Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-10-21 / 84. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 október 21. Dr Issum Áriám torna- <i szíittupi Szekszárd vasútállomással szemben, Mayer-féle széntelep, Gróf Tisza István-u. 18. '* ni i '*[11 Telsfonsiim! 172. Rendelések eszközölbetóka telepen, asonkivtll Garay-tér 6. és Kossuth Lajos-utca 30. szám alatt. Legolcsóbb szén» koksz, száraz tűzifa ölben és Aprítva Gyilkosság a szekszárdi hősök emlékszobra közelében Förtelmes eset ssinhelye volt vasár* nap este a ssekssárdi sétatér, ahol a legnagyobb forgalom idején össze­veszett Szegedi Mihály 15 éves szek­szárdi villanyszerelő, Szegedi vár­megyei altiszt fia, egy vele körülbelül egyidŐB fiatalkorúval, akinek a nagy tolongás közben rálépett a lábára. Az igy támadt szóváltás során — a felmerült gyann szerint — a fiatalkora bicskát rántott és előbb Szegedi jobb csuklóján ejtett mély sebet, majd a mellébe döfte a kést és elszaladt. A szerencsétlen Szegedi össseesett és a nyomban értesített mentők beszállí­tották a kórházba, ahol azonban nem kerülhetett a műtőasztalra, mert még a mentőautóban elvérzett és meghalt. Vitéz Vendel István polgármester elnöklésével szombaton délután tar­totta Szekszárd megyei város kép­viselőtestülete közgyűlését, melyen a tárgysorozat megkezdése előtt a pol­gármester megható beszédben emlé kezett meg Gömbös Gyula minisz­terelnöknek, Szekszárd díszpolgárá­nak a megdöbbentő haláláról. Az egész nemzet tudja, — úgymond a polgármester — hogy vitéz Gömbös Gyula immár a múlté. Vármegyénk európaszerte tisztelt nagy szülötte a magyar nép fia volt és izzó haza­szeretetét, államférfim nagyságát majd a történelem lesz hivatva métatni. Az ő munkásságát a magyar faj iránti szeretet élesztette és működését az önzetlenség és a legtisztább jószán­dék jellemezte. Mint a város dísz­polgára fejedelmi ajándékot nyújtott Ssekszárdnak, amelynek helyőrséget ÜGYELJEN A DrOETKER VÉDJEGYRE EGY CSOMAG Kívánatosnak mondották a leven­ték egészségügyi gondozását is s ál falában az ifjúság egészségügyi gon dozása mellett foglalt az értekezlet állást. Dr Halmos Andor elnöklő tanfel­ügyelő összegezve a felszólalók által előadottakat, a „Zöld Kereszt11 intéz­mény védőnőjének és a többi egész­ségvédelmi intézkedéseknek az óvo­dákban és elemi iskolákban azonnali megkesdését kérte s erre a tanító- és az óvónői kar lelkes támogatását helyezte kilátásba. Az iskolaorvosi és leventeegészségügyi kérdésekre vo­natkozólag az arra illetékes hatósá gok szintén megteszik a szükséges lépéseket és remélhető, hogy ez a népes és mindvégig tanulságos érte­kezlet Szekszárd megyei város ifjú­sága egészségügyét egy nagy lépés­sel vitte előbbre. Forradalom a fronton — Kis történet a nagy háborúból. — Ötödször vártuk az őszi levál­hat lást. Már rozsdállottak a fák lombko­ronái és éjszakánként hideg, der­mesztő szelek súgtak a Nemerén, ör tüzek gyultak a ponkokon s a kis székely faluban frontpatinás huszá­rok várták a békét. A vert román hadsereg a messzi havasok között lapított: az a hir járta, hogy újra .éledezik, ezért őrizték a haszárok a határt. A faluban cBend volt: unalmas, lapos, egyhangú csönd. A gyalogosi tolt huszárok naponta kivonultak a begyek kőié, a tisztek unatkoztak, kártyáztak, ittak és lesték a hazai híreket. Egyetlen gondolat, egyetlen vágy virrasztóit mindenkiben: „Bár már vége volna l0 Egy piactéri házban laktam a le­gényemmel és a szanitésiekkel. Min­den reggel ugyanaz az ébresztő vert föl álmomból: — Főorvos urnák alássan jelen­tem : itt vannak a maródi huszárok. Egy reggel elmaradt az ébresztő, elmaradtak a maródak. A zubbonyom gyűrötten hevert egy széken, a csiz­mám tisztitatlan az ágy alatt. — András 1 András ! A legényem nem jelentkezett. Las­san öltözni kezdtem A zubbonyo­mat gomboltam, amikor András be- eunyitott. — Hol mászkálsz ? . . . . Vigyorgott, tántorgott és szeBzgőzt fújt az arcomba. — Te részeg vagy 1 Tel... Hogy állsz előttem ? Mi történt veled ? Tagoltan buggyantak száján a sza­vak. — Főorvos ur I Kitört a forradalom 1 — Mit beszélsz ?... Odakünn puska dörrent. Az ajtó­nak indultam, András visszafogott. — Ne tessék kimenni. A piacon forradalom van! A huszárok a tele­fonosoktól hallották, hogy Pesten ki­tört a forradalom és most ők is fel­lázadtak. — Mi?!.., — A Pénteki őrmestertől elszedték a raktárkulcsot. Kinyitották a rak­tárt, szétosztották a konzervát, a bort, a rumot és aat mondják, hogy haza- mennek. Vége a háborúnak I — És a tiszt urak ? — Nem bírnak velük. Már mind­egyiknek leszedték a csillagját. Azt ordítják: „Egyformák vagyunk 1 Él­jen a köztársaságé Isznak, énekel­nek, iövö.döenek. . Kiléptem az ajtón. A téren nagy csoport részeg huszár. Egy fiatal siheder szónoklását hallgatták,------— „Egyformák vagyunk! Le a csillagokkal 1 Éljen a köztársa­ság I Éjen a munkás- és katona- tanács !u Megláttak. Tanácskoztak. Néhá- nyan kiváltak közülük. Felém tán­torogtak. Az egyiknek a kezében bicska. Felém nyújtotta. — Főorvos ur! Tessék levágni a csillagokat 1 — Éo nem vágom le! — Nem ? I Hát akkor majd én 1 — mondotta. A bicska ott kotorá szott a galléromon, a fénylő arany­csillagok a porba hulltak. —- Éljen ! bömböltek a huszárok. — Éljen a doktor ur I Most már egyformák vagyunk. A levegőbe durrantották a fegyve­rüket és tovább mentek. A tiszteket egy házban találtam. Szomorúan gubbasztottak, hallgattak. Napszítta gallérjukon cérnaszálak fe­hérlettek, a lenyirbált csillagok he­lyén éles körvonala, sötét foltok bar- nállottak. Melléjük telepedtem. — Hát igazak a pesti hirek ? — Sajnos, igazak. Tiszát meggyil­kolták ... Kitört a forradalom. A délutánunk csendessn telt el. A huszárok pihentek, aludtak. Este újra kezdték; ittak, ordítoztak, lö­völdöztek. Nem bántottak senkit, csak az asszonyokat és a lányokat hajburászták. Egész éjjel ropogtak az ablakom alatt a fegyverek. András a küszö­bömön aludt, töltött puskát szoron­gatva. Unszoltam, hogy menjen a társaihoz, ne őrizzen, nem tágított a küszöbről. — Hátha megtámadják a főorvos urat ezek a bolondok .., Nyugtalanul aludtam. András korán kelt; rendesen vé­gezte a dolgát, mintha mi se történt volna. Még az ágyamban hevertem, ucca 7. az. házában felállítja a sze­gényügyi hivatalt. A szegénygondo­zás ügyeit két ferencrendi szerzetes nővér fogja ellátni. Ismertette az Egri Norma mibenlétét és felkérte a társadalmat, hogy ennek az intéz­ménynek a működését áldozatkész­ségével Begitse elő, mert az eddig felajánlott havi 500 pengős összeg erre a célra nem elegendő, ezzel a koldulást megszüntetni nem lehet. Dr Leopold Kornél a helyi drága­ság letörésére kérte a polgármestert, majd több felszólalás után vagyon­jogi kérdéseket intéztek el. Vitéz Makray Ferenc amiatt in­terpellált, hogy a képviselőválasztók névjegyzéke ellen a közigazgatási birósághoz beadott panaszt 3 havi késedelemmel terjesztették fel. A pol­gármester kijelentette, hogy a panasz szabálytalanságait ki kellett vizsgálni és a felhozott állításokra fel kellett hívni a bíróság figyelmét. A MARSZ hullurdélutűnlol Ügy értesülünk, hogy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége szek­szárdi csoportja f. hó 24-én kezdi meg a téli hónapokra tervezett kul­turális munkáját. A sorozat első kul- turdélutánjára olyan műsort állított össze a MANSz elnöksége, amely minden tekintetben kielégíti városunk művelt közönségének igényeit. A sze­replők részben helybeliek, részben vidékiek, de egytől-egyig magas szín­vonalon álló egyéniségek, akiknek sikere elé nagy várakozással tekint­hetünk. A téli előadássorozat részint társa­dalmi, részint irredenta irányú. Az első és második kulturdélután elő­adói a magyar nők érvényesülésének és a népesedési viszonyok nemzeti szempontból nagyon fontos kérdései­vel foglalkoznak; a többi baltur- délutánok előadói ismertetni fogják az elszakított területek magyar ki­sebbségi viszonyait nemzeti, kultu­rális és gazdasági szempontokból. Az előadók mind magas műveltségű egye­amikor nyílt az ajtó és huszárok tó­dultak a szobámba. Mi az? — fordultam feléjök. —- Mit akartok ? Az egyikük megszólalt. — Orvos ur aláBsan jelentem; maródivizitre jöttünk. — Micsoda? — csodálkoztam. — Hozzám ? 1 Most ? I Betegvizsgálatra ? — Igen. Betegek vagyunk. Na? gyón fáj a fogam, tessék kihúzni. És egyenként, alázatosan az ágyam elé léptek, elsírták a bajukat, a pa­naszukat. ... „A fogama ... „a gyomrom0 ... „a fejem0 .. . „a torkom0 . . . „a derekam0 . . . Kicihelődtem az ágyból, eléjök álltam. — Tehát betegvizitre jöttetek ? Hozzám jöttetek, hogy meggyógyít­salak benneteket ? — Igenis — felelték kórusban. — Egyformák vagyunk? — kér­deztem. — Igen! — Zúgták csendesen. — Le a csillagokkal? — Le! — Nincs csillag, nincs rang, nin­csenek tisztek, nincsenek feljebb* valók ? — Ügy van I — morogták. — Ha nincsenek tisztek — foly­tattam, — nincs főorvos 1 Ide figyel* jetek 1 Ebben a kosárban vannak az orvosi műszerek. A másikban az or­vosságok. Tessék 1 Vigyétek 1 H* egyformák vagyunk, egyformán tud­juk egymás dolgát elvégezni. Gj&‘ Gombos Gyula emlékezete Szekszárd közgyűlésén adott és easel örök hálára kötelezte a város közönségét, A képviselőtes tttlet tagjai állva hallgatták a pol­gármester megemlékezését és elhatá* rosták, hogy érdemeit jegyzőkönyv­ben örökítik meg. 1— Megemlékezett ezután a polgármester Tóth Károly igazgató főmérnök éaárKáldg Gyula közjegyző, képviselőtestülttti tagok elhunytéról is. Több kisebb jelentőségű ügy tu­domásulvétele után letárgyalták a járdaszabályrendeletet, amely szerint kimondották, hogy a járda létesítése költségeinek 40 %-át a város, 60 °/o-át a háziulajdonos Viseli, a fenntartás dija azonban a várost terheli. Bejelentette azután a polgármester, hogy november 1-től kezdve Szek- szárdon is életbe lép az Egri Norma j szerinti szegénygondozás és ezzel I kapcsolatban a város a Vörösmarty

Next

/
Thumbnails
Contents