Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-01-08 / 2. szám

Í937 jatíuSr 8. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 A BÁLOKRA ARANY- É8 EZÜSTCIPŐK FÉMSZÁLAS CLOQUÉ, QIRÉ, BROCHÉ MAROCAIN SELYMEK V 3 ■ m PENGŐTŐL PIRNITZER JÓZSEF «S FIAI áruházában SZEKSZÁRDON A MANSz januári kultur délutánja — Ő-ffy Imre húszezer pengő állam segélyt eszközölt ki Szekszárdnak. Jakabb Oszkár pÓDzUgycmuiszteri államtitkár a következő levelet intézte dr örffy Imre kincstári főtanácsos­hoz : Igen tisztelt Barátom! Szekszárd megyei városnak a forgalmi adórészesedési többlet alapból való segélyezése ügyében tanúsított szives érdeklődésedre a pénzügyminiszter ur helyett tisz­telettel értesitlek, hogy a belügy miniszter ttrral egyetértőén a város közönségét ebből az alapból 20,000 P államsegélyben részesítettem oly képpen, hogy a kiutalt összeg egy részét a város államrendőrségi hoz­zájárulás tartozására, más részét pedig a város részére adott előleg részbeni törlesztésére számoltattam el. Fogadd kérlek kiváló tisztele­tem nyilvánítását Jakabb Oszkár s. k. — Rátkay emlékünnep Dunaföld- Váron, A Duna főid vari Róm. Kát. Legényegylet műkedvelő gárdája nagy és valóban megérdemelt siker­rel adta elő e hó 3 án, vasárnap este a dunaföldvári Egyenlőségi Kör szín­háztermében néhai Rátkay László örök értékű népszínművét a „Felhő Klári 0 t. Az előadást Sipos Ernő kor­mánytanácsos, vezérigazgató bevezető beszéde nyitotta meg, aki kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt költőről, po itikuaról, Dunaföldvár nagy férfiéról. Keresetlen és mély átérzésbői fakadó szavai elénk vará­zsolta Rátkay László végtelenül ne mes, egyszerű, jóságOB alakját, aki­nek emlékét annyi értékes alkotása őrzi s nem hagyja feledni soha Du nafö dváron. — Az előadás szereplői mindannyian szívvel, lélekkel játszot­ták szerepeiket b művészetükkel meg­érdemelten sikert arattak. A minden tekintetben kiválóan sikerült előadást a fiatalság vidám báli mulatsága fe­jezte be. — Jön! Jókai Mór örökbrCaü regér y« fi men : Az aranyember. — Kitüntetett néptanítók. A Tár- sada'mi Egyesületek Orsságos Szö­vetsége Koudela Gyula és Csíki Székely Dénes dunaföldvári rém. kát. elemi népiskolai igazgatótanitókat a Dunaföldvári Katolikus Legényegylet kebelében kifejtett buzgó működésük elismeréséül a legényegyletek részére rendszeresített érdemkeressttel és di­csérő oklevéllel tüntette ki. — A vármegyei pótadó. A belügy­miniszter a varmegyei pótadó kul csát Szekszárd megyei városra nézve 13 5, a községekre nézve pedig 30 2 százalékban állapította meg. — Halálozás. Szeghő István dacsi református rektortanitó f. hó 3 án 62 éves korában Balatonalmádiban szív- szélbüdés következtében váratlanul elhunyt. Holttestét Decsre szállították és a Sárköz összes községeinek rész vételével a deed ref. templomban tartott gyászszertartás után e hó 5 ón kisérték utolsó útjára. A megbo do- gultat, aki a Tolna megyei Raf. Ta- nitóegyletnek 10 évig volt e nöke, özvegyén kívül fis, dr Szegbő István decei orvos és széleskörű rokonság gyászolja. — Fónagy József, a szekszárdi m. kir. telekkönyvi hivatal vezetője, folyó hó 6-án pár órai szenvedés után, a harctéren szerzett szervi szívbaj következtében váratlanul elhunyt. — Ssekszárd úri társadalmát, melynek a megbo dogult kedvelt tagja volt, mélységesen megdöbbentette a tra­gikus haláleset és a megboldogultat a szekszárdi kórház ravatalozó ter­méből 8 án délután óriási részvét mellett kisérték örök nyugvóhelyére. Fónagy éveken keresztül gondnoka volt a szekszárdi római katolikus óvodát és népkonyhát fenntartó egye­sületnek ób önzetlen működése nagy segítséget jelentett a szeretet mun­kájának, — Alapszabály Jóváhagyás. A bel­ügyminiszter a Bonyhádi öregdiákok Szövetsége, a földművelésügyi mi­niszter a sióagárdi volt urbares gaz­dák legeltetési társulatának alapsza­bályait jóváhagyta. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szö­vetsége szekszárdi csoportja folyó hó 12-én (kedden) délután 6 órakor ren­dezi a vármegyeháza nagytermében eaidei kulturdélutánját. Ez a kultur délután is fölötte érdekesnek ígérke­zik, mert tárgya irredenta irányú lesz, mivel a két nagynevű előadó az el- ssakitott részekről fog előadást tar­tani. A műsor a következő: 1. Be vezető előadás. Erdélyi iskolák, — erdélyi történelem. Tartja: Graman I tik M*rgit, a MANSz budapesti Nsm- J zati Művelődés szakosztályának ügy I vezető elnöke. 2 Magyar népdalok és müdalok cigányzene kísérettel, énekli Rideg Lajos. 3 Hány magyar él a világon ? Előadás, tartja: vitéa dr Nagy Iván pécsi egyetemi tanár. 4. Gyula diák két költeményét saa- valja: Kesserü Edith. Felhívjak a figyelmet erre a nagyszabású kultur- délutánra s hisszük, hogy a közönség imponáló számban való megjelenésé­vel jutalmazza az illusztris előadók önzetlen és áldozatos munkáját. Be- lépőjegy 50 fillér. Karzat 10 fillér. Feltt fizetéseket köszönettel fogad a MANSz elnöksége. Benyitottam szobájába. Rettenetes látvány tárult szemem elé. Ott fe ktidt az ágyán átvágott nyakkal hol­tan. Mellette hevertek a reggeli la­pok. Mindegyik címlapján hatalmas betűkkel ez állt: »A rendőrség nyo­mában van a hirhedt rablógyilkos­nak, a jelek szerint a tiroli hegyek­ben bujkál«. — Mondjam tovább asszonyom ? Nem izgatja fel az elbeszélésem ? — Margit asszony szemeiben könny csil logott, de megnyugtatta a leányt, hogy nem lesz semmi baj, nyűgöd tan folytathatja és a leány tovább beszélt. — Ezután a megrázkódta­tás után megbetegedtem és elutaz tam innen. Egy évig voltam távol Nagynémetországban egy rokonom nál. Amig távol voltam, apámnak se gitségre volt szüksége és mikor haza­jöttem, egy fiatal csaposlegényt ta­láltam itt. Vékony szőke fiú volt, olyan, aki talán a légynek se árthat. Ahogy hazajöttem, apám felmondott neki, minthogy már nem volt reá szüksége. Néhány nap múlva egy levél akadt a kezembe. Aznap én vittem le a postát a városba és amit sohasem tettem, fölbontottam másnak a leve lét. Valami azt súgta, hogy bontsam fel és én szédülő fejjel megtettem. A levélben ez állt: »Kedves bará tóm, légy segítségemre, hazajött a gazdám gyönyörű szép lánya és én menten belebolondultam. Az öreg nekem felmondott, de én nem tágí­tok. Szerezz valami mérget, az őre get elteszem láb alól és enyém lesz a leány is, meg az üzlet is. Hálás leszek. Franz.« — A többit gondolhatja asszo- nyom! A fiút átadtuk a rendőrség­nek én pedig véglegesen megundo> rodtam az élettől. Varkocsba fontam a hajamat, elhajigáltam csinos ru háimat és néhány óra alatt csúnya vén leány lett belőlem. Azóta kerü löm a férfiakat, különösen, mióta szegény apám meghalt. Ha nem is vagyok boldog, nyu godtan élek és ez nekem elég. Asz szonyom, maguk holnap utaznak, pihenjen és ne bánkódjék miattam, megárthat önnek. A ház kapujában csikordult a zár, Margit asszony férje lépett be. Sze­mei lázas fényben égtek, arca ki­pirult. Kezében pár szál gyopárt ho zott. A beteget homlokon csókolta és neki adta a virágokat, csupán egy szálat tartott magánál. Az asszony be- kivánkozott s a férj Annamária segít 1 ségével beemelte ágyát szobájukba A leány még egy ideig varroga tott Éppen indulni készült, hogy a vendégek vacsorájáról gondoskod­jék, mikor az asszony férje kilépett a terraszra. A leány elé állt és így szólt: — Annamária fogadja ezt a kis gyopárt emlékül. Egy hónap óta élek itt a közelében az én nagy betegem­mel. Maga olyan jó volt hozzánk, kedves. Fáj nekem az a szomorú történet, amit most hallottam az én asszonyomtól. Elhallgatott, mélyen melegen né­zett a leányra, azután megfogta mindkét kezét és halkan szólt: »Anna mária, én visszajövök I« A leány még sokáig állt egy hely ben. A férfi már rég bent volt az asszonynál s kihallatszott mélyről szakadt köhögése. Annamária összerezzent, tudta, hogy a férfi, akinek meleg tekintete át ölelte az ő lelkét, soha se fog többé visszatérni, mert az asszony magá­hoz fonta őt gyilkos betegségével és vele hívja a nagy végtelenségbe. Szivére szorította a gyopárt és úgy érezte, hogy neki is adnia kellene valamit búcsúzóul s amit az asz- szonytól megtagadott, azt a férfinak megtette. Reggel korán a városba sietett és hamarosan bájos rózsamintás tiroli ruhácskában, karcsú cipőkben, fején lazán fésült aranyos hajkoronával, mosolyogva, frissen, üdén tért vissza. — Annamária 1 Kiáltott a beteg asszony elragadtatva és így szólt férjéhez, aki megbüvölve állt mel­lette. — Nézd csak édesem* ezt Mária az én kedvemért tette. Azután bú­csút vettek tőle és a nagy társas- kocsi döcögve elindult velük a hegy­ről lefelé. A leány sokáig nézett utánuk kendő­jét lobogtatva. Azok már rég mész- sze jártak, a nap már innen onnan fél utján haladt, ő még mindig egy helyben állt, hol sirt, hol nevetett, hol meg énekelt. Azóta mindig énekel, — mesélik a hegyi lakók, akik könyörületből enni hordanak neki — az ételekhez csak ritkán nyúl, egész nap varrogat, habos, fehérselyem és fátyolreflgete- get. Kiszáradt ujjai szaporán öltö- getik a mirtuszcsokrocskákat a fehér selyemre. És esténkint, mikor a vonat éle­sen fütyülve elrobog a hegy lábá­nál, kirohan a házból, karjait szét­tárja és sírva, kacagva, dalolvsi bele­ölel a nagy semmiségbe. KALÓRIA* SZÉN- ÉS TŰZI FATELEP) SZEKSZÁRD a« evangélikus templom mellett Telefon szám: 117 'DB Pécsi kőszéwbányák és Pécsi kokszmfivek kerületi elárusító helye CW Legolcsóbb szén, koksz, száraz tűzifa “W

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents