Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-12-02 / 96. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 december 2. (Szerda.) 96. szám. 8zerkesztGségr és kiadóhivatal: Pelelős szerkesztő: Hirdetések árait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BLÁZSIK FERENC Egész évre Előfizetési difi —. 12 pengő || Félévre _------- 6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dltak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 mlUltneier széles hasábon mflllmélersoronként 10 Aller. /.Ilástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-.'eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kertit. Az igazságos béke utján Most keid csak igazán szemeink előtt kibontakozni a római látogatás Talódi jelentősége és annak káprázatos nagysága. Az a két pohár- köszöntő, amely a kvirináli diszlako mán Olaszország uralkodója és Magyarország kormányzója részéről el hangzott, teljes őszinteségében tárja fel a világ közvéleménye előtt a római látogatásnak célját. — Mindkét államfő pohárkőszöntőjében a békét hangsúlyozta, még pedig az igazságon alapuló békét s kiemelte, hogy az olaBz és magyar nemzet barátságának és kézfogásának legfőbb célja arra irányul, hogy az európai népek békés együttműködését előmozdítsa, azaz, hogy az igazi európai béke megteremtésének lehetőségeit a maga részéről előkészítse. Mit jelent ez ? Jelenti mindenekelőtt azoknak a bizonyos oldalról hangoztatott vádaknak ób rágalmaknak tarthatatlanságát, amelyek azt akarták és azt akarják ma is a világ közvéleményével elhitetni, hogy Olaszország, Ausztria és Magyar- ország baráti szövetsége támadó jellegű s az európai béke megbontására tör. Nagyon jól tudjuk, hogy a kisantant sajtója részéről milyen sok gyanúsítás hangzott már el a római egyezmény ellen. Pedig az egyezményben résztvevő államok már ed dig is bebizonyították külpolitikai vonalvezetésükkel, hogy ez az egyezmény csak arra való, hogy egyrészt gazdasági kapcsolatokat hozzon létre a három, amúgy is gazdaságilag egymásra utalt állam között, másrészt azonban arra is szolgál, hogy ezeknek az országoknak külpolitikai érdekeit összhangba hozva, azok nemzetközi helyzetét megBzilárditsa. Nincsen tehát semmi támadó háttér a római egyezmény mögött és igy nincsen semmi titkos célja sem annak a látogatásnak, amelyet most Magyar- ország kormányzója, miniszterelnöke és külügyminisztere tett Rómában és Bécsben. Természetesen különösen jelentőségteljessé teszi a római napokat Magyar- ország számára az a rajongó lelke zedés és meleg szeretet, amellyel az olasz nemzet — a szokásos udvariassági kereteken messze túlmenően — előkelő magyar vendégeit fogadta. A fogadtatás pompáB és szemkápráztató külsőségei közül is kiemelkedik fontosságában az olasz sajtó egyöntetű magatartása, mellyel a magyar revízió igazsága mellett erőteljesen és minden feltétel nélkül álláBt fog lal. A Róma és Bécs felé tájékozódó hivatalos magyar külpolitikának leg nagyobb eredményét tekinthetjük ebben a körülményben, hogy Európa egyik vezető nagyhatalma, a súlyban és tekintélyben egyre gyarapodó Olaszország immár a világ közvéleménye előtt nyíltan hirdeti, hogy igazságtalannak és tarthatatlannak ítéli meg a trianoni békesaerződést, amely Magyarországot — Mussolini szavai szerint — a világháború legnagyobb rokkantjává tette. Mily nagy haUdás ez a — mondjuk — tiz év előtti állapottal szemben, amikor egyedül, elhagyottan és elszigetelten hirdettük a magunk igazságát és még kilátásunk sem volt arra, hogy ez az igazság megértő fülekre találjon ott, ahol az európai népek sorsát irányítják. De végtelen megbecsülést és megtiszteltetést jelent a magyar nemzetre nézve mindenképpen Magyarország kormányzójának és a magyar állam férfiaknak római fogadtatása. Róma ünnepi napjai, a fogadtatás minden díszes külsőségével, nagyszerű pompájával és részleteivel azt mutatják, hogy az olasz nemzet különös értéket tulajdonit a magyar barátságnak, nagyra értékeli ezt a nemzetet, mert jól tudja, hogy a magyarság mai megalázott helyzetéből ki fog emelkedni és o’y állapotba jut, hogy is mét betölthesse a Duna-medencében t>zt a vezetőszerepet, amelyet évszázadokon keresztül dicsőségesen és eredményesen viselt, A Kvirinálban elhangzott két államfői köszöntő joggal utalt azokra a régi érzelmi kapcsolatokra és baráti érzelmekre, melyek a magyar és olasz nemzetet a történelem folyamán egymáshoz fűzték. Ezek a kapcsolatok az elmúlt tiz esztendő alatt újból feléledtek és kimélyültek s egészen bizonyos, hogy a magyar—olasz barátság — miként az olasz király mondotta — nemcsak a két nemzet jólétére lesz hasznos, de Európa né- I peinek békéjét is elő fogja mozdítani. A kormányzói látogatások Irta: dr Leopold Kornél, m* kir. kormány főtanácsos. Azok a fényes ünnepségek, amelyek páratlan pompa és milliók lelke mélyéből fakadó, spontán közvetlenséggel megnyilatkozó rajongás és lelkesedés közepette kormányzónknak Rómában és Bécsben történt látogatása alkalmából a legutóbbi napokban — minden mesterkéltség mellőzésével — lezajlottak, felidézik lelkűnkben azt a történelmi nevezetességű ünnepélyt, ugyancsak egy fejedelmi látogatást, amely közel negyven évvel ezelőtt — 1897. évi szeptemberben — nem sokkal a ragyogó millenáris ünnepélyek befejezése után, II. Vilmos német császár budapesti látogatásakor, nálunk lefolyt. A régi monarchiában a külföldi fejedelmi vendégek: az orosz cár, az angol király és trónörökös, az olasz király, a német császár stb. Magyarországon alig fordultak meg és ha volt ilyen elenyésző kivétel, akkor az csak átmenetileg, pár órára történt, mert a monarchia súlypontja Bécs volt, ahol a királyi család, udvartartás, összes külügyi hivatalok, közöB hadügyminisztérium, közös pénzügyminisztérium stb. állandóan székeltek és Magyarországon csak kivételesen tartózkodtak. A külügy és hadügy papiroson közös volt, de a gyakorlatban a magyar jelleg megfelelően érvényesülni nem tudott és a külpolitikai eseményeknek központja rendszerint Bécs volt. Annál nagyobb feltűnést okozott Európa8zerte és váltott ki őszinte örömet Magyarországon, hogy II. Vilmos császár 1897 szeptemberében Budapesten a királyi várban Ferencz Józsefnél tesz több napra terjedő látogatást abból az alkalomból, hogy Fri? gyes főhercegnél a Bezdán melletti karapáncsai erdőben tervezett vadászatot végrehajtják. A német császár budapesti látogatása az egész magyar nemzet részéről osztatlan örömmel találkozott és valósággal szenzációs, átütő erejű hatása volt annak a beszédnek, amelyet Vilmos császár a királyi váriakban tiszteletére rendezett fényes ünnepi lakoma alkalmá ból elmondott. A beszéd tele volt a legrokonszenvesebb áradozással és dicsőítéssel a magyar nemzet lovagias erényei iránt. Egész Európa felfigyelt, amikor Vilmos császár hódoló elragadtatással beszélt a magyar nemzetről, hősi múltjáról, erényeiről és valóság gal dinamikai hatást váltott ki, amikor beszédében megállapította, hogy Magyarország, mint egyenrangú fél foglal helyet a nagy kulturnépek sorában és hogy Magyarország az ő egységes, erős magyar államiságával a hármas szövetségnek egyik legerősebb oszlopa. A német császár az ő hatalmas szónoklatában, kifogásta lan közjogi fejtegetéseivel, maradéktalanul elismerte Magyarország teljes állami szuvarenitását. A budai várban még soha nem hallott harsogó éljenzés és tapsvihar követte a fiatal német császár ódái lendületű beszédét, amellyel a világsajtó is napokig foglalkozott. A tá vollévő Erzsébet királyné, aki távollétében íb, szivének utolsó dobbanásáig, védőszentje volt a magyaroknak, kü lön táviratban köszönte meg a császárnak az ő szeretett magyarjai iránt tanúsított megértését. A császár teljes három napot töltött Budapesten és százezrek tomboló ovációja közben búcsúzott a hálás magyaroktól. A tolnamegyeiket bizonyára érdekelni fogja, hogy a német császár mellé, itt időzése alatt, Perczel Dezső, a Bárffy kormány akkori belügyminisztere — alispánunk édesatyja — volt a kormány képviseEgyes szám ára 12 filléPa létében beosztva és akit az első- osztályú vörös szórenddel a csillaggal tüntetett ki. A sors rendeltetése folytán a németek nagyhatalmú császára, egy világbirodalomnak évtizedeken át volt korlátlan ura, alig húsz évvel később, elvesztette trónját és összes jogairól lemondva családjával menekülni volt kénytelen Hollandiába, ahol Doornban 78 éves korában jelenleg is teljes visszavenultságban él. Csupán érdekessége miatt említjük meg ezen a helyen, — hiszen ma csak történeti reminiscencia- képpen hat — hogy a császár lemondása előtt egy évvel, a német főhadiszálláson Hindenburg vezérkari főnők és Ludendorf első fő- ssállásmester jelenlétében, a német császár elnöklésével megtartott ülésen, amelyen a központi hatalmak parlamenti elnökei találkoztak, a magyar képviselőház elnöksége nevében ugyancsak egyik tolnamegyei előkelőség t Simontsits Elemér vbtt. képviselőházi alelnök vett részt és a Kaempf dr német birodalmi gyűlési elnök által adott ebéden, amelyen Bethmann- Hol? weg birodalmi kancellár is részt vett, Simontsits Elemér mondott nagyhatású németnyelvű felköszöntőt, amely, a berlini lapok közlése szerint, mesteri szónoki formájával és mély tartalmával nagy hatást keltett. Visszaemlékezésem szerint több külföldi fejedelmi látogatás nem volt Budapesten egy évszázad óta. Az idők változását jelenti, hogy annak idején a nagy magyar birodalom, Szent István csonkitatlan országa volt az, amely lelkes hódolatát fejezte ki egy külföldi uralkodó előtt — de a mostani esetben, a csonka kis magyar állam éa annak képviselője részesült páratlan ragyogásu hódolatban, amely az egész világ előtt káprázatos fény- szóróval mutatta be, hogy a megcsonkított kis magyar nemzet ét annak bölcs vezére iránt milyen határtalan tisztelettel, — mennyi benső baráti vonzalommal, szerető együttérzéssel viseltetik az egyik legnagyobb európai hatalom, az olasz királyság és császárság, annak népe és lánglelkü vezére. Nemcsak erkölcsi hódolat, hanem valóságos felmagasztosulás az, ami Magyarországnak és kormányzójának ezúttal kijutott. És minél kisebb az a nemzet, amelyet ilyen, a népek életében vajmi kivételes megtiszteltetés ér és minél nagyobb az a nemzet, amelytől ez a megbecsülés és rokonszenv ered, annál nagyobb annak értéke, erkölcsi, érzelmi és történelmi jelentősége. Az olasz nép és elsősorban annak dicsőséges vezére, — akinek alakja már bevonult a történelembe, a legnagyobbak Pantheonjába — nem csupán az érzelmek arzenáljából merítenek, amikor ország-világ előtt ilyen arányaiban egyenesen páratlanul álló demonstrációt és a magyar nemzettel való legbensőbb szolidaritást
