Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-07-11 / 55. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 julius U, Pala* és cserépfedést legolcsóbban készít MECHTL BÉLA Snkszirdi Mátyás király-utca 34. Aranyéremmel kitüntetve lánki ssőlőforgatáa kőiben előkerült elrejtett éksserkésslete. Ei a föld— küii tengeri kagyló* éksser annakidején évezredekkel eieiótt cserekereskedelem révén kerUlt ide. Len* gyelen ia találtak hasonlót, amely a tridacna gigáéból késiült. Ha véletlenül a maaenmőr tudomást nem sze- rei róla, akkor még ma is gyerek* játéksser volna. Meglepően gaidag a muzeum bronzkori anyaga. Sajnos — mondja ssinte keseregve dr Mozsolics Amália, — hogy a siakember nem foglalkozhatik velük Úgy, ahogy kellene, mert a régebbi depotleletek és urnasirok anyagából ai össietar tóié kát már csak résiben lehetett megállapítani és igy hiányaik a bronitárgyaknak a velük együtt talált kerámiákkal való összefüggése. Csodálatosan sok és síép bronzkori anyag kerUlt a szekszárdi múzeumba Sientandrásról, Bölcskéről, Tolnané- medíről, Usdrél, Murgáról, Rácegres- ről, Kápolnapusztáról és nagyszerűek -ezek a kerámiák — mutat ai alsó* nyéki és medinai leletekre. Hallstattl ös kelta anyag. Méltóképpen van képviselve a hall- itatti anyag is, a vasanyag siaksie- rüen, kitünően preparálva és a vasanyagok a végpusztulástól rozsdamentesítéssel megvédve. Nem győzöm eléggé bámulni a nagyon síép kelta anyagot — veiet tovább a muzeum termeiben tudós kisérőnőm. A kakasdi figurális függőedény, a bölcskei fibula a maga nemében olyan elsőrendű, hogy kevés muieum dicsekedhetik ilyesmivel. A leltárát tanulmányoiva ait látóm, hogy a muzeum a leletek 80 száza* lékáról tanítók ós Iskolás gyermekek róvón szerzett tudomást. Ei mindenesetre a vármegye fejlet tebb kultúrájára vall. Aminthogy emellett biionyit ai is, hogy értesülésem sierint a vármegyében nagy érdeklődéssel viseltetnek a muzeum ügyei iránt és örvendetes, hogy az alispán is nagy megértéssel támogatja ennek a kultúrintézménynek a fejlesztését. Sajnos aionban, hogy nincs elég páni arra, hogy ebben a leletekben oly gazdag vármegyében minden telepet fel lehessen tárni, illetve minden leletet meg lehessen vásárolni. Sokat jelent egyébként a múzeumnak, hogy a régi otromba fekete szekrények helyett lassan-lassan uj, modern szekrényeket lehet csináltatni. Nagyon érdekes és európai muzeális viszonylatokban is feltűnést keltő a muzeum egyik legújabb szerzeménye a hallstattl korból származó kányái urnakocsl. Ezt Kánya község határában nemrégiben az eke dobta ki. Négy cbb- répkeréken mozgó urna ez, amelynek alja össze van építve a két kerékpár tengelyével. Az egész égetett agyagból van és bár eltört, rekonstruálható volt. Magyarországon agyagból készült ilyen teljes készletet nem találtak. Máshol sem. Bronzból való urnakocsi xKALÖ 11 A* SZÉN- ÉS TŰZI FATELEP, SZEKSZÄRD az evangélikus templom mellett |B* Telefon szám: 117 'PB Pécsi kőszénbányák és Pécsi kokszmOvek kerületi elárusító helye gp" Legolcsóbb szén, koksz, száraz tűzifa előkerült az erdélyi Szászvároson. Azt Bécsben őrzik. Ugyanolyant találtak Slrettwagen. Németország és Skandinávia területén szintén leltek egy két darabot. Sopronban van hasonló, de annak csak az edénye kerUlt elő. A kányái leletnek az a különös fontossága, hogy mig eddig nem ismerték ezeknek a tárgyaknak a rendeltetését, az itt talált edény tartalmából megállapítható volt, hogy temetkezési urna. Mert mig Németországban a régiségbuvárok az ott élt néptörzsek tavaszi mítoszaival hozták összefüggésbe ezeket a kerekeken járó edényeket, addig a kányái lelet alapján hitelesen megállapítható, hogy az edény elégetett ember hamvait foglalta magában, tehát nyilvánvaló, hogy a temetési ritus szolgálatában állt és értelme az, mint a wi- king urna-ladiké, vagy a görög és római mithológia Cháron csónakjáé, amelyen az elhunyt lelke átutazik a másvilágba. Ez a kocsis temetkezési mód dívott, mint a hasonló, de nem teljes leletekből megállapítható, Re- göly és Bölcske környékén is. A középkori magyar anyag a maga helyi vonatkozásaiban szintén igen érdekesen van képviselve és még sok meglepetést tartogatnak ezen a téren a sárközi ásatások. Nagy reménnyel biztatnak ezek, mert hiszen Ete eddig feltárt anyaga nyomán azt lehet következtetni, hogy onnan még sok magyar kultúrtörténeti dokumentum kerül majd elő. Szek8zórd múltja a céhek emlékeivel és néhány város- történeti okmánnyal szerepel. Mindenesetre jó volna, ha mindazok, akik családi, vagy egyéni emlékekként őriznek ilyeneket, odaajándékoznák, vagy letétként adnák a múzeumnak, amely nemcsak szakszerűen megóvná, de a tudomány Bzámára is hozzáférhetővé tenné ezeket a most csak egyesek által ismert, Bokszor talán igen fontos eseményekről tanúskodó adalékokat. Garay János emlékei az irodalombúvároknak állanak itt rendelkezésre. Mindennapi bútorai, használati tárgyai itt inkább csak kegyeletes emlékeztetők a közönség számára SzekBsárd nagy poétájáról. Azok azonban, akik szellemtörténeti szempontból érdeklődnek Garay iránt, itt megtalálhatják Írásait, leveleséséti olvasmányait és feljegyzéseit, amelyek bepillantást engednek a költő gondolatvilágának a kialakulásába. Ezt a környezetet díszítik a szekszárdi és vármegyei művészek képei és szobrai. A néprajzi gyűjtemény a maga gazdagságával nagy értéket képvisel ennek a vármegyének a határain túl is. A sárközi ősfoglalko- zásokkal kapcsolatos tárgyak, a lakás és konyhafelszerelések, valamint a textilkikészítés eszközei szinte teljesek. Engem, mint nőt — mondja lelkesen dr Mozsolics Amália — a tulajdonképpeni szakmámon túl ezek a sárközi női kézimunkák érdekelnek és leptek meg leginkább. A magyar napisajtó és a művészeti folyóiratok közléséből volt tudomásom róluk, de nem hittem volna, hogy ilyen gazdag ez az anyag. A sárközi népművészet itt őrzött óriási gyűjteményét — mint a muzeum leltárából látom — évtizedek szorgos munkájával, nagy hozzáértéssel és szeretettel Kouách Aladár, ennek a múzeumnak volt igazgató őre és Wosinszky Mórnak a lengyeli leletek feltárásánál is volt munkatársa szerezte össze. Én, aki ismerem az európai nagy múzeumok hasonló vonatkozású gyűjteményeit, megállapíthatom, hogy a Kouách Aladár által gyűjtött anyag értéke felbecsülhetetlen és egyik másik darab szinte pótolhatatlan. Különösen becsesek a sárközi himzések legró gibb emlékei, a halotti vánkoshéjak. Összehozta itt Kouách Aladár a sárközi csodaszép főkötők 200 legszebb példányát, amelyek bármety nagy nyilvános gyűjtemény féltett kincsei volnának. Ha annak idején nincs Kovách Aladár, nem Irányul rá a figyelem a sárközi népművészet páratlan értekeire. ö ismerte fel legelőbb, mit jelentenek ezek a népi himzések a nem zeti kultúra és a művészi múlt szempontjából. Mindenkit megelőzve ő foglalkozott ezzel az anyaggal, mint tu* dományos értékkel, ő foglalta rendszerbe, ő gyűjtötte össze nagy lelkesedéssel, hazafias érzéssel és az ő kutatásai alapján tudja a világ a sárközi népművészetről azt, amit mások közzéadtak.- A szekszárdi museum VILÁGHOZ! Igazgató: KRENNER JÓZSEF Szombat, julius 11. Vasárnap, julius 12. Vasárnap délután 3 órakor a hely ár 40, 60 és 70 fillér POLA NEGRI főszereplésével: NAZURKA Az előadások kezdete: hétköznapokon: */*7 és 9 . órakor, vasár- és ünnepnap: 3, 5,7 és 9 órakor Rendezte: Willy Forst Főszereplők: Pofa Negri, Albert Schönhals és Inge Theek MAGYAR VILAGHIRAD6 Pályázati hirdetmény. Ipartestületlink jegyzi állására pályázatot hirdetünk.-. Sajátkeaüleg irt kérvények Szabó Gyula iparteatületi elnök, Szeksaárd Beserédj István-utca 36. szám, címére Julius hö 15 én este 8 éráig adandók be, hol bővebb felvilágosi, tás is kapható, 48J őrzi az ő cikkeit, tanulmányait, tanulmány vázlatait, amelyek alapján tollba mondta Malonyay Dezsőnek mindazt, ami az illusztris szerzőnek a magyar népművészetről közzéadott könyvében, mint a sárközi népművészet ismertetése megjelent. Malonyay könyvének ez a tekintélyes része szóról szóra Kovách Aladár szellemi terméke. Egész kipirulva, igazi magyaros lelkesedéssel és olyan szakértelemmel magyarázgatja, mutogatja dr Mozso• lies Amália a muieum sárközi kin. cseit, mintha a népművészet volna ai igazi szakmája és folyton azt hangoztatja, hogy Kouách Aladár működésének az eredményeképpen figyeltek fel az egész országban a aárkösi népművészetre. Az ő hervadhatatlan érdeme, hogy ezt a haldoklásnak indult hímző művészetet fel lehetett eleveníteni. Hiszen akkor, amikor már csak egy asszony foglalkozott ezsel a hímzéssel, Kovách Aladárnak a múzeumban levő gyűjteményét vették elő mintának és annak a nyomán kezdtek dolgozni úgy régebben, mint a most nagy lelkesedéssel, önzetlenséggel és hazafias buzgalommá rendszeresített sikeres tanfolyamokon. Mi, az ország határain kívül élű hozzáértő magyarok talán jobban és világosabban látjuk, — úgymond a művészettel és művészettörténettel i» sokat foglalkozott nagytudományn kisasszony — hogy a sárközi nép művészi fogékonyságát és nagyszerű művészi ős- erejét illusztrálja ez a hímzés, amelyet végeredményben idegenből ideszármazott ornamentikából, a reneszánsz virágdíszből fejlesztettek a tizenhetedik század folyamán akép- pen, bogy azt a nép művészi hajlamú kiváló asszonyai az úri oss- tálytól vették át és a maguk speciális ízlésével egészen áthasonították olyan eredetivé, hogy az szinte példátlan szépséget és értéket jelent. Kőkori kerámiái emlékek tannl- mányozására jöttem a szekszárdi múzeumba — végzé rendkívül élvezetes és tanulságos felvilágosításait dr Mozsolics Amália — és én, aki készülő könyvem számára közel siái fényképfelvételt készítettem az itt őrzött őskori ritkaságokról, majdnem az egész sárközi anyagot lefotogr* fáltam a magam gyönyörűségére. £■ ha időnként előveszem ezeket a kő* pékét, éppen olyan meghatottsággal gondolok majd a szekszárdi muzeum kincseire, mint amilyen bá> Iával emlékezem meg azokról a rág elhunyt lelkes tudósokról, akik 0*1 a gyönyörű anyagot összegyűjtötték és akiket én csak munkájuk ered; ményéből ismerek. Eszel elváltunk a nálunk járt elő* kelő muzeumazakértőtől, akit — értesülünk — eddigi tudományos mő* ködése alapján a dólafrikai Trans*- válba és a dél amerikai Argentiniáb* is meghívtak egy muzeum gyttjtenlá- nyének a szakszerű feldolgozására éá örömteli kötelességet teljesítünk, an>>| kor a szekszárdi museum kinoaeir^ széló fejtegetéseit megismértethetjH* vármegyénk közönségével is. —k>
