Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-04-02 / 25. szám

TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG 1937 április 2. végig as erdőn, a vállán ülnek vi­dám madarak, tavasai dalt énekelve virág-inas fák alatt. Amikor a lelkem osorgott aa ün­nepség mélységes szépségétől, hasa- érve rádiómon nagy ssavakat hallot­tam. Saent Péter utóda ásóit Lóránt barátom, XI. Pins, a Te első miséd napjánj ott állt a Péter baailika er­kélyén és áldást osstott: nrbi et orbi 1 S astán Veled együtt előre nős- tünk a tér magasbatörő obelisakjére, amelyről nagy betűkkel sugárzott falénk: „Christus vincit, regnat, im- perat I“ i ________Földes Lászlá. Er délyi levél. Kint nagy pelyhekben hull a hó és fehérré tesa mindent. Aa antóbnss erősen dolgoaik, hogy fel tudja von- aaolni aat a negyven embert, aki mellettem ül, a Messes hegység te­tejére. Mellettem mindenki románul hesaél. Csak úgy hangáik a kocsi a sok „Domnu dragä“; „aigur“ és egyéb saavaktól. As a tulajdonsága énnek a nyelvnek, hogy fájdalmasan hangos. Alig tudom gondolataimat rendsaeresni; pedig igen erősen szük- ségem van rá, mert szerte-szét szá- guldanak. Figyelem a körülöttem- lévők bessédét, de ugyanakkor ön­magámmal is el vagyok foglalva. Va­lami leírhatatlan belső éraés fog el. Reggeli ködben együtt utaani negy­ven emberrel erdők köaött, meredek és kanyargós saerpentineken, annyit jelent, mint testvérnek lenni az ellen­séggel is. Most mindenki testvér, egy család, ami rá van bisva egy veaető ügyességére. Csak egy rosBB fordítás és aa egésa kocsi, ez a zörgő, berregő „bénáin szekér", mint ahogy egy mellettem ülő mondja, menten felfordul és akkor, ami jön, annak csak aa Isten a tudója. Testvérek vagyunk, hiszen egytől félünk, egy­formán húsauk be fejünket a két vállunk közé, ha az autóbusz kereke egy döcoenőbe ér, hogy be ne ver­jük fejünket a kocsi tetejébe ... Mire felértünk a tetőre, már fki- reggeledett", a hó sem esik olyan nagyon.,. Messze ellátok ... Lent a völgyben falvak húzódnak meg füst- felhőbe burkoltan. .. Rövid ereszke­dés után megáll aa autóbusz egy kis hás előtt, amelynek falára tábla van kitéve „Sala asteptare". Váróterem. Korcsma és váróterem egysaemélyben. — Jó lehet itt várni 1 — Egy baju- saos msgyararcu ember saáll fel. Csak mellettem van már hely, leül mellém, de előbb tisztességgel kö­ssön : — Adjon aa Ur jó reggelt. — Nem azt mondja, hogy Isten, hanem „Ur". Amikor egy kissé már bele- melegszik, megkérdi, hogy hova uta­zom. Úgy kérdezi, hogy előbb azt mondja: „ha nem sérteném meg". Vigyázni kell errefelé, mert hamar, „hamar sértődnek az úri formájú em­berek". Megnyugtatom, hogy én nem fogok „megsértődni". Ha tudná, hogy milyen jólesik most nekem az anya­nyelvemen beszélni. Lassan indul meg a beszélgetőé nagyon. Itt nehezen ered meg az emberek nyelve, ha magyarul be­szélnek, mert ismétlem: „könnyen sértődnek az úri formájú emberek". Hogy bebizonyítsam „ártatlan" volto­mat, hát én kezdek el beszélni. Egy­szeribe megváltozik az én szomszé­dom, úgy mesél, mintha sohasem akarna megállani. Egyik kérdést a má­sik után veri a fejemhez: Tudom-e kik voltak a „kaposvári rosseb bakák?" ő is az volt. „Nem akarnak-e min­ket látni ?" Erdélyi kérdéB ez. A je lenről nem igen hajlandó beszélni, Csak a múltról. Ez is erdélyi tulaj­donság. A jelen annyira szomorú, annyira „ráfekszik az ember szuszo- gójára", hogy egy egyszerű falusi ember nem akar erről beszélni. Erről eleget hall, eleget beszél a „príma- ria"n, ahová nap nap utáB beidézik. 0 a múltról, a „jó világról" sze­ret beszélni. Ebben éli ki magát, álmait, amit reggel nem lehet elme­sélni, vágyait, amikről csak ő tud­hat. Itt a múlt annyi, mint a sivatag vándorának egy pohár friss viz. Fel- üdíti és uj erőt ad. A múltról való beszéd neki is erőt ad, azt árulja el egy egy félig kimondott mondata, e&y egy arcizom rándulása. Olyan áhítattal ejti ki azokat a helyeket, ahol „ott kint" járt, mintha egy Szent Földről visszatért lovag lenne. Sőt talán nagyobb és őszintébb áhí­tattal. Itt az ember nem azért be­szél a tegnapról, hogy bebizonyítsa történelmi ismereteit, hanem azért, hogy elmeneküljön a varjufekete je­lentől. Ahogy beszélgetünk, jön a kalauz és elszedi a jegyeket, mint ahogy végállomás előtt teszik. A végállo­más Zilah: ma Za*au. Zilah, ahová ezelőtt alig két évtizeddel egy „hét- ssilvafás" szilágysági magyar „félig síró, félig vidor" éneket küldött az „ősi Schola főmagisterének". Az ősi Schola, amely bizony nem fiatalodott meg azóta, sőt nagyon is öregre pacs- kolta az idő. Szomorúan érdekes tu Újdonsága van itt „az időnek". Min­dent, ami magyar, hamar öregre pacskol. Amíg jön a másik autóbusz, addig van négy órám. Esalatt nyakamba veszem a várost. Az én kedves úti- társam, névszerint Soós B. Benjámin meleg kézszoritással elbúcsúzik tőlem. — Az én Uram őrizze meg a tisz teletes urat. Egy pillanatra nehéz elválni a subába burkolt, csizmás paraszttól. Olyan jól esik fogni az ő kidolgozott tenyerét. Kérges tenyér, ekeszarván lett kérges. Szegény te­nyér : hányszor kellett simogass, ami­kor ütni szerettél volna. Hirtelen Ézsaiás próféta jut eszembe: „De nem lesz ott mindig sötét, ahol most szorongatás van". Nem, mert én most érzem, amikor ezt a tenyeret érzem az enyémben itt kint a piac­téren, ahol egy szobornak csonka- bonka alapja áll bekerítve, mintha még mindig ott állana az a Wesse­lényi szobor, amely leromboltatott. Wesselényi, ahogy itt nevezik, Er­dély Széchenyije egy pillanatra előt­tem áll azon a talapzaton. Történelem szele csap az arcomba most, amikor ennek a városnak az utcáit rovom. Nem történtek itt nagy világrengető események. Mégis itt minden a múlté. Régi épületek, im­pozáns templom, amely ott áll fenn a tetőn és töretlen büszkeséggel néz le a városra. Úgy áll mint az Ű tes­tamentum büszke fejedelemasszonya: Sión. Történelmet lehel rám az öreg kollégium. Szokások, utcák, házak, emberek, mind a régiek. Emberek, az öreg kövér cukrászbácsi, aki va­lamikor városi hivatalnok volt és Adyt „Bandi öcsémnek" szólította. Es olyan jó, hogy itt minden a régi: a ferde, zeg-zugos utcák. Ez jelenti | azt, hogy itt még biztosíték van az életre. A múlt patináját még nem szedte le az idő szele. Bár igen erő­sen próbálkozik. A hegy oldalán görögkeleti katedrá- list épített az állam a harminc lelket számláló ortodox, román egyháznak. Hatalmas, uj épület. Úgy fest ebben a városban, mint egy csokor búza­virág közepén egy rikító pipacs. Kiabál, hogy „én is itt vagyok". De senkisem hallgat rá. Amikor bent voltam ebben a templomban, az egyházfi olyan csodálkozó szeme­ket meresztett rám, mintha azt kér­dezné: „Hát téged jámbor ember, miféle szél hozott ide, ahová CBak a veréb jár fészket rakni". Két temp­lom néz egymással farkasszemet. Két idegen világ, ami sohasem lesz egy világ, mint ahogy nem lesz egy vi­rág a búzavirág és a pipacs, mert az egyik kék, a másik piros. Néz­nek farkasszemet, egyik sem tudja legyőzni a másikat. Csak az idő fogja őket legyőzni. Jaj, vájjon me­lyik jön sorra előbb. Ki tudja. Sion-e, vagy Bábel!? * Zä'au-ZiUh. Kelemen Sándor. HÍREK Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! Időjelzés. A szekszárdi meteorológiai állomás 1937. évi március 25—31-i feljegy­zéseiből : Hőmérséklet: maximum: 12*6 C° március 26-án, linimnm : 0*7 C° március 28-án. Csapadék: eső 8*2 mm március 27-én, eső 3*3 mm március 28-án, eső 6*1 mm március 29-én. eső 7'6 mm március 30-án, eső 1*1 mm március 31-én, összesen 26*3 mm. Március 31-én a levegő nyomása csökke­nőben volt. — Este 9 órakor a barometer 118 CJ mellett 752*4 mm-t mutatott Azontúl tovább süllyedt — Prlmlcia Bátaszéken. Múlt hó 28-án tartotta első szentmiséjét dr Pongrácz Lóránt. Az ünnepélyes­séghez a Bátaszéki Cecilia Ének- és Zeneegyesület liturgikus énekkel já­rult. A változó részeket férfikar, az állandó részeket pedig zenekisérettel a vegyeskar látta el olyan precizi­tással, hogy a jelen volt vidéki kép zett zenészek egyöntetű véleménye szerint is a tökéletes teljesítmény el­érte a székesegyházak művészi kórus­produktumát. Minden elismerés Ba- bócsay János kántort illeti, aki fá­radságot nem ismerve, nagy gyakor­latra valló készséggel tanította be a karokat. Az orgonálást dr Kovács Elek látta el tökéletes tudással. Köz­reműködött vitéz dr Szentlőrinczy Géza, az ismert művész is hegedű- játékával, amely nagyban emelte az áhítatot. Az ünnepélyes szentmise után tartott ebéden résztvettek az ujmisés rokonai, közeli barátai, a helybeli és vidéki papság. Dr Hauser Imre intézett kedveB beszédet az uj­STEIGER FA- ÉS SZÉNKERESKEDO szekszArp, alkotmAny-utca 1. Telefon 46. TŰZIFA — SZÉN — FASZÉN — MÉSZ — TÉGLA — HOMOK Nagy szilárdságú portlandcement. Dunakavics, Biber, .Sicurit és falszigetelő lemezek. .Teljes vagon, vagy kicsiben házhoz szállítok. Szükséglete fedezése előtt saját érdekében kérje ajánlatomat. Olcsó tüzeld: selejtes kemény és unka fa. Megrendelhető a Hitelbank épületében levő fióküzletben is. minőshez és a szülőkhöz. Majd Lip* ták Béla a rokonok és Szongott Ed. vin főszolgabíró a szekszárdi jóbará­tok jókívánságait tolmácsolta. Pop. grácz Lajos apa meghatottan mon­dott köszönetét mindazoknak, akik ezt a felejthetetlen ünnepséget jelen­létükkel emelték. — Vármegyei közgyűlés. Tolna vármegye törvényhatóságának kis- gyülését folyó hó 27-én tartják, mig a törvényhatósági bizottság rendes közgyűlése másnap, 28-án less. — Virág püspök egy budapesti esküvőn Előző számunkban megír­tuk, hogy dr Éry Márton, Tolna vármegye volt alispánja és neje Ang­ster Aranka leánya Aranka és dr Jankura Iván és néhai felesége Simcsó Gizella fia Miklós, OTI orvos március 30-án tartotta esküvőjét a budai Szent Imre herceg-uti plébánia templomban. Az esketést Virág Fe­renc titkos tanácsos, pécsi megyés- ptispök végezte. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter az Országos Erdőgazdasági Tanácsba többek között gróf[Appongi Károly pálfai földbirtokost is kine­vezte. A főispán dr Mező László várme­gyei közigazgatási gyakornokot állá­sában megerősítette és kinevezte vár­megyei fogalmazóvá. — Dr Barabás Imre nyugdíjazása. A földmivelésügyi m. kir. miniszter dr Barabás Imre m. kir. állategész­ségügyi tanácsost, Tolna vármegye törvényhatósági m. kir. főállatorvosát betöltött 40 évi szolgálat után saját kérelmére nyugalomba helyezte és neki áiosszu és eredményekben gaz­dag, kiváló munkásságéért elismeré­sét fejezte ki. Az igy megüresedett állást a miniszter dr Szebéngi János m. kir. főálIatorvosBal töltötte be. A Magyar Országos Állatorvos Egyesü­let Alsódunántuli Fiókosztálya ünnepi választmányi ülésén e hó 5-én, hét­főn délelőtt 10 órakor a vármegye- háza nagytermében fogja búcsúztatni alelnökét dr Barabás Imrét és az egyesület erre az ünnepélyre az ér­deklődőket ezúton is meghívja. Az ünnepi választmányi ülés keretében fél 12 órakor dr Hetzel Henrik egye­temi ny. r. tanár A meddőség és orvoslása címen a gazda- őb állat­orvos közönséget igen érdeklő elő­adást tart. Az ünnepély után fél 14 órakor társasebéd lesz a Szekszárd Szálló különtermében. Erre a jelent­kezéseket dr Szebéngi János főállat- orvoshoz Szekszárdra kell küldeni. — Dr Plukovich Sándor felgyógyult. Hetekkel ezelőtt megemlékeztünk róla, hogy dr Piukovich Sándor dombó­vári gimnáziumi tanárt, Dombóvár kulturális mozgalmainak egyik fárad­hatatlan intézőjét és lapunknak ala­kulása óta munkatársát súlyos beteg­séggel beszállították a pécsi klinikára. Örömmel értesülünk, hogy dr Piuko­vich a hosszantartó gondos gyógy­kezelés következményeképpen telje­sen felépült. — Pedagógiai szeminárium a dom­bóvári körzetben. A dombóvári kör­zetben a legközelebbi pedagógiai szemináriumot 1937 április hó 20 án reggel 9 órai kezdettel tartják meg a szent Orsolya-rendi zárda nagy­termében. Az előadások sorrendje: 1. Megnyitó. 2. Irányelvek az osz­tatlan iskola munkabeosztására, elő­adás, tartja Hitter M. Aloyzia, szent orsolyarendi r. k. elemi iskolai igaz­gató. 3. Gyakorlati tanítás az osztat­lan iskola mindenik osztályában a magyar nyelvből. Tartja B a r á t h György r. k. elemi iskolai igazgató- tanító. 4. Megbeszélések. 5. Zárószó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents