Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-01-13 / 3. szám
XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937 )anuár 13. (Szerda.) 3. szám. NAMEGYEI HKlVW.lt ftMT KglHi7.KH MFf^TFTFWrt PMlTnrAl t& TÁPRAT1 AT MT 1.11 Szerkesztéséii és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Eishzetüsl d 11 x Egész évre _ 12 pengő || Félévre«. ____6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lep szellemi részét közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Illető Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dlia 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 mtBhnéter széles hasábon milílmélersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valómtól a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Az Ararát hegyén „Nem tüdők .mindnyájatoknak a szemébe nézni, de éreztek benneteket .;Ezeket a különös, szinte mágikus erejű szavakat, a németek nagy vezére mondotta, amikor a nürn- bergi százezrekén keresztül az ő 60 milliós népéhek szólott. És most akért idézzük ezt föl, bogy a mi lelkünket is megremegtesse énnek a mondatnak a bűvölete, mindnyájunkét akik itt 'élünk az Ararát hegyén. Akiknek a szemeik előtt, akiknek a lábaik alatt csapkodnak föl és tarajosodnak már- már az egekig, ezek a szorító, elnyelő gyűrűk, hullámai a Madridtól— Vladivosztokig zajló beteg méhü, sötét lehetőségű vörös uj vizösönnek. Ezért idézzük ! Ennek az egész nemzetet átható, estiek az egész fajiságöt átértő apostoli sugallatnak kellene, hogy a megszállottjai legyünk. Ennek az uj faj szeretetnek a himpora kellene, hogy megtermékenyítse a még mindig sok meddő, hitetlen, kösönbös nagy terméketlen lelket, hogy uj erőtől, uj hitektől megérlelődve és kipattanva tovább hintsék ennek az uj fajiság nak szent misztikumát és betöltse mindnyájunk lelkét tökéletesen, ma- Tádék nélkül, mint a nagypénteki varázB. S amúgy is ez a misztikum sokkal nagyobb mélységből jön és sokkal nagyobb elemi világerókkel van Bsent szövetségben, semhogy egyszer ne fogna majd össze mégis bennünket. Azért idézzük, mert ami nálunk ván^ az csak sok-Bok szétszórt óhaj, halk kívánság, keserv, psnasz, vagy csend, hogy „az én földem aludni akar, itt most szent néma árnyak ingának.. Ha ennek a vén beteg Európának A lázgörbéje felszökik, Úgyhogy katasztrófák árnyéka rá vetődik Kösép Európa ezen Araráthegyáre, Berlin— Róma—Varsó háromszögére, akkor jönnek a nyilatkozatáradatok, ame lyekből megtudjuk, hogy hiszen meg van A lelki összhang, a közös munka lehetősége, ha egyelőre CBak külpoli tikai kérdésekben íb, de megvan. Ha azonban ennek a reszketeg lelkű, reménytelen Európának láz- görbéje leesik és tartósán viiBiintes irányt vett föl, akkor aztán jönnek a harcos, riadós panaszkeselyük, hogy értetlen, hangoskodó szárny csattogásaiktól csak úgy kong itt minden önző üresség a magyar ég alatt. Jön mint az áradat a panasz az alkotmánysérelemről, a diktatúráról, az importált eszmékről, legújabban az idózőjeles „reformokról“ és a személyes sérelmek kifogyhatatlanságáról, úgyhogy nem lehet szabadulni attól a gondolattól, hogy ezeket a váltakozó megnyilatkozásokat, sohasem a józan becsületes meggyőződés, az őszinte komoly felülemelkedés, hanem "valami ősi „csak azért is* és talán még inkább a külső kényszer (Sikálja ,.. hogy nem lehet lef^keáni az ajkunkat* hogy Istenem milyen kicsinyesek, milyen sekélyeaek tudunk is lenni akkor, amikor az összeroppanásig terhes, félelmetesen nagy problémák nyögetik a mi magyar életünket is. Lehet-e szó ma egyéni séreltnekről, pártok, osztályok sérelmeiről, amikor egy félelmetesebb nj Mohács végzetszele fütyül, sivit végig a szétszórtságában megbúvó magyar életünkön ? Egyszer végig éltünk egy Mohácsot, amely katasztrófa végze tesen letaszított bennünket a haladás útjáról, úgyhogy hatásait ma sem hevertük ki, még ma is hennünk riadóinak. És ez a nagy tragédia a szerencsétlen Dózsa-féle lázadás utáni 12. óvbén történt, amikor egyik félen sem tudták még elfelejteni a szörnyű légeket, a retteneteket. .. azért kell felidéznünk Újból az első mondatunkat, hegy ........éreztek benneteket, 'me rt egyben mindnyájan egyek vagyunk, hogy „kálváriát járó magyarok Vagyunk“. És szabad-e beszélni alkotmánysérelemről ? Hát volt valaha a világnak olyan nemzete, amelynek alkotmánya változatlan tudott maradni ? És ksahad-e beszélni diktatúráról ? Hát volt-e a háború utáni magyar életünkben olyan bátor férfin, aki inerte volna mondani azoknak a baloldali „népfrónt“-istáknak, úgy egy szerűen, de az elemi erők drámai lüktetésével, hogy „uraim, önökre tovább nincsen szükségem .. .“ vagy aki azt merte volna mondani a feléje rohanó fekete halálnak, hogy „addig nem halhatok meg, amíg népemnek ráin szüksége van és még küldetésemet be nem fejezem .. Beszélünk importált eszmékről? Hát termelhetett ki a magyarság önmagából az embert lelkileg átformáló és az egész emberiséget szervezetileg átalakitó ess’méket, amikor ázásán százszor tiportak rá fejlődő testünkre, amikor a nyilak és rémek rengetegei sötétítették el felettünk éltető na púnkat ? És a reformok ... ? Most akarjuk lejáratni őket, amikor becsületesen belefogtunk a megvalósításukba? Most szabad idézőjel közé tenni ezt a szót, amikor aA egész világ sajtója erről ir, becsületesen, józanul, amikor Széchenyi sok igaz álma még ma sem vált valóra. Amikor a jövő képe beláthatatlan kimenetelű harcok vészét kongatja felénk, amikor minden nemzetnek az a törekvése, hogy minden tagját positiv konstruktiv tényesővé tegye, mert fnem az én egyéni életemen van a hangsúly, nem az én falatomon, hanem az egyetemes magyarság, az ezeréves magyarság ma itt élő nyolc milliójának bitén, életén, falatján, egészségén, kultúráján, művészetén, irodalmán, fisikai, testi lelki erején, munkásságán j tehát az egész egye fernes kollektiv magyarságon. Éppen azért nem Szabad, hogy ezeken a reformokon a kényszerűség kelletlen- | Bégé lássék, vagy akadémikus papír • szag doha érezzék rajtuk, hanem egy magasabb eszményiség egészséges, üde hamvassága. Egy nj megváltásunk kell, hogy legyen ez nekünk és elsősorban önmagunkat kell megváltanunk. Azok a nyugati diktátorok már többé kevésbé megváltották a népüket, tehát önmagákat, nein katedrái elméletekkel, sem valami lombikban kiagyalt chimerákkal, mert nem tu- dÓB típus egyik sem, sokkal egyszerűbbek ők, hanem az ő lelkűk valami iszonyú mélységből feltörő faji pssihéből táplálkozik, valami roppant nagy, nj, reális valóságokból, amiket ma meg sem igen értünk, csak éressük, mint egy mágikus bűvöletet. Ezzel az erővel váltották meg népüket. Ha ide megyünk tanulni hitet, em- berszeretetet, fajszeretetet, az elhív* tottságuak az érzését, akkor jó helyen járunk és ne féltse ásóktól seuki a magyarságot. Hogy kicsiny nemzet vagyunk, nyolc milliós ... ? Egy nyolc milliós nép még ma is a XX. század roppant ember konglomerátu j mában is csodákat művelhet ha van egysége, ha hisz önmagában. Ha Mohácsnál az akkor az országban élő 160.000 jobbágyból nem 2000 lett volna, vagy tán annyi sem, akkor sohasem zúdult volna ránk az a szörnyű katasztrófa. Azért a magyar egységnek, a mindent elfelejtésnek és megbocsátásnak meg kell jönni az uj esztendőben, mert vájjon ki láthatja annak a végét. És ha meg tudjuk teremteni a magyar egységet, bármi jöjjön is, nem ssolgai megalázkodással, vagy kicsinységünk deprimáló érzésével fogunk az Ararát hegy nyugati országai mellé állni, hanem hitünk, erőnk és elhivatottságunk nemesen büszke tudatával. Esért kellenek a népünket megváltó reformok, esért kellenek az összetartó erői a magyar egységnek éB azért kell az, hogy ha nem is tu duók mindnyájan egyszerre nyolc millió szempárba belenézni, de érezzük egymást, egymásnak jó szándékú igaz magyarságát. . . Major Imre. Gróf Apponyi Károly levele dr Eckhardt Tiborhoz Lapunk karácsonyi száma igen részletesen foglalkozott a vármegye törvényhatósági bizottságának téli közgyűlésével. Esen a megyegyülósen mint ismeretes — dr Klein Antal igen élesen támadta vitéz Kozma Miklós belügyminisztert ős ez a tá madás országos visszhangot keltve még ma is foglalkoztatja a politikai életet. Dr Klein Antal nyomán dr Eckhardt Tibor igyekszik most állandóan ébren tartani est a kérdést és eközben nem a legbizel gébben nyilatkozik a vele ellenkező véleményen levő politikusokról. Gróf Apponyi Károly felsőházi tag, akinek a törvényhatósági bizottság közgyűlésén erről a témáról -elhangzott felszólalását szó szerint közöltük, válaszul az alábbi szövegű levelet intézte dr Eckhardt Tiborhoz: Kegyelmes Uram 1 Tisztelt Barátom I Noha a Veled való személyes megismerkedésre sajnos, még alkalmam nem volt, engedd meg, hogy soraimmal felkeresselek. A sajtó utján tudomást szereztem újévi beszédedről. Abban foglalkozol Klein Antal képviselő urnák szék szárdi támadásával vitéz leveldi Kozma Miklós belügyminiszter ur ellen és nyilatkozatodnak keretében a következő mondatot használod: „Ez a megrendelt bizalmi akció annak a mellbŐBég-politikának folytatását jelenti, amelyből már elege volt ennek az országnak.“ feltételezem, hogy tudomásod nem | volt arról, hogy Tolna vármegye törvényhatósági közgyűlésén én in- ditványostam a miniszter úrral szemben érzett bizalom megszavazását. Hogy ezt miért indítványoztam, ahhoz azt hiszem, senkinek köze nincsen, de ahhoz igenis úgy a nyilvánosságnak, mint elsősorban csekélységemnek köze van, hogy akkori elhatározásom „megrendelt bizalom akciónak“ a következménye volt-e, vagy sem. A nyilvánosság kedvéért, nem pedig asért, mert Neked, vagy bárkinek magyarázattal tartozom, ezúton jelentem Neked, hogy öt perccel a közgyűlés megnyitása előtt faluról a színhelyre érkezve értesültem Klein Antal képviselő ur tervéről és akkor határoltam el magamat spontán, -im- pulzive és önelhatározásból a felszólalásra. A múltban kifejtett szerény politikai tevékenységem, nevem és személyiségem kizárja a megrendelés, valamint a mellbősóg-politika folytatásának fogalmát és elképzelhetősé- gét. Ezért is a fenti kifejezések éllen nyomatékosan tiltakozom. Hogy ezzel beérem, ennek egyedüli oka, mert hiszem, hogy személyem bekapcsolódásáról tudomásod nem lehetett, vagyis félrevezetettél, rosszul informáltattál, annyival is inkább, mert említett felssólalásomban hangsúlyoztam, hogy nem vagyok tagja a Nemzeti Egység Pártjának. Jelen helyreigazításom tudomásulvételét kérve vagyok őszinte nagyra- I becsülésem kifejezésével hived: Apponyi Károly felsőházi tag. Egyes szám ára R2 fillér.
