Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-01-29 / 8. szám
1936 január 29. TOLNAMEGYEI UJSÄG begy ültek 4 a legteljesebb módon át- érezték és megértették a polgármester felszólalását és hogy mindent el fognak követni az ó tiszta szándé- kainak a támogatására. Michéli Mihály báia~ széki biró mondott ezután igen nagyhatású be« szádét, kifejtve, hogy a gazdatársadalom minden egyes tagjának a Nem zeti Egység fanatikus harcosának kell lennie, öntudatosan kell odaállni az Egységbe, mert hiszen hazafias kötelesség, hogy az a népréteg, amely tudja magáról, hogy ő adja a társadalmi rétegek számára az erőt és az életet, tiszta érzéssel álljon oda az Egység megteremtésére. Szembe keli fordulni a hamis após tolókkal, a demagógizáló hangulat« keltést ki kell irtani, hisz gyűlöletet hirdetnek és ha munkájuk tovább folyik, romba döntik az országot. Nagy lelkesedést keltve kért mindenkit, hogy támogassa ezt a magasztos gondolatot, mert ha az Egységbe tömörült ország ennek az esz mének a követője leBz, akkor elérkezik a gazdasági megújhodás és a gazdasági feltámadás. A mély benyomást keltő, józan és hazafias aggodalommal telt beszéd után Schneider János, lapunk főszerkesztője reflektált Michéli beszédére és kifejtette, hogy a ^Nemzeti Egységre nem Gombos Gyula miniszterelnöknek van szüksége, hanem az ország minden polgárának, ha azt akarja, hogy ez az ország a gyűlölködés és féktelen izgatás következtében el ne pusztuljon. Mert lélekmérgesés folyik Bzerte az ország ban. Szembeállítja a gazdatársadalmat a tisztviselő osztállyal, pedig a boldogulást csakis a polgári elemek összefogása és a becsületes munka teremtheti meg. Aknamunka folyik Szekszárd város politikai életében is, mert természe« tes, könnyebb volna azoknak a helyzete, akik önös érdekeiket közérdek« nek szeretik beáliitani és politikai helyzetüket törekszenek megerősíteni, ha nem vitéz Vendel István, ez az erélyes és alkotni tudó ember volna a polgármester. Reméli, hogy Szekszárd polgársága, ismerve a polgár- mester céljait, kitart mellette, mert ez Szekszárd érdeke. Nem kíván az egyes polgármesterek alkotásairól beszélni, csupán arra mutat rá, hogy vitéz Vendel Istvánnak a faluból várost csináló munkássága teremtette meg azokat az előfeltételeket, amelyek alapján Szekszárd katonaságot kaphat és részt vehet ex- portvágóhidja révén a németországi sertéskivitelben. Hangsúlyozza, hogy éppen azon időben támadták a sajtó ban legjobban a polgármestert, ami kor minden gondolatával a város fellendítéséért dolgozva, fényes ered« ményeket ért el és Szekszárd város lakosságának kitartó törekvéssel a munkaalkalmak óriási lehetőségét biztosította. Ebből látszik, hogy a támadások nem a köz szolgálatából, hanem magán és politikai érdekből történtek. Az emberek könnyen felülnek a ráfogásoknak, de eljön az idő, amikor tisztán látja Szekszárd népe, hogy kik az igazi barátai, azok-e, akik a polgárság vállán akar- . nak tovább emelkedni, vagy pedig azok, akik 50—60 év óta össze van >ak forrva a varos lakosságával és a város minden érdekével és azért önzetlenül dolgoznak. Milyen nevetséges el is gondolni, hogy a város képviselőtestületének 30—40 tagja, aki a város terheinek nagy részét viseli, a város kárára dolgozna. A képviselőtestületnek ezek a tagjai mindent megtesznek arra, hogy a város terhei kevesbedjenek, máról- holnapra azonban ezt nem lehet meg csinálni és hogy a gyermekeinknek jobb jövőt készíthessünk elő, ezért viselnünk- kell a jelen idő keresztjét, mert áldozat nélkül jobb jövendőt csinálni nem lehet. Vitéz Vendel István polgármestert köszönti és kívánja, hogy haladjon tovább azon az utón, amely végre is Szekszárd polgársága érdekében meg indított becsületes munkája elismeró séhez vezet. A helyesléstől és éljenzéstől több- szőr félbeszakított beszéd végeztével » 3 Csapó Jenő az egybegyűltek nevében hitet tett arról, hogy közérdekű munkájában támogatni fogják a polgármestert. Majd Zsigmond Ferenc pártelnöknek és Schoeider János főszerkesztőnek mondott köszönetét a város és a kerület érdekében végzett önzetlen munkásságukért. A borkóstoló résztvevői egyébként a legpompásabb hangulatban, a leg- szeretetteijesebb egyetértésben a késő éjfelutáni órákig maradtak együtt, figyelmes kedvességgel véve körül az ország leghíresebb bortermelő vidékéről Szekszárdra került főispánt és a nemcsak Szekszárdon, hanem Badacsonyban is bort termelő O ffyt. Mi az igazság a szekszárdi választólista felől terjesztett híresztelésekből A Tolnamegyei Hírlap nemrégiben azt a nagy feltűnést keltő gyanúsítást közölte, hogy a szekszárdi kép viselőválasztói névjegyzék összeállítása téves, mert itt a lakosság számarányához mérten legalább 7—8000 választónak kellene lenni. Felszólított egyúttal a lap mindenkit, hogy a közszemlére kitett városi választói névjegyzékeket ellenőrizze, nehogy választójogától elüttessák. A lapnak ez a gyanúsítása a helyi kisgazdapárti vezetőemberek gondoskodása folytán szájról szájra adatván, annál inkább is izgatottságot keltett, mert a szekszárdi városi ellenzék gondoskodott arról is, hogy ez alap tálán gyanúsítás a fővárosi sajtó egy részének a hasábjain is napvilágot lásson és kedvezőtlen színben tűn tesse fel az itteni közigazgatási tényezőket. Erre a kérdésre világosságot deríteni kivánva felkerestük vitéz Vendel István polgármestert, kérve, hogy ez ügyben a szükséges magyarázatokat nekünk megadni szíveskedjék. A polgármester kérdéseinkre az alábbiakban válaszolt és rendelkezésünkre bocsájtotta a hivatalos statisztikai adatokat is. Vitéz Vendel István ezeket mondotta: Tolna vármegye központi választ mányának 1935. évi december hó 21-i megállapítása szerint Szekszárd megyei városban 5279 országgyűlési képviselőt választó jogosult van. Az országgyűlési képviselőválasztói jogosultság megállapításához a most folyamatban lévő előtt 1931 január hóban voltak az összeírások, amelyek azóta évről-évre kiegészítést nyertek. Azok részére, akik tárgyilagosak sohasem tudtak és tudnak lenni, az 1930. évi népszámlálás adatai képezhetik a megdönthetetlen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy hány választói jogosultsággal biró egyén van Szék- szárdon. Az 1930. évi népszámlálás adata szerint, — amelyet a magyar statisztikai hivatal által kiadott közlemény tartalmaz, — Szekszárd megyei városnak 14,279 lakosa volt összesen. I. Ebből a számból a választói jogosultság szempontját tekintve, teljesen kiesnek a hivatalos megáilapitás szerint: 1. Külföldi honosak _____57 2. A 3 évnél fiatalabbak_ 631 3. A 3—5 éves életkornak 599 4. A 6—9 éves életkoruak 899 5. A 10—11 éves életkoruak 439 6. A 12—14 éves életkoruak 323 7. A 15—19 éves életkoruak 1288 8. A 20—24 éves kornak (A Átvitel 4236 Athozat 4236 20—29 éves korhatárban 2602 egyén van feltüntetve, akik közül a pár főiskolát végzettek kivételével az életkor szempontjából nincsen szavazati joga a fele résznek, vagyis 1301-nek) 1301 összesen 5537 Ezen összeghez boz|A kell adni a kórházakban (mai létszám Kispalánkkal együtt 655) csendőriskolában, fogházakban lévő vidéki egyéneket, továbbá azokat, akiket hivatásuk (katonaság, csendőrség, rendőrség stb.) kizár a választói jogosultságból. Ez a létszám a legszigorúbb számítás szerint is feltétlen kitesz kereken 1000 0 Szekszárd megyei városban a fenti kimutatott összlakosságból 6751 volt a férfi és 7528 nő, tehát a lakosság 47'2°/o-a férfi, míg 52'8°/o«a a nő. a) A 20—29 éves korig (a főiskolát végzett cca 30 kivételével) nincsen szavazatuk a nőknek. Ez a százalékos arányszám szerint (675—30) (lásd I. 8. tétel alattit). 645 b) A 30—39 éves korig 2194 lakója volt városunknak. A százalékos arány szám szerint ebből a nő 1158. Az 1158 nő 25°/o«ának nincs szavazati joga. (Iskolai képzettség, gyermekhiány — sajnos —, továbbá a törvényben felsorolt egyéb kizárási okok folytán.) Ennél a kategóriánál igy nem lehet szavazati joga 290 egyénnek. c) A 40—49 éves korig 1822 lakossal birt Szekszárd. A százalékos arányszám szerint az említett korhatárban 962 nő volt. A b) alatt felhozott okoknál fogva nincs szavazati joga, 25°/o«al számítva, 241 egyénnek. d) Az 50—59 ik éven belül 1516 lakosa volt SzekBzárdnak. Ebből a százalékos arányszám szerint 788 a nő, akik közül a b) alatt felhozott okoknál fogva nincs szavazati joga circa 50 °/o nak, még pedig azért, mert minél inkább megyünk a korhatárban előre, annál inkább emelkedik különösen az iskolai képesítést megkiváné kizárási ok. Ez a létszám kitesz tehát 394 e) A 60 évnél idősebb lakosok száma 1961 et tett ki. A százalékos arányszám szerint Átvitel 8107 Athozat 8107 ebből nő 1034. A b) és d) alatt felhozott okoknál fogva itt már circa 60°/o ának nincs szavazati joga. Ez a szám kitesz 620 III. Vegyük vizsgálat alá a férfi lakosságot is a választói jogosultság szempontjából. 1. A 25—29 éves korig volt 626 férfi. Ezeknél a törvényben felhozott kizárási okok folytán nincs szavazati joga igen alacsony kulcs szerint 5%-nak. Ez kereken kitesz 30 2. A 30—39 éveB korban 1036 férfi volt. Nincs szavazati joga az előbbiek szerint szintén 5% nak, amely kitesz 50 3. A 40—49 éves korig 860 férfi volt. Ennél a korhatárnál újból csak 5°/0 ot vegyünk figyelembe, amely kitesz 43 4. Az 50—59 éves korhatárban 728 férfi volt. Itt már a kizárási okok folytán 10°/o ot kell számítani, mert a korhatár előrehaladásánál a kizárási okok a férfiaknál is szaporodnak. A 10% kitesz 72 5. A 60 évnél idősebb lakosok 1961 et tettek ki. Ebből az arányszám Bzerint 927 férfi volt. Itt kizárási okok miatt már 20% ot kell levonásba hozni, mert azok (analfabéta stb.) ennél a korhatárnál mégemelkednek. Nem lehet felvenni tehát ezen egyénekből 184 összesen 9106 főre tehető tehát az 1930. évi népszámlálásnál az utóbb eszközölt kiigazításokkal együtt azoknak a száma, akik országgyűlési képviselői választói jogosultság szempontjából figyelmen kívül hagyandók. Ha ezen 9106 hoz hozzáadom a most érvényben lévő országgyűlési képviselői választók 5279 számát, úgy Szekszárd város lakosságának 14 385 öt kellene tenni a népszámlálási 14.279 el szemben, amely adatot hivatalosan a statisztikai hivatal állapította meg. Micsoda mérhetetlen tájékozatlanságra vall tehát az, hogy Szekszárd város lakosságának 7—8000 választóval kellene rendelkezni. Üres, tendenciózus lárma tehát a város polgáraihoz intézett ama felhívás is, hogy védje meg legszentebb jogait a jogfosztó tévedések ellen. Megvédi azt a jelenben az arra hivatott hatóság, amely éberen őrködik a felett, hogy senki ki ne maradjon, de arra is vigyáz, hogy a névjegyzékbe; jogtalanul senki be ne kerülhessen.
