Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-08-19 / 66-67. szám

XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 augusztus 19. (Szerda.) 66—67. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZEfc MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősig is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre — 12 pengő || Félévre ________6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÄZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arali A legkisebb hirdetés dlla 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllltmélersoronként 10 finer, nllástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-.'ellegyzéal, családi bír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Szent Istuán napián A népek versenyén csodálatos utat futott be a magyar. Előbukkant Kelet ismeretlen csillagaiból és megjelent a népvándorlás orsságutján. Utköiben szerencsét és átkot osztó istenekkel cimboráit. Ok duzzasztották szivében a négyes folyam után loholó vágyat. Vért csurgató karavánok ordításával, csattogó lópaták és báréi szekerek velóthasitó dübörgésével tört elő Assia belsejéből, hogy elérje szerelmes ál­mainak istenasszonyát: Hungáriát. A pusztaszeri kupába csurgatott vér őserejéből hatalmassá sarjadt a birodalom a magyar ígéret földjén, shol egyedül, társtalanul szemben ál­lott Európa kultúrájával, népeivel, amelyek ha félelmes kardját meg­becsülték is, mégis csak romlására törtek. Hogy uj hazáját megtarthassa, hozzá kellett idomulni a szomszédok szokásaihoz, erkölcseihez és bölcs uralkodója elhatározása alapján ke- rssstvia alá kellett hajtania fejét. El kellett hagyni ősei pogány hitét, hogy ezután az emberiségért meghalt és halottaiból feltámadt Krisztusnak a tanítását ‘követve uj életet kezdjen itt a Kárpátok övezte Dunámé den cében. A frissen megtért, fiatal népnek, a nagy jövőre és sok szenvedésre ter­mett nemzetnek korai és bizakodó odaborulását egy mindennél ragyo­góbb keresztény életideál felé, Isten­ajándékozta, Istenküldötte apostola: Szent István kezdeményezte és ve­zette. Az ő bölcs előrelátása tette kereszténnyé a magyarságot, amely óképpen belépett az európai népek közösségébe és ezzel mindmáig biz­tosította Árpád fiainak Pannóniát. Biztosította pedig Istenbe vetett hitén felül bölcseséggel, előrelátással és ön­zetlenséggel. Bölcsesóge, előrelátása és önzetlen Bégé nyomban megnyilatkozott abban az elgondolásában is, ahogyan nem­zetének a Szent Koronát megszerezte. Szent István sógora volt Henrik né­met császárnak. Édesanyja, Sarolta révén szintén rokoni kötelékek fűz­ték a német uralkodóházhoz. Azután Bzemélyi érdekei is inkább a néme­tekhez húzták, mert előre tudhatta, hogy a kérész tsóg elfogadása után nehézségei lesznek a magyar főurak egynémelyikével. Ezekkel szemben pedig egy külföldi hatalomnak a se gitsége óriási tekintélyt adott volna neki. Szent István azonban minden személyes érdeke és családi össze­köttetései ellenére is csak a magyar nemzet és Magyarország érdekeit nézte. Az országnak érdeke volt, hogy önálló legyen és ne kerüljön hűbéri kapcsolatba sem a nőmet, sem a keletrómai császárral- Ezért nem fordult Szent István a német császár­hoz és nem kérte tőle a koronát, pedig korának ez volt a szokása. II. Szilveszter pápához fordult Szent István koronáért és midőn eszel füg getlenitette magát két hatalmas ural­kodótól, még szorosabb kapcsolatot teremtett a nemrég fellett keresztény­ség és a magyar nép kösött, amelyet igy jobban és hamarább eltöltött az uj hit erkölcstanának varázsosan ked vés, üde és lelket gasdagitó tartalma. Az országépitő szent király elgondo­lásának eredménye lett, hogy a ma­gyarral velessületett lovagias lélek még jobban megnemesedett és meg- töltekezett zz anyagiasság fölé emel­kedett keresztény ideál természet- fölötti szépségeivel. Csak kicsiny része az ő munkájá­nak, mégis csupa lelki siépaég és páratlan emelkedettség például mind az az erkölcsi tanítás, amelyet apos­toli szent királyunk fiához, Szent Imre herceghez intézett. Oly élénk színekkel éB határozott vonásokkal rajzolta meg az igazi magyar és ke­resztény férfi eszményképét ebben aa írásában, hogy szavai csaknem ezer év múltán is sok megszívlelni valót tartalmaznak minden igaz magyar keresztény férfi számára. Mennyi szociális gondolat az cIbő magyar király ajkán, amikor azt mondja, hogy fia uralkodjék alatt­valói felett minden harag, minden kevélység és nagyravágyás elkerülő sével, békességgel, alázatossággal és szelídséggel, megemlékezvén arról, hogy minden ember egyenlő. Bár a nemzet már a keresztény erkölcsök és szokások részese, -a szent király a magyar nép ősi szokásainak, jo . gainak a megbecsülésére inti a her­ceget, figyelmeztetve őt, hogy az ősök évszázados szokásai, nemes erkölcsei, szerzett jogai egy nemzet legdrágább kincsei, amelyek megbecsülése min­denkinek nemcsak hazafias, de val­lásos kötelessége is. ő rakta le ennek az országnak igazi alapjait és az elfogulatlan történet­írás mindenkor elismerte, hogy itt a Duna—Tisza közén, a Kárpátok ölén és az Adria partján a szentistváni gondolatokhoz való hűség tartotta fenn Magyarországot egy évezreden keresztül és hogy a szentistváni gon­dolatoktól való elpártolás mindannyi­szor csak romlásunkra szolgált és szét szaggatta a nemzetet. Hogy ez meny­nyire igaz, a másfélszázados török hó­doltság alatti gyászosan Bzörnyü ma­gyar sors minden másnál jobban iga­zolja. Mint látjuk, olyan kincsek a szent­istváni gondolatok, hogy nemcsak magunk, de egész Európa előtt is emelt fővel hangoztathatjuk a nagy király által megállapított igaiságokat, amelyekre minden okunk megvan büsskéknek lennünk. Ne engedjük tehát elsikkadni első szent királyunk legszebb és legtisztább hagyatékát, amely ma is olyan időszerű és nem­zeti tanulságokban oly gazdag, hogy erője újból helyreállítja a nemzet egységét és eggyé forrasztja a ma­gyar szivek és lelkek millióit, ki harcolja a független, nagy ős öncélú magyar nemzet helyét a nap alatt j és visszahozza ősi álmaink bűbájos I istenasszonyát, a Kárpátokkal koszo- | ruzott Hungáriát. Búcsú id. Fráy Jánostól Irta i dr Orfffy Imre Jó harminc esztendeje, hogy egy szekszárdi poJgárcsalád esküvői ün­nepségén találkostam vele előasör. Nem voltam már gyerek és nagyon jól emlékszem arra a benyomásra, amit rám ez az egészen kivételes ember tett. Alig matatott többet 30—35 éves­nél, valódi férfiezépBég volt, de ami rám a legnagyobb hatást tette, az fellépésének, beszédjének módja volt. Bitka életböloseség, mérséklet és jó­zanság áradt belőle. Barátokká vál­tunk és a közöttünk való jóviszonyt, bár voltak idők, amikor sokáig nem találkozhattunk, halála napjáig meg tartottuk. A legkitörölhetlenebb em­léket rám a kommunizmus alatti ta lálkozásunk tette. Pestről menekültem akkor szülővárosomba s első utam az ő háza volt. Első tárgyalásunk négy­szemközt volt. Be kell vallanom, hogy már* már megingott lelki egyensúlyom visszanyerését annak a pár bölos szó­nak köszönhetem, amit akkor az én kedves öreg barátomtól hallottam. — Ne féljünk, — mondotta, — mert semmiféle rend nem lehet állandó, amely gyűlölködésre, erő­szakra van felépítve l Szeretném, ha a polgári társadalom, különösen Fráy János földművelő pályatársai ma is abban a lelki álla­potban volnának, amilyenben 1919- ben voltak. Akkor több megértést tanúsítanának azzal a bölcs meg­állapítással szemben, amelyet Frág János oly egyszerűen és mégis, ta lálóan fejezett ki. Ez a vágyam adja kezembe a tollat messze szülő­városomtól szegény öreg barátom ha­lála alkalmából. Nem került volna Fráy János neve e lap élére, ha Fráy halála nem je­lentene többet egy munkában, taka­rékosságban és szép, nagy család alapításában kitűnt magyar ember távozásánál. Pedig Fráy ezekben a tulajdonságaiban is ritka érték volt. Igazi értéke azonban abban a példa­adásban volt, amellyel megmutatta, hogy hogyan kell minden magyar embernek élnie és gondolkodnia köz érdekű kérdésekben. Fráy sokkal okosabb és öntudatosabb ember volt, semhogy odaadta volna ma­gát eszközül másnak, különösen, ha látta, hogy ezek a mások a maguk pecsenyéjét sütögetik és nincs más eszközük, mint az em béri szenvedélyek szítása 1 A magyar ember egyik legjellem zőbb tulajdonsága, amelyet messze keletről hoztak ósei, szenvedólyee- ségre hajlamos volta. Történelmi idők­ben, különösen amikor harc ős háború döntötte el nemzetünk sorsát, volt ennek a magas vérmérsékletnek sok előnye is. A dolgozó, szürke köz­napokon azonban, főként amikor az értelem hideg világánál kell a dől- I gokat megítélnünk, —■ igy a politi* I kában is,. — nagy veszedelmeket rejt | magában az, ha nem vagyunk nyu­godt lelki állapotban és fel hagyjuk magunkat busni olyanokkal, akik alig lepleshető örömmel figye'ik, hogy visz szenvedélyünk esztalen rohanás­sal, érdekeinkkel nem törődve veBiély- nek, akadálynak, BŐt néha a meg­semmisülésnek is... A magyar közélet — sajnos — túlnyomórészt csak két végletet ismer. Szenvedélyes, túlzó, magát eszközül bármikor odaadó az egyik, semmi közüggyel nem törődő a másik. Jaj nekünk, ha a félreállók közömbössége folytán a hangos, meg­fontolatlan, sőt nem egyezer lelki- ismeretlen túlzók s még inkább ezek felbujtói lesznek úrrá ebben az or- Bzágbanl Fráy János egyik csoporthoz sem tartozott s mindkét végletet megve­tette. Kár, hogy egyre kevesebb ma­rad ebből a fajtából, mert ez előbb- ntóbb a kiabálásból élő lelkiismeret­len emberek uralmát fogja meghozni» mitől az Úristen mentse meg ezt a szegény országot. Azért fordulunk emlékedhez nem­csak meghatottsággal, de vágyako­zással is szegény jó Fráy János el­hunytad alkalmával. Tudtál Te bírálni is és nem egyezer voltál elégedetlen állapotainkkal Te is. De sohasem fe­lejtetted el, hogy egyik magyar mi­vel tartozik a másiknak, hogy a fog­lalkozások kölcsönös megbecsülése, a gyttlölködők leintése terén mindig elől jártál, s gyakori megállapításod, hogy a hangoskodó panassosok ba­jának igen sokszor saját magák a> okozói, több figyelmet érdemelne ... Vágyakozunk az után és kívánjuk, hogy fajtádból mentői több Hozzád hasonló teremjen újból, mert hisszük, hogy ez esetben a bomladozó magyar társadalom egysége, melyet annyi veszély fenyeget ma, újból helyreáll. Köszönjük, bogy példát adtál ne­künk, szívből kívánjuk Neked az örök nyugodalmat és világosságot l — Helyreigazító nyilatkozat. A Tolnamegyei Újság f. évi augusztus hó 12-én megjelent 64. számában „A vármegyei fegyelmi választmány fel­mentő ítélete vitéz Vendel István polgármester ügyében" című cikké­nek azon állitáaa, hogy én a Füg­getlen Kisgazdapárt „alkalmazottja" vagyok, valótlan, mert a Független Kisgazdapártnak nemcsak alkalma­zottja, de még tagja sem vagyok. Én a Legitimista Párthoz tartozom. Ép­pen ilyen valótlan a cikk azon ki­tétele is, hogy „strohmannok" va­gyunk ez ügyben, mert a fegyelmi ügy megindítását önként, felkérés, vagy biztatás nélkül, pasztán köz­érdekből önmagunk kezdeményeztük és folytattuk le. Szekszáid, 1936 augusztus 13. Pápsy Károly s. a , Föglein János Pollermann s. k. E nyilatkozattal szemben állításain­kat fenntartjuk. Egyel szám ára 12 ffilléra \

Next

/
Thumbnails
Contents