Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-06-06 / 45. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda"

XVIII. évfolyam.

Szekszárdi 1936 Junius 6. (Szombat)

45. szám.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dljt

Egész évre _ 12 pengő || Félévre

_______6 pengő

Pe

lelős szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC

Főszerkesztő;

SCHNEIDER JÁNOS

A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árait

A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllltmélersoronként 10 Aller. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, ,

A hírrovatban elhelyezett reklám», eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül.

Köszönünk vitéz Kozma Miklós belügyminiszter urat

Amidőn Nagyméltóságod Ssekszárd városát éo megyénk egyes részeit látogatásával megtiszteli, magyaros érzéssel, ragaszkodással és mélységes tisztelettel kösztjiik.

Excellentiád nem azért jött, mint amiért az államférfiak rendszerint jönni ssoktak, hogy politikát csináljon, hanem azért, hogy közegészségügyi intézményeinket megtekintse és a vidéken szerzett tapasztalatok irányítsák az újonnan alkotott közegészségügyi törvények végrehajtási utasításának megszerkesztésénél. Ezért különösen nagy a mi örömünk, mert ez egy nj irányban tett lépés. Eddig törvényeink és különféle rendeleteink a vidék és a vidéki érdekek ismerete nélkül késsültek. A budapesti látószög volt az irányitó, holott azt sokszor a vidékre alkalmazni nem lehetett és a legjobb indulat is csak kellemetlenkedéseket okozott.

Szekszárdon a Horthy Miklós kórházat tekinti meg elsősorban Nagyméltóságod. Látni fog ott egy nagyszerűen berendezett kórházat sok-sok beteggel, ambiciósus és kitűnő képességű főorvosi karral. Lát grafikonokat beteglétszámról, ápolási napokról, hallhat nagyszerű körösetekről, a tudomány egyes diadalairól, de talál ott egy gárda 25—35 éves, érett korú al- és segédorvoBt, akik bár legjobb tudásukat adják és gyakran emberfeletti erővel szolgálják a magyar közegészségügyet, mégis a tudomány nyomorultjai kőié tartoznak. Legszebb férfikorukban éveken keresztül a békebeli dijnoki fizetésekkel tengődnek ezek, akiktől a betegek türelmet és szeretetet, a kórház ügybuzgó szolgálatot és a magyar közegészségügy lelkesedést vár és kíván. Ha ezeket látja Miniszter Ur, álljon meg egy pillanatra és az orvosi intézményekről szóló törvény végrehajtási utasításánál jusson eszébe, hogy ez a gárda itt és szerteszét az országban Kegyelmességed- től várja a szeretetet, megértést és azt az anyagi támogatást, amely mai arcpiritó helyzetükből kiemeli őket, mert életük delén is az érettük sok áldozatot hozó szülők támogatására vannak még mindig utalva.

Úgy értesültünk, hogy Nagyméltó- ságod megtekinti az épülő kaszárnyát is. Emelkedő falakat, nyüzsgő- mozgó embereket lát ott, de ha megkérdezi a dolgozó munkásokat, azt is észlelni fogja, hogy Szekszárd lakóit ez építkezéssel kapcsolatosan négy csalódás érte. Azok, akik a kaszárnya épitését oly nagy ügybuzgalommal szorgalmazták, azt hitték, hogy ezzel az építéssel sokszáz szekszárdi embernek kenyeret tudnak juttatni és a munkanélküliséget

tudják levezetni. Nem keressük, hogy mi okból, csak rámutatni óhajtunk, hogy a kaszárnya építésénél csak el vétve akad egy-két szekszárdi munkás.

Amint a kaszárnya építése felé robog autója Nagyméltóságodnak, a Nemzeti Bank szép stiltt épülete és az Allamépitészeti Hivatal zöld rep- kényes otthona között, tekintete egy nagy üres telket találhat. Évek óta e helyre várjuk az OTI mai odu- szerü épülete helyett egy uj, modern hivatal és rendelő megépítését. Úgy értesültünk, hogy ez az épület végre ez évben felépül. Egy régi, jogos kivánalom megy tehát teljesülésbe. A megszűnt Munkásbiztositó Pénztár oly összeget adott át az Országos Társadalombiztosító Intézetnek az államosítás alkalmával, amely tőkéből kikerül az építés költsége.

Ez az intézmény azóta is tekintélyes összeget szállított évenként nemcsak az aggkori rokkantság dijaiból, de a társadalombiztosítási egyéb dijak megtakarításából is Budapestre. Ez lesz az első összeg, amit visszakap. Köszönet érte a Nagyméltóságod vezetése alatt álló minisztériumnak, amely méltányolta az évek hosszú során át hangoztatott kérelmet. De engedje meg Kegyelmes Urunk, hogy ezt a rövid látogatást felhasználjak arra, mint a közért való küzdelem névtelen munkásai, hogy Nagyméltősá godnak jóakaratát ezzel az építkezéssel kapcsolatosan egy újabb városi kösóhajra kérjük. MindhangoBabb az OTI vidéki szervezeteinek az az óhaja, hogy az OTI választmányai az államosítás folytán megcsorbitott autono miájukat visszaszerezhessék és ne vazallusai legyenek ezek a vidéki intézmények a budapesti Molocbnak. Statisztikusok csináltak számításokat, hogy az aggkori rokkantság dijaival egymagában rövidesen a vidék összes pénzei ebbe a pénztárba szívódnak fel. A vidék amúgy is vérszegény gazdasági élete tehát ezzel a nagy elgondolása szociális intézkedéssel évről-évre gyengébb lesz. Oly irányú intézkedésre volna tehát szükség, hogy ez az „egyke rendszer* ne pusztítsa el a vidék gazdasági életét. Az összegyűlő pénz necsak a főváros szépítésére, az ottani mUuka alkalmak biztosítására, az ottani pénzintézetek betétállományainak fokozására fordittassék, hanem visszakerüljön oda, ahonnan származott, hisz ez a pénznek egészséges törvénye is, még pedig ngy, hogy az egyes vidékekről összegyűjtött és feleslegként jelentkező pénzek bizonyos hányada a vidéki pénzintézeteknél nyerjen elhelyezést és necsak a budapesti paloták, hanem a vidéki egészséges

lakások is hirdessék Vasa József nagy szociális elgondolásának terhein tál annak jótékony hatásait is.

Ssekszárdon egy uj élet keletkezik.

A kaszárnya építésével kapcsolatos helyőrségi tisztikarnak elhelyezése súlyos gondokat okoz a város vezetőségének. Az OTI székházénak építésével kapcsolatosan e városból és vidékéről elvont pénzek igen előnyös elhelyezést nyerhetnének, ha a székház mellé és azonkívül is modern bérlakások építtetnének. Nagyméltóságod tisztán látó szeme észreveszi és igaiságos szive megérzi ennek a felvetett gondolatnak és kérésnek igazságát és hisszük, hogy amint megérzi, ngy ennek az érzésnek érvényt tud és akar is szerezni.

Városunkban észlelheti a Miniszter ur, hogy az 1700-as évek letelepített- jeit teljesen átalakította a magyar föld e lankáé, rónáé és dombos vidéke. A nevek ugyan még németesen hangzók, de az emberek már nyelvben is mind magyarok, az idősebbek pedig csak annyit tudnak németül, amit a katonai kiképiés alatt síivtak magukba. Nem vetették el azonban teljesen őseik tulajdonságait. Átvették tőlük a német szorgalmat és munka- szeretetet. A keveredés folytán azonban magukba szívták a magyar paraszt gőgjét, nyakasságát és bizalmatlanságát is. Ezt az utóbbit lelki ismeretlen névtelenek néhány év óta mesterségesen az úri társadalom ellen való ellenszenvre fokozták. Jó nép ez Kegyelmes Uram, békés, ssorgal más, de a politikában könnyen fel lehet keverni lelkében azokat az indulatokat, amelyek a magyar vér nyughatatlauságával kerültek ereibe és amelyeket a német vér előrelátása és okossága sem tudott legyőzni.

A magyar nagy róna szélébe, Sárköz földjére viszi a motoros kocsi Szekszárdról a Belügyminiszter Urat. Lát ott zsiros, buja fekete földet, szép arcú, rácosviseletü asszonynépet, világszerte ismert hímzést, mint népművészetet. Jó kiállású férfiakat, csendes, gyermektelen utcákat. De lát lompos szolgalegényeket, kiálló CBontu lovakat és teheneket, rosszul szántott földeket, pipacstól vöröslő, vadrepcátől sárgálló vetéseket. Nem lát, vagy csak^ elvétve, korán kelő gazdát, aki asszonyával és gyermekeivel és azok hozzátartozóival igyekszik ki az életet adó föld megmunkálására. Ebben a valamikor Kánaánnal vetekedő országrészben a szolga- legény a maga kedve szerint, gyenge igával, nóta nélkül tarja a földet.

Ez az egyke birodalma. A hozzáértők azt állítják, hogy ezekben a községekben asszony- uralom van. Az történik, amit az asszony akar. Csak

Egyes szám ára 20 fillér.

igy érthető meg, hogy gyermektelenek az utoák és minden év egy-egy barázdát szakit le az őslakók földjéből, mert nincs munkáskéz, amelynek nyomán áldás, megelégedés és jólét támadna. És amint ezen halálraítélt, kipusztulás szélén álló magyarság útjait rója Nsgyméitóságod, az autó elér e vidék egyik legkisebb kösségébe. Ott találni fog Kegyelmes Uram egy álmodozót, aki a közigazgatás ezer bajai között arról gondolkozik, hogy miként lehetne a magyar kézről való földcsuszamlást megállítani, miként lehetne a gyermektelen utcákat a kicsinyek kiabálásával hangossá éB játékukkal széppé tenni. Ez az ember maradéka a kétszáz egynéhány évvel itt letelepitet- teknek. A neve sem magyar, még; beszédjéből is érzik, hogy az elsé szó nem magyar volt gügyögő ajkán» De ez az ember egész nagyságában átérni a sárközi veszedelmet. Primitiv eszközökkel talán, de árkot akar ásni a kipusztulással fenyegető epidémia elé. Nem 50—100 pengőkkel akarja jutalmazni a minél nagyobb számú gyermekek anyját, de biztosítani kívánja azt, hogy a magyar gyermekek ne csak megszülessenek, de életben is maradhassanak és & magyar életnek dolgos kezű, földet megtartó becsületes polgárai lehessenek.

Kegyelmes Uram I Tán naivnak látszik első hallásra az az elgondolás, amit a közigasgatásnak ez a kicsiny, de magyar lélekkel rendelkező közege elmond. Megérdemli azonban ez a gondolat, hogy Nagyméltóságod, mint a magyar* közigazgatásnak első embere, hatalmat jelentő kezébe vegye azt. Sok millió ember kezében csak egy rideg, semmitmondó kődarab maradt az olasiföld márványa, de amikor Michelangelo kezébe vette, életet nyert, gyönyörűséget sugársott és isteni alkotás lett.

Erről, a magyar gavallériától és mindenkivel dacos, csak asszonyaival szemben nem elég erős sárközi magyarság pusztuló földjéről a völgysági járás lankás, hullámos földjére ér Nagyméltóságod. Gazdasági kultúrát, fejlett állattenyésztést, még a mai viszonyok között is jólétben élő népet talál ott, ahol nem olyan szín- pompásak a vetések, mint Sárközben, de annál több munkáskéz szorgoskodik a természet ilyenkor gyönyörű éB madárdalos templomában. Ez & nép, amely ezt a járást lakja, az 1700 as évek őslakóinak szokásai mellett nyelvét is megtartotta. Á ma- I gyár földből fakadó kenyérért naponként ősei nyelvén ad hálát a mindenható Istennek. Itt nem az assza- 1 nyok az irányítói az életberendezka-