Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-08-29 / 69. szám
XVItt. évfolyam. Szekszárdi 1996 augusztus 29. (Szombat.) 69. szám Szerkesztősig la kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületiben. Telefonszám: 85 Előfizetési dl)i Egész évre 12 pengő |J Félévre _------- 6 pengő ft P elélős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A tap megjelenik minden szerdán la szombaton. Előfizetési dijak Is hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghéz küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milllmetér széles hasábon mllllméfersoronként 10 filler, Allástkerésőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-.'ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllfter soronként 60 fillérbe kerül. Siker és elismerés írta: vitéz Csicséry Rónay István országgyűlési képviselő. A legutolsó napokban különböző ellenséki vesető személyiségek résié rÓl nyilatkozatok láttak bapfilágot, amelyeknek alaphangjáról, lényeges megállapításaiban nagyban — egészben kivehető, hogy az előző politikai évad tu fűtött s egyre inkább a személyeskedések íngo ványaira tévedt ellenzéki harcmodorával szemben fokozottabban az objektív bírálat, az elismeréstől sem hnzódó politikai kritika felé igyekeztek terelni a maguk ellenzéki mondanivalóit. Elsősorban vonatkosik ez mindarra, amit áz ellenzéki vezetők a kormány külpolitikai tevékengsé géről, egymást köoetőleg, szinte az egyöntetű helyeslés szavaival elmondtak; kevésbé egyöntetűek azután ezek a megnyilatkozások a kormány gazdasági politikáját illető kommentárokban, amelyeknek nagy- része már igen nagy mértékben nélkülözi a helyzet helyes felismerését és a szükséges objektivitást s végűi űgyssólván teljésen letértek a tárgyilagosság alapjáról ezek a nyilatkozatok azokban a megállapításokban, amelyekkel a kormány belpolitikai helyzetét és irányát, valamint a többségi párt szervezetét és tevékenységét igyekeztek újabb vádakkal és kifogásokkal kikezdeni a közvélemény előtt. A siker kétségtelen tényeitel arányos elismerés a külpolitikai tevékenység méltatásában feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy nagy, sorsdöntő kérdéseinkben egyöntetű felfo gás alakuljon ki és a kormány a maga külpolitikájának egyedül helyes Utján a közvélemény általános helyeslésétől is megerősítve, vezesse tovább a nemzetet nagy nemzeti céljaink és reménységeink megvalósítása felé. Ugyanakkor viszont, amikor ezeket az ellenzéki oldalról történt állásfoglalásokat a nemzet érdekében valónak kell mondanunk, nemzetgaidaságuok érdekeit kevéBbé helyesen szolgálják és ezekre az ér dekekre egyenesen károsak azok a megállapítások, amelyek — a gazdasági helyzetnek a helyes gazdaság- politika utján bekövetkezett lasBU, de határozott javulását tudomásul nem véve — a jelénben is a »gazdasági gutaütöttségt állapotáról beszélnek. A gazdasági helyzet alakulását a kormányzati tényezők minden intézkedésén és erőfeszítésén túl, sajnos, a világgazdasági helyzet és a világpiaci viszonyok befolyásolják és természetes, hogy ezidőszerint senki Bem lehet teljesen megelégedett a mái gazdasági viszonyokkal. A nehéz éB részünkre adott világgazdasági helyzetben viszont éppen ezért csak fokozottabban méltánylást és elismerést és hem gáncsot érdemelnek a kormányzatnak azok a nagy érő feszítései, amelyek a világgazdasági helyzet hátrányos kihatásait igyekeznek csökkenteni a mai gazdasági éle tünkre s amelyek úgy termelési, mint értékesítési szempontból a lassú, kitartó munka leghatározottabb eredményeit érték el. Amikor gazdaságpolitikánk ellenzéki kritikusainak, mindezekből kiindulva, válaszolni akarunk, nem is szükséges, hogy mi magunk sorakoztassuk fel azokat az eredmédye két, amelyeket kormányunk kitartó tevékenysége elért, hanem válaszul ezekkel a megállapításokkal szembeállítjuk a legelfogulatlanabb szaktekintéllyel bíró tényezőnek, a Nép- szövetség megbízottjának, Royal Tglernek legutóbbi jelentésében foglalt megállapításait és tanuságté• telét. Az ellenzéki kritikával szemben Tylernek ez a nyilatkozata többek között azt állapítja meg, hogy az ország gazdasági helyzete lendületes fejlődést mutat, a költség- vetési hiány az 1931. évi krízis óta ezidén a legkisebb, emelkednek a költségvetési bevételek, jobb a jegyintézet devizáhelyzete, emelkedő a tendencia nemcsak a külkereske delemben, hanem a termelésben és fogyasztásban is, sőt azt is megállapítja Tyler, hogy jövőre a gazdasági javulás nyoútán még az adóbevételek emelkedésére is számítani lehet. Ezeket mondja a Tyler jelentés minden elfogult kritikával szemben . s az adatait alátámasztó statisztikai kimutatások is azt mondják, hogy a helyes és céltudatos intézkedések következtében emelkedik idegenforgalmunk, növekszik az építkezési tevékenység, javul az adófizetés s ugyancsak örvendetes lassú, de tartós javulásról beszélnek a mező- gazdasági termelés jövedelmezőségéről az érékesités és az export helyzetéről szóló kimutatások is. A népszövetségi megbízott elfogatat- lan tanuságtéteie megdönti a hangzatos politikai szólamok látszólagos hatását. S amennyire a valóság tényeivel és adataival szemben állnak a hangzatos ellenzéki gazdaságpolitikai kritikák, ugyanolyan mértékben a hatáskeltés politikai célzatát szolgálják csupán, a valódi helyzettel szemben, az ellenzéki nyilatkozatoknak azok a vádjai is, amelyek a kormány pártpolitikai beállítottságát és a többségi párt szervezetét és működését igyekeznek gánccsal illetni. Az illetékes kormánytényezők éa a Nemzeti Egység Pártjának vezeti személyiségei egyaránt megdöntötték, már azt a vádat, amely szerint a Nemzeti Egység Pártjának ékervez- kedése túlzó, erőszakos és jogoBulat- lanul igénybe veszi a közigazgatás apparátusát. Az ellenzéki nyilatkoza- , tokkal ezembén újból és nyomaté A. >5—p— i|yi n sorsdöntő Kenyérsalacsln Irt«: Bodnár István. Derűjén Gábor, a délceg huszártisztből lett fürge riporter, a Müveit Társalgó nélkül is éppen olyan jól tudta, akárcsak én, avagy pedig önök, tisztelt olvasóim, hogy kenyérgala- csinnal dobálózni még a legintimebb társaságban sem illik. Aionban az ör* dög incselkedett vele. Ott ült a kávéházban, az njságirók törzsasztalánál. Vidám, jókedü volt már a hangulat. Sorban leadta mindenki pajzán humorának aznepi tréfatermésót. ő inkább a szemközti asztal ifelé figyelt. Ismerőse, a bájos kis szöszke szini- akadémiai növendék foglalt ott helyet a — mamájával. A nagy melegben málnaszörpöt rendelt. Igaz, hogy most még meleg nélkül se futotta volna egyébre. Ezt szürcsölgette tehát. De ábrándos két nagy kék szeme át-átbevétett a szomszéd asztal felé. Néha el is mosolyodott egy-egy derűsebb Ötleten, amely a legrövidebb huljám- hosszon néha-néha szakadozottan hozzájutott. Demjén Gábor valami szines riporton törte a fejét. Szórakozottan ke- nyérgalacsint morzsolgatott, mintha abból akarna kigyúrni valami pompás ötletet.■ Közben a két szempár ÖBsietalálkozott. — Odabókolt a kisleánynak. Mély hódolatos fejbólintás Volt a válasz, a felelet. Valami alázatos tisztelet Volt abban á nézésben, amely talán nein is annyira neki, egymagának, mint az egész asztalnak szólott. Nagyon jól tudta az a kis szininövendók, hogy az ő egész kar- riérje voltaképpen attól á szomszédos asztaltól, helyesebben az ott ülőktől függ. Újságíró nélkül nincsen siker, nem lehet nagyság. Minden tehetség az újságíró-tollon szárnyalhat csak igazán a szédítő magasba. Autót, villát, még brilli&nsokat is hozhat a szépség, de hírnevet, nagyságot, dicsőséget csak a jóakarata, megértő kritika. Ez a magyarázata annak a hódolatteljes mosolynak, amely Dem- ján Gábort végre is meghódította. Tálán maga sem igen tudott róla, amikor a kezében tartott kis kenyér- gálecsínt ellóditotta a most éppen hangosan felnevető kis növebdék felé. A galacsin azonban célt tévesztett. Jobban mondva, pompásan oda volt az irányítva annak a kacér kis fe- jecskének. Egy tényleges tüiértiszt bem számíthatta válna ki jobban a távolságot, a röpivet. Csakhogy a kis huncut fruska a legutolsó pillanatban félrehajolt, így á veszedelmes golyócska egy bájos kis bakfis orrocskáját találta el a harmadik asztalnál. Demjén Gábor jónevelésü fin volt. Felugrott azonnal, odament a társa- tághoz, bemutatkozott.' Sajnálkozással bocsánatot kért az iíéllen tréfáért. T/iraifótt, Hbfey áz éttáíált lis mfefia azonnal megbocsátott. Piáne, amikor meghallotta a nevét, amelyet kedvelt Egyes szám újságjuk jókedvű apróságai alatt ínár olyan sokszor olvasott. Szomjas Árpád fővárosi ügyvéd, a kis bakfis ott ülő bátyja Bem csinált valami nagy káauBt a dologból. Mulatott a póiul- járt pattantyús nem kis zavarán. Jó neveléséhez illőén felesége is biccentett a fejével, ha egy kicsit fagyosabban is, hogy a dolog el van intézve. A társaság negyedik tagja, egy hórihorgas huszárkapitány azon- ban felugrott, deklamálni kezdett, hogy nem tűri az efajta krakélersé- get és neveletlenséget. Csinos kis ösz- Bzeveszés lett a vége. Tettlegesség csak azért nem következett belőle, mert Demjén barátai is közbeléptek. Közben a két ellenfél kicserélte névjegyét. Ráírva a sejgédek nevét, lakáBát. Demjén visszaült helyére. A huszárkapitány urnák azonban már, úgy látszik, egy kicsit a fejébe mehetett a diszkréten vizeBÜvegekbeu felszolgált sok pezsgő, még égyte fenekedett, sőt ordítozott, hogy így, úgy, majd megmutatja ő annak a neveletlen ficsurnak. Elmegy a kedve az effajta kellemetlenkedésektől és otrombáskodásokfó), mint ahogy a háború elején elment annak a ma- gyárgyalázó szerb atyafinak is, akit ő, hogy pontos dátumot is mondjon, 1917 november 26-án sonkaszeletté aprított lenn Újvidékén, Mert egy Vilmos-huszárt senkibe merjen inzul- tálni. Báró Somorjay Alfréd kardjá nak élét nem hiába rettegte az egész ára 12 fillér. íiégyédik század, sőt az égédz huszárezred 1 Tizenöt párbaja volt egy év alatt 1 Ezalatt nagy üggyel bajjal valahogy mégis csak felcsatolta kardját. Kapkodott bugyellárisához, mintha fizetni akarna. De mosolyogva vette tudomásul, hogy az ügyvéd ur már kifizette mindnyájuk kontóját. Látható jókedvvel lódult hát neki a társasággal. Borravalót azonban elfelejtett adni a hajlongó pincéreknek. Végre is kibotorkált, a neki labirintszerti szélfogó-aj tón. Majd nyakát törve az utolsó lépésnél, a lába alá került, irgalmatlan hosszú lovassági kardban. A kia növendék is ijedten távozott a mamájával. Mélyen elszontyolodott arcot vágva a szegény riporter felé. Tele volt szép arcocskája sajnálkozással, bocBánatkéréssel. Szivecskéjére pedig ráült a gond, a bú, hogy talán a — karrierjét is eljátszotta azzal & kis oldalthajolással. ő volt az ostoba, nem az az ártatlan kenyérgalaosin... — És most mit fogsz csinálni ? — szörnyülködtek az ottmafadt s a kard - forgatásban bizony nem igen járatos újságíró-kollégák, mélyen sajnálkozva bajbajutott kollégájukon. — Mit? Hát hiszen még tizenegy óra sincs. Megyek, megirom a riportot erről a mai szép kis esetről. S már ment is. A reggeli lapban csakugyan pompás riport jelent meg. Sziporkáid humorral, maró szatírával volt el-
