Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-08-29 / 69. szám

XVItt. évfolyam. Szekszárdi 1996 augusztus 29. (Szombat.) 69. szám Szerkesztősig la kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületiben. Telefonszám: 85 Előfizetési dl)i Egész évre 12 pengő |J Félévre _------- 6 pengő ft P elélős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A tap megjelenik minden szerdán la szombaton. Előfizetési dijak Is hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghéz küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milllmetér széles hasábon mllllméfersoronként 10 filler, Allástkerésőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-.'ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllfter soronként 60 fillérbe kerül. Siker és elismerés írta: vitéz Csicséry Rónay István országgyűlési képviselő. A legutolsó napokban különböző ellenséki vesető személyiségek résié rÓl nyilatkozatok láttak bapfilágot, amelyeknek alaphangjáról, lényeges megállapításaiban nagyban — egész­ben kivehető, hogy az előző politikai évad tu fűtött s egyre inkább a sze­mélyeskedések íngo ványaira tévedt ellenzéki harcmodorával szemben fo­kozottabban az objektív bírálat, az elismeréstől sem hnzódó politikai kri­tika felé igyekeztek terelni a maguk ellenzéki mondanivalóit. Elsősorban vonatkosik ez mind­arra, amit áz ellenzéki vezetők a kormány külpolitikai tevékengsé géről, egymást köoetőleg, szinte az egyöntetű helyeslés szavaival elmondtak; kevésbé egyöntetűek azután ezek a megnyilatkozások a kormány gazdasági politikáját illető kommentárokban, amelyeknek nagy- része már igen nagy mértékben nél­külözi a helyzet helyes felismerését és a szükséges objektivitást s végűi űgyssólván teljésen letértek a tár­gyilagosság alapjáról ezek a nyi­latkozatok azokban a megállapí­tásokban, amelyekkel a kormány belpolitikai helyzetét és irányát, vala­mint a többségi párt szervezetét és tevékenységét igyekeztek újabb vá­dakkal és kifogásokkal kikezdeni a közvélemény előtt. A siker kétségtelen tényeitel ará­nyos elismerés a külpolitikai tevé­kenység méltatásában feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy nagy, sors­döntő kérdéseinkben egyöntetű felfo gás alakuljon ki és a kormány a maga külpolitikájának egyedül he­lyes Utján a közvélemény általános helyeslésétől is megerősítve, vezesse tovább a nemzetet nagy nemzeti cél­jaink és reménységeink megvalósí­tása felé. Ugyanakkor viszont, ami­kor ezeket az ellenzéki oldalról tör­tént állásfoglalásokat a nemzet ér­dekében valónak kell mondanunk, nemzetgaidaságuok érdekeit kevéBbé helyesen szolgálják és ezekre az ér dekekre egyenesen károsak azok a megállapítások, amelyek — a gaz­dasági helyzetnek a helyes gazdaság- politika utján bekövetkezett lasBU, de határozott javulását tudomásul nem véve — a jelénben is a »gazdasági gutaütöttségt állapotáról beszélnek. A gazdasági helyzet alakulását a kormányzati tényezők minden intéz­kedésén és erőfeszítésén túl, sajnos, a világgazdasági helyzet és a világ­piaci viszonyok befolyásolják és ter­mészetes, hogy ezidőszerint senki Bem lehet teljesen megelégedett a mái gazdasági viszonyokkal. A nehéz éB részünkre adott világgazdasági hely­zetben viszont éppen ezért csak fo­kozottabban méltánylást és elisme­rést és hem gáncsot érdemelnek a kormányzatnak azok a nagy érő feszítései, amelyek a világgazdasági helyzet hátrányos kihatásait igyekez­nek csökkenteni a mai gazdasági éle tünkre s amelyek úgy termelési, mint értékesítési szempontból a lassú, kitartó munka leghatározottabb eredményeit érték el. Amikor gazdaságpolitikánk ellen­zéki kritikusainak, mindezekből ki­indulva, válaszolni akarunk, nem is szükséges, hogy mi magunk sora­koztassuk fel azokat az eredmédye két, amelyeket kormányunk kitartó tevékenysége elért, hanem válaszul ezekkel a megállapításokkal szembe­állítjuk a legelfogulatlanabb szak­tekintéllyel bíró tényezőnek, a Nép- szövetség megbízottjának, Royal Tglernek legutóbbi jelentésében fog­lalt megállapításait és tanuságté• telét. Az ellenzéki kritikával szem­ben Tylernek ez a nyilatkozata töb­bek között azt állapítja meg, hogy az ország gazdasági helyzete lendü­letes fejlődést mutat, a költség- vetési hiány az 1931. évi krízis óta ezidén a legkisebb, emelkednek a költségvetési bevételek, jobb a jegy­intézet devizáhelyzete, emelkedő a tendencia nemcsak a külkereske delemben, hanem a termelésben és fogyasztásban is, sőt azt is meg­állapítja Tyler, hogy jövőre a gaz­dasági javulás nyoútán még az adó­bevételek emelkedésére is számítani lehet. Ezeket mondja a Tyler jelen­tés minden elfogult kritikával szem­ben . s az adatait alátámasztó statisz­tikai kimutatások is azt mondják, hogy a helyes és céltudatos intézke­dések következtében emelkedik ide­genforgalmunk, növekszik az épít­kezési tevékenység, javul az adó­fizetés s ugyancsak örvendetes lassú, de tartós javulásról beszélnek a mező- gazdasági termelés jövedelmezősé­géről az érékesités és az export helyzetéről szóló kimutatások is. A népszövetségi megbízott elfogatat- lan tanuságtéteie megdönti a hang­zatos politikai szólamok látszóla­gos hatását. S amennyire a valóság tényeivel és adataival szemben áll­nak a hangzatos ellenzéki gazdaság­politikai kritikák, ugyanolyan mér­tékben a hatáskeltés politikai cél­zatát szolgálják csupán, a valódi helyzettel szemben, az ellenzéki nyilatkozatoknak azok a vádjai is, amelyek a kormány pártpolitikai beállítottságát és a többségi párt szervezetét és működését igyekez­nek gánccsal illetni. Az illetékes kormánytényezők éa a Nemzeti Egység Pártjának vezeti személyiségei egyaránt megdöntötték, már azt a vádat, amely szerint a Nemzeti Egység Pártjának ékervez- kedése túlzó, erőszakos és jogoBulat- lanul igénybe veszi a közigazgatás apparátusát. Az ellenzéki nyilatkoza- , tokkal ezembén újból és nyomaté A. >5—p— i|yi n sorsdöntő Kenyérsalacsln Irt«: Bodnár István. Derűjén Gábor, a délceg huszár­tisztből lett fürge riporter, a Müveit Társalgó nélkül is éppen olyan jól tudta, akárcsak én, avagy pedig önök, tisztelt olvasóim, hogy kenyérgala- csinnal dobálózni még a legintimebb társaságban sem illik. Aionban az ör* dög incselkedett vele. Ott ült a ká­véházban, az njságirók törzsasztalá­nál. Vidám, jókedü volt már a han­gulat. Sorban leadta mindenki pajzán humorának aznepi tréfatermésót. ő inkább a szemközti asztal ifelé figyelt. Ismerőse, a bájos kis szöszke szini- akadémiai növendék foglalt ott helyet a — mamájával. A nagy melegben málnaszörpöt rendelt. Igaz, hogy most még meleg nélkül se futotta volna egyébre. Ezt szürcsölgette tehát. De ábrándos két nagy kék szeme át-át­bevétett a szomszéd asztal felé. Néha el is mosolyodott egy-egy derűsebb Ötleten, amely a legrövidebb huljám- hosszon néha-néha szakadozottan hoz­zájutott. Demjén Gábor valami szines ripor­ton törte a fejét. Szórakozottan ke- nyérgalacsint morzsolgatott, mintha abból akarna kigyúrni valami pom­pás ötletet.■ Közben a két szempár ÖBsietalálkozott. — Odabókolt a kis­leánynak. Mély hódolatos fejbólintás Volt a válasz, a felelet. Valami alá­zatos tisztelet Volt abban á nézésben, amely talán nein is annyira neki, egymagának, mint az egész asztalnak szólott. Nagyon jól tudta az a kis szininövendók, hogy az ő egész kar- riérje voltaképpen attól á szomszédos asztaltól, helyesebben az ott ülőktől függ. Újságíró nélkül nincsen siker, nem lehet nagyság. Minden tehetség az újságíró-tollon szárnyalhat csak igazán a szédítő magasba. Autót, vil­lát, még brilli&nsokat is hozhat a szépség, de hírnevet, nagyságot, di­csőséget csak a jóakarata, megértő kritika. Ez a magyarázata annak a hódolatteljes mosolynak, amely Dem- ján Gábort végre is meghódította. Tálán maga sem igen tudott róla, amikor a kezében tartott kis kenyér- gálecsínt ellóditotta a most éppen hangosan felnevető kis növebdék felé. A galacsin azonban célt tévesztett. Jobban mondva, pompásan oda volt az irányítva annak a kacér kis fe- jecskének. Egy tényleges tüiértiszt bem számíthatta válna ki jobban a távolságot, a röpivet. Csakhogy a kis huncut fruska a legutolsó pillanatban félrehajolt, így á veszedelmes golyócska egy bájos kis bakfis orrocskáját ta­lálta el a harmadik asztalnál. Demjén Gábor jónevelésü fin volt. Felugrott azonnal, odament a társa- tághoz, bemutatkozott.' Sajnálkozás­sal bocsánatot kért az iíéllen tréfáért. T/iraifótt, Hbfey áz éttáíált lis mfefia azonnal megbocsátott. Piáne, amikor meghallotta a nevét, amelyet kedvelt Egyes szám újságjuk jókedvű apróságai alatt ínár olyan sokszor olvasott. Szomjas Ár­pád fővárosi ügyvéd, a kis bakfis ott ülő bátyja Bem csinált valami nagy káauBt a dologból. Mulatott a póiul- járt pattantyús nem kis zavarán. Jó neveléséhez illőén felesége is biccen­tett a fejével, ha egy kicsit fagyo­sabban is, hogy a dolog el van in­tézve. A társaság negyedik tagja, egy hórihorgas huszárkapitány azon- ban felugrott, deklamálni kezdett, hogy nem tűri az efajta krakélersé- get és neveletlenséget. Csinos kis ösz- Bzeveszés lett a vége. Tettlegesség csak azért nem következett belőle, mert Demjén barátai is közbeléptek. Közben a két ellenfél kicserélte névjegyét. Ráírva a sejgédek nevét, lakáBát. Demjén visszaült helyére. A huszárkapitány urnák azonban már, úgy látszik, egy kicsit a fejébe me­hetett a diszkréten vizeBÜvegekbeu felszolgált sok pezsgő, még égyte fenekedett, sőt ordítozott, hogy így, úgy, majd megmutatja ő annak a neveletlen ficsurnak. Elmegy a kedve az effajta kellemetlenkedésektől és otrombáskodásokfó), mint ahogy a háború elején elment annak a ma- gyárgyalázó szerb atyafinak is, akit ő, hogy pontos dátumot is mondjon, 1917 november 26-án sonkaszeletté aprított lenn Újvidékén, Mert egy Vilmos-huszárt senkibe merjen inzul- tálni. Báró Somorjay Alfréd kardjá nak élét nem hiába rettegte az egész ára 12 fillér. íiégyédik század, sőt az égédz huszár­ezred 1 Tizenöt párbaja volt egy év alatt 1 Ezalatt nagy üggyel bajjal vala­hogy mégis csak felcsatolta kardját. Kapkodott bugyellárisához, mintha fizetni akarna. De mosolyogva vette tudomásul, hogy az ügyvéd ur már kifizette mindnyájuk kontóját. Lát­ható jókedvvel lódult hát neki a tár­sasággal. Borravalót azonban elfelej­tett adni a hajlongó pincéreknek. Végre is kibotorkált, a neki labirintszerti szélfogó-aj tón. Majd nyakát törve az utolsó lépésnél, a lába alá került, ir­galmatlan hosszú lovassági kardban. A kia növendék is ijedten távozott a mamájával. Mélyen elszontyolodott arcot vágva a szegény riporter felé. Tele volt szép arcocskája sajnálko­zással, bocBánatkéréssel. Szivecskéjére pedig ráült a gond, a bú, hogy talán a — karrierjét is eljátszotta azzal & kis oldalthajolással. ő volt az ostoba, nem az az ártatlan kenyérgalaosin... — És most mit fogsz csinálni ? — szörnyülködtek az ottmafadt s a kard - forgatásban bizony nem igen járatos újságíró-kollégák, mélyen sajnálkozva bajbajutott kollégájukon. — Mit? Hát hiszen még tizenegy óra sincs. Megyek, megirom a ripor­tot erről a mai szép kis esetről. S már ment is. A reggeli lapban csakugyan pom­pás riport jelent meg. Sziporkáid humorral, maró szatírával volt el-

Next

/
Thumbnails
Contents