Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-08-05 / 62. szám

2 TOLNÁM EGYEI ÚJSÁG 1936 augusztus 5. tömi fáraók araimában: „Milliók egy miatt lB Ai individualizmus és a szociális- mus két véglete között van azonban egy harmadik társadalomelmélet: a keresztény univerzálizmus elmélete. Ennek alapját Aquinói Szent Tamás­nál találjak meg, aki azt tanította, hogy a világegyetem, az Universum egy szerves egész, totalitás. A világ- egyetem minden része szervesen illesz­kedik egybe és egységesen működik. A részek az egészet szolgálják, az egész fölötte áll a résznek, mely az i egészből nyeri értelmét és rendelte­tését. Az emberi társadalom az nni- I ver au m képe. A társadalom nem em berek kőrakása, hanem a család, a hivatásszervezetek, a vallásközössé- gek, a nemzet, az állam szerves ré­szeiben épül föl. Az egyén nem öncélú lény, hanem a közösség tagja, szerves alkotórésze. A részek közt raogfoko- zat van, föl- és alárendeltségi viszony, szolgálat és uralkodás. A keresztény társadalomfölfogás tehát nem egye- deket és tömegeket ismer, nem kol­lektív társa lásokat, hanem élő szer­vezeteket, egymásba kapcsolódva, szerves össze működésben. Az egyén ezen közösségekből sohsem ragadhatja ki magát büntetlenül. Szekszárdon messzünjk a koldulás és rendezik a szeeénoseeélyezést Szociálpolitikánk legégetőbb, leg­aktuálisabb kérdése a munkanélküli­ség, leküsdése és a ssegénysegélye- zés rendezése, amelyek nemzeti lé­tünkkel szorosan összefüggő súlyos problémák. — Törvények biztosítják ugyan, bogy a megélni nem tudó szegényekről a község (a város) gon doBkodik. Egyre jobban leszegényedő polgárságunk azonban nem tud annyi pótadót fizetni, hogy a mindnagyobb számban jelentkező szegények anyagi megsegítését biztosíthassa. Jótékony­sági, szociális egyesületek siettek te­hát a közület támogatására és szám­talan eszközt és módot ragadtak meg arra, hogy ők is segítsenek a sze­gény ügy ön. A jótékonysági egyesületek ezen munkája azonban — bármennyire di- cséretreméltó is — nem oldhatta meg a szegény ügyet, mert a legtöbb vá­rosban nem volt közös szervezetük, külön-külön kifejtett segítő munkájuk eredményéről nem tudott a község (a város), amelynek kötelessége a szegényekről való gondoskodás. Ezen rendszertelenség mellett voltak sze­gények, akik két-három egyesülettől, sőt a várostól is felvették az ado­mányt, de voltak olyanok is, akik a legnagyobb nyomorban,minden anyagi támogatás nélkül, egy-két jóakarata szomszéd segítségére támaszkodva várták helyzetük jobbrafordulását. Emellett nem malik el nap, hogy koldusok, munkát kereső vidékiek ne kopogtatnának alamizsnáért a há­zak kapuján. E bajokat és hibákat szünteti meg a belügyminiszter, amikor megtiltja a városokban a már egyre tűrhetet­lenebb arányokat öltő koldulást. Meg­szervezi a munkaképtelen szegények­ről való gondoskodást oly módon, hogy ha a város azt egymaga bizto­sítani nem tudja, igénybe lehet venni a társadalom áldozatkészségét a ma­gyar u. n. egri norma intéfményes megszervezésével. Az egri normának az a lényege, hogy a város minden polgára anyagi erejéhez, áldozatkészségé­hez képest havonként megváltja pénzzel, vagy természetbeni ado­mányával a koldulást, a szegény segélyezést. Az adományokat a vá­ros kezeli, amely nyilvántartást ve­zet a közBegélyre szoruló szegények­ről. A segélyezés mérvéről és mód­járól a polgármester gondoskodik és ebben a munkában támogatja őt egy állandó bizottság, amelynek tagjai: a város szegényügyi előadója, a rend­őrkapitány, a falekezetek lelkészei és a jótékonysági egyesületek ve­zetői. Az egri normát már több vidéki város bevezette, amely a hatósági közsegélyezést és a magánjótékony­sági tevékenységet szerencsésen össz­hangba hozta és megszüntette a se­gélyezés gyakorlásánál előfordult rend szertelenségeket. Szekszárdon az uj rendszerre való áttérés nem fog ne­hézségbe ütközni, mert vitéz Vendel István polgármester már régebb idő óta behatóan foglalkozik az egri norma bevezetésével. Kiss Lajos apát- plébánossal együtt még a múlt évben látogatást tett a polgármester Baján, ahol már évekkel ezelőtt bevezették | ezt az újabb segélyezési rendszert A polgármester közbenjárására már tavasszal tervbe vették, hogy az egri norma megalapitőjának és fáradha­tatlan munkásának Páter Oslag Oaz. vald ferencrendi szerzetesnek szemé­lyes közreműködésével megszervezik a szegénysegélyezést és a kolduskér­dést, amely november hó elsejével meg is fog valósulni. E rendszer legfőbb követelménye azonban, hogy a polgármestert e szo­ciális munkájában neosak a városi tisztviselői kar, a felekezetek lelki, pásztorai és a jótékonysági egyeBÜ. letek vezetői és lelkes gárdája támo­gassa szívvel-lélekkel, hanem legyen mellette e szociális tevékenységben a város minden rendű és rangú pol­gára, nyújtson erkölcsi és anyagi segítséget a cél sikereB megoldása érdekében. Angyalcsináló banda Szekszárdon Pompás munkát végzett ismét a szekszárdi államrendőrség, amely egy meBszeágaző bűnszövetkezetet leple­zett le és tett ártalmatlanná. — Az utóbbi hetekben többször megemlé­keztünk róla, hogy a város külön­féle tájékán a patakokban ujságpapi- rosba csomagolt méhmagzatot talál­tak. Rendesen 4—5 hónaposak vol­tak ezek az ébrenyek, amelyeket bűnös kezek öltek meg. A rendőrség igen körültekintő és erélyes nyomo­zást vezetett be a tettesek kézrekeri- tésére és meg íb állapította, hogy Szekszárdon egy szervezett bűnszö­vetkezet garázdálkodik, amely üzlet- Bzertten pusztítja a még csak bim- bódzó emberi életet. A rendőrség a gondosan'összegyűjtött adatok alap­ján előállította Kocza Sándorné szül. Gánglof Erzsébet szekszárdi Nagy* bödő-utca 10. sz. alatti lakost, aki ellen a kir. ügyészség hasonló bűn tény miatt már vádiratot is adott be, valamint özv. Nagy Eárolyné ugyan­csak szekszárdi lakost, aki mint bűn- segédi bűnrészes alaposan gyanúsít­ható volt Koczáné üzelmeiben. A rendőrkapitányság detektivjei ház­kutatást tartottak Koczáné lakásán, ahol meg is találták azokat a nagy. számú bűnjeleket, amelyek tárgyi bi­zonyítékokat szolgáltattak e némber szigorúan tiltott üzelmeire vonatko­zóan. A kihallgatás során úgy Ko­czáné, mint Nagyné beismerték bű­nösségüket. Ennek alapján a rend­őrség mindkettőjüket átkisérte a kir. ügyészségre, ahol előzetes letartózta­tásba helyezték őket. Dr Endrődy József rendőrfogalmazó irányításával a kapitányság bűnügyi osztálya most egyéb gyanúsítottakat hallgat ki. A nyomozás befejezte után az ügynek j erről a részéről is be fogunk szá- I molni. Az ülttől nűrlo-szobor Irta: Pártos Ferenc. Ha visszagondolok a világháború poklára, amelynek lángjai közül nem megtisztulva, de megfertőzve került ki a világ, sok oly emlék verődik vissza az emlékezés tükrén, amely osodának látszik, pedig valóság. * Egy nyári éjszakán előőrsünk fel­adata nem kevesebb volt, mint be- lopózni a városkába kikutatni, vájjon az olaszok tényleg kiürítették-e a vá­rost, avagy félre akarnak vezetni bennünket. Aki járt ezen a vidéken a teli holddal bevilágított éjszakán, az egyformán gyönyörűnek és borzal­masnak találta a sétát, amelyen min­den árnyékból a halál leselkedett a harctéri járókelőre. Amikor a hold kibújt a hegyek mögül, a fák, bok­rok hosszúra nyúlt árnyékai takar­ták el a világot és a csúszó mászó, vagy guggolva lépkedő ellenség egy­formán közelíthette meg az előőrsöt. A csend volt az egyedüli, amely árulója lett, mindennek, ami betola­kodott a holdvilágos éjszaka csendeB birodalmába. Mire előőrsünk a kis város falai­hoz érkezett, a hold mór jó magas­ról ragyogott alá, de a nagy csend ben még egy bogárka zümmögése sem árulta el, hogy közelünkben élő­lény van. Úgy látszott, elmenekült innen minden, aminek vagy akinek szárnya vagy lába volt. A meg-meg- villanó bajonettel ékesített puskát marokra szorítva suhantunk a falak között, mint az árnyék. Néma volt a város, mint a temető, melynek tö­vében lövészárok kanyargott, amely­nek kavernaszerüen sötét folyosóin csak a parancsnok suttogása zavarta a csendet. Egy kisebb térre értünk. Az emeletes házak ablakai sötéten meredtek alá s a bezárt kapuk nem árulták el, vájjon van-e élet mögöt­tük vagy sem. Szép házak voltak. Úgy látszott a város szine-java lakott bennük, mi­kor nem zavarta meg az életet a halál torának vásári zsivaja. MoBt üresek voltak. A tér közepén fehér márványból faragott Mária-szobor állott, amint karjait kitárva hívta azokat, akik elfáradtak az élet utjain. Remekbe készült mű volt. Arcán a jóság, az égi szeretet ragyogása ült s amint a másfél méter magas talap­zatról alánézett, úgy látszott, mintha bennünket is hívna pihenőre, imára. A körülötte levő vaskerítésen belül virágfejek bólogattak, amint a titok­ban tova lopozó éjjeli szellő megbor­zolta színes fejeiket. Körülállotttlk a szobrot és önfeledten tekintettünk az Istenanya szobrára és miközben pus­kánkat lábainkhoz tettük, kezeinket összekulcsoltuk. Imádkoztunk. Imád­ságunkat ajtócsapás zararta meg. — Ijedten futottunk az egyik ház osz­lopcsarnokába és lázas sietséggel he­lyeztük készenlétbe fegyvereinket megbújva az oszlopok rejtőkében. A szemben levő ház kapuja kinyílt. Olasz katona dugta ki fejét, aztán egy másik, több s végül egy nyári ruhás asszony, vagy leány. Olaszul tudó őrvezetőnk a katonák beszédé­ből kihámozta, hogy a ház tornyá­ból kényelmesen láthatni állásainkat s lehet irányítani az olasz tüzérség tüzelését. A hölgy bátran a Mária-szoborhoz ment, letérdelt a rácson kívül és imádkozott, ahogy csak aBSZonyi lé- j lek tud imádkozni a Szűzanyához. I Aztán elmentek. Mi is visszavonultunk. A hold már az égbolt harmadik negyedét mérte s az árnyék megint megnyúlt. A csillagok alaposan megfakultak, mire hazaértünk a kavernába s leadtuk jelentésünket a látottakról és hallot­takról. * Tüzérségünk másnap reggel tűz­esőt bocsátott a kis városra. Égett minden ház s a nagy robajjal be- omló házak elárulták, hogy ott kő- kövön nem maradt. Halálra ítélte azt a várost az a néhány perc, amély- ben kihallgattuk az olasz haditerr egy szikráját, amíg egy női lélek áj- tatos imája szállott Máriához. Kiért? És vájjon mi történt a Mária-szo- borral ? . ' Az olaszok visszavonultak. Bátran mehettünk utánuk. Újra ott állot­tunk a kis téren. Valóban. A szép házak füstös falai omladozva mere- deztek az ég felé. A földszinti abla­kokon betekintve látható volt a kék ég. Pusztulás mindenfelé. Csak a falak belső lapjainak mintázata, egy* egy épen maradt erkély árulta el, hogy itt nem is régen vidám élet vert tanyát. S a Mária-szobor ? ... Ott állott sértetlenül. Szelíd arcával éppen úgy tekintett alá, mint ak­kor . . . Most is hivott bennünket pi­henőre, imára. Mi pedig . .. mentünk tovább. Nekünk nem az élet, hanem halál őfelsége parancsolt. Neki voltunk munkásai. * A napokban láttam képét az asiagói Mária-szobornak. Most is ölyan nyá­jasan néz alá, mint akkor .. . mi n is Szerda, aufl. 5. Csütörtök, aug. 6. VILÁG­Az intelligencia filmje MOZI Almok Igazgató: KRENNER JÓZSEF Az előadások kezdete: hétköznapokon: */*7 és 9 kertjei órakor, Főszereplők: Anni Harding és Gary Cooper VaooT- w ünnepnap • o9 # és 9 órakor Fox világhiradó

Next

/
Thumbnails
Contents