Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-01-20 / 5. szám

tojt

TQLNAMEGYEI újság193Z* január* 20.

as alispáni állás nagy hatalmát a 38 áros Simontsitá Elemérre bista. S»j- nálat03 oaak az vólt, hogy ez a* alispáni hatalom csak 4 éa % évig volt aakeaéhen/ Kéa6bbi;fidőkben, aj vilá^ábófti éa at azt követő fórra-, dajüpak korában sokszor lett volnaj szükség SicBóntaits- Elemér kttzdel- mekhea saokett ereiére, képeeeégére 4a egyéni bátorságára.

Simon Isits Elemér megjelenésében ás fellépésében volt egy vonás, amelyet nagyon gyakran félreértettek ások, akik őt közelebbről nem ismerték. Sokan ellentmondást nem tűrő, assrneki hatalommal rendelkező, erőszakos oligarchának tekintették. Éppen eaért ebből a felületes saem lététből eredő és terjedő véleménynek aa volt a következménye, hogy sokan ismeretlenül is ellensienvvel, sőt gyűlölettel viseltettek iránta. De akiknek alkalmak volt betekinteni as ő lelkivilágába, megismerni aa ő kiváló ssellemi felkészültségét, igazságszere- tatét, a közérdek hűséges saolgálatát, a közvagyonnak nri kényességgel való kezelését, mélységes haaafias érsését, saociális elgondolásait és vár* megyéjének odaadó szolgálatára rendelkezésre bocBájtott fizikai és szellemi erejét, azok nemcsak szerették, de rajongtak is érte.

Mint barát hűséges volt. Nem feledte el sohasem a vele szemben megnyilatkozó őszinte érzéseket, de ellenfeleivel szemben sem éreztette sohasem az ő hatalmának erejét, nagyon távol állott tőle a bosszú érzése. Sokszor volt alkalma erről tanúbizonyságot tenni és talán ez a velesiilletett gavalléros jószívűség volt a legellen- állóbb páncél ellenségei orozva küldött nyilaival szemben.

Simontsits Elemér, bár meglehetősen magábasárkózott ember volt, azért a társadalmi élet kötelezettségeiből is bőven kivette részét. Az ő erős agilitásának köszönhető, hogy a Szék- ssárdi Kaszinó ügyei pesszimizmusra hajló vezetőivel szemben érvényre tudta juttatni azt, hogy a Kaszinó 140.000 koronáért megvásárolta báró Schell Józsefné és örökös társaitól a báró Augusz- házat a gyönyörű nagy kerttel. De ugyancsak az ő társadalmi agilitásának köszönhető az is, hogy akkor, amidőn a fiatalság, eddig mindig az öregek részére fenntartott kaszinói elnöki állásba ültette, megépült a „Kaszinóbazár“ helyisége és az omladozó kerítés helyén Szekszárdnak egyik érdekessége teremtődött meg.

Ugyancsak az ő kitartó munkája következtében készült el az a széles aszfalttér is, amely ma az uj nemzedéknek legkedvesebb sétahelyét képezi. Társadalmi elkötelezettségnek tekintette azt is, hogy a Kaszinó életét fellenditse és megvetette alapját a Simontsits-féle könyvtárnak, amely szociális és tudományos könyveivel ma a Szekszárdi Kaszinónak kulturális szempontból jelentős értékét képezi.

Állhatatosan kitartott eszméi és elgondolásai mellett, de ez nem jelénbalefveé Ahol^incí yillany vagyából hálózati zavarok Tépnek fel, iciváló szolgálatot tesz ez a rádió^Rövid-, közép-és hgsszy|mjJgijjpn<. egyaParíf v/eízi az összes számottevő állomásokat. Egy darabból áll. Permanens dynamikus hangszóróval, telepekkel egybe van építve

MINDEM ORION RÁDIÓ KERESKEDŐNÉL KAPHATÓ

orio

Szekszárdi egyedárusitó Fábián Sándor rádió- és villamossági vállalata, a i'agytrafik mellett. — Telefon szám 139.

tette a mindenáron való konok makacsságot. Meg lehetett győzni és mindig többrebecaülte a férfias őssinte- séget, mint a szolgalelkü meghunyász- kodást. A sors kegyeltje volt, A vármegye közigazgatásába édesatyjs, a kitűnő kösigazgatási érzékkel bíró és Tolna vármegye nagy alispánjai galériájában méltó r helyet elfoglaló Simontsits Béla veaette be. Az ő irányításával fejlődött és izmosodott. Karrierje gyors volt. Alig 3 és fél évi köaszolgálat után Bezerédj István, Sziankovánszky Imre örökébe, a vármegyei főjegyaői állásba került. Más embert tán es a gyors karrier elszéditett volna.

Simontsits Elemért vármegyéjének ez a nagy bizalma arra köteleate, bogy vasssorgalommal fogjon hozzá a tanuláshoz. Közigazgatási és saociális tudományokba mélyedt el és aiokban való búvárkodásra hassnálta fel hivatalon kívüli idejét. Szabad idejéből kiszakított néhány órát és meghonosította a Szekszárdi Kaszinóban az úgynevezett „szerdai“ vacsorákat. Csalódik azonban az, aki azt hiszi, hogy ezek a vacsorázgatások könnyű mulatozások voltak. Simontsits Elemér részéről ezek az órák is a tanulás, a szónoklásban való gyakorlás ób a vitatkozások hasznosságai között folytak le. Közjogi, szociális, társadalomtudományi, irodalmi megvitatások értékes munkái töltötték ki a vacsorázás esti óráit. Nem egy gondolat vetődött fel ezeken a vacsorákon, amelyek vagy a vármegye közéletében, vagy Ssekszárd társadalmi életében ütődtek ki és szociális éB kulturális célokat szolgáltak.

Simontsits Elemér mindig meg tudta tartani azt a bizonyos távolságot, amely saükséges, hogy fennálljon az egyes társadalmi osztályok emberei köaött. Nem szállt le sohasem azoknak gondolat- éB érzésvilá- gához, de igyekezett azokat magához emelni. A politikai élet kortéaiái sem tudták őt ettől a felfogástól és veleszületett érzésétől eltávolítani. Politikai érvényesülésből sem engedte meg, hogy annyira leereszkedjék, hogy az az elfoglalt hivatali és társadalmi pozíciójának rovására menjen. Ezek ai ő egyéni tulajdonságai azonban nem jelentették egyúttal azt, hogy nem viseltetett szerető, megértő érzéssel embertársai iránt és ne igyakenék ott, ahol lehet, előbbrevinni az egyes társadalmi osztályokhoz tartozók ügyét és ne segítsen a segítésre szorulókon. Liberális felfogású és mély szociális érzésű ember volt, aki nem ismert felekeaeti válaszfalakat és az embereket érdemük és képességeik szerint értékelte.

Amikor a jelszavas politika idejében, 1912-ben, az ellenzék erősen állást foglalt Simontsits főispáni kinevezésével szemben, a szekszárdi kis- gaidatársadalom egyesülete disztag- jává választotta éa meleg sieretettel Üdvözölte. Simontsitsnak a népet —■ ha talán magasabb szempontokból, de mégis őszintén szerető szivét akarták ezzel az elismeréssel megtisztelni, azt a szivet, amely tragikus halála előtt alig pár hónappal kiadott hattyúdalában is oly gyönyörűen tesz tanúbizonyságot a nép iránt érzett szeretőiéről.

a

a *

Néhány vonással igyekeztem a vármegye nagy halottjának egyéniségét különféle szempontból megvilágosi- tani. Érzem azonban azt, hogy bár ó a háborút követó években a napi politikától távolállott, egyéniségének valódi képét csak úgy.találjuk meg, ha vele, mint politikussal is foglal- kosnnk.

Simontsits Elemért közéleti szereplésében sokszor visszatartotta a napi politikától egy szomorn tapasztalat. ó, aki életében — minden kegyeletsértés nélkül megjegyezhetjük — a mindennapi élet . nehézségeivel küzdött, azért lett részese annak, mert családjának ezer holdas hirtokát elvette az a politikai párviadal, amely a Deák-párti Szeniczey Ferenc és a Tisza-féle balköaéppárthoz tartozó Simontsits Béla között folyt le. Már édesatyja is Tisza-y&tii volt, ezt a politikai örökséget egész életén keresztül megtartotta Simontsits Ele mér is. Gróf Tisza István lelkes, megalkuvást nem ismerő hívei kőié tartozott. A koalíciós kormányait minden gyűlölködése sem tudta őt megfélemlíteni, bár csak akkor vállalt szerepet a politikában, amikor abba belekénysaeritődött, de a koalíció kudarca után, amikor a nemzet óriási többsége életre bivta a Nemzeti Munkapártot, (amelynek alakuló ülésén [ Simontsits Elemér Tolna vármegye j hatalmas küldöttségével vett részt) [

behatóan kezdett foglalkozni a politikával és a Nemzeti Munkapárt értékek'’.tonnkáisrejéyé lett még vármegyei szolgálata idejében.

Énnek a politikai hitvallásnak kö- ^pknmény^Bt^Sz, hogy apipylag rövid aliepánsága után gróf Apponyi Géza örökébe 'Éerüvtf4íint Toídfvár- megye főispánja. A főispáni állás azonban abban az időben CBak méltóság volt, de nem hivatal. Az alig 43 éves férfiút nem elégítette ki ez a méltóság. Dolgoini akart ób képességet érzett magában arra, hogy dolgozzék. Midón a bonyhádi kerület nagynevű képviselője, Perczel Dezső 1913-ban elhalálozott, 1913 júniusában elvállalta a bonyhádi kerület képvisejőjelöltságét és két ellenfelével szemben jnnins 16-án 505 szótöbbséggel a bonyhádi kerület országgyűlési képviselőjévé válasitották.

Az országgyűlésen abban az időben nagy viták folytak. Simontsits Elemér gyorsan feltűnt higgadt, tárgyilagos és kiváló saónóki képességgel előadott hozaásBÓlásaival. Csakhamar Tisza István azükebb környezetébe került éB 1914-ben a képvi- selőhái alelnökévé választotta. A háború utolsó éveiben a nagyon heves viták azért nem vadulhattak el erősebben, mert az elnöki hatalmat bölcseséggel, nagy pártatlansággal, de megfelelő eréllyel is Simontsits Elemér kezelte.

De eme nehéz tisztség mellett szinte emberfeletti munkát végzett, mint az Országos Hadsegélyző Bizottság ügyvezető alelnöke, fáradságot nem ismerő agilitásának tudkató be, hogy sok millió gyűlt össae, öivegyek, árvák könnyének felszáritására, nyomorékokká lett hősök segítésére. Ezt az önzetlen munkásságát Ferencz József király is elismerte 1916 áprilisában, amikor a bárói cimet jelentő Szent István rend középkereszten vitézévé nevezte ki, Károly király pedig megkoronázása alkalmából Simontsits Elemérnek és gróf Apponyi Sándornak, vármegyénk másik nagyérdemű, halhatatlan fiának, a valóságos belső titkos tanácsosságot adományozta.

A forradalom kitörésekor visszavonult a politikai élettől. A gyászos emlékű kommunizmus letörése után sem lett aktív részese a napi politikának. Valahogy az ő felfogásával és egyéni Ízlésével nem tudott, de nem is kívánt belevegyülni a nemzetgyűlés és azok vezetői által inaugu- rált politikai irányításba/ Ez időben tevékenységét a maga teljességében a Magyar Vöröskereszt Egyesület megszervezésére fordította és ott nagy érdemeket szerzett. Később, amikor Bethlen István kormányát megalakította és a régi főrendiház, mint felsőhál életrehivatott, a kormányáé a felsőhál örökös tagjává nevezte ki őt. Tolna vármegye közönségének egy része, az akkor csapongó, sokszor hangoskodó politikai hangulat hatása alatt, nem Simontsits Elemért óhajtotta a felső házba küldeni, sok higgadt vezető megyei embernek