ere* jéről szerezhet ebből riiéggyőftődáltL Északamerika kötvéleménye rokon1 szenvvel fogadja eat a magyar nyilatkozatot, annál ii inkább, mert Kánya Kálmán utal gákdasági vo* natkozásokra ia, kifejezésre juttatvá Magyarországnak azt a készségéig hogy szívesen fogad és segít elő a maga részéről is minden olyan megoldást gazdasági téren, amely a jelenleg fennálló") különböző akadályok fokozatos megszüntetésével a világgazdaság helyzetének megjavítására alkalmas lehet. talmas épületekkel dicsekszik. Mivel az idegenforgalmat ma már sokszor légi jármüvekkel bonyolítják le, DecB legelője. Ugyanúgy alkalmas repülő leszállóhely létesítésére, mint OcBény Bikja. Hisz az évenként ismétlődő és a hagyományos magyar vendégszeretettel megrendezett pilótapiknik résztvevői bizonyára szívesen ruccsnának át Deosre is egy kiz művészeti bemutatóra, a kulturhás megtekintésére, egy kis gyöngyös- bokrétára, no meg a sárközi étel- ital specialitásokra is. E község a továbbiakban Ígéri, 1 hogy portalan utakat varázsol élű, I tiszta, padlózott takaros házakat böHová Kerüljön n Sárközi népművészen Otthon ?*) Három deci viz Irta: Radványné Ruttkay Emma — Attól a gaz Bergertől meg ne hozz nekem többé bort, mert leütöm a derekadat. — Igenis, tekintetes nr. Az első mondatot Jani bácsi mondta, a másodikat Vera, a mindenes. A purparlé pedig onnan eredt, hogy Jani bácsi megint gyöngének találta a délutáni borocskát. Nem lehetett az a bor erős, mert ha erős volt, akkor Jani báosi gyöngült meg. Kevés kellett a hegy levéből ahhoz, hogy Jani bácsi eszét és lábát elüsse. Amíg győzte virtusos erővel, nekieredt torkából, tüdejéből a hang, de Úgy, hogy az ötödik szomszéd is el- szörnyüködött rajta. Elképzelni is nehéz, hogyan bírta mellette a szenvedést a vékony kis asszony, meg a gyerekek, akik pedig együttvéve CBak örömei lehettek volna bármely apának. Szóval, megint gyönge volt a bor. — Menj, próbáld meg a Franknál, ott talán jobbat mérnek. Jani bácsi kiguberálta zsebéből a literre való negyven krajcárt, — mert akkor annyi volt a bor ára, — s merthogy Julka néni elgyötört arcán meglátta a félelmet s a szemrehányást, «— feljebb emelte a hangot: — Semmi no, hiszen lőrének se lehet nevezni amit ittam, annyira gyönge volt. Aztán meg, este dolgozni akarok. Az Íróasztalon ki volt készítve a sok keskenyre vágott kutyanyelv. Este irás lesz. Vagy hivatalos, vagy ujságközlemény. De bor kellett hozzá, meg pipa. Máskülönben el sem indult a munka. Julka néni nagyot fohászkodott. — Teremtő atyám, megint meg kell némulnia az egész háznak. Mert ha az „ur ir“, akkor egy pisszenés nem sok, annyi se hangozzék. Jó, jó, ő még csak megvan. Legfeljebb nem berreg a. varrógép. Majd kézimunkát vesz a kezébe, vagy könyvet, dó azok a szegény gyerekek I A harmadik szobában is suttogva kellett tanulniok, vagy játszauiok. még akkor volt a legjobb, ha elál- mosodtak és lefeküdtek. Vera már tudta a házi szokást. 0 kifényesítette a sornyi cipőt, néha ölébe vbtte a tollfosztó szakajtót, de arra is vigyáznia kellett; hogy pihe ne menjen az orrába, mert ha el- tüsszentette magát amúgy jó hangosan, akkor a gazdája már kijött a sodrából. Lehet, hogy Ovidiusz berkeiben jártak gondolatai, vagy Penelope hajfürtjeiről zeDgett ditirambuszokat, — de ha prózaibb témák boronálták is benne a lelket, a toll és a kalamáris olyan szent rekvizitumok voltak, hogy azok társaságában minden hitvány zaj mérhetetlen dühbe gurította. Érthető tehát, hogy Julka néni megrémült attól a kijelentéstől, hogy az ura írni akar. Egyelőre még semmi baj sem volt. de soha sem lehetett tudni, mikor robbán ki. Jani bácsi tömte a pipát, simogatta a papirost, megfujta a porzó száját, — szóval, nyergélte a Pegazust. És amikor ráült, akkof teremtett lélek itt többé nem szólhatott. Csak a pipa szortyogott, a papír zizegett, — időnkint a toll kocódott a tintatartó fenekéhez s amint egy- egy iv megtelt, selymesen hullt rá a porzóhomok, amit Jani bácsi maga szedett a Vág partjáról; A tintát is maga gyártotta, magaszedett gubacs- ból, a szúzdohányt is maga aprította, a leirt gondolat is az övé volt, CBak éppen hogy papírgyára nem volt, máskülönben a papirost is maga gyártotta volna. A gyerekek már kiédalogtak a gyerekszobába. Kicsit Bzontyolodot- tan az elrontott este miatt. Annus a kötését vette elő; Harminc kerület van feladva, hát majd elkötöget. Imrike matricákat válogatott s megtaksálgatta az olvasókönyvét, melyik lapja nincsen még levonóképpel ékesítve. Pirinek még kötelessége volt. Csak azt leste, hogy Vera patkózott csizmája ott kopogjon a kapu alatt, már indult a tornácra, megbújt az egyik fehérre meszelt oszlop mögött a már- ványszinü szájas bögrével. A bögrének fedele Volt s ba nem vigyázott az ember, vizöntés közben lecsattant és akkorát szólt, mint egy ágya. 1 Most is igy volt. Pirinek még a lólekzete is elállt. Jaj, ha apa észreveszi éB egyszer csak rájön a mis- kulánoiára 1 Ennek a bögrének évek óta nagy szerepe volt. Űrtartalma bárom deci. Vera hozta a hét deci bort, s az oszlop mögött Pirivel elintézték a keresztelési. Három, meg bét az tiz. Az egy liter bor megvolt akkurátusán, néha még bőven is, a pénzből pedig megmaradt tizenkét krajcár, amivel Vera hűségesen beszámolt a tekintetes asszonynak. Ilyenformán összegyttlekeztek volna a tizenkét krajcárok tiz naponkint egy forint húsz krajcárra még akkor is, ha Jani bácsi CBak egy liter bort ivott volna meg naponta. De mikor elégedett meg Jani bácsi egy liter borral ? Ilyenformán aztán ebből a hasznos takarékosságból gyűlt össze a cseléd bére, vagy a gyerekek cipőtalpalása. Hej, mert ez a cipőtalpalás pontos volt, mint az óramű. Antal cipész beállított a hónap végén a három pár cipőért. Csak akkor vitt kevesebbet, ha valamelyik gyerek beteg volt időközben. Hanem aztán a téli csúszkálások, kipótolták a hiányt bóven. A bor itt állt az asztalon. Vera azzal tette le: — tessék tekintetes ur, est most a Franktul hoztam. Jani báoBÍ megkotyogtatta az üveget, neki tartotta a lámpa fényének : Ez igen, ennek még a színe is más l Egyes szám ára 12 fillér!
