Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-07-15 / 56. szám

2 TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 július 15. kexdik, a táborba is átszürődik ei aa ellenállhatatlanul mélabus dallam a e mellett szunnyadoaík szalmazsák­jain a tábortűz után aa álomba me- Tűit tábor. Aa Ormányaágban vagyunk. Á legközelebbi községek Drávaszabolca éa Drávapalkonya. Sziumagyar a la­kosságuk, s ea aa a sokat emlegetett magyar faj, amely fölött húzogatják a halál harangot a szociológusok. Nem aaépek, de becsületes, nyílt tekintett! tatárkoponyák, jó hallgatni a beszéd­jüket, elnyújtott, áthajtó magánhang­zóikat. Most van a dandárja a munkának, a falu minden épkézláb embere a mezón szorgoskodik, kapál, arat, a Feketeviz deszkahidjai satinet nélkül dobognak a kévékkel megrakott sze­kerek alatt, réteken, folyón, mocsa­rakban a libák, kacsák százai, az ólet mozgásának, a jövőépítésnek mindmegannyi jele, mégis keleti fá- tűm sulyosodik erre a keleti népre, a községek kicsik, alig 90—100 ház, uj ház alig-alig akad, nem építkez­nek, mert nem is kell; a régi ház Öröklődik az utódra, utód pedig több­nyire osak egy van, vagy egyse. A faj erőtlensége-e ez, vagy titkos bű­nök lappanganak-e alatta, de intőjel minden magyarnak s főképpen pedig azoknak a számára, akik e faj gond­ját viselni hivatottak. Szemben a táborral a drávaparti erdők vonulata megszakad s a résen ót a Dráva ideges rohanásu hullám­fodrai fölött a túlsó parton kikötő- épitmények látszanak, mögötte erdő. Az már Jugoszlávia. Teherhajók fa­rainak uszályaikkal a kikötőhöz, néha egy-egy személyhajó is, jugoszláv ha­jók, látjuk a zászlóikat. A fák mö­gött nagy horvát község húzódik meg Miholjáo. Házait nem látni, de tudjuk, hogy ott balra, ahol az a sudár jegenye emelkedik ki a sötét taréj fölé, királyi park van, azt mond­ják a meggyilkolt Sándor király ked­ves tartózkodási helye volt. El-elnézzük néha a kikötőben folyó sürgés-forgást, de a fiukat ebből fő­képpen az lelkesíti, hogy viszont ott is jól láthatják a magyar zászlót, amely táborunk árbócán lengedezik. „Hadd pukkadjanak 1“ Sőt a határ­őrök azt mondják, hogy a kürtjele­inket is nagyon jól lehet hallani a határon. Amióta ezt a kürtösünk megtudta, kétszeres buzgalommal fújja zászlófelvonáskor a diszjelet és végkimerülésig a takaródét, A Drávahidnál voltunk a cserké­szekkel. Vasút, országút vezet át rajta; valamikor pöfögő vonatokkal, a csárdái pihenő után vidáman kur­jongató kocsisokkal, zörgő szekerek­kel, lüktető életér lehetett, ma der­medt az élet — vagy osak alszik, Csipkerózsika álmát alussza b fel­oldásra vár a szörnyű varázs aló). Két határőr vár bennünket, nem mar­cona katonák, inkább csak a vámot szedik, meg a vízállást mérik a hid alatt s jelentik a rádiónak, hogy a Dráva Dráva szaboloenál árad, 220 a vízállás. Egyik ideadta a távcsövét, átnéztünk a hídon a balkáni szom­szédhoz. A harmadik víznél sétál a jugoszláv határőr, de az ő vállán már puska van. Látszik, hogy meg látott bennünket, az egyenruhás cso­portot bizalmatlan tekintettel mére­geti, talán azt mérlegeli, hogy nem­tetszése kifejezésében ez esetben mely határig terjedhetne a joga, de aztán mégis meggondolja magát, tovább kocog szöges bakancsaival. A szerb határőr fegyvere mellett egyéb is fel­kelti a figyelmet a túlsó parton: apró kunyhók sora a folyó mellett pár száz méternyire egymástól, saerb határőrkunyhók, valóságos csatár­I lánc. Úgy látszik, nagyon kell vi­gyázni Jugoszláviára. Jól esik eat észrevenni a megalá- zottaknak, de — körülnézve ezek között a brontbőrü inas fiatal ma­gyarok között a táborban — még jóleaőbb a megérzés, hogy a balkáni szomszéd óvatosságának mind nyo mósabb oka lesz annak a megérzése, hogy ez a szemünk láttára felnövő fiatal magyarság már nem elégszik meg az erkölcsi rehabilitálás szenti- mentalizmusával sem, hanem életet akar. Megérkezve a táborhelyünkre, fel se tudtuk rendesen verni sátrain­kat, ránkszakadt az eső, napokig szünet nélkül esett, a rét valóságos ingovánnyá vált, lábbelink, ruhánk nem tudott megszáradni, a szalma­zsákjaink sárba feküdtek a sátrak­ban, mikor pedig végre megállt az eső, a legtikkasztóbb hőség szakadt ránk, égtünk a napon, főttünk a sá­torban. Ez az uj nemzedék felvértezi magát a nsgy harcra s ahogy a tá­bortűz mellett ormánysági magyar testvéreink szivéből a hagyományos magyar értékek levegője ömlik át belénk, úgy érezzük, hogy ez a ser­dülő fiatal magyarság is ad valamit: a rugalmasság villamosságát szikrázza át az ő szivükbe s villamos battériái­val bombázza, bomlasztja lelkűkben a rájuk fásuló keleti fátumot. Csapó Jenő. union o „Szövetkezőnek" A Tolnamegyei Hírlap egyik leg­utóbbi számában megjelent, a „Tolna­megyei Gazdaságok Szövetkezete1* (TGSs) működését bíráló cikk alkal mat ad srra, hogy kissé megvilágít sam azokat a sötét vadászterületeket, amiket eddig a jámbor fogyasztó, jelen esetben elsősorban a tolnamegyei gazdaközönség rovására, a mai nehéz gazdasági helyzetben is egyes érté­kesítő és kereskedelmi szervek, il­letve érdekeltségek, háborítatlanul élveztek. Megtámadja cikkíró a TGSz szén- beszerzési akcióját avval, hogy nem igaz az, hogy olcsóbb szenet tud a gazdák részére biztosítani, hanem csak közönséges ügynöki működést fejt ki. Hivatkozik arra, hogy van a föld­mi velésügyi miniszternek egy a bá­nyákra kötelező szénármegáilapitása és hogy ebből az árból a bányák mindössze 3°/0 engedményt nyújt­hatnak. Evvel szemben igenis sikerült a TGSz nek egy kartellen kívül álló bánya 6000 kalóriáé kitűnő minőségű szenét a gazdák részére jutányos egységárban q-ként 2 pengőért meg­szerezni. Ugyanakkor a többi saén- nél az a helyzet, hogy a gazdák pl. ugyanazt a Bzenet ab bánya, a leg­különbözőbb áron tudják csak be­szerezni. Ezek az árdifferenciák el­érik néha a 25%-ot is. Kérdem, lehetséges- e az, hogy mig I a tájékozatlan gazda 3*20 P-t fizet j egy 5000 kalóriás aknaszénért, ugyan- { akkor élelmesebb társa 2*60 P-ért I kapja ugyanazt, holott a közvetítő még ennél az árnál is igen szép hasz­not élvez. *: . , , Esek az anomáliák voltak azok, amelyek életre hívták a TGSz-1 és annak sikeres működését mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy támad­ják. Támadják pedig nem a fogyasz­tók részéről, hanem éppen azok, akik igen jól tudják, hogy ez az ut és ez a mód az, ami a féktelen közvetítői mohóságot lelohasztja és gátat vet a szervezetlen fogyasztó kihasználásá­nak. A TGSz. igenis dolgozni fog s ahogy a szénnél, úgy a többi mező- gazdasági cikknél is meg fogja ta­lálni a legolcsóbb forrást. Befejezésül még csak annyit, amit meg tudott tenni a nyugati államok gazdaközönsége, azt mi is el fogjuk érni. Mert lehetetlen, hogy az a ma­gyar gazda, aki termelésben ugyan­azt tudja produkálni, amit nyugati szomszédai, értékesítés és beszerzés terén nem tudja érdekeit megvédeni I IfJ. Weber Kálmán. hírek Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyországi — A pásztói választás. Vasárnap folyt le a pásztói kerületben az ország­gyűlési képviselőválasztás és mint az előrelátható volt, újra Ivádg Bélát, a Nemzeti Egység Pártjának el­nökét választották meg képviselőül. A választók közel 90 százaléka jelent meg a szavazatszedő bizottságok előtt, ahol Ivádg Bélára 4421, Cseresnyés Aladárra 3056 szavazat esett, úgy­hogy Ivádg Béla 1365 szótöbbséggel nyerte el a mandátumot. Bár a buda­pesti baloldali újságok gőzhengerről, terrorról Írtak, Pásztón annyira teljes volt a rend és nyugalom, hogy egyet­len esetben sem volt szükség kar­hatalmi beavatkozásra sem. Ivádg győzelme, mely a rádió utján már vasárnap este köztudomásúvá lett, országszerte nagy örömet és meg­elégedést keltett, mert az eredmény­ben — a kiváló politikus imponáló személyének megbecsülésén túl — az egéBz ország Gömbös Gyula politi­kája helyességének az elismerését látja. — Tolna vármegye közigazgatási bizottsága julius havi rendes ülését folyó hó 14-én tartotta vitéz dr Thu- ránszkg László főispán elnöklete alatt, melyen a hivatalos tagokon kívül résztvettek : gróf Appongi Re­zső, dr Bernáth Béla, dr Csapó Dá­niel, Dörg Frigyes, báró Fiáth Ti bor, báró Jeszenszky József, Kiss Lajos, Kovács Sebesténg Endre, vi­téz Makrag Lajos és Klein Antal választott bizottsági tagok. A főispán az ülést megnyitva, üdvözölte Lin- dauer Ferenc miniszteri tanácsos, pénzügyigazgatót, dr Gaál Dezső kir. ügyészségi elnököt és dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfel­ügyelőt kormányzói kitüntető kineve­zésük alkalmából, megköszönve ne­kik eddigi értékes munkásságukat és kérte jövőre is odaadó busJ r közreműködésüket hazánk s a vár. megye javára. Az üdvözöltek névé! ben Lindauer Ferenc miniszteri ta­nácsos mondott hálás köszönetét ■ meleg és szívből jött üdvözlésért ég ovációért. Fájó szívvel jelentette a főispán, hogy Fregler Károly dr vármegyei tiszti főorvos f. évi julius hó 1-től nyugalomba vonult b fel. olvastatta nevezett bucsuiratát, majd méltatta dr Fregler Károly főorvos kiváló munkásságát és érdemeit, jegy. sőkönyvi köszönetét mondva neki buzgó három évtizedes működéséért egyben üdvözölte dr Fördős Dezső uj vm. tiszti főorvost, áldást kérve működésére. Ezután áttért a bizott­ság a napirend letárgyalására, mely. nek során a referensek havi jelenté­seit tudomásul vette. A napirend le- tárgyalása után az útügyi, gazdasági, adó- és népoktatásügyi albizottságok tartották meg üléseiket. — Városi közgyoiós. Szék az érd vá­ros képviselőtestülete folyó hó 15-én délután 4 órakor rendkívüli közgytt. lést tart. A tárgysorozaton szerepel a belügyminiszter leirata a vámszol­gálat ellátásáról, a pénzügyminiszter rendelete a rendkívüli ideiglenes ház- adómentesség megadásáról, a várme­gyei kisgyttlés véghatározata az üzemi alkalmazottak fegyelmi szabályzatá­ról, a vizműsxabályrendelet módosí­tása, iskolák jövő tanévi költségvetése, a városi napBzámbérek megállapítá­sára kiküldött bizottság javaslata és néhány kisebb jelentőségű ügy. — A szekszárd újvárosi esperes betegsége. Bizonyára mindenfelé igaz részvétet kelt a hirünk, hogy Horváth Károly szekszárd-újvárosi plébános, kerületi esperes, a hívei rajongó sse< rátététől körülvett kiváló lelkipásztor súlyosabb természetű vakbélműtétet végeztetett magán a szekszárdi kór­házban. Horváth esperes már napok­kal előbb érzett vakbéltáji irritáció- kát, amelyeknek azonban nem tulaj­donított különösebb jelentőséget. Hét­főn kora délután azonban annyira rosszabbodott a közérzete, hogy szük­ségét érezte a kórházi vizsgálatnak és ennek eredményeképpen dr Pon- grácz Sándor sebész szakorvos nyom­ban sikeres műtétet is végzett rajta. Az operáció után Horváth esperes állapotában jelentékeny könnyabbttlós állott be. Mint lapunk zártakor érte­sülünk, kedden reggel közérzete jó, hőmérséklete normális és hacsak va­lami váratlan komplikáció nem lép fel, minden remény megvan mielőbbi felépülésére. Horváth esperes hirtelen betegségének a hire hétfőn délután villámgyorsan terjedt el Szekszárdon és a társadalom minden rétegéből aggódva érdeklődtek a pécsi egyház­megye emez egyik legnépszerűbb pap* jának az állapota iránt. — Tanári áthelyezések. A vallás­áé közoktatásügyi m. kir. miniszter dr Varga Gábor szekszárdi állami főgimnáziumi rendes tanárt a kis* pesti állami főgimnáziumba és Lázár István csongrádi állami főgimnázium: tanárt a szekszárdi áll. főgimnáziumba helyezte át. — Vasúti mérnöki áthelyezések. A Magyar Királyi Államvasutak igaz­gatósága Villányi Rezső mérnököt a szekszárdi osztály mérnökségtől át­helyezte a pécsi üzletvezetőséghes, Zala János mérnököt pedig Pécsről Szekszárdra rendelte. — Eötvös-kollégiumba felvétel. A , vallás- és közoktatásügyi miniszter Róder Lászlónak, Róder Pál U®“ ügyi tanácsos, volt szekszárdi gint®** ziumi igazgató fiának adományozta az Eötvös kollégium tagságát •* 1936—37. tanévre. VILÁG­HOZ! Igazgató: KRENNER JÓZSEF Szerda, Julius 15. CsDtörtök, julius 16. Csak 16 éven felüliek részére !j Guy da Maupassant világhírű novellája filmen: Az ordonánc Az előadások kezdete: hétköznapokon: */t7 és 9 órakor, vasár- és ünnepnap: 3, 5,7 és 9 órakor Főszereplők: Marcalié C h a n 1 a 1 és Paulette D u b e s t Fox világhiradó

Next

/
Thumbnails
Contents