Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-01-13 / 3. szám

XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937 )anuár 13. (Szerda.) 3. szám. NAMEGYEI HKlVW.lt ftMT KglHi7.KH MFf^TFTFWrt PMlTnrAl t& TÁPRAT1 AT MT 1.11 Szerkesztéséii és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Eishzetüsl d 11 x Egész évre _ 12 pengő || Félévre«. ____6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lep szellemi részét közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Illető Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dlia 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 mtBhnéter széles hasábon milílmélersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valómtól a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Az Ararát hegyén „Nem tüdők .mindnyájatoknak a szemébe nézni, de éreztek bennete­ket .;Ezeket a különös, szinte mágikus erejű szavakat, a németek nagy vezére mondotta, amikor a nürn- bergi százezrekén keresztül az ő 60 milliós népéhek szólott. És most akért idézzük ezt föl, bogy a mi lelkünket is megremegtesse énnek a mondatnak a bűvölete, mindnyájunkét akik itt 'élünk az Ararát hegyén. Akiknek a szemeik előtt, akiknek a lábaik alatt csapkodnak föl és tarajosodnak már- már az egekig, ezek a szorító, el­nyelő gyűrűk, hullámai a Madridtól— Vladivosztokig zajló beteg méhü, sötét lehetőségű vörös uj vizösönnek. Ezért idézzük ! Ennek az egész nemzetet átható, estiek az egész fajiságöt átértő apos­toli sugallatnak kellene, hogy a meg­szállottjai legyünk. Ennek az uj faj szeretetnek a himpora kellene, hogy megtermékenyítse a még mindig sok meddő, hitetlen, kösönbös nagy ter­méketlen lelket, hogy uj erőtől, uj hitektől megérlelődve és kipattanva tovább hintsék ennek az uj fajiság nak szent misztikumát és betöltse mindnyájunk lelkét tökéletesen, ma- Tádék nélkül, mint a nagypénteki varázB. S amúgy is ez a misztikum sokkal nagyobb mélységből jön és sokkal nagyobb elemi világerókkel van Bsent szövetségben, semhogy egy­szer ne fogna majd össze mégis ben­nünket. Azért idézzük, mert ami nálunk ván^ az csak sok-Bok szétszórt óhaj, halk kívánság, keserv, psnasz, vagy csend, hogy „az én földem aludni akar, itt most szent néma árnyak ingának.. Ha ennek a vén beteg Európának A lázgörbéje felszökik, Úgyhogy ka­tasztrófák árnyéka rá vetődik Kösép Európa ezen Araráthegyáre, Berlin— Róma—Varsó háromszögére, akkor jönnek a nyilatkozatáradatok, ame lyekből megtudjuk, hogy hiszen meg van A lelki összhang, a közös munka lehetősége, ha egyelőre CBak külpoli tikai kérdésekben íb, de megvan. Ha azonban ennek a reszketeg lelkű, reménytelen Európának láz- görbéje leesik és tartósán viiBiintes irányt vett föl, akkor aztán jönnek a harcos, riadós panaszkeselyük, hogy értetlen, hangoskodó szárny csattogá­saiktól csak úgy kong itt minden önző üresség a magyar ég alatt. Jön mint az áradat a panasz az alkot­mánysérelemről, a diktatúráról, az importált eszmékről, legújabban az idózőjeles „reformokról“ és a szemé­lyes sérelmek kifogyhatatlanságáról, úgyhogy nem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy ezeket a válta­kozó megnyilatkozásokat, sohasem a józan becsületes meggyőződés, az őszinte komoly felülemelkedés, hanem "valami ősi „csak azért is* és talán még inkább a külső kényszer (Sik­álja ,.. hogy nem lehet lef^keáni az ajkunkat* hogy Istenem milyen ki­csinyesek, milyen sekélyeaek tudunk is lenni akkor, amikor az összerop­panásig terhes, félelmetesen nagy problémák nyögetik a mi magyar életünket is. Lehet-e szó ma egyéni séreltnekről, pártok, osztályok sérel­meiről, amikor egy félelmetesebb nj Mohács végzetszele fütyül, sivit végig a szétszórtságában megbúvó magyar életünkön ? Egyszer végig éltünk egy Mohácsot, amely katasztrófa végze tesen letaszított bennünket a haladás útjáról, úgyhogy hatásait ma sem hevertük ki, még ma is hennünk riadóinak. És ez a nagy tragédia a szerencsétlen Dózsa-féle lázadás utáni 12. óvbén történt, amikor egyik félen sem tudták még elfelejteni a szörnyű légeket, a retteneteket. .. azért kell felidéznünk Újból az első mondatun­kat, hegy ........éreztek benneteket, 'me rt egyben mindnyájan egyek va­gyunk, hogy „kálváriát járó magya­rok Vagyunk“. És szabad-e beszélni alkotmánysérelemről ? Hát volt valaha a világnak olyan nemzete, amelynek alkotmánya változatlan tudott ma­radni ? És ksahad-e beszélni diktatúráról ? Hát volt-e a háború utáni magyar életünkben olyan bátor férfin, aki inerte volna mondani azoknak a bal­oldali „népfrónt“-istáknak, úgy egy szerűen, de az elemi erők drámai lüktetésével, hogy „uraim, önökre tovább nincsen szükségem .. .“ vagy aki azt merte volna mondani a feléje rohanó fekete halálnak, hogy „addig nem halhatok meg, amíg népemnek ráin szüksége van és még küldetése­met be nem fejezem .. Beszélünk importált eszmékről? Hát termelhetett ki a magyarság önma­gából az embert lelkileg átformáló és az egész emberiséget szervezetileg átalakitó ess’méket, amikor ázásán százszor tiportak rá fejlődő testünkre, amikor a nyilak és rémek rengetegei sötétítették el felettünk éltető na púnkat ? És a reformok ... ? Most akarjuk lejáratni őket, amikor becsületesen belefogtunk a megvalósításukba? Most szabad idézőjel közé tenni ezt a szót, amikor aA egész világ sajtója erről ir, becsületesen, józanul, amikor Szé­chenyi sok igaz álma még ma sem vált valóra. Amikor a jövő képe beláthatatlan kimenetelű harcok vészét kongatja felénk, amikor minden nemzetnek az a törekvése, hogy minden tagját po­sitiv konstruktiv tényesővé tegye, mert fnem az én egyéni életemen van a hangsúly, nem az én falatomon, hanem az egyetemes magyarság, az ezeréves magyarság ma itt élő nyolc milliójának bitén, életén, falatján, egészségén, kultúráján, művészetén, irodalmán, fisikai, testi lelki erején, munkásságán j tehát az egész egye fernes kollektiv magyarságon. Éppen azért nem Szabad, hogy ezeken a reformokon a kényszerűség kelletlen- | Bégé lássék, vagy akadémikus papír • szag doha érezzék rajtuk, hanem egy magasabb eszményiség egészséges, üde hamvassága. Egy nj megváltásunk kell, hogy legyen ez nekünk és elsősorban ön­magunkat kell megváltanunk. Azok a nyugati diktátorok már többé kevésbé megváltották a népü­ket, tehát önmagákat, nein katedrái elméletekkel, sem valami lombikban kiagyalt chimerákkal, mert nem tu- dÓB típus egyik sem, sokkal egy­szerűbbek ők, hanem az ő lelkűk valami iszonyú mélységből feltörő faji pssihéből táplálkozik, valami rop­pant nagy, nj, reális valóságokból, amiket ma meg sem igen értünk, csak éressük, mint egy mágikus bűvöletet. Ezzel az erővel váltották meg népüket. Ha ide megyünk tanulni hitet, em- berszeretetet, fajszeretetet, az elhív* tottságuak az érzését, akkor jó he­lyen járunk és ne féltse ásóktól seuki a magyarságot. Hogy kicsiny nem­zet vagyunk, nyolc milliós ... ? Egy nyolc milliós nép még ma is a XX. század roppant ember konglomerátu j mában is csodákat művelhet ha van egysége, ha hisz önmagában. Ha Mohácsnál az akkor az ország­ban élő 160.000 jobbágyból nem 2000 lett volna, vagy tán annyi sem, ak­kor sohasem zúdult volna ránk az a szörnyű katasztrófa. Azért a magyar egységnek, a mindent elfelejtésnek és megbocsátásnak meg kell jönni az uj esztendőben, mert vájjon ki láthatja annak a végét. És ha meg tudjuk teremteni a magyar egységet, bármi jöjjön is, nem ssolgai meg­alázkodással, vagy kicsinységünk de­primáló érzésével fogunk az Ararát hegy nyugati országai mellé állni, hanem hitünk, erőnk és elhivatottsá­gunk nemesen büszke tudatával. Esért kellenek a népünket meg­váltó reformok, esért kellenek az összetartó erői a magyar egységnek éB azért kell az, hogy ha nem is tu duók mindnyájan egyszerre nyolc millió szempárba belenézni, de érez­zük egymást, egymásnak jó szándékú igaz magyarságát. . . Major Imre. Gróf Apponyi Károly levele dr Eckhardt Tiborhoz Lapunk karácsonyi száma igen részletesen foglalkozott a vármegye törvényhatósági bizottságának téli közgyűlésével. Esen a megyegyülósen mint ismeretes — dr Klein Antal igen élesen támadta vitéz Kozma Miklós belügyminisztert ős ez a tá madás országos visszhangot keltve még ma is foglalkoztatja a politikai életet. Dr Klein Antal nyomán dr Eckhardt Tibor igyekszik most ál­landóan ébren tartani est a kérdést és eközben nem a legbizel gébben nyilatkozik a vele ellenkező vélemé­nyen levő politikusokról. Gróf Ap­ponyi Károly felsőházi tag, akinek a törvényhatósági bizottság közgyű­lésén erről a témáról -elhangzott fel­szólalását szó szerint közöltük, vá­laszul az alábbi szövegű levelet in­tézte dr Eckhardt Tiborhoz: Kegyelmes Uram 1 Tisztelt Barátom I Noha a Veled való személyes meg­ismerkedésre sajnos, még alkalmam nem volt, engedd meg, hogy soraim­mal felkeresselek. A sajtó utján tudomást szereztem újévi beszédedről. Abban foglalkozol Klein Antal képviselő urnák szék szárdi támadásával vitéz leveldi Kozma Miklós belügyminiszter ur ellen és nyilatkozatodnak keretében a következő mondatot használod: „Ez a megrendelt bizalmi akció annak a mellbŐBég-politikának folytatását jelenti, amelyből már elege volt ennek az országnak.“ feltételezem, hogy tudomásod nem | volt arról, hogy Tolna vármegye törvényhatósági közgyűlésén én in- ditványostam a miniszter úrral szem­ben érzett bizalom megszavazását. Hogy ezt miért indítványoztam, ahhoz azt hiszem, senkinek köze nincsen, de ahhoz igenis úgy a nyilvánosság­nak, mint elsősorban csekélységemnek köze van, hogy akkori elhatározásom „megrendelt bizalom akciónak“ a kö­vetkezménye volt-e, vagy sem. A nyilvánosság kedvéért, nem pe­dig asért, mert Neked, vagy bárkinek magyarázattal tartozom, ezúton jelen­tem Neked, hogy öt perccel a köz­gyűlés megnyitása előtt faluról a színhelyre érkezve értesültem Klein Antal képviselő ur tervéről és akkor határoltam el magamat spontán, -im- pulzive és önelhatározásból a felszó­lalásra. A múltban kifejtett szerény poli­tikai tevékenységem, nevem és sze­mélyiségem kizárja a megrendelés, valamint a mellbősóg-politika folyta­tásának fogalmát és elképzelhetősé- gét. Ezért is a fenti kifejezések éllen nyomatékosan tiltakozom. Hogy ezzel beérem, ennek egyedüli oka, mert hiszem, hogy személyem bekapcsoló­dásáról tudomásod nem lehetett, vagyis félrevezetettél, rosszul informáltattál, annyival is inkább, mert említett felssólalásomban hangsúlyoztam, hogy nem vagyok tagja a Nemzeti Egység Pártjának. Jelen helyreigazításom tudomásul­vételét kérve vagyok őszinte nagyra- I becsülésem kifejezésével hived: Apponyi Károly felsőházi tag. Egyes szám ára R2 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents