Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-11-28 / 95. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárd, 1936 november 28. (Szombat.) 95. szám. LNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT kétszer megjelenő keresztént politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre — 12 pengő || Félévre ______6 pengő Felel ős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések óraii A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon rallllmélersoronként 10 finer. Mlléstkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kertit. A római látogatás Jelentősége A négynapos római látogatás természetszerűleg fordítja ismét a világ figyelmét a magyar kérdésre. Nem véletlen, hogy éppen ezekben a napok* ban foglalkozik a világsajtó hossza cikkekben a Dunavölgyének kérdésével, ezen keresztül vizsgálva a magyar kérdést is. Kár volna e jelenséghez vérmes reményeket fűznünk, mint ahogy kár volna lebecsülni is. Az, hogy a magyar ügynek még vannak ellenségei, csak nem veheti el kedvünket a ránk váró küzdelemtől. Örvendetes valóság, hogy most már vannak barátaink is, még pedig tekintélyes barátaink és egyre nagyobbszáma barátaink. Hiába, mégis csak igaz az a megállapítás, bogy minden igazságnak időre van szüksége, hogy megérhessen a győzelemben. S ebben a hosz- szu érési időben, amelynek első része : a tizenhat év már lepergett a fejünk felett, a magyarságnak nagyon nehéz feladatokkal kell még megbirkóznia s erős tüspróbákat kell kiáltania, hogy a kivánt eredményeket a maga számára biztosíthassa. Már többször rámutattunk például az önfegyelem nagy jelentőségére és a belső rend biztosításának fontosságára. Pedig sokan más véleményen voltak felfogásukkal szemben, azt hirdetve, hogy mitsem érünk el azzal, ha mindig „jó fiuk“ akarunk maradni s ha a Népszövetségtől várjuk igazságunk kivívását. — Szerintük jobb volna e csendes viselkedéssel szemben egy tetterős, cselekvésekben megnyilatkozó irredentizmus, amelyből az egész Európa megértené, hogy nem nyugszunk bele jelen helyzetünkbe. Sokszor hallottuk már a vádat, hogy Teleki Pál, Bethlen István, Gömbös Gyula „béke“ politikája voltaképpen elaltatása a magyar kérdésnek s azt a látszatot kelti, mintha itt minden rendben volna s mintha előbb-utóbb beletörődnénk sorsunkba. Milyen tévesnek bizonyult ez a felfogás. Örök szerencsénk, hogy a legnehezebb időben olyan kormányférfiak kezében volt a magyar ügy, röviden : a magyar sors intézése, akik meg tudták őrizni nyugalmukat és higgadtságukat s akiket az a nemes elszántság vezetett, hogy még akkor se kockáztassák a nemzet érdekét az ország számlájára, ha az egyéni népszerűségüket meg is tépázza. S most már a tizenhat éves, sok áldozatot, lemondást, nélkülözést jelentő múlt távlatából megítélve a helyzetet, el kell ismerni, hogy vezető kor- mányférfiainkat igazolja a jelen. S amikor Magyarország kormányzója Darányi Kálmán miniszterelnökkel és Kánya külügyminiszterrel Róma pályaudvarára lépett s amikor a Termini pályaudvar fogadócsarno kait roskadásig díszíti a virágerdő, tudnunk illik és tudnunk kell, hogy ezekben a virágokban elismerés tol- mácsolódik ama politika felé, amelyet 1927-ben Bethlen István indított meg, bogy Gömbös Gyula ennek a politi kának a vonalát a római szövetséghez ivelteBse, majd pedig Darányi Kálmán hasonló felfogásán keresztül a magyar külpolitikának olyan állandó tengelyévé válhasson, melyet külpolitikánk irányától nem lehet eltávolítani többé. Ha igaz a régi mondás, hogy „min den ut Rómába vezet“, hát akkor a magyar külpolitikának nem lehet más iránya, csak az, amely Róma felé mutat. S hogy a magyar külpolitika milyen öntudatosan halad a maga kitűzött célja felé, arra a római sajtó is ráutal éppen a látogatással kapcsolatban, mikor külön hangsúlyozza azt az öntudatos politikát, amellyel a magyar kormány a magyar kérdésekben olyan önmérsáklést tanúsít, ami „még az ellenfelekben is tiszteletet parancsol“. Hogy ez az önmér- séklés mégis milyen gyümölosöket terem, azt misem igazolja jobban, mint az a tisztelgő üdvözlés, mellyel a zágrábi bán Magyarország kormányzóját a borvát határon üdvözölte. Ez az üdvözlés még CBak néhány évvel ezelőtt is teljesen lehetetlen lett volna s ha máson nem is, megdőlt volna a másik két kisantant állam tiltakozásán. S ma a délszláv határállomásról azzal a rózsacsokorral ékitve robogott tovább a magyar államfő különvonata, melyet a délszláv bán tett le asztalára. Ugylátszik most már nemcsak Róma pályaudvarán virulnak ki a rózsák j a magyar igazság vonata előtt, ha- I nem ott is, ahol eddig legfeljebb tö- | visekkel találkoztunk . . . Olympiai est december 19-én A Szekszárdi Levente Egyesület által december hó 19-én rendezendő olympiai est előkészítő munkáinak körvonalai egyre élesebben bontakoznak ki. A rendezőbizottságtól vett birek szerint az est fővédnöki és védnöki tisztségeit a legelőkelőbb katonai és polgári személyek vállalták, ezzel is tanúbizonyságot téve, hogy a Levente Egyesületnek a jótékony cél érdekében tett fáradozásait, különösen akkor, amidőn a cél eléréséhez szükséges eszköz a város közönségének oly nagyszerű sportélvezetet fog okozni, a maguk részéről is úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatni kívánják. Az est fővédnökségét vitéz Falta László tábornok, vitéz tardoskeddi Benke József ezredes és dr vitéz tburiki és komjáthnai Thuránszky László Tolna vármegye főispánja, az est védnökségét: dr bonyhádi Perczel Béla, Tolna vármegye alispánja, vitéz Sebestyén Béla ezredes, vitéz Fing Béla ezredes, vitéz Vendel István, Szekszárd megyei vároB polgármestere és Schneider János bank- i igazgató, a szekszárdi Levente Egyesület elnöke vállalta. A résztvevő olympikonok részére ezidáig 1—1 tiszteletdijat a következő hölgyek, urak és intézmények ajánlottak fel: A szekszárdi úrasszonyok vitéz Vendel Istvánné kezdeményezésére, dr vitéz thuriki és komjáthnai Thuránszky László főispán, dr bonyhádi Peresei Béla alispán, Tolna vármegye Törvényhatósági Test- nevelési Bizottság elnöke, vitéz Sebestyén Bála ezredes, vitéz Vendel István polgármester, Schneider János bankigazgató, a Levente Egyesület elnöke, a tolnai tüzértisztikar, a Szekszárdi Kaszinó, Tolna vármegye Horthy Miklós közkórházának orvosi kara, Tolnamegyei Gazdasági Egyesület, Tolnamegyei Tej szövetkezetek igazgatósága. Ami a műsort illeti, — hírek szerint — a rendezőség azon az utolsó simításokat végzi, éppen azért nevekkel mindaddig, míg az nem végleges, nem akar a nyilvánosság elé jönni. A vármegyeszerte megnyilatkozó érdeklődésre tekintettel felhívjuk a nagy- közönség figyelmét, hogy az olympiai est jegyei, elővételben december I-től a Molnár-féle könyvkereskedésben Szekszárdon (Telefon 37) már kaphatók. Simonisits Béláné emlékünnepély A Szekszárdi Római Katolikus óvodát és Gyermekmenhelyet Fenntartó Egyesület november hó 24-én ( gyászünnepély keretében emlékezett meg néhai S i m o n t s i t s Béláné, az egyesület alapítója halálának 25-ik évfordulójáról. Az ünnepélyen a tagok szép számban jelentek meg és a megemlékezés elótt a belvárosi római katolikus templomban gyászmise volt, amelyen az elnökség és a vezetőség tagjai báró Schell Józsefné vezeté- | sével vettek részt. A gyászünnepély az óvoda helyiségében folyt le. Ösvegy báró Schell Jóssefné elnök a következő mélyen szántó, gyönyörű beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt: „Egyesületi életünkben évenként visszatérő mai emlékünnepünknek kü lönös jelentőséget ad az a körülmény, bogy most ünnepeljük utólag az óvó dában jótékony aktus keretében bol dogult Alapitónk elköltözésének 25 éves évfordulóját. Huszönöt év más kor csupán egy fél emberöltőnek fe lelt meg, de egyesületünk 25 esztendeje : egy történelem. A világtörténelem legnehezebb, legsebzettebb epo chája. Véres embertömegekbe, nemzetek véres testébe irt véres történelem. A vér, az emberiség legnagyobb adósságtörlesztője, a súlyos hibák legnagyobb engesztelője. Oroszországtól Spanyolorsaágig és Mexikóig most történik az engesztelődés és útkeresés. Mi nem keresünk utakat, mi az evangélium útját jártuk I Azért a nagy világtörténelmi kataklizmából — mint egy édes kis madárfészek a szakadék partján álló fa ágán — úgy emelkedik és hordozza ki a jövő ígéretét : Egyesületünket, melynek eszméjét Krisztus sselid, jóságos szivéből : a csendesítő, társadalmi bajokat enyhítő, anyai gondokat megosztó női szív emelte ki 45 évvel ezelőtt. A most elmúlt nehéz időkben is az maradt, aminek akkor elindult: keresztény szeretet, jótékonyság. Ma, a husionötéves évfordulónál tisztelgünk boldogult nagynevű Alapítónk emlékének. Felvonultatjuk azt a nemzedéket, amely ap egyesületen keresztül még itt érezte és élvezte boldogult Elnökünk jóságát és Biere- tetét. Sok gyermekmosolyt mentettünk meg 45 év alatt, sok anyai gondot simítottunk el. Jöjjenek el mind, hogy a hálás kegyelet adóját együttesen rójuk le Alapitónk, Első Elnökünk elölt 1 A mi egyesületünk pedig, az ő kis dédelgetett óvodáját áldozatos lélekkel, áldozatok árán is vigye tovább: véres szakadékán a mai történelmi időknek, benne vigyük a jobb jövő ígéretét: a gyermek- mosolyt, hogy a véres korszak lezárásával tanuljon meg újra reménykedni és újra mosolyogni a sokat szenvedett önmagát marcangoló ember. Köszöntsük és köszönjük meg mindenkinek a múltat s bízzunk a jobb jövőben. Jubiláns közgyűlésünket ezennel megnyitom és felkérem Schneider János vezérigazgató urat az emlék- beszéd megtartására“. A megjelentekre nagy hatással volt elnöki megnyitó után Schneider János, az egykori gondnok tartotta meg emlékbeszédét. A mesteri módon felépített emlék- beszéd Simootsits Béláné életének apró mozaikjaiból állította össze azo kát a jellemző tulajdonságokat és tényeket, amelyekkel bravúrosan festette meg a negyedszázaddal ezelőtt az Örökkévalóság honába költözött Nagyasszony lelki képét. — Azok közül való volt — úgymond — akik nem számítanak viszontszolgálatra és a kis boldogságok megteremtésében kutforrásuk az örök láng, a Krisztus példájából fakadt szeretet. Es ez huszonöt év múlva is alkotása ssinhelyére vonzotta azokat íb, akik az ö nevét, az ő'cseleke deteit és az O melegen érző szivét csak az évről évre elhangzó beszédekből ismerik. Egyes szám ára 12 fillér.
