Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-07-10 / 52. szám

XlX.é.vfQlygm. Szekszárd, 1937. Julius 10. (Szombat) 52. szám. ÚJSÁG HETENKÉNT KftlS/KR MEGJELENŐ KPUBSITÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 £i&n*eté&i diji .* egész évre jó 12 pengő 11 Félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZ3IK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez ktildendők.| Hirdetések áraii A legkisebb hirdetés dlla 1*60 pengő. — A hirdetés égy 60 mlUiatétsr széles hasábon mnfmrélers'oronként 10 fillér, Alléstkeresőknek SO százalék kedvezmény’. A hírrovatban elhelyezetCreklém-. ellegyzési, családi hír, valamid a nyfiftér soronként 60 fillérbe keríti. Az elszaporodott próféták A mi életünknek ezen jelensége igy meghatározva talán nem is helyes. Mert amikor rengő nagy lépteim alatt tlő Dg a föld és világos előttem min­den horisont, amikor még a lát. a kér még nem fog rajtam, akkor ka­cagok az álmodókra, az utópistákra és mosolyt fakaszt a próféciájuk, nem kellenek. Csak amikor hajlik a hátam, a gerincem és szűkülnek előt­tem a horizontok, roggyant lesz a lábam, ftkkor keresem a prófétákat, akkor már meghallgatom a próféciá­jukat. Ök mindig voltak és lesznek és talán nem is szaporodnak el időnként, hanem az én fut kososom és rájuk- figyelésem teszi őket híresed, ón kia­bálom bele nevüket a világba, mert akkor már kellenek nekem, szüksé­gem van rájuk, hogy elhitessék ve­lem; hogy az én határolt életem el­tolódik és hogy elfelejtessék velem, hogy a fák nem nőnek az égig, mert 'van magjuk, hogy a fürge gyíknak íb egyszer beleny^lik téli álma as örökkévalóságba, mert van tojása és a gondolatnak ik Van méhe és a mé- hőben aj magzata s ások élni akap nak. Nem szaporodtak ezek el, csak én láttam meg őket, mert rájuk figyel tetett a szokottnál jobban megbom lőtt élet. Azért azután nem is lehet a leg­nagyobb óvatosság nélkül kategó riákba sorolni őket, rnbrikázni, hogy vannak igazi és vannak álpróféták, Vannak idealisták és holdkórosak, mert rendszerint magamon keresstüi szemlélem őket, a magam ezergátlásu életszemléletén keresztül és a szem­léletem mögött — sokszor tudattala­nul is — ott lappang az én egyéni érdekeim sekély es kicsinyessége. Ha én a dús teríték ü asztalom mellett a vastag szivaromból erege tett füstmacskáim lassú nyujtózását szemlélgetem a jóllakottság megnyug­tató érzésével és ezen a kék füstön át egyszer csak egy próféta libben elém s mefisztó arcával, faun. hang­ján súgja nekem, hogy testvér lá­zongj, mert milliók éheznek és neked is több jár. .. ha nem is tartom té­boly odottnak, de mindenesetre valami excentrikus fantasztának. Ha pedig besüppedt gyomorral az üres aszta­lom mellett ülök és ott mondja el Ugyanez a próféta ugyanazokat a varázsigéket, valószínű, hogy a vízbe- falók arcával nyúlok a „testvéri“ keze után. Általában azt szokták mondani, hogy ez utóbbi eladta magát az ör­dögnek, pedig az előbbi is, mert egyiknek a szemlélete sem helyes, mert egyik sem látott túl z kenyéren. Egyetlen helyes szemlélet csak az lehet, ha én az elvekre figyelek rá ás ezeket sem az én szubjektumomon filtrálom át, hanem keresek magam- pák egy olyan helyet, ahol az én, zz egyén semmivé törpül és szinte elvonatkoztatva magamat tudom meg figy^nf azt a nagy és bonyolult or­ganizmust, amit nemzetnek hivunk. És akármilyen bonyolultnak láaBék is egy ilyen nagy organizmus, lényege mégis csak azok az egyszerűbb élet­funkciók, amelyekre ráfigyelhetek, ; ha nem zavarja az én egyéni meg­látásomat a „van-e veszteni, vagy nyerni valóm“ kicsinyes álláspontja. És ez a szemlélet azt móndja, hogy igenis itt valami komolyabb orgáni kus bajnak kell lenhi, hogy anfayira elszaporodtak a próféták, hogy min­den ember prófétává lett, hogy nincs nemzet, amely többé-kevésbé Ugyan­azon bajban ne sínylődne és ne ke­resné a gyógyulást bajára. És ha ez igy van, akkor a segítség módja is ^könnyebbep adódik. Erre a segítés módjára vonatkozó lag a baloldaliak az ő sajátos egyéni módszerükkel akt javasolják, hogy egyszerűen ki kell irtani ezeket az ^szaporodott prófétákat, ezeket a szélső jobboldali mitboazgyártókat, Sőt még ez sem Jen ne elég itt, radi­kálisabb módszert kell a katmaapi. Meg kelj kérésül a szervezetben apó­kat a geünyes gócokat, ahonnan a különféle jobboldali mithoszok Ra­gálya terjed, ahonnét ezek a meg- kótyagosodott álpróféták terjesztik és hurcolják szét a bomlasztó csirákat, mert másként tüneti kezelést végez­tünk csak. Tovább menve meg kell vizsgálni, mely idegen orsságból jön ez az idegen infekció, amely nálunk ilyen gócokat tud elfekélyesiteni és eszmei blokád alá venni azokat. Ha pedig ezekután mi jobboldaliak is ugyanerre az álláspontra helyez­kedünk ős megkezdjük mi is ezen „segítés“ gyakorlati keresztülvitelét Ugyanúgy, tehát mi is hozzáfogunk azoknak a baloldali mithoszgyártók- nak és elszaporodott prófétáinak a kiirtásához és sem több, sem keve­sebb pietással a gennyes gócoknak a kioperálásából akkor az eredmény elméletileg az lenne, hogy miután az utolsó két mithoszgyártó is szőröstől- bőröstől fölfalta egymást, végéhez ért a polgárháború. Istennek hála, hogy ez is csak igy elméletileg lehetséges és gyakorlat­ban még Spanyolországban sem tud­ják keresztülvinni, pedig ott ugyan­csak nagy nemzetközi asszisztencia mellett végzik az emberiség legszo- morubb és leglehangolóbb operáció­ját, amelytől a magyarok Istene óvjon meg bennünket. Mi nem is tartjuk magunkat olyan csalhatatlan orvosprofesszoroknak, mint önmagukat azok a szélsőbal­oldali diagnoszták és éppen ezért megkérdezzük tőlök a nyugalom és etpoefiség lehiggadt hangján, hogy vájjon teljesen bizoDyos-e az, hogy azok a gócok valóban valami lokális képződmények-e csak? Hogy azok csak egyszerűen valfmi idegenből jdjehoreoít infekciók-e ? Hogy azok | teljesed elszfjgetelt lokális képződmé­nyek-e? Nem lehetséges e bogy azok az egész szervezet funkciójának meg­bomlásából vagy valami anyagcsere- zavarából előálló ős széteső fekélyek e, amelyekből, ha egyet is úgy vágunk ki, ínáeik keletkezik helyette ? Ha Mecsfeikow nem lenne már túlhala­dott álláspont, azt is meg mernénk kérdezni, hogy nem valamelyes fago- cita túlkapásról van-e saó, amikor azok olyan konstruktiv sejteket is fölfaltak vagy elerődenitettek, ame lyek az egész szervezetnek piégis Csak alapszövetét képezték és képezik. Nem helyesebb lenne-e, hogy mi­előtt a barna és vörös lobogók alatt elindulnánk egy végzetes nagy ope* rációra, ahol a horogkereszt, nyilas kereszt, sarló ős kalapács és más jelvények züriavarábán még egy­mást j| összetévesztenénk, először megviasgálnánk as egéss nemzettes- tet és különösen ap anyagcserefor­galomból kieBe,tt részeket, hogy nem uj erőt, uj vért kell-C odajuttatni osak, hogy apók p részek, a fekélyek önipaguktól beszáradhassanak 1 Vájjon bizonyos-e, hogy kés kell ide és nem esetleg osak kenyér ? A történelem itélőspéke még sóba sen­kit sem mentett föl a polgárháború felidézésének még osak a gondolatá­tól sem és éppen apéft a baloldal­nak igen elterjedt és igen sokak éltei olvasott orgánuma js nem helyesebb lenne, Jba nem tőrt Ígérgetne, hanem csak verejtékea, ízes, magyar kenye­ret? Szebb és emberibb is lenne igy. (m. i.) Herceg Ferenc — Slmontsits Elemérről A Ssekszárdi Kasiinó igazgató­sága a most vasárnap lezajlott Si- montsits emlékünnepre Herezeg Fe­renc, m. kir. titkos tanácaoBt, az présig legnagyobb Íróját is meghívta, aki azonban távolléte miatt csak apd1 utolsó nap vette z meghívót, így a szép ünnepen már réáát nem lehe­tett, távolmaradását ezért levélben mentette ki. Levele, amelyet Bodnár Istvánhoz, mint a Kaszinó igazgató­jához intézett, értékmérője nem osak írója lelki nagyságának, hinem annak az óriási veszteségnek is, amely vár­megyénket s az egész magyar köz­életet Simontsits É emér v. b. t. t. elhunytéval érte, épp ezért szósze- rint itt közöljük • Igen tisztelt Igazgató Uram l Fogadja hálás köszönetemet szi­ves soraiért ás a Szekszárdi Kaszinó meghívásáért. Jóleső tudat, hogy szülőföldje annyira megbecsüli Si­montsits Elemért, aki nagyszerű tulajdonságaival fényt áraaztot t hazájára és különösen Tolna vár­megyére. Abban z szerencsében rögzültem, hogy barátomnak nevez­hettem, és igy tanú vagyok reá( mennyire ragaszkodott megyéjé­hez és Szekszárd városához, ő hin­tán sajnálom, hogy a megtisztelő meghívásukat, mi vei hosszabb távol­iét után ma érkeztem csak vissza Badacsonyról, nagy késéssel vet­tem kézhez. így csak utólag fejez­hetem ki, mennyire együtt érzek a Szekszárdi Kaszinóval a szép és fájdalmas ünnep alkalmából. Midőn arra kérem, kegyeskedjék a Ka­szinó vezetőségét és tagjait tiszte­letemről biztosítani, vagyok nagyra­becsülésem kifejezésével Budapest, 1937 jul. 4. igaz bive Herczeg Ferenc. A bonyhádi öregdiák napok Két napon keresztül, julius 4-én és 5 én uj szint, jelleget vettek fel Bonyhádnak, e mindig mozgalmas kis városnak népes n<cái. Mindunta­lan ismeretlen uj arcok, soha nem látott idegen alakok bukkantak fel. Az utcai forgalom, a járdán menők máskor oly egyenletes hullámzása, a vasárnap délután ünnepi óráiban épp úgy megszakadt, gyűrűzve percekre megtorpant, mint a hátfőnek munkás sürgés-forgásában. Kisebb • nagyobb csoportok, egymásba karolt párok és lassan, magányosan bandukoló, meg megálló sétálók a meghatottság ób derű valami csodálatos, varázsla­tos erejével megállásra, majd meg­értő bólogatásra, sokszor könnyes mosolyra bírta az utcán menők ap raját, nagyját. fiatal iát, öregjét. A bonyhádi öregdiákok találkozó­ját és ezévi első rendes közgyűlését betekig, sőt hónapokig tartó élőké - | szító munka előzte meg. A lelkes tevékenységben és a gazdag tapasz­talatokon alapuló elgondolásokban mindenütt előljárt a tavalyi alakuló gyűlésen megválasztott.elnöke a Saö- vétségnek, Koritsánszkg Ottó egy­házmegyei II. felügyelő, az Országos Gyógyszerész Egyesület ügyvezető igazgatója, már az elmúlt év decem­ber havában megszervezve a Buda­pesten lakó bonyhádi öregdiákok csoportját. A régi iskola iránti hú ragaszkodás ős a kegyeletes megem­lékezés kifejezésére a tagok mozgal­mat indítottak, hogy az idei köz­gyűlésen a csoportnak minél több tágja vegyen részi. Tervbe vettek egy művészi kép galériát az elhunyt és nyugalomba vonult tanárok arckép festményeiből. Mindkét mozgalom teljes eredménnyel járt. A bonyhádi túrán 30 nál több öregdiák vett részt, a művészi kép-galéria első képe, Beke Andor elhunyt tanár nagysze­rűen sikerült ős óletbű olajkép mása Egyes szám ára 12 fillér. f

Next

/
Thumbnails
Contents