Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-01-15 / 4. szám
XV111. évfolyam. SzeksZártf, 1939 január 15. (Szerda.) 4. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HEfENÉENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épillefébeií. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dil* Egész évre „ 12 pengő || Félévre .----------6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Főszerkesztő; SCHNEIDER JÁNOS A láp megjelenik minden szerdád és szombatot!. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija f‘50 pengő.- — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér, /dlástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, j A hírrovatban elhelyezett reklám'«, eljegyzési, családi bir, valamint a nyllttéi* soronként 60 fillérbe kertit. Eckhardt tohorzála A kisgazdapárt elnöke hétről hétre fáradhátállanui hordja koiiíl az or- azágban a véres kardot és nem unja meg a sikertelen toborzást a diktatúra falrafestett ördöge elleni harcrá. A jámbor hallgatóknak már a könyökükön jön ki ez az egy hangra szeréit toborzó. Több, mint barom esztendeje Ül Gömbös Gyufa a kormányelnöki székben, de még soha egyetlen szóval, egyetlen cselekedettel nem adott okot arra, hogy őt bárki is diktatórikus törekvésekkel vádolja. Ellenkezőleg: minden megnyilatkozása szinte aggódó szeretet- ről, meggyőződéséé ragaszkodásról tesz tanúságot az alkotmányosság mellett. Ezerszer megmondotta, hogy a régi történelmi alapokra akar építeni, ugyanannyiszor kijelentette; hogy Magyarországon senki sem gondolhat jósanul diktatúrára, ami á ma gyár nép álKotmányós érzületével nem is egyeztethető össiié. Mindenki még van győződve arról, hogy legelsősorban GŐmbŐS Gyulát találná magával szemben az, aki az alkotmányt Vészélyéztétni Akarná és diktatúrára törekednék. Mindenki tudja azt, hogy éppen á diktátora elleni gerinces, bátor állásfoglalás és harc vitte heló a miniszterelnököt á forradalmak és elíénforrádalíflak idején a politikai életbe. És ínihdezeknek ellenébe Eckhardt fiböí fáradhatatlanul járja az országot és szétvezkedüi akar a miniszterelnök diktatúrája ellen! Kern csodá, ha ez á toborzó munkája á legteljesebb sikertelenség, sőt immár az ásító unalom jegyében folyik. A magyar polgár a legeldugottabb faluban is jél tudja, hógy az a kard, amelyet a kisgazdapárti elnök körülnordos, nem vérei, hanem szánalmasan rozsdás kard. Eszi, marja A gramofonizü frázisok emésztő rozsdája. És igaza van annak a vérbeli kisgazdának, aki azt mondotta, hogyha a rémhírterjesztést statárium utján büntetnék, Eckhardt Tibort mentelmi joga eiléűéró is, vasárnapodként tetten. lehetne érni. Áz ördögnek, a diktatúra fekete ördögének makacs éi következetes fálrafeatése ugyanis, amit a kisgazda« párti elnök végez, körülbelül kimé-, riii a rémhírterjesztés jogi fogalmát. Nem ő tehet róla, hogy a terjesztett rémhíreknek senki ism ad hitólt az országban. Nem rajta, hanem á választópolgárok józah ítélőképességén múlik, hogy rémhírterjesztésével még nem sikerült sehol sem társadalmi megmozdulásokat elérnie. Fél kell azonban végre vetni egó- Bzén komoly formában azt a kérdést, hogy vájjon komoly politikának, céltudatos politikai akciónak és a nemzet érdekében állónak lehet-e minősíteni a kisgazdapárt elnökének ezt a ténykedését ? Egyáltalában aúlya lehet-e egy nemzet szempontjából az olyan politikai akciónak, amelynek programmtalanságát, meddő magtalanságát ilyen azélmalomharcokkal leplezik ? 1 Szabad-e a nemzeti munka drága idejéből akár csak perceket is kisajátítani olyan veszedelem elleni védekezésre, amely egyáltalán nem fenyeget?! Hiszen ez a hetenként megismétlődő diktaturaellenes offen- ziva már Valósággal a politikai ámok- futásra emlékeztet és majdnem azt kell hinnünk, hogy Eckhardt Tibor a maga szétfoszlott reményeit, füstbk ment szép álmait kergeti vásáros ponként faluról-fal ura a véresnek hirdetett, de valójábán rozsdás frin giával. Vagy talán rögeszméjévé lett a diktatúra ? I Annyi ngyaniB bizonyos, hogy prpgrammot, komoly célkitüzá seket nem látunk sehol. Valóságos bolygó lett a kisgazdapárt elnöke a magyar politika égboltján. Napja a diktatúra, e körül forog szüntelen, mint sápadt hold, amelynek minden vulkánja kiégett már és minden re- ménytüze hamuvá szürkült. A magyar élet pedig tovább folyik. Egyik alkotás a másikat követi. Reformok jönnek, épül az uj Magyarország fundamentuma egy újabb ezerév szá mára. Gazdasági és szociális kérdé- Bék rajzanak a szemlélő embei előtt. Problémák súlya nehezedik a felelős tényezők vállára. Ut nyílik a nép számára a földtulajdonhoz, f ásítják az Alföldet, vizet adnak a kiégett sziknek, a népnevelés és népegészségügy fejlesztése áll a homloktérbén — és Eckhardt Tibor tovább forgatja a régi verklit, tovább toboroz a „diktatúra“ etleD, ami nem volt, ami nincs és nem lesz. IzléB dolga, hogy ki milyen poli tikai gesztusokat alkalmaz és milyen akciókkal keresi a sikert, de azt csak olyan határok közt szabad tenni, amelyeket a politikái etika és realizmus együttesen szabnak meg. A kisgazdapárt elnökének gesztusai és akciói merészen tulmennek ezeken a határokon. Nincs tárgyi alapjuk, nincs eszmei bázisuk, ennek következtében természetesen nem is lehet sikerük. „Szekszárdi város képviselőtestülete szembehelyezkedett az alispánnal“ Nem keressük az okát; de újabban azt látjuk, hogy a Tolnamegyei Hírláp, á városi képviselőtestület úgynevezett városi pártjával szemben mindenáron védelembe akarja venni dr Perczet Béla alispánt. Dr Perczel Béla alispán urnák nincs szüksége védelemre, különösen a városi párttal szemben, amelynek tágjai — még abban az esetben is, ha közügyek; ben egyes adott esetekben ellenkező állásponton vannak, — a legnagyobb tisztelettel viseltetnek aí alispán személye iránt. Nekünk, de valószínűen alispán urnák is, megvan a véleménye a feltolakodó védelemmel szemben. A Tolnamegyei Hirlap a legutóbbi számában áltaiünk is idézett cím alatt hosszabban, a védelem ürügye alatt hamiB beállításban foglalkozott a kép ViselŐtestÜlétbén történtekkel. Nem akarunk vitába kezdeni a Tolnamegyei Hírlappá!, de a korrekt hírszolgáltatás okából le kell szögezni, hogy nevezett lap cikkírója erősen tévedett a címben és á tényekben is, mert a közgyűlésről adott híradás néni felel meg a valóságnak. Ennék igazolására hivatkozunk az Ülésről felvett jegyzőkönyvre, — amelyet a Tölnamegyei Hirlap főszerkesztője helyesnek ismert el, mert hitelesítette is. Másik megjegyzésünk, hogy a Tolnamegyei Hírlap nagyon átlátszó célzattal az események elferdített beállítása után bizonyos rágalmazó megállapításokat tesz a városi pártról. Ügy értesültünk, hogy a városi párt ebben az ügyben megteszi a szükséges lépéseket. A nagy idők receptle „Szeretem a magvetőket, mert ők a vágyak nyilai a túlsó part felé“ Nietzsche szép szavai ezek a nagy magvetőkről, akiket hívogat a „túlsó part“, az uj lehetőségek; uj csodák titkaival és megismerhetésének izgalmaival. Örökké tartók itt a vágyak, minthogy örökké tartó a hívás is a túlsó part felé. És öröktől fogva születnek a nagy „Magvetők“ is, akik megmutatják az utat, ez ismeretlen lehetőségek útjait, amikor belénk röpítik a sóvárgás nyilait és bennünket iá elfog á vágy, a küszködés gyö byöré, UBgy Bfítjük á tttléö pártot: a jövő lehetőségeinek friső, saüai meaőit. Minden időben igy volt ez, a nagy I idők rőceptje szerint, amikor ágy mozdulatlan életet uj vágyak, uj hitek magvetői zajlásba hoztak. Az 1848. és előtti rendi kor élte a maga nyugodt mozdulatlan életét. A Verbfczi- féle szilárd jogalapon élő, privilégiumokat élvező nemesség dúskáló jómódja mellett, békésen meg fért a milliós Dyomor, a leigázották, a kisemmizettek csendes milliói, mert hiszen emberibb jogokat azoknak a csendesen élő jobbágyoknak senki sem kért és legfőképpen ő maga nem tette azt. Nem is teliétté, mert hiszen egész Szemlélete beül terjedt túl a jól— rosszul megmunkált jobbágytelkén. Lerótta a kilencedet, tizedét, elment „úrdolgára“ igával, vagy iga nélkül, ahogy éppen kívánták tőle, tehát tökéletesen betöltötte áZon hivatását, ámit az akkori idők tőle megkövetelték. A nemesség életét pedig a Verbőczi hármas könyve szentésitétte majd másfélszázados múlttal. Hogy a jobbágy is nemzetfenntartó elem volt, arról nemcsak ő nem tudort, hanem földesura sem. Imi, olvasni sem volt módjában megtanulni, b ha lett volna is, sem tette volna, mert hiszen adnak gyakorlati haszna édes-kevés lebefétt. Meg azután, földesurá sem értett á betűvetés mesterségéhez s tán még rossz szemmel is nézne eféle esztelen ambíciókat. AZ analfabéták száma szinte ijesztő s még 1870 ben, tehát Eötyös törvénye után a fölszabadult jobbágyság idejében 51°/0 az Atftfldön és 78 °/# Erdélyben. Hogy a modern bölcselkedés nyomán, Rousseau és Voltaire hatása alatt ez a rendi világ máris összeomlóban van, mit tudtak ők erről, mit is érdekelte őket. Hiszen ha mindazt a sok zűrzavaros reformot meg akarnák valósítani, ahhoZ annyi idő kell; hogy Ők akkor már nem élnek, s hát akkor minek zf. Meg hiszen egyébként is; tébolyult ember az, aki szabadságot birdzt a magyar honban, amikor az úgy is megvan. Hát van a világnak szabadabb és boldogabb hona, miat a magyar hon ? Van a jobbágynak csak egy zokszó is az ajkán ? Aí úriszéket, a botot, a robotot, mind A maga akarja ... Ez volt a rendi kor szemlélete. A mozdulatlanságból kizökkenni, kitörni senki nem akart, senki nem vágyott, még a jobbágy sem, pedig minden oka megvolt reá bőségesen, de be- idegződött világszemléletétől, BZÖrnyü földreBujtottságát nem érezte. A százszor elátkozott kalapos király, II. József kavarta föl először ezt a nagy néma lápot, ezt á mozdulatlan rendi ingorányt és a napvilágra fölszakadt nyomor rettentő bűze beszennyezte a tiszta magyar levegőt. A büszke kényes orrok furcsa szimatot kaptak és a homályos szemek messze horizontokat, csakhogy ezeknek az illatoknak nincsen nevük és a horizontoknak nincsenek körvonalaik b csak valami furcsa, érthetetlen izgalom az, ami megüli a levegőt és a lelkeket. Ha a modern bölcselkedés nagy gondolkodóit olvasta volna az akkori idők nemese, éppoly idegenek éB érthetetlenek lettek volna azok az ö leikének, mint ahogyan a kereszténység szeretet tana számára sem vólt csak egy parányi zug sem, | krisztusi idők patríciusának lelkébeD, ahol lebocsáthatta volna e tan krisztusi gyökereit. S a plebsz, a jobbágy — Istenem — azok még olvasni sem tudták volna... A felvilágosodás eszméinek befogadására egy uj lelki struktúrájú; uj generáció kellett. A jobbágyság a | maga foldszagu köréből, még száza- I dók múltán sem tudta volna kiterEgyes szám ára 12 fillér*
