Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-06-23 / 48. szám
XIX. évfolyamSzekszárdi 1937. Junius 23. (Szerda) 48. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szer készt fisét; és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazám: 85 Elfifizetésl difi Egész évre — 12 pengő || Félévre _ _ _6 pengő Pe leifis szerkeaztfi: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Elfiflsetésl dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi réazél Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.) Hirdetések éralt A legkisebb hirdetés d!)a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mIOlmétet széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér. Allóslkeresfiknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezetCreklám-. ellegyzésl, családi bír, valamim a nyflftér soronként 60 fillérbe kerül. A miniszterelnök az öntözésről — Meg akarom óvni a magyar gaidatársadalmat a csalódásoktól — mondotta Darányi Kálmán minisater elnök a törvényhozásban — és éppen esért kijelentem, hogy magától a csatornázástól mindent, vagy pláne csodákat várni nem lehet. Mert minden csak eszköz, amit a kormány meg •kar teremteni, hogy a gazdatársadalom aztán ezt a maga javára fordíthassa. De, hogy ezzel az eszköz- iel élni íb tudjon, ahhoz is meg akarjuk szerezni a módot, mikor oktató iratokra, propagandára és munkások szakszerű oktatására és kiképzésére egy millió pengőt vettünk fel a költI S mint ez a kijelentés is sejteti, csalódás várna mindazokra, akik a csatornázásban afféle „égi mannát“ sejtenének, ami a pusztában'vándorló zsidókat éveken át fáradság és munka nélkül táplálta. Sajnos, ilyen tápláló mannák ma már nincsenek s csak az a vigasztaló, hogy a mi józan, dolgos magyar népünk sohsem sóvár gott ilyen ingyen mannák után, meg elégszik azzal, ha olyan helyzet alakul, hogy munkája ne essék ingyen, hanem biztosítani tudja számára és családjának a tisztes, becsületes ke- nyérkeresést és megélhetést. Itt tehát, mint csaknem minden fontosabb kérdésnél, kétoldalú feladatról van szó. Az egyik a kormányt illeti, mikor az elé a feladat elé állitja, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között s talán az ország egyik legmostohább korszakában olyan feladatok teljesítését vállalja magára, melyeket sokkal gondtalanabb időkben is azért hárított el, mert ezek megadását erején felüli feladatnak érezte. És most? Nem él a halasztás fegyverével, pedig az in dokot nem volna nehéz megtalálni hozzá. Lehetne előhozakodnia Trianonnal és az ebből önként adódó akadályokkal. Hogy még sem él ezzel a fegyverrel, az csak arra vall, hogy nem a könnyebb végét keresi a dolgoknak, hanem azt a felét, amely — ha mingyárt nehezebb is — de több magyarnak juttat kenyeret és biztosit életlehetőséget. S hogy a hetven- millió pengős befektetés falóban hasznossá válhasson a magyar alföldi tér melőnek, ne csak szép Ígéret marad jón,, hanem reális valóság, meg is akarja mingyárt tanítani erra, hogy miképpen kell bánnia az öntözéssel. Maga a kormány hozza meg az áldozatot, hogy olyan munkásréteget nevelhessen, amely érti a viz jelentőségét éB használatát s így munkatársává válhat annak • gazdának, akinek még nem volt módja a mesterséges öntözés módjait gyakorlatban is megismerni. Maga a földmivelésügyi miniszté rium — mint maga a miniszterelnök mondja — 1930 óta foglalkozik behatóan a kérdéssel, hogy a megvalósítását azzal az előrelátással és szakszerűséggel vihesse keresztül, amellyel egy ilyen országos és korszakos jelentőségű nagy kérdésnék tartozik. Mert jól mondja egyik törvényhozó, hogy a csatornázás és öniöiés kérdése valóban az a kérdés, amelybe nem vegyülhet pártkérdés, mert ez egyképpen kérdése minden pártnak és minden magyar embernek. S éppen, mert alig van kérdés, mely egyetemesebb és általánosabb érdekű volna ennél, azért szükséges, hogy a kormány úgy oldja meg azt, hogy valóban a kitűzött célt elérhesse vele, de más oldalon viszont maga az érdekelt gazdatársadalom is úgy felkészülhessen hozzá, hogy annak áldásait biztosíthassa is a maga javára. így lehet cBak a kettős munkán és a kétoldali feladatok megoldásával remélni, hogy az Alföld gazda sági élete más képet ölt s az eddigi sivár kietlenség helyett igazi gyümölcsös kertünkké válhat. Természetesen csak abban az esetben, ha élni tudunk és élni akarunk a kormányteremtette lehetőségekkel, mert — amint Darányi Kálmán hangoztatta — mindannyiunk közös akarata és közös munkája teremtheti csak meg azt a gazdasági változást, amelyet a csatornázástól az Alföldön várunk. Ez népiesen kifejezve úgy szól, hogy a csatornázás sem sült galamb, meg kell dolgoznia mindenkinek, hogy a hozzá fűzött remények valóra válhassanak. Vasútépítés a vármegyében Hónapokkal ezelőtt említettük már, hogy a Magyar Királyi Államvasutak igazgatósága a solti vasútállomást a dunaföldvári hídon keresztülvezető elsőrangú vágányzat elkészítése révén összeköti a dunaföldvári vasútállomással, azonkívül a dunaföldvári, illetve az előszállási állomásból kiágazóén uj vasútvonalat épít Sár- bogárdig. A Dunaföldváron és Előszálláson végrehajtandó munkákról elkészített tervezetnek most volt a közigazgatási bejárása, melyen Toldy-ősz Lajos miniszteri tanácsos vezetésével a kereskedelmi minisztérium kebeléből résztvettek: dr Jordán Emil miniszteri tanácsos, Tüntó Emil műszaki tanácsos, Dömötör Sándor miniszteri műszaki tanácsos, Akay Elemér Máv műszaki tanácsos, a földmivelési minisztérium részéről Grimm János kir. mérnök, a honvédelmi miniszté rium képviseletében Czlemmer Imre vk. őrnagy, Fejér vármegye részéről dr Halász Gáza vármegyei főjegyző, Tolna vármegye közönsége képviseletében dr Babits István tb. vm. II. főjegyző, Polgár István főszolgabíró, a székesfehérvári államépitészeti hivataltól Ambrő János kir. s. mérnök, a szekszárdi államépitészeti hivataltól László Aladár kir. műszaki főtanácsos, a kir. közalapítvány részéről : Péchg Lajos közalapítványi igazgató, dr Farbakg Zoltán jogügyi főtanácsos, Klauszberger Károly főerdőtanácsos, a cisztercita-rend előszállási uradalma képviseletében Haggó Kovács Gyula gazdasági főtanácsos, a Magyar Királyi Állam- vasutaktól Ney Ákos miniszteri tanácsos igazgató, Dörre Jenő műszaki főtanácsos, dr Varga Lajos tanácsos, Nagy István műszaki tanácsos, Fok- váry Géza osztálymérnök, Dunaföld- vár képviseletében pedig Béri-Balogh Ferenc főjegyző és Nagy Lajos bíró. Toldy-ősz Lajos miniszteri tanácsos ismertette a tervezetet, amely szerint a dunaföldvári hídon lefektetik a közúti forgalmat nem akadá lyozó vályús (Phönix-rendszerű) síneket, a híd útvonalának mentén meg épitik a Dunaföldvár vasútállomásra vezető vonalat, a Dunapartra vezető vágányt, az Előszállásig vezető má- sodrangu vasútvonalat átalakítják, a lejtviszonyokat és az irányviszonyokat megjavítják olyképpen, hogy az éles kanyarulatokat nagyobb sugaru ivekkel váltják fel, az emelkedéseket pedig akként csökkentik, hogy az ne haladja meg a nyolc ezreléket, Dunaföldvár állomást 100 tengelyű vonatok befogadására alkalmassá épitik át, azonkívül két uj vágánypárral bővítik és 400 méter hosszban első- rangusitják a Danaföldvárról Paks felé haladó vonalat is, A Danaföldvár és Előszállás közt átalakítandó vonalrész 5840 méter, mig az uj vontatóvágány hossza 4780 méter. Ezen a 10.620 méter hoBszu pályán egész sora épül a kisebb- nagyobb hidaknak, áteresztőknek, aluljáróknak, párhuzamos utaknak, mindenféle biztonsági berendezéseknek. A Duna—Tisza közéről átvezető vasútvonalat Dunaföldváron bevezetik a belsőségekig, úgyhogy nyolc útba- eső lakóházat le is kell bontani. A vasútépítésnek igy áldozatul esik többek közt a pompás halpaprikásá>- ról messze vidéken hires Kócsy vendéglő épülete is. Lebontásra kerül a nyolc lakóházon kívül igen sok kisebb jelentőségű melléképület is. Az utazó közönség érdekét és kényelmét fogja szolgálni az a körül« mény, hogy Dunaföldváron megállóhelyet is létesítenek. A közigazgatási bejárás alkalmával sok különféle probléma merült fel, többek közt a Dunahid pályájának olyan szélesítése, hogy a kocsi* éB gyalogjáróforgalom a vonatforgalomtól elkülöníthető legyen. Ez az igen jelentős költségek miatt megvalósítható nem lévén, a hídnak a közúti jármüvek és a vasút által leendő közös használata rendeletileg fog szabályoztatni. Kormányrendelet intézkedik majd a hid fenntartási I terheinek a megosztásáról is. Dr Örffy Imre felszólalása a Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége ankétjén A Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége ankét üléseket tartott a közeli hetekben. Záróülése e hó 14 én volt, amikor Petneházy Antal iparügyi államtitkár tartott igen nagyszabású előadást *A szövetkezetek és az ipart címen. Ezen előadáshoz hozzászólt dr örffy Imre is, aki, mint ismeretes, a kisiparosság érdekeiért küzdő közéleti férfiak élén áll. Felszólalása igen élénk tetszést váltott ki és felhozott érveire erősen felfigyeltek azok, akiknek kezébe ma le van téve a magyar iparosság ügye. Felszólalásában az ipari szövetkezetek létesítése mellett tört lándzsát és azt hangoztatta, hogy az ipari szövetke zetek létesítéséért az államhatalomnak áldozatokat kell hoznia, mert CBak ezúton lehet a most magára hagyott és igy sokszor tehetetlen, a gyáripar versenyével teljesen legázolt kisipart megmenteni a végső pusztulástól. De nem elégséges ily szövetkezetek életre keltése, gondoskodni kell, hogy szakképzett, önzetlen gondolkozása vezetők is álljanak a szövetkezetek rendelkezésére, mert ezek nélkül a szövetkezetek létesítése csak költséges, de eredményt nem hozó kísérletezés lenne. Ajánlja, hogy az IOKSz revideálja eddigi tevékenységét, uj irányokat honosítson meg vezetésében és legyen erkölcsi irányítója és ellenőrzője a létesítendő kisipari szövetkezeteknek és éppen úgy az anyagi erők rendelkezésre bocsájtásában a hitelközpont, mint ahogy az OKH a pénzgazdasággal foglalkozó szövetkezeteknek. Végül azt fejtette ki meggyőzően, hogy az ipari szövetkezetek és a kereskedelem egymás kiegészítői lehetnek hetyeB irányítás mellett, nem pedig egymással szemben álló, ellentétes törekvésű tényezői a magyar gazdasági életnek. Egyes szám ára 12 fillére r
