Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-12-23 / 101-102. szám
1936 december 23. fOLNAMEGYEI ÚJSÁG 13 féle volt s épp azért nem is hagytak soká itt bennünket. Jött a parancs, útirány Tövis, Szeged, Károlyváros. A végét nem mondták, úgy is tudnivaló volt; Piave. Estére már Eszteréknél voltam. Sokáig együtt maradt az egész psaJád, beszélgettünk az olasz frontról, a háború végéről, az következő erdélyi látogatásaimról, amelyekben sohasem tud- tunk hinni, mert mindig valami ipeseszerüség szöyődött bele szavainkba. Mintha a Királyhágón túl ipár az Óperenciás tenger terülne $í s köröskörül mindenhol a front, a bizonytalanság és reménytelenség. Azért aztán nem is sokat beszélgettünk erről, hanem csak játszottunk édes szép szavakkal, kívánságokkal. Megint csak elkísértek a szobámba, de nem jöhetett a szememre pihentető álom, mert az uj felém- törő bizonytalanságok azt messze «lkergették. Úgy virrasztottam át az utolsó erdélyi éjszakát. Másnap azután ott állottunk egymással szemben, fogtam hosszan a kezét, megcsókoltam rajta a szelídséget és okosságot. Tudtam, hogy mindent elviszek belőle, ami a lelkében volt s hogy én nem tudok ’nála otthagyni semmit. Sajnáltam az ^ottmaradt okos, szép Esztert és sajnáltam kényszerű vándor magamat. A háború után megakadt a levelezésünk. Eszter ! Azok a gyomok ott égig nőttek azóta... A háború tolódott vissza a múltba egyre- «gyre, az idő pedig loholt velünk «lőre s köztünk a szakadék nőtt, mélyült, szélesedett és egymásután ‘hullottak bele gyöngybetüs levelek, szirmok, kedvességek, drága kis «mlékezések ... Minden belehullott, «sak a szavak maradtak meg tisztón, csengőn: az okos, szép, gondolkodtató Eszterszavak a Sólyom- tárról, a Csobánosról, a Csahaszel- lemről és ... Eszter, annyi év után újra látom, hogy mennyire igaza volt akkor Magának ... Maga Eszter mindent elmondott nekem ^sovány, a lombtalan, szikben nőtt katáng- kórónak, s most — ahogy egyszer «lsirdogálta nekem — úgy mondom most én el, a mi hatalmas, büszke, Nagy jegenyéinknek... és magunknak ... Megint olyan időket élünk, hogy ^komolyan és sokat kell tanulnunk. Szegény tanító úr Irta: Tóth Nándor December eleje volt. A pusztán már uyargalászott a dermesztőén hideg pusztai szél. Apró jégkristályokat vágott a járókelők arcába. Szúrós, hegyes jégkristályokat. A majsai mü útról lekanyarodva, sovány ember sietett a tanyák felé. Fekete felöltője alá bedudált a szél, lebegtette azt. Dermedt állát hiába próbálgatta az alacsony bársonygallér mögé rejtegetni, kék-zöld volt a hidegtől. Az embertelen hidegben össze-összevaco gott a foga.. Sietett, testét az ag godalom vitte, mert orvosért járt. Beteg az asszony I Régóta, alig vonszolja már magát, de ma délután, ahogy a csibéket etette, hirtelen szédülés fogta el, összeesett. Pis tike, meg Marika szaladtak az isko Iába megmondani, hogy anyuka fekszik, elesett. Úgy cipelte be a gye rekekkel a lakásba, a kicsik ijedt siránkozása között, aztán szaladt az orvosért 15 kilométerre, a faluba, ^ajsára. A fák csontkarjai között vinnyogó Nyikorgásba kezdett a szél. Takács -István tanitó ur már bánni kezdte, ^ogy leszállt a kocsiról. Egész testé AZ ÉN KARÁCSONYOM Irta: VECSEY GYÖRGY Messze-messze elmegyek, ; 1 Nem hullott köny, amerre lépett, Hol béke él és szeretet... S ő lett az Ut.;. Igazság... Élet... Távol, e bűnös, rút világtól, > A kevélyeket megalázta, Túl minden önző földi vágyon, A szegényeket felruházta Hitem hófehér Édenén És tett nagy, isteni csodákat... Ülök örömünnepet én ... A halottak felkeltek s jártak ... Ahol nincs áruló nyom, Hóditó utján vér sem ömlött Ott tartom meg karácsonyom. És mégis mindenkit legyőzött: A fenyves legszebb sndarán A szeretet fegyverével, Díszítem fel karácsonyfám. Az igazság erejével... Teli s tele lesz minden ága, S a bűnös, hitetlen, romlott Vigaszt s örömet aggatok rája; Pogányvilág összeomlott Az én fám lesz a szegények fája.. • S helyette a kereszténység A magány csendje eltemet, Sugározta melegségét... Boldogság tölti el telkemet, Értelmet adott az életnek S ezüstfehér táj felett S hitet adott a léleknek. Dalolok hálaéneket Igéi, mint a napfény szálltak Jézusnak, hogy megszületett... És a szívekre rátaláltak, A természet tiszta ölén Megvigasztaltak, gyógyítottak Mély áhitat borul főlém És mindenkit meghódítottak... És a múlt messze távolából ..... A zsellér, koldus is király lehet, Felragyog a Betlehemi Jászol, Ha lelke gazdag, hisz és szeret... Hol Isten fia emberré lett; Testvérek vagyunk valahányan; Hogy megváltson minden bűnt és vétket.., Krisztus hivő, szent táborában.,. Látom, amint a napkeleti bölcsek, Hontalan, árva többé nincsen: Kik messze országokból jöttek, Mindnyájunk atyja, a Jóisten,,. A megváltónak ajándékot hoznak, Leborulnak és imádkoznak Akik vérző vállal visszük a keresztet, S könnyes szemmel néznek az égre; Akit a Sorskeze üt-ver és riaszt.,, Hogy az Ige, testté ión végre... Krisztus házában lelhetünk vigaszt.,. Az Isten fia földre szállott Kik itt a völgyben, rongyosak vagyunk; És megmentette a világot... Boldogok leszünk, hogyha meghalunk Nem jött csillogó égi fénnyel, Adtál nekünk Jézus egy égi álmot, Angyalok dicsó seregével. Egy igazabb, tisztább túlvilágot, Nem várta párnák puha selyme A Te ajándékod, az örökélet... S ő lett a világ fejedelme. Újszülött Jézus 1 Hozsánna Néked 1 ( a/c A Tungsram DUPIASPIRÁÜ^ lámpa olyan gazdaságossá teszi j áramfogyasztását, hogy használaté j folyamán bőven megtérül a lámpa ara. vei a viharnak feküdt és még így is alig haladt előre. Sietni akart, azért lépett le a csonka-keresztnél és vá gott a rövidebb zsombékos útnak. Mire az orvos hazaérkezik, ő már otthon lesz. Megnyugtatja az asz- szonyt, a siránkozó kicsiket lefekteti, megeteti,* aztán nyugodtan tárgyalhatnak, megbeszélhetik a teendőket, mert kétségtelen, hogy az asszonynak komolyabb baja van, hosszabb pihenésre lesz szüksége. »Szanatóri umi kezelésre lesz a nagyságos- asszonyak szüksége«, — mondta már előre az orvos. Szegény, sze gény nagyságos asszony, mosolyodott el akaratlanul is Takács István tanitó ur ... Szanatórium .. . elérhe tetlen ábránd .. . Újabb szélrohamok következtek. A hó olyan sürü pelyhekben kezdett hullani, hogy homályos fátyola teljesen eltakarta az út mentét szegélyező fákat. Megállt, hogy egy kissé kiszuszogja magát. Innen már látni kellene a konyha ablakán kiszűrődő fényt. Valószínű — a havazás miatt nem látszik 1 Ott jobbra, az a kupac nem lehet más, mint a nyáron szétturkált kunhalom, amit a muzeumőrrel átkutattak. Az újságok is Írtak róla és ő olyan boldog volt, hogy használhatott falujának és az országnak. Sok unikum darab került innen elő 1 Szeme még most is sugárzó melegséggel simogatta végig a vastag hóbundába takart halmot. »Eund vezir sírja«, ahogy maguk között beszélgettek róla dr Bodnárral, a fiatal muzeumőrrel, a nyári esték intim hangulatában, behütött borocska mellett az iskola végébe épített cifra filagóriában. Bodnár azóta világhírű ember lett, Londonban tart előadást arról, amit a tudományos világ tulajdonképpen neki köszönhet, neki Takács István leverpusztai tanítónak, akinek nincs pénze arra, hogy feleségét, egyetlen szemefényét elküldje a Kékesbe, vagy valamelyik hegyvidéki szanatóriumba. A szél elállt és mindenütt a száll dogáló hó selyempelyhei suhantak erre, arra. Szűzi fehérség feküdt a tájon. Takács István tanitó úr lihegett, lihegett. Körülötte a puszta süket hallgatásba burkolódzott. Előkereste a leventesipját. Nagy feladat volt, dermedt kezeivel végigkotorni az összes zsebeket. Belefujt 1 Innen, — ahol megállapítása szerint járt, — a Karádi ut nyárfáinak viszhangot kell adqi. Sokszor kipróbálta már. Belefujt egyszer, kétszer... Süket csend. Hallgatódzott. Nincs visszhang. Most kétségbeesett elkeseredéssel sipolt egy hosszat, keserveset. A visszhang elmaradt. Jobbra-balra kezdett járni, közben igyekezett magát megnyugtatni. Nincs semmi baj, csak ugylátszik egy kissé letértem a Bogár-rétre. Itt, ha egyenesen nekivágok, a nyárfáshoz kell érnem. Annak a végében van az iskola. Az iskola, ahol várják már a gyerekek, meg az asszony. Hiába, sietni kell 1 Nagyokat füttyentve, mind két- ségbeesetebb elkeseredéssel, igyekezett a nyárfás felé. A hó is elállt, kísérteties fénnyel kezdett világítani. Takács István tanitó úr pedig lelkében a kétségbeeséssel fütyülve ésj imádkozva járta a határt. Most már végképpen nem tudta, hogy merre jár. Csak legalább egy tanyát talál nék. No hála az Istennek, itt ezek a nyomok biztosan odavezetnek, — de most már igazán siessünk. Sietett... rohant. Homlokáról csur- gott a veríték, sípját meg-meg fújta, hogy a kutyákat felriassza. A rettenetes csend már az idegeire ment. Legalább hangot akart hallani ezért is füttyögetett, hol hosszan, hol rö videbben. A kéthangu sípon valami ostoba kívánságnak engedve, nótát igyekezett kifütyülni. Lüktető katona nótát, hátha hamarabb ér a tanyába. I Diszlépést vágott ki egy helyen, j JÓL JÁR TUNGSRAM DUPLA SPIRÁL LÁMPÁVAL hogy magát megnyugtassa a sip éles taktusára. Egyszer csak megbotlott és elesett. Nem ütötte meg magát, pyfja hóra esett. Jpl is esett a pihenés. Nagyon jól. Csak arra kell vigyázó i, hogy a végén még el ne aludjon. Hallott már ilyesmiről, olvasott is. Vigyázni fog magára, csak egy kissé kipiheni az utat. Majd fütyülni fog. Felült, aztán füttyögetett, hogy el ne nyomja a fáradság. A sípból mind rövidebb és rövidebb jelek szálltak szét az éjszakába. Már éppen, hogy csak csipogott a sip. Végül is elhallgatott. • * • '• Másnap a sásvágók csodálkozva álltak a megfagyott ember körül. Szegény tanitó úri Sajnálkozott egyik is, másik is őszinte részvéttel. Csak legalább azt mondaná meg sógor, hogy mit akarhatott azzal a kis fütyülővei, — egészen a szájához van fagyva. ízléses, olcsó Karácsonyi ajándékok 824 KLINGER illatszertárában szerezhetők be
