Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-02-08 / 11. szám

XVIII. évfolyam. Szekszárd, 1936 február 8. (Szombat.) 11. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztésig és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK PERENC Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija P60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter _ 1 . . „ . . . m J széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I AlléstkereaőKhek 50 százalék kedvezmény, j I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető I \ hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a Egész évre _ 12 pengő | relevre— — — 6 pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Előfizetési difi Jelszó és igazság Az ellenzéki kisgazdapárt mozgé­kony és agilis vezére: Eckhardt Ti­bor mait vasárnap Lengyeltótiban iBmét jellegzetes választási beszédet mondott. Jellemző volt ez a beszéd abban a tekintetben, hogy hangnem­ben, a tényékhez és az igazsághoz való ragaszkodásban veszedelmesen hasonlított az ellenzéki gaidavezér eddigi megnyilatkozásaihoz. Pártja képviselőjelöltjének érdekeit agy vélte a legjobban előmozdítani és szolgálni Eckhardt Tibor, hogy az általa oly sokszor elkoptatott ellenzéki jelsza vak lomtárából ismét előszedte a kor mány részéről állítólag fenyegető dik tatara veszedelmét. Elismerte agyán, hogy a diktatúrára törekvő erők moBt egy időre „visszahúzódtak11, de min gyárt hozzátette azt íb, hogy nincsen ok az örömre és vigasságra, mert ezek az erők Eckhardt szerint „most sem szűntek meg hatni és működni“. Ezek után nem csodálkozhatunk azon sem, hogy az ellenzéki párt­vezér a kormány kebelében daló szét húzásról és a kormánypártban el­hatalmasodott bomlásról és meghason lásról regélt, bizonyára a választási gyűlésen megjelent ellenzéki kedé­lyek felviditása és bátorítása céljából. Meg vagyunk győződve arról, hogy még Eckhardt Tibor ezirányn szónoki képességei sem elégségesek ahhoz, hogy ezeket a politikai legendákat, avagy rémmeséket a derék somogy- megyei választókkal elhitessék. El­végre ma, a modern technika viv mányainak, az njságirásnak és a rádiónak korszakában még az ország legeldugottabb falvaiban és tanyáin is körülbelül tájékozva vannak az emberek a politikai élet folyásáról. Középkori boszorkánymesékre em lékeztető diktatúra-vádakkal és ha­sonló veszedelmek falrafestésével ma még a választási küzdelmek hevében sem lehet különösebb eredményeket elérni, hiszen a magyar közvélemény három és fél esztendő alatt igazán bőségesen meggyőződhetett arról, hogy mi sem áll távolabb Gömbös Gyulától és kormányától, mint a diktatúrára, az önkényuralomra való törekvés. Hasonlóképpen állunk tér mészetesen a kormányról és a kor­mánypártról elhíresztelt és Eckhardt Tibor által hangoztatott bomlási ttt netekkel is, amelyeknek nyilvánvaló cáfolatát adták a Nemzeti Egység Pártjának legutóbbi értekezletei és a képviselőbáz ülései, amelyek mind kizárólag azt bizonyítják, hogy semmi­féle bomláB, vagy széthúzás, sem a kormányban, sem a mögötte álló pártban nem indult meg s legfeljebb arról lehet szó, — amit egyébként elbiszttnk — hogy az ellenzék, első« sorban Eckhardt Tibor szívesen látná, ha az egység és összhang helyett a széthúzás és torzsalkodás Bielleme válna úrrá a Nemzeti Egység Párt­jában. A magyar közvélemény túlnyomó többsége, amely politikai életünket nem a pártpolitikai elfogultság és a minden áron hatalomra való törekvés ferde szemszögéből nézi, ma már ilyen hangzatos ellenzéki szólamok­kal nem téveszthető meg. Ez a köz vélemény látja és tudja, hogy a kor­mány és annak pártja teljes össz­hangban halad a maga egyenes utján, a magyar élet átformálását és meg­javítását célzó reformok utján. Semmi­féle zavaró tünetek a kormánynak ezt a munkáját nem akadályozzák, amint ezt a legközelebbi jövő nagy- fontosságú parlamenti munkája nyil­vánvalóan be fogja bizonyítani. Igen különös egyébként, hogy ép­pen Eckhardt Tinor emlegeti foly­tonosan a diktatúra vádját Gömbös Gyulával szemben s közben elfelejti azt, amire azonban ebben az ország­ban még sokan emlékeznek, hogy tudniillik ugyanezzel a hevességgel szállott síkra a diktatúra mellett s meggyőző szavakkal, megdönthetet­lennek látszó érvekkel jósolgatta an­nak a parlamenti rendszernek közeli bukását, amelynek ma oly rettent­hetetlen védelmezője és szószólója. Á politikai elveknek és vélemények­nek ily ötletszerű és gyökeres vál toztatása még a sok vihart látott magyar politikai életben is feltűnő és nem nagyon kedvező egyes poli­tikusok szavahihetősége éB megbíz­hatósága szempontjából. Ne beszéljen hát Eckhardt Tibor „elvetélt dikta­túráról“, mert az ilyen magatartása hamar eszünkbe juttathatja az utca kövezetére kitett gyerek esetét, ami­kor a szülő más nyakába akarja varrni Biégyengyermekét. Úgy érezzük, hogy Eckhardt Ti­bor nagyon messze távolodik .a kis­gazdapárt tulajdonképpeni célkitűzé­seitől, a gazdaérdekek igazi védel­métől és érvényesítésétől s Gaál Gaszton hagyományaitól. Ehhez a szellemhez talán mégis közelebb áll a kormány tevékenysége, azé a kor­mányé, amely hangzatos jelszavak helyett dűlőre juttatta a gazdaadós­ságok kérdését, céltudatos birtok- politikával szaporítja az önálló ma­gyar gazdák számát és minden intéz kedésével arra törekszik, hogy a magyar gazdatársadalom előtt az eredményes és jövedelmező munka, a nyugodtabb és gondtalanabb élet 1 lehetőségeit megnyissa. A legtöbb városban emelkedett a pótadó Nemrégiben kerültek nyilvános­ságra a magyar városok idei költ­ségvetésének összesített adatai. Ezek szerint tiz vidéki törvényhatósági vá­ros egyesített szükséglete 41,437.144 pengő és 44 megyei város összes szükséglete 39,795 654 pengő. A tör­vényhatósági városokban több mint 6 5 millió, a megyei városokban 8'8 millió pengő hiányt kell pótadó utján fedezni. Ennek következtében tizenegy város kénytelen száz százaléknál magasabb pótadot kivetni polgáraira. Legmagasabb a pótadó Kiskun­félegyházán, amely 183 százalékos póiadót volt kénytelen előírni a ta­valyi 115 százalékkal szemben. Nagy­kőrösön 155 4 százalékra ugrott a tavalyi 102 százalékos pótadó kulcsa. Kecskeméten 138 százalékos pótadót vetettek ki, mig tavaly 110 százalék volt. Kiskunhalason 129 százalék (tavaly 100), Hódmezővásárhelyen 140 százalék (tavaly 106), Kalocsán 116 7 százalék (tavaly 103), Makón 111 százalék (tavaly 100) a pótadó. Meghaladja a százszázalékot a pót­adó Szentesen, Kisújszálláson, Jász­berényben, Hajdúnánáson is, ahol tavaly mindenütt lényegesen ke­vesebb volt ez a közteher. Alig van az országban város, amely ne lett volna kénytelen pótadóját fel­emelni. Teljesen alaptalan tehát és csupán politikai hangulatkeltésre szánt kortesfogás a szekszárdi városi ellenzéknek az az állítása, hogy Szék- szárd költségvetése más városokéhoz viszonyítva túlméretezett. Ha a fenti kimutatást józanul gondolkozó és minden mellékgondolat nélkül igaz­ságosságra törekvő ember elolvassa, be kell látnia, hogy itt lelkiismeretes és a polgár­ság teherbíró képességét szem­eiéit tartó gazdálkodás folyik, mert ha nem úgy volna, akkor Szék- szárdon is olyan magas leone a pót­adó, mint a felsorolt és Szekszárd- nál sokkal gazdagabb, nagy ingatla­nokkal rendelkező városokban. A hónap közepén megjönnek a színészek Darvas Ernő színigazgatótól érke­zett értesítés szerint a társulat szek­szárdi szezonját folyó hó 15-e körül kezdi meg. Úgy tudjuk, hogy az igazgató a kerületi színtársulatot tel­jesen átszervezte és a szekszárdi szin- házbajáró közönség sok újabb jeles i vidéki szinéBBzel fog megismerkedni. I Az előadások illúziójának tökéletes­zett vendégjátékok során Szekszárd közönsége előtt megjelennek majd olyan művészek is, akikhez eddig még nem volt szerencséje városunk­nak. Eddig ugyanis már biztosítva van Jávor Pálnak, a Nemzeti Szín­ház művészének, a magyar filmreme­kekből is jól ismert bonvivánnak a lejövetele. Ebben az ügyben egyéb­ként most tárgyal Darvas igazgató Beregi Oszkárral és Ágai Irénnel is. A társulat ezidőszeriut Zalaeger­szegen játszik és ott a közönség ké­relmére meg kellett bosBzabbitauia szezonját. Kiváló sikereket ért el az együttes az Ur katonái oimü, a buda­pesti Magyar Színházban több miut százszor szinreberttlt szenzációs da­rabbal, amely iránt ott akkora volt az érdeklődés, hogy több alkalom­mal délelőtt is elő kellett adni. Ennek a darabnak a főszerepét Nd- dassg József titkár játszotta. Ná- dassg egyébként hamarosan Szék- szárára érkezik és itt a Bziniidény iránt érdeklődő közönség rendelke­zésére fog állani. ségét bizonyara emelni fogja az is, hogy a társulat Szekszárdra magával hozza uj fővárosi díszleteit, amelyek a legkényesebb igényeket is kieió gitik. A műsoron szerepelnek az összes fővárosi újdonságok, amelyek egy- részét neves budapesti művészek rész« vételével fogjak bemutatni. A terve­A szerdai vihar pusztításai A tavaszias január után következő Jangyos íebruáreleji esőbe belesUvitett a hatalmas ászaki légáramlat és szerda reggelre havaseső bontotta el az egész vármegyét. Az ellenkező hő­mérsékletű légtömegek Dunántúl fő* lőtt keveredtek össze és ez olyan hatalmas szélvihart okozott, hogy legelőször is megrongálta a távbeszélő és táviróvezetékeket, elvágva vár­megyénket is az interurbán forgalom jó részétől. A posta műszaki vezető­sége hamarosan munkásokat küldött ki a megrongált vonalak helyreállí­tására, de szerda estig csapán a táviró forgalmat lehetett biztosítani. Reggel 8 óra felé az orkán sok helyen megrongálta a Hungária Vil­lamossági Rt. mázaszászvári központ­jának távvezetékét, amelyet nagy­számú szerelőnek a rettenetes viharban egész napon át tartó fáradságos mun­kájával csak este tiz órára lehetett megjavítani, úgyhogy Bonyhád, Szék- szárd, Tolna, Mözs, Fadd, Duna- ssentgyörgy, öcsény és Decs este tiz óráig villanyos áram nélkül, sö­tétben maradt. Akadályokat okozott a hófúvás a MA VAUT autóbuszok közlekedésében is. Az országúti hó torlaszok miatt a Szekssárd—Tamási és Siófok közti járatokat szerdán be kellett szüntetni és a bonyhádi vonalon is1 nagy ne­hézségbe ütközött a közlekedés fenn­tartása. A vasút forgalmát is megbénította a hirtelen beköszöntött hideg időjárás. A bátaszék—pécsi vasútvonalon Vé- ménd és Palotabozsok között a több- száz méter hosszú bevágást befújta j a hő, úgyhogy ott a vasúti forgalmat I csak átszállással lehetett lebonyolítani Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents