Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-02-29 / 17. szám

XVIII. évfolyam. Szekszárd, 1936 február 29. (Szombat.) 17. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre------_ 6 pengő Pő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dlla l’SO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 filler. »Ilástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, , A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe keríti. A telepítés A képviselőház február 21-i illé­sén nagy esemény történt a magyar agrárpolitika történetimében. Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter ezen az ülésen nyújtotta be a telepí­tésről és egyéb földbirtokpolitikai kérdésről sióié törvényjavaslatot, amely a földmivelésügyi miniszté­riumban hosszú hónapok óta gondos munkával készült és amelyet úgy az érdekképviseletek, mint a Nemzeti Egység Pártja ismételten és alaposan megvitattak. Ha a törvényjavaslat benyújtását, mint eseményt értékel­jük, mindenekelőtt arra kell rámu­tatnunk, hogy ez a törvényjavaslat fontos kiegészítő részét jelenti annak az agrárkódexnek, amelynek első fe­jezete a gazdaadóságok rendezése, második fejezete pedig a hitbizományi reform volt. Teljes lesz tehát a ma­gyar föld törvénye, nem marad most már egyetlen egy olyan nyílt kérdés sem, amelynek törvényes szabályo­zása nélkül a nemzeti föld birtoklá­sának rendje a korszerű kivánalmak­nak megfelelően . megállapítható ne volna. Megvan a mód és lehetőség, hogy egészségessé, a nemzet maga­sabb érdekeinek megfelelővé váljék a földbirtokeloszlás. Megvan a tör­vényes eszköz, amelynek segítségé­vel közérdekből rögzíteni lehet a föld­tulajdonost ott, ahol ez a rögzítés kívánatos, de mobilizálni is lehet ott, ahol viszont ezt írja elő parancsolóan a nemzet érdeke. Azt jelenti a most benyújtott tele pitééi törvényjavaslat, hogy elhárul az útból minden olyan engedély, amely eddig lehetetlenné tette az egészséges kisgazdaporták számának szaporodá­sát. Azt jelenti, hogy a nemzeti föld, értékének devalválódása nélkül, olyan kinccsé olvad fel, amelynek energia- átsugárzó konzerváló ereje áldásosán fog hatni a barázdák verejtékező népére. Nem kisebb jelentősége van annak, hogy módot ad a javaslat a törpe- birtokosoknak birtokaik kiegészité.- sére, olyan családi birtok létesítésére, amely elegendő egy népes földmiveB család tisztes eltartására. Gondosko­dik ugyanezért a falusi lakosság ré­szére családr otthonokról, arról, hogy minden családfő, aki a mezőgazda- sági munkásosztály tagja, megfelelő feltételekkel, házhelyet szerezhessen és házat építhessen. Amíg tehát egy réBzt előmozdítja azt, hogy a nagy­üzemek átengedésre-kötelezéssel ki­sebb üzemekké alakuljanak át, eddig másrészt megőrizni éB gyarapítani igyekszik a kisüzemek állományát. Az egész javaslaton végigvonul a nagy szociálpolitikai célkitűzés: a család védelme, a nemzeti erő leg­ősibb forrásának istápolása, meg­erősítése. Legnagyobb értéke a javaslatban írásba fektetett nemzeti földbirtok­politikának az, hogy történelmi ala­pokon épít. Nem rombol. Nem for­gatja fel máról-holnapra a történelmi múltban gyökerező jogrendszert, ha nem tatarozza, pótolja, gondos kézzel alakítja át a korszellemnek megfele­lően. Nem hirdet radikális változta­tásokat, nem ambicionálja, hogy máról-holnapra mintegy varázsütésre a nincstelenek százezreit önálló kis­gazdákká tegye. De annál határo zottabban, annál erélyesebben törek­szik arra, hogy a természetes fejlő­dés utjából minden akadályt elhárít­son és hogy átgondolt, esztendőkre terjedő állandó birtokpolitikái műve­letek segítségével fokozatosan szapo­rítsa az önálló kisgazdaságok számát. Ez az átgondolt, óvatos földbirtok- politika feltétlenül meg fogja óvni a termelés nagy érdekeit. Nem veszé­lyezteti a fö'dbirtokláa rendjének megbolygatásával senkinek az érde­keit. Áthidalja az egyéni és a köz­érdek közt mutatkozó ellentéteket. Féltő gondossággal igyekszik arra, hogy a földbirtok politikai műveletek arányban álljanak a pénzügyi lehe­tőségekkel. Azt akarja, hogy az uj birtokszerzők állandó fészekrakók legyenek a magyar földön. Az a törvényjavaslat, amelyet Da rányi Kálmán földmivelésügyi minise tér a képviselőház elé terjesztett, valóban uj korszakot jelent a magyar agrárpolitika történetében. Renais­sance- t, amelynek kitermelt erkölcsi éB anyagi javai az egész nemzetet gazdagítani fogják. Tízezer pengő államsegélyt kapott Szekszárd megyei város Vitéz Vendel István polgármester előterjesztésére Szekszárd megyei vá­ros képviselőtestülete még a múlt év derekán elhatározta, hogy államse­gélyt kér a földmivelésügyi minisz­tertől, mert a város közepén átha­ladó Sédpatak vízmosásos medre megkötési munkáinak egyes részeit sürgősen be kellene fejezni. Ezeket a munkákat azonban a város ked­vezőtlen anyagi helyzete miatt most végrehajtani annál kevésbé lehetne, mert erre a célra a város csupán 2000 pengőt tud fordítani. Sürgős volna a segély — úgymond a mi­niszterhez küldött alapos felterjesz­tés — különösen azért, az óriási költséggel létesített Bálint-hid védel­mére haladéktalanul meg kell épí­teni a fenékgátat, mert enélkül a hatalmas műtárgy biztonsága erősen korlátozott. Vitéz Vendel István polgár- mester ebben az ügyben több­ször eljárt a földmivelésügyi minisztériumban és az ő fá­radhatatlan közbenjárásának köszönhető, hogy a miniszter tízezer pengő államsegélyt adott a városnak. A földmivelésügyi miniszter leirat­ban értesítette Szekszárd megyei várost, hogy 2000 pengővel szintén hozzájárulni tartozik ezekhez a mun­kálatokhoz, amelyeket nyomban meg­kezd a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal, mihelyt a város a 2000 pen­gőt oda átutalja. Úgy értesülünk, hogy a földmivelésügyi miniszter a tízezer pengőt már meg is küldötte a székesfehérvári m. kir. kulturmér- I nöki hivatalnak. Kell-e sajtóreform? A Nemzeti Egység Pártjának leg utóbbi értekezletén a szőnyegen forgó kérdések között a sajtóreform kér­dése is szerepelt. Ez érthető is, hiszen ez a kérdés állandóan foglalkoztatja a közvéleményt. Ennek rendezését több ízben is megígérte Gömbös Gyula miniszterelnök, határozottan lekötve magát a szükséges reform megvalósítása és keresztülvitele mel­lett. Köztudomású, hogy éppen a miniszterelnök határozott kívánságára látott hozzá dr Lázár Andor igaz- ságtigyminiszter a reformjavaslat el­készítéséhez. A reform ismert szem­pontjait nemcsak azok a tényezők tették magukévá, akik a sajtó sza­badságának igazi jelentőségével se­hogy sem tudják összeegyeztetni sem az uszítást, sem az 1918 ból még kínosan ismert forradalmi hangot, sem azt a merészséget, amely a ross- • szül értelmezett szenzáció örve alatt I a családi szentélyek legmeghittebb titkait is ki merészeli teregetni a nyilvánosság előtt, de a nemzeti saj­tónak ama hivatott képviselői is, akik a maguk hivatásának megcsúfo­lását és kijátszását látják abban a szabadságban, amely sokszor alacsony anyagi szempontok miatt a legszen­tebb érdekekre sincs tekintettel. Á magyar közvélemény csak egész­séges erkölcsi felfogásáról tesz tanú­bizonyságot, mikor e téren a dzsungel megtisztítását követeli. Úgyszintén maga a sajtó is hitvallást tesz hiva­tása megbecsüléséről s arról a fel­fogásáról, hogy pályáját azon az út­vonalon akarja folytatni, amelyet a Kemény Zsigmondok és Bartha Mik ló sok jelöltek meg számára, amikor maga is vallja a sajtóreform szük­ségét. És csak a közönséggel tartott ele- I ven kapcsolatra vall, hogy maga a i Nemzeti Egység pártja — éppen a I közhangulat kívánságára — követelte Egyes szám ára 12 ffilléra a sajtóreform sürgősségét, aminek a párt eleget is tett, ki is mondta a sürgősséget ebhen a kérdésben. Természetes, hogy ez a határozat — ami az ismertek után nem is jött váratlanul — felszisszenésre ad alkal­mat sok helyen, még pedig ott, ahol a kormány reformpolitikáját nem jó szemmel nézik s ahol szeretnék azt elgáncsolni. Érthető, ha a támadások lavinája a sajtóreform ellen is megindult s ha ebből a támadásból sem marad ki az oly fürge és mozgékony Eck­hardt Tibor. Mint a független kis­gazdák vezére, hosszabb nyilatkozatot tesz erről a kérdésről, természetesen — támadó lándzsáját ugyancsak nagy hévvel szegezve a sajtóreform gon­dolatának. Nyilatkozatában azt mondja Eck­hardt, hogy csak egyetlen reformról lehet szó, még pedig akkor, ha azt az óriási guzsbakötöttséget, ami » háborús évek alatt nehezedett a ma­gyar sajtóra, teljesen feloldják, mert azt a háború befejezése után 17 évvel fenntartani valóban képtelenség. Azt követeli, hogy a kormány illetéktelen befolyását a sajtó szabad működésére egyszersmindenkorra szüntessék üteg s minden megtorlásra csak a függet­len bíróságnak legyen joga. De hogy éppen Eckhardt Tibor száll szembe ilyen élesen a sajtóreform gondolatával, az csak azért nem lep meg bennünket, mert már hozzászok­tunk, hegy minden kérdésben ismer­jünk egy Eckhardt nyilatkozatot, de ennek pontosan az ellenkezőjét iz e minthogy egyszer a titkos ellen, mái­kor a titkos mellett, egyszer Bethlen ellen, máskor Bethlen mellett, egy­szer Gömbössel mindhalálig, máskor pedig halálosan Gömbös ellen — éppenugy ezúttal is megvan a poli­tikai Janus arc az Eckhardt kettős állásfoglalásában. Ezúttal asajtóreforra ellen beszélt Eckhardt Tibor. Ne igen, mert jól emlékszik reá, hogy ezzel tartozik eddigi gyakorlatának, mert már az ellenkezőjét elmondotta. Hiszen még talán ő maga is, de a közönség annál is inkább emlék­szik arra a fulmináns és túlfűtött interpellációra, amelyet 1925. juniuz 24 én mondott el a második nemzet­gyűlésen, amelyben a kormányt egy újság azonnali beszüntetésére szólí­totta fel, mondván szóról szóra: — Mingyárt interpellációm legele­jén — miután sajtófőnök voltam hivatottnak érzem magam az állás­foglalásra. Ma íb ugyanazt az állás­pontot vallom itt az ellenzéken, mint amit mint sajtófőnök foglaltam el. Az én elvi álláspontom a sajtósza­badság és a sajtóorgánumok, az idő­szaki sajtótermékek betiltása tekin­tetében az, hogy lényeges nemzeti érdekek megvédése céljából a lap­betiltás fegyverét semmiféle kormány a kezéből ki nem adhatja. Pont. És moBt lehet rajta gondol­kozni, hogy melyik álláspont fedi az

Next

/
Thumbnails
Contents