Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-12-19 / 100. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 december 19. OiaJC Világítási költségeinek alig 7°/0-áf feszi ki a lámpa ára — és mégis: a lámpán múlik, takarékos lesz-e áramfogyasztása TUNGSRA DUPLASPIRALLÄMPA ff. k , t gyerek is tudatában van annak, bogy mik az ellenreviaiós faj halhatatlan érdemei. Érről valóban hallgatni kell, mert es olyan vitán felni álló, mint •I, hogy a magyar kard esen a vi Figyelem! ao-Sn, aasáraap. atéaz aaa nyltwa! Hasznos karácsonyi ajándékok melyek minden ízlésnek megfelelnek, mélyen le­szállított árban« dús választékban beszerezhetők 823 DIAMANT JÓZSEF úti és női dlualóriiliázábűn Szekszárd, Kaszinóbazár-épület lágon a legelső, a magyar nép a leg­kiválóbb abban as összetételében, amelynek aserencaéje van arra, hogy a Dana—Tisza medence esen terüle­tén nemzetet alkosson. Mi mindössze csak arról szeret- nénk beszélni és es a mi revisióa törekvéseink magva, hogy tulajdon­képpen hogy is áll az ügy azzal a bizonyos trianoni békével ? — Melyik csatamezén bukott is hát el az a magyar nemzet, amelyik az egész békeszerződés átkát és súlyát egy eléggé meg nem fon tolt gavallériával vállaira vette, hogy végetvessen a megutált vér­ontásoknak ? És azután melyik bu­karesti, prágai, vagy más efele kö­zelebb fekvő területen, hogy ne mondjuk Budapesten, történt az a békekötés, amelyiknek csúszós jégtábláján ellenreviziőék bóge- neznek ? Itt, Magyarorsságon éa most már nyíltan kiírjuk, hogy Magyarország alatt nem értünk mást sohasem, mint az Í91k előtti Magyarorszá­got, minden kisgyerek bekötött szem­mel tudja, hogy a világháborúban Magyarország egg olyan hatalom függvénye volt, amelyik mellett szavának súlya nem volt, tehát önállóan önmaga felett nem ren­delkezett s az összeomlásban job­ban elfoglalta függetlenségének kérdése, semhogy láthatta volna azt a viharfelhőt, amelyből nya kábaszakadt a trianoni béke és egy sereg sakál, keselyű, varja és hutlarablő. Minket a magunk jó­hiszeműsége vert meg. Bíztunk azokban, akikben bíznunk nem lett volna szabad. Mig mi álltak a földszakgatő harcot, Budapes­ten — ma már as is nyílt dolog, ha nem bizonyítható is, — ántánt franktirőröktől sugalmazottak ke­verték a kártyát a hős nemzet vesztére. Mindest asért ismételjük el, hogy párhusamba állítsuk easel ast a tényt, hogy ma itt nem az az ország van, amelyikre odatol ellenrevisió sék gondolnak. Ha kicsi is es, amit a megszállás, a trianoni kegy meg­hagyott, mégis tekintélyes, lendüle­tes, hatalmas és félelmes. Félelmes ! Nagyon félelmes I Hős vesér hős népe! Független, szabad Magyar- ország, amelyet mámorossá tehet az a tudat, hogy amiért három százötvenesztendőn át hiába küz­döttek, visszanyerte azt. Vissza az 15^6 előtti állapotot a maga nagy­szerű élettartalmával. A magyar nemset így egy hullámvölgy után emelkedő irányt válasstott, amelyből visssaesés a nemzetek fejlődésének örök törvényei sserínt nem lehet. Nincs arra példa, hogy egy nem­zet, amelyik magáraeszmélt és el­indult a felfelé ívelés életvonalán, megtorpanjon, eljátssza nyert és kivivőit eredményeit, hogy annál több példa igazolja azt, hogy a reviziősékhoz hasonló mondvacsi­nált hőhelyzet máról holnapra el­olvadt. Amennyiben tehát fegyver- i csörgetve emlegetik odatul Budapas- ■ tét, a magyar hadifoglyokat, gúnyo­san és szokott módon fenyegetésnek, I mi essel szemben a magyar teat­Legcélszerübb karácsonyi és újévi ajándék 1 nagy üveg Royal konyak _ _ 2*80 1 » > Casino » __ 3*— 1 > » Spéciéi pezsgő _ 2*80 1 diszdoboz Dotter kakaó _ _ 1*95 1 kg prima staniol szaloncukor_ 190 1 óriás tábla csokoládé_ _ _ 1*25 10 dkg legfinomabb O. P. tea _ 1*80 1 liter Cuba rum üveggel _ _ 2*80 Nar ancs, mandarin, maróni, füge, karácsonyfára való eaokoládéánik a díszek a legolcsóbban kaphatók Gauzer Ádám fűszer* és csemegekereskedésében Telefon 31 Szekszárd Telefon 31 Szállítás postán és vasúton véreink felé fordítjuk ssavunkat, hogy intőén említsük: — Hallottátok, magyar testvéreink ? Hát most halljátok, hogy bessélnek ások, akik állig fegyverben a világ­békéről bessélnek, hogy mi, magya­rok tovább is tegyük össse késün­két. Mert hajh I Ha egyszer itt nem a vöröscsörda, nem a Károlyi, meg Fényes söpredéke, hanem a Horthy katonái állanak ki a harcmezőre, hogy a fájdalom, megtépettség, arculverettetés minden felgyülem­lett keserűségével csapjanak le oda, ahol aludni se tudnak már test­véreink a megérkesés váradalmában, akkor asután méltóstassák elhinni, nem volt esen a világon még olyan tánc. Mi békét akarunk I De ha ez a béke csak gyávaságunk árán lenne elérhető és fenntartható, ak­kor megfogjuk az ősi fegyvert és ha megfogjuk, hát mi abban bi­zony otthon vagyunk I Minden karácsony előtt megkap­juk mi est as erdélyi üsenetet. Nem vettük komolyan, ha fájt is külön­ben. Most es as üsenet ellenrevi- siósék szájából komoly. Ez már állami ügy és nem magán vállalkozás. Álom Irta: Radvónynó Ruttkay Emma. Jóasivü, duhaj, mulató, de egyben dolgos emberek voltak as őseim, akikre visszaemlékezhetem. A régeb­biek életéről hallomásból tudok. A munkát virtusból, paaeeióbó! űzték dühödt szorgalommal, hogy elfeled jék benne a dőzsölést, pénsfeosérlóst, cigány ozást. Apró gyerekkorom óta, ameddig fissaaaraezolhatok emlékeimmel as időben, örökké álomkergető voltam. Lelkileg és fizikailag. Talán asért, mert a duhajozás és a sajos munka mindétig elkergette a csendet, vagy benépesítette álomjárások birodalmá­val a körülöttem múló időt, a nap palokat s az éjszakákat. Figyelő éjssakáimban, amikor vágy- tom as álmot, ragyogó égi csillago­kat, szentjánosbogarak lámpásainak sajoa villanásait kaptam, tüoaökeir- pelóst s később, aa éjszakában vagy hajnalfelé, botorkáló léptekre, botor­káló szavakra kellett felfigyelnem. Jön a banda az apámmal. Bele­vág as éjjelisene as éjszakába. Nem az a halk, megvesztegető duruisolás, amit szerelmese ablakánál szinte sut­tog a cigány. Dacos : „nembánomén“, „nemfélekén“ harsogott versenyt a | kutyák ugatásával. As apám husatta j airó anyámnak. . I As eress alatt felnesseltek a fecs­kék as ismerős hangszerre, a mi ku­tyánk, a Hektor behusódott a házába. Egyetlen kutya, „aki“ nem fogadta ugató éberséggel a csendháboritást. Nagyon velőéit a családdal. Tudta, hogy nem jó vége ssokott lenni a dinom- dánomnak. Odabent jóianitó dühhel rohant apámra a gondrakta lelkiismeret, rá­villogott anyánk síró szeme s raj­tunk gyerekeken vacogva citerásott a félelem. Most már végképp elszállt as álom. A cigányok még az ablakok alatt veszekedtek az odavetett bankón,már- már ránk parancsolt as apánk: <— Gyerekek, fel as ágyból, mu­latni akarok 1 Pillanatok alatt uri-rajkókká kel­lett vedlenünk. Erőtlen, álmos gye­rekhangok, giksselő hegedühúr, resz­ketve pengő cimbalom ostromolta „müvéssettel“ az eget, meg apánk ssivét: — Beszegődtem Tarnóoára bojtárnak . . . Hektor vonított hoszá a csillagos ég alatt. Ebbe a bandába ő is beállt. Szánalomból-e vagy kö- telesaégszerüen ? Ki tudná megérteni a hűséges házőrző logikáját, filozó­fiáját ? Mire as éjszaka nekiállt, hogy le- törölgesse a csillagokat az égről, ad- | digra kimuzsikáltuk, kidaloltuk apám ■ zsebéből a megmaradt pénst. Néha | volt még benne, legtöbbször kevés­sel kellett beérnünk, de akármennyi volt, síró anyánk kesébe került, hogy ő szaporítsa meg csodával, szor­galommal, szeretettel h koronákat és filléreket. A gyermekálmot gyakorta elrabol­ták a duhaj éjssakák. Egy kis ká- bulatos alvás még, utána as iskola éber figyelme, szorgalom as egyesek­ért, amiket — törik-szakad — haza kellett ssállitanunk pontosan. Mulatozások után csendes napok következtek. Apánk mogorva szá- nom-bánommal járt a kötelessége után és a pihenés idejét se győzte türelemmel. Fúrt-faragott, verset, fa­anyagot. Esténként daktilusok, ana- pessusok, jambusok, trocheusok peng­tek a lámpa mellett, nappal, ráérő időben százféle szerszámmal ajándé­kot faragott boldog-boldogtalannak. Habasolva ittuk volna békés esték után as álmot, ha nem riasztott volna a félelem attól, hogy mikor kerülnek mostohasorba, könyvszekrénybe a klasszikusok és mikor lép megiut előtérbe a — cigány. Az én életem napjainak befejezé­séül az álom, mint természetes kö­vetelmény, nem jelentkezett. Vendég volt csupán. Ritka, régen várt, szí­vesen látott vendég. Drága bódulat, aminél szebbet, vágyottabbat talán csak a csendhozta ébrenálmok zá­poroztak gyógyulásul az emberre... A második élet, a szebb, a valódibb, a teljesebb. Egy török közmondás tartja, hogy a legnagyobb bűnök egyike a fáradt embert álmából felébressteni. Eszembe jutnak meggyötört, nagy íróasztal mellett töltött éjszakák utáni álmaim. A hajnali 2—3 óra, mikor a nyitott ablakon át még nem riaszt ss em­ber, osak madarak csipognak hal­kan a keleti égen felbukkanó haj­nali sávra, félig álmodva még. Ma­gam is álombéli tájakat járok, sietve, gyorsan, mert kevés az idó, rövid az élet ős sok a megjárnivaló. Majdnem minden alkalommal a reggeli újság sisegése ébresztett, köl- tögetett irgalmatlanul. Siró nyűgös- ködössel, halálos fáradtan fogadtam álmom elhessegetójét. Jó lett volna egy villanygomb nyomására nagy, nagy mélységes csendet parancsolni magam köré. Akkor óhajtottam est a csendet, az álmot s csak most, csak most tudom igazán, mi a csend és mi az álom, mióta a halállal annyira szembetalálkoztam. Repkénnyel befuttatott földalatti öröklakás, peremén, mint egy gon­dozott erkélyen, virágot ápol a sze­retet. Egyszer rózsát, máskor nefelej­cset. Most óriási piros tulipánokat rin­gat rzjta a temetői szál és lent, mélyen, alszik az álom és alszik a csend.

Next

/
Thumbnails
Contents